(60.rész) Karácsonyi készülődés /1.rész

Itt a karácsonyi rész első fele amint ígértem.Szerint izgalmas és aranyos is egyben. Úgyhogy remélem nektek is tetszeni fog. A második részt 23.án este teszem fel várhatóan vagy ünnepek után 28.a körül.

Ui. 3 komment után teszem fel az új részt <3
Ó és csak egy kis köszönet a 16ezer olvasóért! 

Martina szemszöge:

Még csak 3 napja van itt Lindsey máris minden rumlis volt kivéve Lili játszós szobáját,mivel megtiltottuk neki hogy bemenjen oda. Ebéd után volt már. Lili a nappaliban feküdt a játszós takaróján Kendallel. Egymásra vigyorogtak. Tiszta apja lánya."Hol van az én kicsi bogaram?Na hol van?"- Takarta el a saját szemét kukucskálósat játszva,mire Lili válaszul megfogta a fülét és sikongatott csak."Babám engedd edd el,ez fáj apucinak!"-Húzta le a füléről a kicsi kezét. 

"Szívem,fent leszek beteszek egy mosást. Kell neked kimosnom valamit?"- A lépcsőről szóltam le neki."Ömm..igen a gatyámat a feketét. Ott van a szekrényen. Köszi kicsim!" -Vissza hasalt a takaróra és megpuszilta az 1 hónapos kislányunkat. Ma Kendall öltöztette fel,kis masnis hajpántot is kapott a kis szőkés barna hajára. A rózsaszín baba nadrág és a fehér póló szett amin kis állatkák voltak teljesen elvarázsolt. El kell ismernem,lenyűgözött Kendall. Hiszen olyan ruhákat válogatott össze amiket én sose tettem eddig,mégis írtó aranyosan néztek ki Lilin.Persze nem szabad figyelmen kívűl hagyni a kis zokniját amit Kendall választott. Szürke alapon,tele volt gyümölcsökkel. Mostmár értem Lili miért ilyen mosolygós ma. Kiválogattam a színes ruhákat és a baba ruhákat majd tettem a mosógépbe a mosószert meg öblítőt aminek kamilla illata van. Kendall imádja,szerinte Lili illatára hasonlít mert olyan babás.Nem tudom,nekem csak egy illat. Éppen zártam volna le a mosógép tetejét mikor bejött Lindsey a fürdőszobába.

"Bocsesz,ezt is tedd még bele."-Nem is hagyta hogy bármit is mondjak vagy ellenkezzek egyszerűen csak belenyomta a ruháink közé a koszos futó cipőjét.Kikerekedett szemekkel néztem rá. "Normális vagy te? Lili ruháit mosom! Nem a te saras cipőcskédet."-Dühös lettem és kitoltam a fürdőszobából. "Ha már elviselem hogy itt laksz,figyelj egy kicsit oda arra amit teszel. Lili még csak 3 hetes. Ha miattad beteg lesz akkor esküszöm hogy neked annyi!-Mondtam idegesen,de Kendall jött fel a lépcsőn Lilivel az oldalán. "Hé hé csajok! Elég legyen. Mi történt?!" - Kettőnk között járt a tekintete.

"A drága barátnőd letámadott. Kicsit feszült pedig nem is csináltam semmit. Higgy nekem."-Mondta álszenten rebegtetve a szempilláit. Ó istenem,ments meg.Ennyire nem hazudhat jól.Kendall azután rám nézett figyelve az arcomat,hogy mennyi igaz abból amit most elmondott az ex csaja. "Lindsey ne hazudozz.Akkor is folyton hazudoztál mikor te csaltál meg engem a volt pasiddal."-Állt ki mellettem Kendall ami jelen helyzetben iszonyatosan jó volt. Mivel végig nézhettem ahogy vörösödik a feje.Minden pénzt megért!

"Bele tette a futó cipőjét a mosásba Lili ruhái közé,emiatt lettem ideges. Amúgy is mióta mossa bárki is az edző cipőjét a mosógépben??" -Védtem az igazamat Lindseyre nézve."Lindsey menj le kérlek. És figyelj oda jobban. A kislányom miatt vigyáznod kell a dolgokra. Rendben?"- Kendall próbálta észhez téríteni az ex csaját szerintem sikertelenül Nem ért az érvekből semmit sem."Jó ok!!"- Megsértődve ment le. Rögtön odabújtam Kendallhez,"Köszönöm manóm"-Súgtam halkan. Lili elvigyorodott. "Mi újság vigyori hercegnő hmm? Mondd csak.Egész nap vigyorogsz."- Kendall adott egy csókot én pedig  viszonoztam azt.Hiányzott az ajka és ő maga is." Tudom,hogy zavar de bírd ki. Nem sokáig lesz már itt. Pár napig maximum. Holnap pedig karácsony amit annyira szeretsz. Megveszem ma a fát Lilivel meg anyuval és este pedig ameddig Lilit fürdeted kidíszítek Lindseyvel mindent.Minden kész lesz. Akkor itthon hagyhatlak?- Tisztában voltam vele mekkora dolgot is kért tőlem,én pedig nem akartam olyat megígérni neki amit úgysem bírnék betartani ezért megráztam a fejemet nemlegesen. Mire oldalra döntötte a fejét aranyosan. "Ez esetben csak ígérd meg hogy vissza fogod magad még ha teljesen igazad is van,mert Lindsey teljesen kibírhatatlan."-Félre söpörte az arcomból a kósza tincset és betűrte a fülem mögé."Ügyes legyél, szeretlek." - Kaptam egy lágy csókot,amitől annyira szeretve éreztem magamat."Este folytatjuk. De muszáj felöltöztetnem Lilit és indulunk is. Most kapott ennit,mire hazaérünk pont éhes lesz. A baba táskában minden megvan?"- Ment be a szobánkba és elővette Lili téli kabátját meg a sapiját,kesztyűjét. Lilit pedig leültette az ágyra a párnáknak támasztva amíg össze szedte a dolgokat amik kellenek még ezen kívül. Annyira szeretem,hogy ilyen önállóan teszi a dolgokat,nem kell megkérnem rá vagy ilyesmi. Ha látja hogy nagyon megviselt vagyok a nap végén,átveszi tőlem Lilit és ő altatja el helyettem. Annyira jó apa lett belőle. Az én kis hősöm.Elmosolyodtam.

"Igen,minden benne van.Siessetek majd haza rendben?Kizárt,hogy kibírok ezzel a boszorkánnyal több pár órát."- Mondtam a falnak dőlve. De most komolyan,ki bírna megmaradni nyugodtan ha tudná hogy a pasijának az ex csajával kell együtt laknia egy-két hétig. Hát én biztos nem."Picim sietünk,de a plázában még meg kell vennem egy titkos ajándékot valakinek. Talán egy órával többet leszünk a plázában."-Emelte fel a kezét védve magát egy cuki mosollyal. "Rendben,de csak mert aranyosan mondtad."- Bújtam oda hozzá jobb oldalról mikor öltöztette Lilit az ágynál. Imádok hozzá bújni,nem tudom megunni! "Lili vigyázni fog rám.Ne félj, igaz kismanóm?"- Nyomott egy puszit Lili arcára mire ő felsikoltott a baba hangján."Látod? Ő is így látja."- Nevetni kezdtünk mindketten. . "Menjetek viszont,anyud már biztos lent vár kabátban. Ne várasd meg. Addig kicsit rendet rakok amíg vásároltok.Lili miatt muszáj a padlót felmosnom,most már kezd kúszni mászni mindenfele."- Próbáltam lefelé terelgetni Kendallt. Különben sosem indulnak el,és még később érnek haza. Azt pedig nem akartam. Negyed óra noszogatás után,sikerült végre elindulniuk. Becsuktam a bejárati ajtót és körbe néztem a lakásban. A nappali kész káosz volt.Nagyot sóhajtottam mire Lindsey lehuppant a kanapéra,feltette a lábát a kávézó asztalra és elkezdett tévét nézni,chipset ropogtatva.

"Khmm!Nem lenne kedved takarítani egy kicsit? Ugyanis mindenhol a te szennyesed,szemeted van!-Borultam ki egy kicsit. Amiről Kendall nem tud az nem fáj neki. Végül is nem teljesen szegtem meg a kérését."Ó most hogy elment az urad,máris kinyílt a szád? Egyelek meg drágám. És jól mondod,nincs kedvem feltakarítani. De szerintem nem is kell,úgyis rendet teszel helyettem is. Feleslegesen nem pattogok csak mert te kérted!"- Válaszolt flegmán én pedig betudtam volna verni a képét. "Jól van,rendben.De vacsit se kapsz és alhatsz a kemény kanapén!Mind ezt magadnak köszönheted és ne árulj be Kendallnek! Úgyis nekem fog hinni mindig nem neked. Nem jutott még el a kis diónyi agyacskádig vagy túl vastag a sminked ahhoz?"- Szóltam vissza feldúltan.Össze szedtem Lindsey szennyesét és rátettem a bőröndje tetejére az egész kupacnyi mosatlan ruhát. Már csak a szemetet kell össze szednem és lassan kész is a rend.De mikor kihoztam a porszívót a szekrényből,
csak pohár csörgést hallottam és káromkodást. Mindenre felkészülve bementem a nappaliba. Lindsey sikeresen kiöntötte a literes kólát a szőnyegre. Fáradtan ránéztem," Ugye csak szívatsz engem."- Forgattam a szemem rajta."Nem,bocsi! Hamar fel tudod takarítani nem nagy munka. És most kérlek halkabban mert kezdődik a kedvenc sorozatom!"- Befészkelte magát a kanapéra a takarómmal együtt. Nálam pedig betelt a pohár. Nem takarítottam fel a foltot a szőnyegről. Majd szépen ő felfogja ha Kendallék vissza érnek. Rám úgysem figyel.Elvettem tehát a távirányítót és keresztbe font karral vártam.

Kendall szemszöge:

Minden a tervek szerint haladt. A karácsony fát megvettük,betettük a csomag tartóba majd bementünk a plázába az ékszeres boltba. Előre már megrendeltem a két gyűrűt,ki is volt fizetve már csak érte kellett mennem. Gondoltam elég,ha utolsó előtti nap megyek érte,addig se veszik el otthon még véletlenül sem. Lilit kint hagytam anyuval a kocsiban és bementem az ékszer boltba."Jónapot! A két gyűrűért jöttem,Melissa Wilson néven volt megrendelve."- Mondtam a pult mögött álló hölgynek aki mosolygott majd hozta is a kis dobozt. "Tessék és sok boldogságot!"- Gratulált nekünk.
Megköszöntem és kimentem a parkolóba a kocsihoz,beszálltam Lili mellé a kocsiba és anyu hazavitt minket. Egész hazafelé úton motyogott valamit a kisangyalka. Habár egy mukkot sem értettem meg belőle,de nagyon mondta egyem meg. Hamar hazaértünk és kivettem Lilit a baba ülésből. "Holnap megkérem anyu kezét képzeld csak.Örülni fog neki? Mit gondolsz."- Nyomtam egy nagy puszit az arcára mire bele kapaszkodott az arcomba aranyosan. Ő is puszit akart adni nekem. "Ha te így örülsz,mit fog szólni anya hozzá hm?" Az ilyen apró kis pillanatokért éri meg élni. Imádom a kis apróságomat.

"És onnantól kezdve senki nem választ el kettőtöket."- Anyu kivette a fát és beállította a garázsba. Majd a gyűrűs zacskót a kezembe adta." Tessék,de nagyon vigyázz rá. Lindsey nem tudhat róla."- Figyelmeztetett. Azonban nem gondoltam arra,hogy amint nyílik az ajtó lerohan a Picim azt mondva, "Óó muti!!! Mit vettél?"-Kíváncsiskodott és próbálta megkaparintani a zacskót,de a hátam mögé tettem." Bocsi baby. Ez titok holnap estig. De csókot kapsz bármikor!"-Tereltem el a témát valamelyest.Lebiggyesztette a száját. "Uhh jó. Csak érdekelt volna. Az exednek meg szólj hogy takarítson fel maga után. Kiöntötte a kólát a szőnyegre. Amit biztos hogy én nem takarítok fel."-Ezzel ott is hagyott. Ilyenkor mindig bedurcizik és némaságot játszunk. Kegyetlen tud lenni ez és sokszor nagyobb vita lesz belőle a végén mint amekkorával indultunk.De ez van. Levettem a cipőm és bementem Lilivel a karomban. "Bakker nem vicceltél,Lindsey takarítsd ezt fel! Most vagy szedd a cókmókodat és húzz el innen."- Förmedtem rá de jogos volt a dolog." Aztán segítened kell a díszítésben. Mivel ma a Picim fürdeti Lilit és én szabad vagyok addig." Olyan 6 óra körül volt.

"Észre se veszed,hogy csicskáztat a csajod. Bezzeg mikor mi jártunk,soha nem kellett takarítgatnod vagy bármi hasonló. Nem hiányzik? Kicsit sem?"-Tette fel a leghülyébb kérdést amiben részben igazat mondott. Viszont vannak helyzetek amik miatt az ember képes megváltozni jó értelemben hogy a másikat segítse. Ezt teszem én is."Ha eddig nem vetted volna észre,családom van. És nekem is dolgom van,ez a normális. Ha úgy esik mosogatok ha nem,akkor éneklek Lilinek hogy elaludjon mikor fáj a hasa vagy simogatom a kezét etetés közben mert az megnyugtatja! Ezeket te soha nem fogod átélni ha ilyen goromba vagy. És bakker hú de jól esett kimondani." Látnotok kellett volna Lindsey arcát. Egyszerre lett sápadt és irigy. "Ismersz engem már eléggé. Ami kell nekem azt megkapom,és egy ilyen csaj mint Martina pont nem fog az utamba állni."-Kiment hogy hozzon felmosó szert és feltakarítsa a szőnyegen levő foltot. Én addig elővettem a díszítéseket,égő sorokat. A pár dobozt letettem a kanapéra. Egyikben voltak a lépcsőre való mű fenyő ágak azokat könnyű lesz feltenni.A karácsonyi díszek meg a másikban voltak. A harmadikban pedig az égő sorok voltak. Azt akartam a végére hagyni.Mivel az két személyes munka.

Martina szemszöge:

Negyed 7 volt mikor elkezdtem hajtogatni a kimosott ruhákat majd kiválogattam őket aszerint,hogy mi kié. Addig sem foglalkoztatott az amit Kendall eltitkolt előlem.Fél óra múlva elvittem Lilit fürdeni miután végeztem a ruha pakolással. Hál istennek Lili jól kifáradt így estére és hamar megtudtam fürdetni. 

Bebugyoláltam a kacsás sapis törölközőjébe és az ágyra lefektettem óvatosan."Aww de nagyot tud itt valaki ásítani. Bizony bizony!"-Adtam neki egy puszit mire tátva maradt az ásítozástól a szája. "Kincsem nyugodtan csukd be a szádat nézd csak,anyu is tudja. Látod?"-Mire kaptam egy apró tüsszentést."Mindjárt készen is vagyunk,begombolom a ruhácskádat és lemegyünk vacsizni. Rendben?"-Imádtam társalogni vele még akkor is ha nem tudott rendesen válaszolni rá. A kis grimaszai és fintorai bőven elegek voltak a számomra.Elpakoltam gyorsan a pelenkázóra a fürdős cuccokat hogy megszáradjanak és lementem Lilivel.

Kendall szemszöge:

A lépcső korlát fel volt díszítve hamar,anyu bevállalta a konyhát így a nappali maradt hátra a fény füzérekkel. Kivettem a dobozból őket és kibogoztam mindegyiket. Mivel némelyik rendesem össze volt gabalyodva."Lindsey ha feladogatom neked,feltudod tenni a falra?"-Kérdeztem a földön ülve míg ő éppen a lépcső korláttal volt elfoglalva.Ahogy ott foglalatoskodott eszembe jutott egy régi emlék. Mikor együtt ünnepeltük a karácsonyt már akkor is imádott díszíteni akármennyire is keménynek mutatja magát,jó mélyen lakozik benne egy kedves lány akit nehéz megragyogtatni.
Elmosolyodtam nagyon. Imádta hogy segíthetett anyumnak mézeskalácsot sütni. Olyan vidámak voltak a konyhában."Hahó! Kendall? Megint elábrándoztál? Add csak ide azt. Felteszem a szokott helyére de fogj,nehogy le essek!"-Kuncogva mondta és felállt a létrára a falhoz közel.Lábujjhegyre állt és várt. Érezte hogy még nem fogom."Ok ok foglak. Nem fogsz leesni!"-Válaszoltam neki gyorsan. Elkezdtük rakni a fény füzért lassan. Nemsokára végeztünk is majdnem mikor valaki megmarkolta a kezemet és félre húzott."Lindsey!!" - Nyúltam érte de elvesztette az egyensúlyát és hanyatt esett a legfelső fokról. Sírni kezdett nagyon és nem mozdult. A mellkasára tette a kezét és rázta a fejét. Nem kapott levegőt! Elhúztam a Picim fogásából a kezem és térden támaszkodva oda másztam hozzá. "Nincs semmi baj. Csak lassan vedd a levegőt."-Akaratlanul is kapott egy puszit a homlokára amíg szorította a kezem. "Kendall!!Fogdosod a fenekét,leesik és még ő kap puszit?! Mi van esetleg az ajándékot is neki szánod?Annyira bunkó vagy! Ma lent alszol! A drága kis szerelmeddel együtt!! Ha ő kell neked vedd is el feleségül!!"-Elviharzott a konyhába Lilivel a karjában.Ezt elszúrtam! De nem is a fenekét fogtam hanem a derekát és ráadásul nem Lindseyt veszem feleségül hanem őt...

Lindsey odabújt hozzám átölelve a derekamnál. "Ne haragudj,hiba volt ide jönnöm hisz látod ki nem állhat. Hogy van a kezed?" -Gyengéden a kezemet megfogta és az ölébe húzta. Ott ültünk a szőnyegen mindketten csendben. "Csak kicsit piros nem vészes. Túlélem nyugi.Ne aggódj miattam."-Mosolyogtam rá. Nem gondoltam volna hogy még aggódik értem.Hisz több éve már hogy szakítottunk. Biztos,hogy Martinát szereted és nem engem?"-Kérdezte reménykedve a semmiből.Megráztam a fejemet. "Lindsey köztünk már nem lesz semmi.Fogadd el."- Segítettem neki felülni,hogy befejezzük a díszitést.

Martina szemszöge:

Próbáltam lenyugodni azok után amit láttam. Csak nehezen ment azaz sehogy sem. Én is vacsoráztam míg Lili itta a tápszerét. Kathy mellettem ült és evett. "Szívem alig nyúltál hozzá a tányérodhoz.Nincs étvágyad.Valami baj van kincsem?"- Kérdezte együttérzően. Letettem a kanalamat és eltoltam a tányéromat."Semmi gond nincsen csak most nem kívánom."-Színleltem egy mosolyt amit vagy elhitt vagy nem."Értem,akkor elcsomagolom ha éjjel mégis éhes lennél gyere le nyugodtan és egyél. Különben nem lesz elég tejed."-Jól esett az aggódása,de ezen már nem tud mit segíteni.Felfogtam, Kendall még kedveli Lindseyt. Végül is ő szebb és menőbb.Míg én....én vagyok. "Veszek be altatót,hogy tudjak aludni.Vedd át kérlek Lilit ma estére."- Megkerestem a szekrényben a dobozát és meg is találtam. Kettőt vettem be az egy helyett. Nem is figyeltem,hogy felnőtt adagnyi van egy kapszulában amit én megdupláztam. Oly sok bajom csak nem lehet belőle,nem? "Gyere bogyóm együtt alszol ma mamival! Fogom majd a kis kezecskédet egész végig. Jó lesz?"-Kezdte el ringatni Lilit,mert Kathy màr megbüfiztette és ezután igen hamar elbóbiskol."Jó éjszakát!"-Kinyitottam a konyha ajtót és  felmentem aludni.