(58.rész) Itt a vége.

Sok időbe telt míg megíródott ez a rész,tudom. De nem szeretek rövideket kitenni. Mert tudom mennyire várjátok mindig a következő részt,úgyhogy nem akarlak titeket az őrületbe kergetni ilyennel! 3 Komment után jön a folytatás :) + ELÉRTÜK A 15EZER MEGTEKINTÉST! Elképesztően jó érzés!! Ezért megéri írni nektek,de nagyon is <3  Millió puszi xoxo

Martina szemszöge:

A járda szélén ültem remegve. Vártam Kendalléket. De ami a legjobban aggasztott, az a tény hogy Lili csak bambulva pislogott és sírt. Nem hagyta abba."Kisbogaram muszáj megnyugodnod."-Simogattam a kis hajas fejét.Mire ásított egyet. "Bizony így kell. Ügyesen csinálod."-mondtam lágyan. Ekkor egy kocsi húzódott le az útról,lefékezett hirtelen és megállt. Egyszerre pattantak ki Loganék és hozzám siettek. Logan simogatta Lili arcát míg Kendall próbálta felfogni mi is történik."Picim,nézz rám. Te jól vagy? Csak Lili sérült meg?"-Leguggolva kérdezte amint fogta a két kezével az arcomat. Aprót bólintottam és hirtelen Lili légzése fojtogatóvá vált. Nem kapott levegőt!!

"Be kell vinnünk! Kapkod a levegőért!!! Kendall nem akarom elveszíteni!"-Kezdtem összeomlani. Logan átvette tőlem a kislányomat míg Kendall segített beülni a kocsiba,becsatolta az övem majd elindultunk gyorsan a kórházba. Az ölembe hajtott fejjel sírtam. Féltettem nagyon Lilit. Az én hülyeségem miatt szenved. Borzalmas anya vagyok! A kórházba való út mind a 10 perce kiesett. Csak annyit fogtam fel az egészből,hogy Logan szó szerint rohant a sürgősségire Lilivel,Kendall pedig próbált magamhoz téríteni de nem ment. Felkapott és Lili után vitt.

"Kendall! Itt vagyunk. Hozd Martinát a doki őt is meg akarja vizsgálni."-Szólt Logan az egyik szobából. Leültettem Martinát a vizsgáló asztal szélére ahol nem zavartuk a két orvost aki éppen Lili fejére próbálták felhúzni a maszkot. Fül fájdító sírással küszködve nyöszörgött. Logan simogatta a talpát míg én a Picimmel foglalkoztam. Hálás voltam érte,hogy besegít.Egyedül nem tudtam volna ezt a helyzetet kezelni,nem hogy végig csinálni. "Rendben kész vagyunk picúr. Most már megnyugodhatsz."-Mosolygott a doktor néni Lilire. Lili csak álmosan pislogott amint megkapta a cumiját.

"Doktor nő mondja hogy van? Mi baja van?"-Kérdezte Kendall azonnal. Közben simogatta a kezemet,nem engedett el. "Amit a barátjuk elmondott az alapján agyrázkódása van. Az ijedségtől pedig lég szomja volt,ezért kapott oxigén maszkot.Ha éjszaka minden rendben lesz,reggel le fogjuk venni. De várható a sírás,ijedtség nyugtalanság tőle mivel való színű,hogy tüneteket fog produkálni. Ilyen a szédülés,hányinger esetleg hányás. Bevisszük egy kórterembe megfigyelésre. Van ott egy szabad ágy úgyhogy bent tudnak vele maradni. Rendben?"-Válaszolt aranyosan  doktor nő.Logan bólogatott,"Köszönjük nagyon!" A doktor nő ezután leült a forgós székével velem szemben." Hölgyem megtudja mondani,hogy fáj-e valamije?"

Kendall átvette helyettem a beszédet is," Csak nem tud megszólalni,nagyon sírt a baleset után. Nem tud adni neki valamit hogy éjszaka tudjon egy kicsit aludni? Így reggelig nem fogja bírni. Nézzen rá."-Ölelt engem Kendall én pedig a karjaiba kapaszkodtam."Értem,nos ez esetben azt ajánlom,hogy maradjanak bent az este Lilivel. Ő pedig kapni fog egy kis altatót meg nyugtatót meg egy kórházi ágyat a biztonság kedvéért. Ha nem lesz tőle jobban akkor tessék majd szólni az ügyeletes nővérnek. Bejött egy nővér és elővette a szükséges dolgokat ami egy injekcióhoz kell. Tűt,fecskendőt és a két gyógyszeres pici üvegcsét. Szívott belőle fele-fele arányban,majd beadta a karomba. Kendall mellkasára dőltem ahogy kezdtem az altatót érezni. Szó szerint elaludtam az ölében.

Kendall szemszöge:

A nővér bekísért minket abba a szobába ahova Lilit vitték,mi kaptunk párnát meg takarót és megvártam míg Logan letette a párnát a kanapéra,lefektettem Martinát és betakartam."Köszönöm!"-Súgtam oda halkan Logannek. Aki bólintott. "Semmiség volt,az a fő hogy Lilinek nincsen komolyabb baja.Bent maradok veletek. Fent maradsz Lilihez?"-Ült le a kényelmes fotelba ami a szoba sarkában volt."Ez csak természetes! Hallottad a dokit,bármikor rosszul lehet és még alig múlt 2 hetes.Vigyázni fogok rá."-Odahúztam egy széket a kis fehér rácsos ágyhoz. Bedugtam a kezem a rácsok között és megfogtam Lili pici ujját. Lili álmában fintorgott egyet. Olyan aranyos kis teremtmény,tiszta anyja.

"Kis angyalom rendben leszel.Apu itt van és vigyáz rád. Logan énekeljünk neki valamit?"-Felnéztem de Logan nagyban szuszogott már. Ez gyors volt,még Lili se tud ilyen hamar bealudni! De tényleg!

Lehajtottam a fejemet  karomra és próbáltam egy kicsit pihenni én is,remélve hogy az éjszaka nyugodt lesz. Tévedtem és tudhattam volna,hogy Lilivel bajok lesznek. Ilyenkor az ember inkább bízik a jóban és nem gondol bele igazán a rossz kimenetelre. Köhécselésre keltem fel. Rögtön éreztem,hogy a kisbabám keze elhúzódik az enyémtől. "Hé,mi történik? Hol a doktor nő?Miért viszik el a kislányomat?!"-Jöttek a kérdések azonnal átváltva féltő apukává.

"Sajnálom de meg kell szondáztatni,hanyatt fekve aludt el és hányni kezdett,de így bele is fulladhatott volna.Mindjárt vissza hozzák. Nyugodjon meg."-Próbálta elmondani a helyzetet. De nekem akkor jött a képszakadás mikor meghallottam azt a szót hogy hányni kezdett.Az én kis tündérkém nincs jól és nem tehetek semmit ellene csak végig nézhetem. "Jó remélem."-Válaszoltam ijedten egyben álmosan. Ahogy ígérte az éjszakai nővér,Lilit tényleg vissza hozták,de hasra fektették le ez alkalommal. "Kapott rosszullét elleni gyógyszert. Most már nem lesz baj. Alszik egy nagyot. Jó éjszakát. Javaslom ön is feküdjön le kicsit,fáradtnak tűnik. "-Megveregette a vállam és mosollyal kiment. Megfogadtam a tanácsát mivel bármekkora hős vagyok,egész éjjel én sem tudok fent lenni.

~~~~

Másnap reggel a legaranyosabb látvány fogadott. A Picim ült a kanapén betakarózva ölében Lilivel akin nem voltak már csövek és értelmetlenül motyogott amíg várt a cumisüvegére. Amit végül megkapott és mosolyogva lassan elszundított.

Felkeltem az ágyból és leültem melléjük. A Picim jó reggelt puszit kapott,Lili pedig egy arc cirógatást."Logan hazament mert dolga volt. Üzeni,hogy majd hívd fel. Akar veled beszélni valamiről,sejtem miről. Ne felejtsd el. Hogy aludtál? Átaludtad még a vizitet is,10 óra lesz nemsokára! Ó és a kis nyuszómuszó is jöhet velünk haza. Egész este nem volt semmi a hányáson kívűl. Vártam hogy fel kelj."-Mondta mosolyogva ahogy engem nézett a szép szemeivel,de láttam rajta hogy teljesen elfáradt és még ha egész este is aludt,az semmit sem ért."Majd felhívom,ráér később a mai nap folyamán. Ami pedig a balesetet illeti,megtiltom hogy Ashley közelébe menj.Rendben? Éppen ez is elég volt. "- Fogtam a baba táskát a vállamra véve. "Gyere szívem menjünk."- de nem kelt fel a kanapéról. "Nem beszélhetsz így velem. Meg kell ezt jegyezned. Jár egy kis tisztelet nekem is,úgy hiszem."- ,Megráztam a fejemet." Sajnálom babám." - Ezzel végre elindultunk haza.

Logan szemszöge:

Éjjel borzalmas álmom volt,Ashleyvel nem bírtam szakítani mert túlságosan is bőgött,és tönkre ment emiatt a kapcsolatom Kendallel. Nagyon nem lenne jó ha ez valós lenne! Nem bírnám ki! Kizárt dolog. Reggel erőt vettem magamon,elköszöntem Lilitől és Martinától a kórházban és első utam Ashleyhez vitt. Kiszálltam a kocsiból,felmentem a feljárón.Megnyomtam a csengőt idegesen. Nem volt kedvem megtenni,de muszáj volt. Egy csaj sem ér meg annyit mint egy barátság. Egy ideig nem nyitottak ajtót,gondoltam sebaj majd visszajövök később de pechemre nyílt az ajtó ahogy sarkon fordultam."Ash,"-Kezdtem volna bele,de behúzott a kabátomnál fogva és lesmárolt durván,
szenvedélyesen. Belenyögtem a csókba. A falnak döntve eljutottunk a lépcsőig. "M....mondanom kell....vala..valamit"-Kezdtem bele de hirtelen a maga biztonságom elveszett."Shh,ráér szerintem az később is. "- újra lesmárolt,de szinte az egész nyelve a számban volt. Sajnos rohadt jó érzés kerített a hatalmába. Franc akar most szakítani vele,majd utána. Akkorra már oly mindegy! Olyan 1 órával később,Ashley mellett feküdtem ruha nélkül a takaró alatt."Ez nagyon jó volt."-Elkapott egy csók áradattal.

"Mhmm baby!Figyelj rám."-Kikeltem az ágyból és elkezdtem felöltözni."Egyet mondok de jegyezd is meg. Doblak és nem akarlak többet látni."-Ezzel ott hagytam ledöbbenten az ágyban. Édes a bosszú?Talán. Megéri? Naná! Vigyorogva dobtam egy sms-t Kendallnek.

"Ashley dobva! Szabad és szingli vagyok!;) Ünnepeljük meg. Buli nálunk este 7kor. Martinát se hagyd otthon!"

Néztem ahogy Ashley arca lefehéredik és elkezdett úgy igazán sírni.De nem érdekelt,innentől fogva nem. A barátság ezerszer fontosabb mint egy csaj. Főleg ha ilyen kis szemét álszent mint ő volt.

Ashley magára kapta a köntösét és utánam rohant." Baby de szeretlek és nem akarlak elveszíteni!! Komolyan hagyod hogy Kendall közénk álljon? Vagy még mindig szerelmes vagy abba a buta lányba mi?"- Dörgölte az orromba. De én csak rácifráztam. " Édesem,te már a múlt vagy. Martina meg boldog Kendallel,én pedig ma bulizok velük és már randim is van egy gyönyörű és okos lánnyal."- Muszáj volt tudnia,mert nem ő tőle függ minden.Nélküle is van élet.