(67.rész) Összekeversz Logannel

Meghoztam az új részt! Jó olvasást és 4 komment után tudjátok hozom a következőt <3

Martina szemszöge:

 Reggel fel akartam kelni de nem tudtam. Kinyitottam a szemem és Logan arcával találtam magamat szemben. Úristen!!Elkezdtem pöckölgetni az arcát.

"Logan....Logan kelj fel! Kendall is itt alszik mellettünk és ömm..."- Mondtam zavarban. Megpuszilta az ajkamat és azt suttogta,"Nyugi szívem még alszik. Felkeljünk?" Némán bólintottam neki. Elengedett a karjaiból. Hál istennek még csak az kéne,hogy lebukjunk.Belebújtam Logan papucsába és elmentem a fürdőszobába. Tegnap este elrejtettem a fogyi pirulás dobozkámat. Gyorsan kivettem a gyógyszeres szekrényből,a kezembe öntöttem egyet majd rátettem a kupakot a dobozára. Vissza tettem sietve. Elvettem Logan fogkefés poharát,engedtem bele vizet majd bevettem a pirulát. Nyílt az ajtó és félre nyeltem a vizet. "A frászt hoztad rám!"- Mondtam Logannek aki az ajtón nézett be.Kérdőn nézett rám hogy mit csinálok mégis. 

"Csak szomjas voltam."-Vontam meg a vállam és kimentem utána. De ő a konyhába ment gondolom reggelit csinálni. Lementem sóhajtva egy pohár kávéért. Azt gondolva,hogy megúszom evés nélkül. Nagy hiba volt. Mire leértem addigra már sült a bacon,a tojásrántotta meg kész volt. Ki volt szedve két tányérra. A-a! Én nem eszek az tuti.-Mondogattam magamban. Kiöntöttem magamnak a kávét és a konyha pultnak dőlve figyeltem ahogy készíti a reggelit. Hirtelen korgott a hasam egy nagyot.A hasamra tettem a kezemet mintha az elszigetelné a hangos gyomor korgásomat.Beleittam gyorsan a kávémba,hogy ne legyen feltűnő. Megfordult és rám mosolygott én pedig elpirultam.

 

 Lehúzta a gázról a palacsinta sütőt,szedett bacont mindkettőnknek és az ölébe húzott. Mi a fene!Az órára vándorolt a szemem. Még csak 6:50 volt. Kendall pedig álomszuszék és soha nem kel fel 9-nél előbb. Mégsem voltam nyugodt,kényelmetlen volt a helyzet. "Nem akarom ezt."-Átültem a másik székre és ettem egy nagy falatot a reggeliből. "- hmm de finom!"-Színleltem egy mosolyt. 

"Biztos?Mert lázas vagy és félek hogy rosszul leszel tőle. Kapsz inkább piritóst.-Pattant fel azonnal és csinálta is máris. Sóhajtottam egyet. Kezdett rázni a hideg. Eltoltam a tányért magamtól." Tudod mit? Mégsem vagyok éhes. Nem kívánom. Fáj a hasam így is. Inkább ledőlök a kanapéra." Mentettem ki magamat. Elfeküdtem a puha kanapén betakarózva.

"Nem nézel ki valami fényesen. Jobb ha veszel be gyógyszert"-Ezzel ott hagyott a nappaliban és csend lett. Olyan jól esett. Nem is akartam mást csak pihenni egy jót. 

Kendall szemszöge: 

Reggel a mobilom csörgésére keltem. Félálomban motyogtam valamit a hasamra fordulva.

 Kinyújtottam a kezemet Martináért de az ágy üres másik fele üres volt. "Logan megint korán kelt..."- Bosszankodtam és felvettem az ablak párkányon otthagyott esti pólómat majd egy szál alsóban és pólóban lementem a többiekhez. Anyut felhívtam közben."Szia anyu. Hogy vagytok? Lindsey is bent van még?"-Kérdeztem kíváncsian. Tudni szerettem volna hogy mennyire segít nekem. A szakítás után abban maradtunk,hogy barátok leszünk jóban-rosszban. Szükségem volt most rá ebben a vészhelyzetben akárki akármit is mond. Megmosolyogtatott a tudat hogy Lindsey egész éjjel babusgatta,simogatta Lilit aki szint úgy nem tudott aludni az éjjel a láza miatt. 

"Tudod adni egy picit? Szeretnék beszélni vele egy pár szót. Szeretlek anyu,igen bemegyek hozzá amint ettem valamit reggelire. Jó,persze! Puszillak!"-Vártam pár másod percet és egy vidám mosolygós hang szólt bele a vonal másik felébe."Kendall jól aludtál?Remélem,velünk minden rendben volt az este. És igazad volt a hangodat hallgatva tényleg elálmosodott a kis hercegnő...látnod kellett volna. Csináltam pár képet majd megmutatom!"- Mesélte aranyosan ahogyan csak ő tudja.Megráztam a fejemet,hihetetlen ez a lány.

"Anyunak is mondtam,de neked is elmondom hogy bekapok valamit reggelire és bemegyek hozzátok. Vigyázzatok rá nekem. Szia"- Lindsey megnyugtatott hogy jó kezekben van a kislányom ezért nem is aggódtam nagyon. Boldogan fütyülgetve mentem be a konyhába.  Ami üres volt sehol sem volt a menyasszonyom vagy a legjobb haverom. James meg este ott aludt egy csajnál azért nem volt itthon. Igen Logan és James egy házon osztoznak,elvileg így jobban kijön a ház rezsije havonta. Biztos nem rossz. 

"Halihó!! Jó reggelt merre vagytok?"-Mentem be a nappaliba ahol megtaláltam őket azonnal. Logan újságot olvasott a kanapéra feltett lábbal míg a Picim tévézett betakarózva. Adtam neki egy jó reggelt puszit. Lehet hogy vágtam egy fura arcot,mivel az ajkainak bacon íze volt és őszintén szólva soha nem tudtam még rávenni hogy egyen bacont. Valamiért nem a kedvence. "Logan sütöttél bacont?"-Hoztam fel azonnal a kérdést.

Felnézett az újságból," Hogy mi? Mond még egyszer nem figyeltem ne haragudj."- válaszolt.

"Annyit kérdeztem csak,hogy sütöttél bacont reggelire?"- Most már csak azért is tudni akartam. Nem hagyott nyugodni a dolog. Megvonta a vállát," Aham,gond talán?"- "Egyáltalán nem,és ő is evett belőle?"- Szegeztem fel az újabb kérdést neki.Nem állt össze a kép.

"Mármint Martinára gondolsz? Evett végül is egy falatot. Az baj?"-Nézett rám a nagy barna szemeivel. "Oké,bocs túlreagáltam a dolgot. Semmi gond nincs. Nyugi. Eszek gyorsan valamit és bemegyek Lilihez. Te is jössz?"- Kérdeztem a Picimtől aki nemleges választ adott. Mérges lettem. Hogy tudja egy anyuka ezt tenni a pár hónapos kislányával. Nem bírom felfogni. Mintha átnézett volna rajtam úgy bámulta  nyamvadt tévét.

"Felőlem,de ne sírj majd ha az első szülinapján csak az -apa- szót fogja tudni kimondani mivel te nem foglalkozol vele semmit. Bezzeg Lindsey vigyáz rá!! Esküszöm jobb anyuka lenne belőle mint belőled lett. Most is csak a tévét lesed. Borzalom."- Kiviharzottam a szobából mielőtt bármi csúnyát mondtam volna. De lépteket hallottam,megfordultam és szembe találtam magam egy mérges Martinával.

 "Mit szeretne a hölgyem?"- Kérdeztem pimaszul vigyorogva mire dühös arcot vágott és lekevert nekem egyet. Oda kaptam a kezemet. Az istenit ez fájt!!

" Ezt megérdemled! És csak hogy tudd,ha Lindseyke  olyan jól bánik a kislányunkkal miért nem ő lesz a pót anyukája hirtelen? Hah! Mert jobb vagyok nála."- Vágta a képembe. Ehhez volt nekem is egy pár keresetlen szavam. "Nem is rossz ötlet,sőt meg is érdemelnéd tudod? Kezdesz fura lenni,ez a baconos sztori meg este az *ó Logan ágya de puha* elszólásaid. Mégis honnan jönnek ezek? Viszonyotok van vagy mi?!- Mondtam ki egy szuszra. 

"Menj te a fenébe!!"- Csak ennyit ordított nekem és kitrappolt a nappaliba vissza a kis tévé nézéséhez. Én ismertem ki rosszul,vagy ő kezdett el megváltozni...ezen kattogott az agyam míg ettem egy vajas kiflit meg ittam egy kis kávét. Minél hamarabb el akartam innen tűnni. Összeszedtem magam,rendbe tettem a hajamat és a zsebembe tettem a telómat. "Majd jövök vagy sem!"-Ezzel becsaptam az ajtót. Muszáj volt kiszellőztetnem a fejemet.A kórház csak 10 percnyire volt tőlünk. Gondoltam lesétálom. 

Mikor pár saroknyival arrébb befordultam az egyik utcába megláttam két pasast a kerítésnek dőlve dumálni. Amint közel értem hozzájuk az egyik lefogott hátulról a karjaimnál fogva,hátra húzta a kezeimet ami piszkosul fájt. De nem sokáig gondoltam erre ugyanis jött a következő fájdalom forrás. Gyomron rúgtak többször is. Akaratlanul is előre görnyedtem mert pokolian fájt.Alig bírtam eszméletemnél maradni.

"Na mivan,csak ennyit bírsz ki apucikám."- A járdára köpött ezzel is időt nyerve. Vettem az alkalmat hogy vegyek egy levegőt. De azzal nem számoltam hogy a következő pillanatban az ökle az én szememmel fog találkozni. Felnyögtem kínomban. Égetett a testem. 

"E....e..elég!!"- Mondtam az utolsó légvételemmel. Egyszer csak elengedtek és arccal a betonra pofára estem. "Aoow!!Basszus...."- Próbálkoztam a felkeléssel de szinte lehetetlen volt. 

"Kész van a csávó! Szólj a főnöknek hogy a meló el van végezve,a srác totál K.O. "- Mentek el,engem ott hagyva.Csengett a telefonom. Körbe nézve az utcán senkit nem láttam. Az én szerencsém. "M..mond ki vagy."- Nyögve sikerült mondanom pár szót.

"Óh csak én vagyok az,betudnál ugrani nekem egy kis kávéért a kedvenc üzletembe?"-Köhögtem egyet és véres lett a kezem. Ilyen nincs. Nagy bajban vagyok. "Kendall felejtsd el a kávét. Minden rendben van veled? Merre vagy?"- Kezdett el nagyon aggódni. Sikerült valamelyest felülnöm."Mh..áú...mond mégegyszer."

(felszisszentem)

"Történt valami? Mond hol vagy érted megyek."-Hallottam a háttérben hogy elkéretszkedik anyutól és viszi a kocsi kulcsot. " Kert utca 4. Loganéktől nem messze...tudod...S...siess." -Felnyögtem fájdalmamban. 

"Tarts ki rendben? Úton vagyok."- De mielőtt tudtam volna még neki bármit is mondani letette. Jól esett tudni hogy van egy őrangyalom aki vigyáz rám...

Lindsey szemszöge:

Kathytől elkértem a kocsit és próbáltam megtalálni azt az utcát amit Kendall az imént a telefonban mondott. Azt hittem elsőre menni fog,de már harmadszor kerültem meg ezt lakó övezetet akkor sem találtam meg azt az utcát. Felhívtam inkább Logant,hiszen tőlük nem messze van az az utca. 

"Logan én vagyok az Lindsey. Sürgősen segítened kell. Tőletek merre kell menni a Melbourne street-ig? Nem találom egyáltalán."- Félre álltam az úton,hogy ne tartsam fel a forgalmat.

"Jobbra fordulj a kereszteződésnél és az utána levő utcában menj egyenesen és ott leszel."-De furcsálltam hogy nevetve mondta,egy lány hang is volt a háttérben...talán Martina? De miért röhögnek hisz most verték szét Kendallt!! Ha Martinának ennyire fontos Kendall,akkor teszek róla hogy vissza szerezzem. Nem érdemli meg őt. Rátapostam a gázra és próbáltam sietni mert már vagy 10 perce várhatott rám Kendall. Kaptam is egy sms-t hogy siessek mert vért köhögött. Azonnal kidobtam a kezemből a mobilt és kiszálltam a kocsiból mivel megláttam az utcán a kerítésnek dőlve. A kocsi nem is érdekelt hogy benne van a kulcs és nyitva hagyom a vezető oldali ajtót. Leguggoltam elé és felemeltem az arcát. Ösztönösen egy dolgot tudtam tenni ami szívből jött és tudtam,hogy elmulasztja a fájdalmát egy picit....megöleltem szorosan.