(68.rész) Mond el az igazságot még akkor is ha a hangod bele is remeg...

Itt az új rész szívecskéim!! Mindenki örömére mielőtt kitör a lázadás!! ;) PUSSZANCS
20ezer olvasó!!! JUPIIII,próbáljunk ki egy új dolgot! 4-5 komment után hozom az új részt és ha gondoljátok akkor minden rész elején válaszok a kommentekre így biztosan látjátok rá a választ. Na mi legyen?:)

UI! Aki ezt a részt olvassa és még nincs benne a csoportban az keressen fel és csatlakozzon. 
https://www.facebook.com/groups/1394576474182392/?fref=ts

Kendall szemszöge: 

Megcsókolt? Megcsókolt!! De egy részem nagyon is szerette ezt a csókot. Felnéztem rá de nem szólt hozzám,csak rám tette a pulcsiját és segített felkelni a földről. A vállára támaszkodva elvitt a kocsiig és segített beülni a kocsiba.Bekapcsolta az övemet majd ő is beszállt és elindultunk. 

"Várj hova viszel? Nem is erre lakok.Állj meg Lindsey most!"- Szóltam rá és lefékezett hirtelen felém fordulva.

"Bocs hogy érted jöttem!Amúgy meg vissza megyünk a kórházba és ne ellenkezz itt nekem. Rosszabb vagy mint egy kisgyerek néha."- Tovább mentünk és csendben maradtam. Nem hittem el hogy most épp az exemmel vagyok egy kocsiban és most rohadtul mérges vagyok rá mert össze vesztünk.Elég abszurd igaz?
Hozzá se szóltam csak a kórházban mikor szólt egy nővérnek hogy kell nekem egy szoba és lássanak el. Csak egy kis zúzódás ez semmi komoly.

"Lindsey elég volt! Nem vagyunk együtt szállj le rólam!"- Rántottam el a kezemet az ő kezétől. Nem foghatja meg a kezem,ha nem is járunk. "Ne csinálj jelenetet Kendall. Halkabban..."- Simogatta meg az arcomat de a falnak toltam. " Szállj le rólam értetted?!"- Mire bólintott és elengedtem." Remek,ha most nem bánod megmosakodom és megnézem a kislányomat hogy hogy van."- Mogorva és rideg voltam vele de nem érdekelt. Mi van ha direkt ő veretett meg és most ezzel akar a karjaiba csalogatni? Soha nem tudhatom....

Ashley szemszöge:

James ragaszkodott hozzá hogy maradjak mellette,úgyhogy Carlosnál voltunk.Szegény nagyon elhitte hogy igazából terhes vagyok. Ami jól jött mert minden kívánságomat lesték. A kanapén ülve tévéztünk mikor kikéredzkedtem a mosdóba.Fontos dologról volt szó. 

"Siess vissza nehogy lemaradj a legjobb részről!"-Kiáltotta utánam Carlos. Megráztam a fejem mosolyogva.

"Csak 3 perc Carlos! Semmi több. Max elmondod mi lett a vége." -Észrevétlenül belecsúsztattam az asztalról a zsebembe a mobilomat. 

"Ash menj csak. Lefoglalom Carlost!"- Mondta nevetve én pedig kimentem a fürdőbe. Becsuktam az ajtót a kulccsal és kinyitottam a csapot,hogy ne hallja senki a telefon beszélgetésemet.Gyorsan benyomtam a számot és kicsengett.

"Igen,itt vagyok. Biztos vagy benne hogy fogalma sincs hogy ki tehette?Várj hívnak. Leteszem majd vissza hívlak!"- Gyorsan felvettem a másik hívást is. Fontos lehetett mert még mindig nem tette le. "Igen...,anyu? Nem...az nem lehet!!! Bé...béküljetek ki vagy tudom is én....anyu kérlek ne..."-A földre borultam és csak sírtam. Darabokra tört a szívem a hír hallatán,nem voltam képes felfogni hogy ez velem történik."Jó ..de nem megyek haza!!! Maximum a cuccaimért."-Ennyit bírtam kinyögni és befejeztem a hívást. Eldobtam a fürdőszoba másik felébe a mobilomat és letöröltem a könnyeimet.

 Kopogtak az ajtón.,"Hé minden rendben van odabent Ashley? Ash...."- Kisírt szemmel kinyitottam az ajtót és ott álltam James előtt akinek az arcán is látszott hogy segítene ha tudna. De nem tud sehogy sem. Anyumék válnak. Ez az ő dolguk én csak...nos...én vagyok a köztük levő kapocs. Olyan rossz ebbe még belegondolni is. 

"J-jól....va..vagyok. "- Odabújtam Jameshez. "Itt maradhatok nálatok? A cuccaimért megyek csak haza. Sok ez nekem..."-Eszem ágában sem volt elengedni Jamest az ölelésből. Olyan jó volt az ölelésben ellazulni,elengedni a félelmeimet és tudni hogy vigyáznak rám.

"Carlossal úgyis filmezni akartunk egész este,nyugodtan maradj csak itt. Van hely ahol tudsz aludni.Haza menjünk a ruháidért?"- Elsöpörte az arcomból a hajat ami belelógott a szemembe.

"Kérlek szépen.Az jó lenne."-Fúrtam bele az arcomat James mellkasába és átöleltem szorosan.

Logan szemszöge:

Martina a tv-ben nézett valamit mikor kimentem a konyhába egy pohár vízért magamnak. Percekkel később frászt kaptam ahogy a falnak támaszkodva próbált kijutni a mosdóig. Falfehér volt az arca,szemei fáradtak voltak a kevés alvástól. Egyszerűen pocsékul nézett ki. 

"S...segííts jó?"- Próbálta kimondani de nem jött ki hang a torkán.Látszott a rémület a szemében. Azonnal letettem a poharat a pultra és oda siettem hozzá támogatásként. "Ok,tartalak. Hánynod kell?"-Mire megszorította a kezemet tudatva velem,hogy igen. Felvittem a lépcsőn és a mosdó felé vettük az irányt. Ott megálltunk. "Hajolj oda és hányj. Keresek valamit rá."-Fél kézzel tartottam a derekánál,míg a másikkal kinyitottam a gyógyszeres szekrényt és kapkodva átkutattam az alsó polcot a szabad kezem. Le is esett pár gyógyszer közben.

"Oh ez meg mi....ez mit keres itt? Ez a tied? Tegnap még nem volt itt."-Kiszórtam a pultra és abban a pillanatban össze esett Martina. Kis híján lekoccolta a fejével a mosdó kagylót. "Francba!"-Csúszott ki a számon és próbáltam megtartani a karommal az ájult testét. "Fel kell kelned hallod?Hé nem alhatsz most. Kérlek!"-Könyörögtem neki. Sikerült bal kézzel kinyitnom a csapot és megmostam az arcát. "Hahó hallasz engem?" Kérdezgettem de nem kaptam rá választ."Ilyen nincs. Mindig rá tudsz ijeszteni az emberre,ez nem is vicces."- Leguggoltam valahogy és lefektettem az ölembe. Paskolgattam az arcát mire lassan jobbra fordította a fejét."Manóó...."- Persze rögtön ő jutott az eszébe,nem én aki ápolja.Ez nem igazság.

"Elájultál a mosdó felett. Szépen hazaviszlek és Kendall majd ápolgat."-Döntöttem el magamban.Belém kapaszkodva felült."Most már jól vagy?"-Simogattam meg az arcát. "Hazaviszlek gyere kelj fel."- Sikerült felállnia,és levittem a kanapéra." Hozom a kabátod és a kocsi kulcsot.Várj meg itt!"- Percekkel később vissza is értem de aludt már. Felvettem a karomba és beültettem a kocsiba nagy nehezen.

Kendall szemszöge: 

Bementem Lilihez és sokkal jobban nézett ki mint mikor behoztuk. Picit álmoska volt még,de amint meglátott ejtett egy apró mosolyt felém."Hogy van az én kis bogyóm?Apuci haza visz. Igen,otthon fogunk aludni a kis ágyadban. De lehet,hogy a pocakomon is alhatsz az éjjel. Még meglátjuk. Gyere manó."- Kivettem a kiságyból és letettem a fotelra a pelenkázó takaróra. "Anyunak ez sokkal jobban megy mi?"- Kicseréltem a pelusát és felöltöztettem ügyesen. Nagyokat ásítozgatott és pislogott végig.

"Miért Lilivel foglalkozol mikor az előbb vertek halálra majdnem?"- Állt mellettem karba tett kézzel Lindsey."Nyilván nem viccből köhögtél fel vért. Mi van ha belső vérzésed van...vagy nem tudom. Simán hazaviszed Lilit így? És ha elájulsz a kocsiban vezetés közben?"-Mondta a mondanivalóját engem pedig nagyon zavart. " Lindsey betudod fogni egy percre? Szóltam a dokinak és azt mondta az orrom vérzett amiatt volt a vér.A szememet meg jegelnem kell. Rendben vagyok. Most viszont ha nem bánod hazaviszem a kislányomat.Ó jut eszembe nem szeretnél valamerre lakást keresni? Azzal kéne inkább foglalatoskodnod és nem az én életemmel." - Felemeltem Lili fejét fogva és a fejére tettem a kis sapiját.

"Nem keresek lakást mert nálad maradhatok egy ideig azt mondtad."- Válaszolt magabiztosan én pedig sóhajtottam egyet." Igen mert nem vagyok bunkó,de nyilván nem szeretnék sokáig az exemmel egy lakásban élni mert neki nincs hova mennie."- Betettem Lilit a babahordozójába és betakartam a kis takarójával." Így ni megvagyunk. Itt a baba táska is. Irány haza!"- Beszéltem Lilihez aranyosan. Ő erre mindig csak arcokat vágott meg fintorgott ahogy egy kisbaba tud. Miután hazaértünk láttam Logan autóját a feljárón. Gyorsan leállítottam a kocsit,kivettem Lilit és bementem a lakásba. Tudtam jól,hogyha Logan itt van hozta magával Martinát is....Fogalmam sem volt róla,hogy látni akarom-e még. Olyan bunkón viselkedett az elmúlt pár napban...Alig hiányzott. Jó Lili gondozása és apukának lenni nem a legkönnyebb dolog de egyedül ezerszer nehezebb mint kettesben.

"Ó haza hoztad Lilit!"- Ölelt meg anya rögtön ahogy beléptem az ajtón. Levettem a cipőmet és a kabátomat majd anyunak adtam a babahordozót. "Igen,teljesen rendbe jött a doki azt mondta. Figyelni kell még rá de rendben lesz. Erős kislány csak úgy mint az anyukája. Anyu? Mióta vannak itt Loganék?"- Biccentettem Logan felé. " Egy ideje. Martina össze esett a mosdóban úgyhogy Logan inkább haza hozta. Kapott ennivalót és már jobban van. Muszáj lesz vele beszélned,de majd ráér este. Segítek levetkőztetni Lilit."- Leült anya a nappaliban a szőnyegre,kicsatolta az övet és kiemelte Lilit. Lili folyamatosan felfele nézett és nem igazán értettem meg elsőre. De mikor anya felállt vele hogy kimenjen vele a konyhába pontosan Martina irányába nézett. Egyem meg a kis drágaságot. Nyilvánvalóan hiányzik neki az anyucija. "Anya!"- Mentem ki utánna futva. " Szerinted ha kézben tartja egy picit Martina Lilit akkor újra előjön a régi énje akibe beleszerettem?"- Bármit megteszek csak hogy visszakapjam.

"Most akarok Lilinek banánt adni,próbáljuk meg,hogy ő eteti meg." - Megfogtam addig Lilit aki a fülem mögötti kicsi hajtincsemmel kezdett el játszani." Ennyire izgalmas a hajam kisbogárka."- Nevettem el és szóltam anyunak,hogy nézzen ide egy pillantra. "Csak kiváncsi,hagyjad. Addig sem ficánkol." Tüsszentett egy aprót és felnézett rám megszeppenve."Csak egy apró hapci volt,nem kell megijedni tőle."- Elsöpörtem a hajat a homlokáról és puszit nyomtam a homlokára mire megfogta az arcomat mindkét kezecskéjével.
"Áúú ez fáj baba!"

Aznap este: 

A délután Lilit Martina etette meg a banán péppel. Azóta lent játszanak a nappaliban. Anyu mossa a ruhákat,Logan meg hazament. Én fent vagyok a szobánkban és az ágyon fekve gondolkozok. Annyi minden történt mostanában....

Könnyek szöktek a szemeimbe és eldöntöttem,hogy megpróbálom rendbe hozni a dolgokat. Lementem a lépcsőn és megálltam az utolsó lépcsőfokon."Mini manók ideje fürdeni és aludni."- Mondtam nagy mosollyal mert tudtam mennyire szereti Martina ha így hívom őket mikor még Lili a pocakjában volt akkor is ezt mondtam mindig. Rögtön felnézett és vicces arcot vágott. Elnevettük magunkat majd amire nem számítottam,

Felkelt Lillivel a földről és a karjaimba rohant. Majdnem eldőltünk,de sikerült megtámasztanom a hátamat a falnak dőlve. Annyira hiányzott ez." A mini manóid mennem fürdeni máris.Ha te altatod el Lilit. Mert veled gyorsabban elalszik és van valami amiről beszélnünk kell."-Egy hosszú pillanatra a szemembe nézett majd megcsókoltuk egymást." Hiányoztál nagyon." -Súgta a fülembe én pedig szorosabban magamhoz öleltem őket,de vigyázni kellett nehogy összenyomjuk Lilit. "Fürdés!"- Mondtam pajkosan és felfutott Lilivel Martina. "Engem is várjatok meg! Héé!- Utánuk szaladtam. Fürdés után,Lili alvás ideje eljött és ahogy megígértem megpróbáltuk,hogy a hasamon alszik el és még én is meglepődtem amikor tényleg elaludt. Elég hamar. Martina még a fürdőben volt és éppen rá vártam.

"Látom elaludt a kismanó. Maradj csak átveszem innentől."- Martina óvatosan felvette a hasamról és betette a kiságyába majd betakarta." Jól kifáradt ha még erre se kelt fel."- Mondta mosolyogva én pedig kíváncsi voltam miről akart beszélni velem. Túlságosan is komolyan beszélt róla,ahhoz hogy csak egy kis apróság legyen az. Lekapcsoltam félhomályba a lámpát és mellé álltam a kiságynál. 

"Emlékszel még arra,hogy mondani szerettél volna nekem valamit a délelőtt?"- Kezdtem bele óvatosan. Lehajtotta a fejét és elengedte a babaágy szélét amit eddig szorongatott idegesen.Nem mondott semmit csak a karomba borult zokogva." L...Lili miattam került kórházba. Én...csak bevettem ilyen fogyókúrás bogyót amit a tv-ben reklámoztak. Végre egyszer szépnek akartam érezni magamat. De alig ettem,Lili nem kapott elég vitamint az anyatejben és lehet a gyógyszer egy része rá is hatott..annyira sajnálom....én nem akartam...