(54.rész) Hagyd abba ez fáj!

     Tudom vártátok már ezt a részt,én is szerettem volna hamar megírni viszont nem volt  egész héten szabad időm suli miatt és családi okok miatt. Köszönöm a türelmeteket! 
A mai részhez : Nem vállalok felelősséget a most olvasottakért! Mindenki saját szíve ügye szerint olvassa el! Ui. Semmi valóság alapja nincs ez csak egy történet!
3 komment után jön a következő rész!  Millió puszi!! xoxo

Ashley szemszöge : 

Fogalmam sincs mi ütött Martinába,le mert önteni egy pohár hideg vízzel korán reggel csak azért mert a pasijával aludtam a kanapén?Még ilyet....ezért nagyon meg fog bűnhődni. Ki csinálom! Összepakoltam a táskámat és leléptem. Oda kellett érnem időben,ha azt akartam,hogy Logan ne tudjon erről az egész ott alvós Kendall ügyről. Amiről nem tud az nem fáj ugye?

Kendall szemszöge: 

Bekukkantottam a járókába miután megnéztem fent,hogy nem-e tört szét az állkapcsom.Baromira fájt!! Láttam,hogy Lili még alukált.

Megfogtam Martina csuklóját és kihúztam a konyhába. Becsuktam a konyha ajtót,hogy Lilit ne keltsem fel véletlenül sem a kiabálásommal. Ekkor el is szakadt nálam a húr. Martina mindvégig csak vigyorgott. Látni lehetett rajta,hogy most nagyon büszke magára. Csak egyet felejtett el...hogy az a lány akibe én beleszerettem az nem örül más bajának! Megfogtam a derekánál mindkét kezemmel és leültettem az egyik székbe.

" HOL IS KEZDJEM EZT EL...MOND MEG NEKEM! MIÉRT KELLETT EZT ELŐADNOD? MOST BOLDOG VAGY? UGYAN OLYAN LETTÉL MINT AKIKEN EDDIG RÖHÖGTÜNK HOGY MEKKORA EGY SZUTYOK ÁLLATOK ŐK! DE HA BELE GONDOLOK ÉPP MOST IS KÖZÜLÜK EGYET NÉZEK."-  Halkultam el.

 Mire kaptam egy nagy pofont. Ügyes húzás belátom! De egy dolgot elfelejt a kicsim. Ha bánt,én is tudok bántani de az tényleg fáj is. Felemeltem a konyha asztalra és hanyatt döntöttem. Szorongattam,ütöttem. Teljesen elvesztettem a fejemet. Majd megfogtam a nyakát az egyik kezemmel míg a másikkal a haját húztam.

"UNDORÍTÓ VAGY EGYSZERŰEN,HÁNYNOM KELL TŐLED!! ASHLEY MIT ÁRTOTT NEKED??! IGEN VOLT KÖZTÜNK EGY CSÓK DE EZ NEM JOGOSÍTHAT FEL TÉGED ILYENRE. SIMÁN CSAK ITT ALUDT!!! A KANAPÉN EGYÜTT VELEM!!! MIT FÉLTÉKENYKEDSZ ITT NEKEM? SZERINTED EZ NEKEM HOGY ESIK?!!"- Elengedtem a nyakát. Mire levegőért kapott. Kezdett kimenni a szín az arcából. Hirtelen remegni kezdett zokogva. 

"SÍR AZ ÉN HERCEGNŐM??JAJJ DE TUDLAK SAJNÁLNI!! NEKEM MEG AZ ÁLLKAPCSOM FÁJ DE AZ PISZKOSUL!!-Kapott egy pofont. Égtem a dühtől és a haragtól.

"TUDOD MIT? ANYUMNAK IGAZA VOLT VELED KAPCSOLATBAN. SAJNOS...HAGYJ MINKET BÉKÉN."- Martina mondta és leugrott az asztalról,a kilincsért nyúlt de megcsókoltam. Amit egy tökön rúgással viszonzott. "HOVA MÉSZ?! ÁLLJ MEG!!"- Keltem fel a földről,de Martina már a kezében tartotta Lilit. Szorosan mintha bármelyik pillanatban rájuk támadnék. Pedig nem volt szándékomban. Csak...feldühített. Mikor léptem egyet előre,ő egyel hátrább lépett. 

Martina szemszöge : 
"Tudod...elakartam mondani,hogy mit csinált velem Ashley de ezek után még a pártját fognád és én abból köszönöm szépen nem kérek.Vivinél húzódom meg az éjszakára. Ne merj hívni mert feljelentelek a rendőrségen. Megértetted?!"- Mondtam könnyekkel küszködve.Mire Kendall bólinott. Felöltöztettem Lilit a macis kezes lábasába és betettem a baba hordozóba.

Szó nélkül nyitottam az ajtót és kiléptem a hűvös őszi levegőre. Nem is szóltam senkinek,hogy mi is történt. Semmihez sem volt kedvem. Csak sétáltam jó lassan. Mindenki boldog ,egyedül én vagyok a poklok poklában. Fél óra séta után becsengettem Vivienhez. Mikor megláttam,eltört nálam a mécses.

Utáltam anya lenni,utáltam ezt az egészet. Minden rosszul sül el és itt állok a küszöbön a közös kislányunkkal és fogalmam sincs hogyan oldjam ezt meg. Főleg nem Kendallel.

"Úristen gyere beljebb. Hagyd csak hozom Lilit"- Tolta be Vivi a nappaliba Lili baba kocsiját. Levettem a vállamról a baba táskát és mentem utána.

"K...Kendall....majdnem megfolytott..sikoltoztam,vergődtem,csíptem!"- Omlottam össze teljesen.

"Tessék!?Mit csinált?!!- Ültetett le a kanapéra. Kiment a konyhába és percekkel később vissza s jött két pohár meleg teával. Elvettem tőle az egyiket megköszönve és belekortyoltam." Olyat amit nem néznél ki belőle.- kk

"Jó,de mégis hogyan történt?"- Próbált rájönni mi az oka annak,hogy a kanapéján sírok megállíthatatlanul és nem mosolygok mint ahogy mindig szoktam.Helyette szorongatom a kezemben a zsepit ami már cafatokban volt mert eláztatta a könnyem teljesen.

"Reggel hazamentem Kendallhez és nem találnád ki kivel feküdt egy kanapén. Olyan hányinger keltően aludtak egymás mellett. Lili pedig a járókájában aludt mellettük. De a lényeg az,hogy Ashley már a magán életembe is beférkőzik! Ezt nem tudom tovább csinálni..."- Dőltem el a kanapén nagyot sóhajtva.Élni is alig volt kedvem.

"De igenis tudod. Megmutatjuk neki,hogy tudod kivel szórakozzon. Csak adj nekem egy napot és kitervelek valamit. Hamarabb fog bocsánatot kérni mint gondolnád. Bízz bennem. És bingo! Meg is van! Ismerem Ashley ex pasiját. Ha már Ashley mestere a kavarásnak,mi is csinálunk neki egy kis meglepetést. Eltudom kérni a számát és dumálok vele,hogy segítsen megszivatni Ashleyt. Benne van az én barátnőm?"- Kacsintott és megölelt szorosan. Újabb síró görcs jött rám,de bólintottam egyetértve a tervvel. Még szép,hogy megcsináljuk!! Édes lesz a bosszú!

"Rendben most pedig menj fel és tusolj le. Tisztára kivagy. Vigyázok Lilire és utána elmegyünk vásárolni. Kellenek az új cuccok! Feldobjuk a külsődet picit és Kendall is a lábaid előtt fog heverni seperc alatt."

"Igenis! De nem adhatsz neki csokit! Még túl pici!"- Figyelmeztettem rá Vivit,múltkor ugyanis amikor a kávézóban voltunk csak kimentem a mosdóba pár percre,mire vissza mentem addigra Vivi óvatosan itatta a pohárból a csokis italából. Az oka egyszerű,Lili túl édesen nézett rá. Aznap alig aludt Lili mert fájt a pocakja.

"Egyszeri eset volt! Menj már! Eljátszunk és nézünk Spongyabobot!"- Mondta elmosolyodva az emléken és Lilit kicsomagolta a téli kabátkájából. Örültem,hogy van akire bármi esetben is tudok számítani. És ez nem más volt mint Vivi. Nem akadt ki mikor kiderült terhes vagyok,helyette elárasztott aranyosabbnál aranyosabb baba ruhákkal. Most pedig segít bosszút állni Ashley-n. Többet nem is kérhetnék. Gyorsan felmentem és levetkőzve beálltam a kádba. A meleg víz nagyon ellazított. A gondolataim kitisztultak. A sírás határán voltam megint,mikor kaptam egy smst. Kinyúltam a kádból a mobilomért. Feloldottam és Kendall üzent.

Vacsi ma nálunk,kettesben gyertyával meg minden. Remélem eljössz. Bocs hogy elcsesztem mindent.  

 Röviden és tömören ez állt benne.Mégis mit képzel? Egy romantikus vacsi és minden el van intézve? Még mit nem....de a szívem felé húzott. Imádtuk a romantikus vacsikat,csak mi ketten mielőtt még Lili nem volt.Amint ezen gondolkoztam végeztem a fürdéssel és megtörölközés után felöltöztem. Azon járt az agyam,hogy este elmenjek-e vagy sem. Végül is csak este kell eldöntetem,ráérek még. Betettem a zsebembe a telóm és lementem. " Hogy van az én kis angyalkám? Nem sírt?"- Vettem fel mire felsikoltott baba hangon. "Ezt nemnek veszem. Mehetünk."- mosolyogtam.

"Okés,de gyalog kell mennünk,anyu elvitte a kocsit."- Segített betenni Lilit a baba kocsiba. Becsatolta és már indultunk is. Egész végig Kendallen járt az eszem. Vivinek nem is említettem az sms incidenst.Amint mentünk a boltban boltról boltra megláttam egy gyönyörű ruhát amit Kendall imádna.Vivire bíztam a baba kocsit és berohantam a boltba felpróbálni azt a ruhát. Mikor a tükörbe néztem egy pillanatra mintha Kendall állt volna mögöttem és mosolygott. Megráztam a fejem,biztos csak álmos vagyok. Kendall nincs is itt.  A ruha illett rám. Gyorsan meg is vettem és boldogan mentem ki a boltból. Vivinek ez feltűnt rögtön," Mi történt odabent? Csak nem hívott el valaki egy randira?" - Kacéran vigyorgott.

"Ez annál sokkal jobb. Menjünk haza és megmutatom!"- Nem értette mire ez a nagy sietség. De majd megtudja. Mikor haza értünk hozzájuk,bementem a fürdőbe felpróbálni a ruhát. Majd megmutattam Vivinek is. " Ezt vetted ma?"-  Csodálta meg a gyönyörű ruhát. Ilyenem még sosem volt.

"Egy szó! Kendall imádná ezt a ruhát rajtad. Az tuti!"- Az ölében levő Lili figyelmét rám vonta. " Nézd csak,anyukád milyen szép ruhát vett. Tetszik neked?"- Felállt és odahozta nekem Lilit manót. Lili tátott szájjal nézett rám majd elmosolyodott a kis gödröcskéivel. " Tetszik neki!"- Mondta Vivi és elnevettük magunkat.

"Vivi,este vár engem Kendall. Írt,hogy vacsit csinál és szeretné ha megbocsátanék neki. Ezért vettem meg ezt a ruhát."- Halkultam el. Vivitől kaptam egy szigorú pillantást. Rájött az egész körítésre,oka volt ennek a ruhának mégpedig Kendall.

"Kétlem,hogy jó ötlet lenne ez. Ma este itt alszotok,filmezünk vagy valami. És felhívom Kendallt. Maradj itt Lilivel." Ment a vezetékes telefonhoz.

"NE! Csak hadd menjek el! Szeretném hallani,hogy mit mond. Hiszen szeretem nagyon és hiányzik. Muszály neki adnom egy esélyt. "- Szomorodtam el a mondat végére teljesen.

"Ebben az esetben menj csak. Lilivel elleszünk kettesben. De bármi van felhívsz,ígérd meg!"- Kötötte a lelkemre. Igenlően bólogattam,felöltöztem és küldtem egy smst Kendallnek hogy úton vagyok.

Kendall szemszöge: 

Dühös voltam magamra hihetetlenül. Mi a fene ütött belém? Nincs mentségem arra amiért folytogattam a barátnőmet. Borzalmas barát és apuka vagyok.Kezdtem rendesen szégyellni magamat a történtek után. Anyu dolgozott,egyedül voltam a lakásban Yumával. Aranyosan a lábamhoz dörgölőzött én pedig megsimogattam. "Miujság kislány. Hiányolod te is anyucit igaz?Én is. Nagyon nagyon!"- Sóhajtottam."Gyere menjünk ki játszani a kertbe!"- Felvettem és egész délután Yumával játszottam. Addig is sikerült elfeledkeznem a saját problémáimról. Olyan 6 óra felett vittem be a házba Yumát. Anyu már hazaért.

"Anya segítened kell."- Támaszkodtam neki a konyha pultnak. Ő éppen mosta a zöldségeket  a vacsihoz.

"Miben kincsem. Mond." Mondta lágyan mosolyogva és felém fordult. Lehajtottam a fejem. Mindent félbe hagyott és oda jött hozzám. "Bántottam Martinát....folytogattam és nagyon megszoritottam a csuklóját. Ashley az éjjel itt maradt és a kanapén talált ránk! De nem öleltem át! Semmi nem volt. Csak film közben elaludtunk. Ő meg félre értette,Ashleyt leöntötte egy pohár vízzel,cica harc lett belőle és elküldtem Asht aztán dühös lettem és hát...ekkor történt meg....hogy lehettem ekkora barom anya?"- Fogtam a fejem idegesen és beletúrtam a hajamba.

"Mit szeretetetek nagyon csinálni ha kettesben voltatok?"- Kérdezte egyszerűen,nem tudtam mire akar ezzel kilyukadni. "Kis segítség,mit imádtatok mint közös programot?"- Ölelt meg.

"Hát....*erősen gondolkoztam* szerette a randikat amikor csak elmentünk egy étterembe és gyertyafényes vacsora várta,egész éjszaka csak történeket meséltünk egymásról. Ilyesmi."- Vontam meg a vállam.

"Ez könnyű,segítesz a főzésben,hívd meg vacsorára,én pedig fent leszek egész este és nem fogok zavarni,Yumát is felviszem. Rendben? De hozd helyre a dolgokat köztetek. Emlékezz,hogy van egy lányod is akinek apukára van szüksége!"- Veregette meg a hátamat anyum.

"Meglesz. Nem rontom el. Mit főzünk?"- Kérdeztem,de anya el is kezdte mondani az egész étlapot szinte. Amiben tudtam abban besegítettem és olyan 1 óra  és 20 perc múlva készen is voltunk. Anyu sok sikert kívánt,és felment én pedig megfürödtem,rendbe szedtem magam és megterítettem. Még a kedvenc parfümömet is magamra fújtam amit Martina vett nekem. A legjobb illatot választotta.  Elmosolyodtam mikor rezgett a mobilom és láttam az smst a babámtól. Eljön! Mindezek után. Nem szúrhatom el!

Idegesen vártam,hogy ideérjen.Fel le járkáltam amint teltek-múltak a percek. Felkaptam a fejem,ugyanis csengettek. Futottam az ajtóhoz és kinyitottam. " Azt a mindenit,hova tűnt az én barátnőm? Csak nem elvarázsolták egy bombázóra? Őrjítően nézel ki. Gyönyörű ez ruha. Új? "- Hívtam be és beljebb mentünk. Elvettem a kabátját és felakasztottam az előszobában majd a csuklója után kaptam. " Baba várj egy percet. Ezt így gondoltam." - Befogtam a szemeit a kezemmel  lassan a konyha felé vezettem. Szorosan kapaszkodott mindkét kezével a csuklómba. " Merre lépjek? Biztos nem megyünk neki semminek?"- Ijedezett de én csak nevettem aranyosan. Tudhatná,hogy nem fogom senkinek neki vezetni.

"És meglepetés.Nyisd ki a szemed."- Elvettem a kezeimet a szeméről és vártam hogyan tetszik neki a konyha és a dekoráció az asztalon.

Könnyek szöktek a gyönyörű szemeibe és szorosan hozzám bújt. Átkaroltam és magamhoz húztam. " Annyira nagyon sajnálom ami történt reggel.Kérlek bocsáss meg. Nem tudom mi ütött belém."- Suttogtam neki. Mire elhúzódott,várt egy pillanatot mélyen a szemembe nézett és megcsókolt lágyan. Újra a karjaimban tarthattam és vigyázhattam rá. Ez volt a fontos. Soha nem engedem már el. Ő az én babám.