(15.rész) Tüzes vágyak

Köszönöm a sok olvasót! Imádlak titeket! Öröm nektek írni! :D 

Hát....ez a rész eléggé perverz,nem is tudom hogy sikerült ilyenre de élvezzétek ;) 

Kendall szemszöge : 

  Gyorsan haladtunk a rend rakással. Martina azzal kezdett el szórakozni,hogy eldobálja a fejem fölött a ruháimat a szennyes tartót megcélozva. De mikor a nadrágjaimat dobta nekem akkor gondoltam,megleckéztetem. Felkeltem a földről és lassan odamentem hozzá.

"Tessék itt a csókod! És a bünti!"- Kendall még mindig fölöttem tornyosult,kezeim le voltak fogva. Ahogy lágy csókjai elárasztották a nyakam s vállam,próbáltam vissza térni a felhők fölött 3 méterről Kendallhez nulla sikerrel. Megbabonáz a nagy zöld szemeivel. Tehetetlenül állom ahogy az ajkai minden egyes csókkal a bőrömhöz érnek apró szikrákkal vegyítve. Lassan próbálok lélegezni,

hogy lenyugtassam magamat,de főleg a vadul lüktető szívem. Sikerrel járok. Megmarkolom egyik kezemmel a pólóját míg a másikkal a lepedőt. Mindössze annyit észlelek hogy lemászik rólam és az ajtóhoz rohan. Bezárta majd az éjjeli szekrénye fiókjából elő kerül az óvszer. Vissza mászott az eredeti pozícióba és szájával fogta az ezüst tasakot. Én csak figyeltem minden apró mozdulatát és elmosolyodtam.

"Baby,min mosolyogsz?Huh?"-perverzen felvonta szemöldökét. 

Kinyílt a szám,mondani is akartam valamit,de sikertelen volt. Nem jött ki egy hang sem a számon ezért becsuktam és Kendallre mosolyogtam aranyosan. Mire ő is vissza mosolygott és összeérintette az orrunkat irtó cuki módon.

"Szeretlek édibogyóm!"- A szemembe nézett majd szenvedélyesen megcsókolt. Alig bírt a szánk elszakadni,mert egymást kívántuk. Lekerült rólunk lassan az összes ruha darab. Kendall imádta hogy letépheti rólam a fehérneműt.

"Nagyon akarlak!" - suttogta a fülembe melegen,éreztem hogy az ajkai a bőrömet súrolják.

"Aghh mhmm"-  Körülbelül ennyi volt az amit sikerült ki böknöm miközben Kendall csak tovább folytatta. Én meg már lassan elájultam annyira izgató volt. Kendall póló nélkül. Végig simítottam a kezeim a mellkasán és csodáltam.

"Imádom,hogy gyúrni jársz! Olyan izmos a mellkasod és.-" Hirtelen magas lett a hangom ezért el hallgattam.

"Soha nem vagy ilyen! Ez mind miattam van? Én teszlek ilyenné? Ilyen.....tehetetlenné ahogy itt fekszel alattam,remegve a látványtól. Ahogy nézlek,ha most fel kéne állnod,inkább nekem kellene téged a karjaimba vegyelek most annyira elgyengültél tőlem!"- mondta egy puszival a számra.

"K-Kendall kérlek csak végre csináljuk!! Nem bírom tovább!"- Mondtam nyöszörögve és kérlelő pillantást adtam neki.


 Fél órával később izzadtan,levegőért kapkodva borultunk egymásra.
"Hát köszönöm,ilyen bókot sem kap az ember minden nap!"- Nevettem el magamat fáradtan és odabújtam Kendall mellkasához mire ő magához húzott és puszit nyomott a fejemre.

( Ennyi lett volna ez a rész:) Szavazzatok hogy tetszett-e!!  By Timi Schmidt XoXo )

(14.rész) Viszonzatlan érzések

   Logan szemszöge: 
Mérges voltam. Dühöngtem. Bele bírtam volna boxolni a falba is. Ez nem volt szép húzás Kendalltől. Mondtam neki és tudott is róla hogy Martina nekem bejön. Tetstzik nekem.

Mikor a suliban megjelentek édes kettesben akkor élt bennem a remény,hogy talán mégsem jönnek össze. Ennyit erről.      
                                        
Leviharzottam a nappaliba és felkaptam a táskámat majd a vállamra dobtam. Éppen leléptem volna,de Kathy meglátott! Márcsak ez hiányzott...
Erőltettem egy mosolyt és vártam mit szeretne mondani.

"Logan nem maradsz estig? Csinálok pizzát. Kendallék pakolnak?" - Kérdezte Kathy míg megtörölte a konyha ruhában a vizes kezét.

"Mrs. Schmidt! Kendall inkább ma este csajozik. Nem zavar,tényleg. Mondja meg neki,hogy majd keresni fogom. Szép Estét! - Ezzel Logan hazament. Kathy csak állt a hallban és nem értett belőle semmit. Vállat vont és vissza ment főzni.

~3 órával,millió csókkal és több ruha csatával később~ :) 

Kendall a földön ült törökülésben és a CD-it rakta kupacokba,majd bele a dobozba. Én az ágyán ültem és a ruháit válogattam ki. Volt ami tiszta volt,azt össze hajtottam szépen és az ágyára raktam,a többi ment a szennyes kosárba a szobája sarkában. De játszottunk is közben,mert sokszor a fejére esett az éppen levegőben repülő  ruha darab. Én jót szórakoztam rajta,ő annyira nem.

                                      

" KENDALL!!! Itt megy a következő!! - Szóltam előre majd dobtam a zoknit,de hoppá. Mellé ment.

"Kicsim!! Tudod hogy imádom mikor dilis vagy,de ne a szennyesemmel akarj játszani!- Mondta felvont szemöldökkel és próbálta tettetni,hogy nem is zavarja.

"Akkor jön még pár farmer is! - Mondtam kuncogva és direkt a mellkasának dobtam. Mire ő ledobálta őket a fejéről és felém közelitett sunyi mosollyal.

Feltartottam a kezemet megadás képp, " Baby! Én nem csináltam semmi rosszat! - Próbáltam menteni a menthetőt. Ami jelen esetben én voltam. Mondjuk a büntit is elfogadtam volna. Gyorsan felálltam az ágyra és a falhoz nyomtam a testem,közben pedig izgatottan vártam,hogy mi következik.

"Nem úszod meg!! Naa,gyere ide cica! - Mondta 1000 dolláros mosollyal és a falnak nyomott. Két kezét a vállaimnál támaszotta meg. Sarokba szoritott.
Nem volt más választásom,szemébe kellett néznem ami sötét zöld és ragyog,tele van élettel.
Vissza a valóságba!- gondoltam magamban.

"Választhatsz! Most kéred a büntit vagy este mikor anyum már alszik." - Kérdezte felvont szemöldökkel és megpuszilt lágyan. Mondtam már milyen érzés mikor megcsókol? Elgyengül a testem,remegni kezd a lábam és a szívem őrült száguldásba kezd. Megszűnik a világ létezni.

"Kicsim,itt vagy? Merre jár az eszed? Hmm? - Nekem dőlt teljes test súlyával és bele nyögött óvatosan a csókba. Lassan kinyíltak a szemeim és Kendall bele látott a lelkembe. Nem tehettem róla,de makogni kezdtem.

"Én.....tudod csak....gondolkodtam...kérek egy csókot!! - Mondtam magammal húzva az ágyba,ahogy eldőltünk és rajtam landolt.

(12.rész) Mi egy pár vagyunk :)

    Kendall körém fonta a karjait és az ujjainkat is így ölelt át.  Anyunak volt szeme. Látta,hogy Kendallel komolyan gondoljuk ezt a kapcsolatot. Elmosolyodott mert tudta hogy boldog vagyok.

 

"Kendall,egy valamit tudni szeretnék és őszintén válaszolj."- anyum mondta. Éreztem a vállamnál ahogy Kendall bólogat.

"Mikor jöttetek össze? Mikor itt maradtál vacsizni akkor is volt köztetek már kapcsolat?"- Kérdezte nyugodtan és védelmező anyukaként.

"Mrs. Wilson,a matek korrepetáláskor volt bátorságom megmondani a lányának,hogy kedvelem és mivel kölcsönös volt,lassan egy hét után összejöttünk."- Válaszolt könnyedén és őszintén Kendall.

"Óh,ezt örömmel hallom. És ne aggódj kincsem apud miatt,majd megemészti viszont ha lent van akkor annyira ne tegyétek nyilvánvalóvá a szerelmeteket mert kiakadna. Sajnos. De nem is zavarok sokáig,csak ezt szerettem volna megbeszélni. Aludjatok jól. Szép álmokat! Reggel szólók ha lejöhettek mert apud korán megy dolgozni kicsim! "- mondta anyum és nyomott egy puszit a homlokomra majd kiment és egyedül hagyott engem Kendallel.

" Anyukád nagyon kedves. Rendes tőle ez,más kidobott volna rég."- gondolkodott Kendall.

"Anyum más. De örülök hogy elmondtam és bocsi még egyszer,de ha már benne voltunk gondoltam minek halogatni,kiderült volna pár napon belül úgyis. Ezért inkább most mint később. " - Éppen komolyan beszéltem mire elásítottam magam és Kendall mellkasához hátradőltem becsukva a szemeim.

"Aludjunk kérlek. Elalszok akár itt ülve is."- Mondtam fáradtan mire ő csak aranyosan nevetett rajta és az ágyra lerakott míg ő lekapcsolta a lámpát,majd bebújt melléd az ágyba. Egymással szembe fordultunk. A jobb kezét a derekamra rakta.

"Picim,fontos vagy nekem. Szeretném ha tudnád,hogy semmi nem fog elválasztani minket. Aludj jól. " -Kendall suttogta halkan mert Martina már lassan az álom világban járt. Ezért Kendall csak lekapcsolta a kis lámpát az éjjeli szekrényen,odabújt hozzád majd ő is elaludt.

Reggel : 

Mikor felébredtem Kendall már az ágyamban ült és reggelit evett. Hallotta ahogy átfordulok a másik oldalamra,lehajolt és jó reggelt puszit adott. Majd folytatta az evést de közben kérdezte :

" Anyud inkább felhozta a reggelinket,mert apud kivan akadva...tudja hogy...mi ketten...járunk. De jó dolog hogy csak a szobájában mérgelődik."- mondta sajnálva az egész dolgot.

" Megszoktam már igazából Kendall. Nem mondtál újat. Anyu mit hozott fel? Muti!! ( felültem az ágyban és ránéztem a tálcára.  

Éhes voltam nagyon és el is vettem Kendall tálcájáról az egyik croassiant és beleharaptam.

"Éhes vagy nagyon? Hozzak még fel? Anyud mondta hogy szereted,szóval ha még ennél csak szólj. Viszont mennem kell,anyu egyedül van és segítenem kéne rendbe rakni a házat. Délután akár mondjuk át is jöhetnél. De csak egy feltétellel! Ha nálam alszol! - mondta azokkal a nagy és zöld boci szemekkel.

Elgondolkodtam,végül is jó lenne megismernem Kendall szüleit,plusz ha én is besegítek akkor több időt lehetnénk együtt ami nagyon nyomós kifogás.

"Benne vagyok! Öltözz fel és.-( Ránéztem de rá kellett jönnöm hogy ő már át is van öltözve ezért csak megráztam a fejem,adtam neki egy csókot. Bementem a fürdőbe összekészülni) Lefürödtem és miután kiléptem a kádból a puha kilépőre és megtöröltem az arcom a törölközővel éreztem Kendall illatát. Körbe néztem mitől lehet. De mikor már 4-edjére éreztem rájöttem hogy Kendall is fürdött és a törcsimet használta. KENDALL ILLATÚ LETT!
Felvettem a kedvenc nyári ruhámat,szandállal és kiengedett hajjal kimentem Kendallhez aki éppen a cuccait tömte bele a táskájába amit hozott.

"Ugye tudod,ha összehajtanád a ruháidat akkor nem kéne belegyömöszölnöd őket hanem csak egyszerűen beleraknod?" - nevettem és miután odamentem hozzá megöleltem őt hátulról.

"Tudom,de így viccesebb." - Mondta poénkodva majd a vállára dobta a táskáját és megölelt engem egy puszival együtt.

Menjünk akkor,készen vagyok." - Mondtam mosolyogva és adtam neki egy hosszú nyelves csókot.

"Okés,máris indulunk. Azért megengeded még hogy anyudtól elköszönjek? Hmm? ( összeérintette a homlokotokat)

"Persze." - suttogtam a szemébe nézve.

"Köszönöm"- Mondta nevetve,majd kézen fogva lementetek anyudhoz. Éppen vasalt a nappaliban mikor odasétáltál hozzá és megölelted. Kendall is csatlakozott.

"Mentek valahova? "- kérdezte nevetve mert elég volt ránk néznie és látta.

"Mrs. Wilson,anyumnak segítenem kell takarítani ma,de Martinát is elhívtam és nálunk aludna ma este ha megengedi. " - Mondta Kendall aranyosan és ártatlanul.

"Elképesztő hogy miket meg nem engedek kislányom. Viszont legyen. De vigyázz rá! "- Mondta anyu egy arcra puszival nekem.

"Vigyázok rá! Ne aggódjon! Viszlát!" - Szia anyu!" - elköszöntünk és beültünk Kendall kocsijába és elmentünk hozzájuk.

(11.rész) Utálom a veszekedést,mondtam már?

  Én felöltöztem gyorsan,majd Kendallbe ütköztem az ajtóban ahogy bejött,én meg épp mentem volna ki.

" Kendall bocsi apu miatt előre is! Túl reagálja a dolgokat,és ha túléled az estét akkor nyert ügyünk van! " - adtam neki egy csókot majd kéz a kézben lementünk,de Kendall megállított engem a lépcső fordulónál.

"Most el kell hogy engedj. Vacsi után felmegyünk megint,de most úgy kell tettetnünk mintha csak "barátok" lennénk. Emlékszel?" - felvonta a szemöldökét imádnivalóan és megcsókolt lágyan majd adott egy puszit a homlokodra. Mint 2 jó barát,lesétáltatok a konyhába. Az asztal megvolt terítve szépen. Anyu kitett magáért. Kendall küldött egy nagy mosolyt felém.

Kendall ült mellém a jobb oldalamra,velem szemben anyu....és apum Kendallel szemben. Nagy balhé lesz. Előre érzem,és nem apu fog győztesként kijönni belőle!

Az egész este meg a vacsora is rendben lezajlott,viszont mikor átmentünk a nappaliba fagyit enni.....apu tett egy megjegyzést,amit én sem hagytam szó nélkül. Szóval,a konyhában voltam anyuval. Elővettük a fagyis tálakat,kanalakat. Mi is leültünk a kanapén. Apu kiadagolta a fagyit,majd nyomtunk rá tejszínhabot. Én odanyújtottam a tálat Kendallnek,majd a magamét is elvettem.

Hátra dőltem nyugodtan a fotelban,apu bekapcsolta a tv-t majd Kendallre ragadt a tekintete....

" Fiam,tudom ez nem az amit megszoktál,a korodbeliek pornót néznek éjjel nappal,elnézést hogy a családi körben nem fogok odakapcsolni!" - Mondta vigyorogva apa. Kendall szemei majd kiestek 

és anyumra nézett bocsánatkérően. 

Én meg majdnem behúztam volna apunak, HA lehetett volna. Mert ugye,a saját apádat nem ütheted meg.

Apum soha nem állt mellettem. Mindig kereste az új dolgot amibe beleköthetne. Utáltam ezért. De anyut szeretem és ez a lényeg.  Vissza a sztorihoz : 

"Tom! Azonnal hagyd ezt abba! Honnan veszed ezt a sületlenséget? Nézz rá Kendallre! Tiszta,rendezett,kedves! Mégis mi a fene bajod van vele? Ja? Hogy nem őt szántad a lányunknak? Bocsánat! De én ebben nem asszisztálok neked!" - Mondta anyum mérgesen.

"Csak egy kamasz fiú aki kanos és le akarja fektetni a lányunkat!! Mi van ha mondjuk..... terhes lesz? Te majd boldogan fogadod majd a hírt? Persze,mert neked bármi jó! Én viszont a lányunknak rendes jövőt szeretnék! És nem egy kis jött ment sráccal akarom hogy gyereket neveljen tini korában!!" - üvöltötte vissza apu anyunak. Én már ott sírtam de észre se vette.

 Anyu mondta Kendallnek hogy vigyen fel engem és nyugtasson meg. Ő majd feljön.

Kendall felvitt a szobámba,de nem szólt semmit csak a hátamat simogatta ahogy lépkedtünk felfelé a lépcsőn a kiabálások közepette. Mikor felértünk,Kendall beengedett majd becsukta maga mögött az ajtót.

"Picim!! Shhh,ne sírj kérlek! Itt vagyok! Együtt vagyunk. Ne aggódj. " - Ringatott a karjaiban,ahogy ott álltatok a félig homályos szobában,este 8 óra környékén.

"Én ezt nem bírom sokáig! Mindig veszekednek!! A leghülyébb dolgokon. Nincs is már értelme néha! Veled akarok maradni! Utálom aput! Nem szeret engem!... Ő más lányt képzelt el a fejében,és csak én születtem meg! Ez nem fair Kendall! Miért ilyen az élet? - zokogtam a karjaiban,amik szorosodtak körülöttem. Adott egy puszit a fejedre majd odavitt az ágyhoz és az ölébe húzott téged.

"Kincsem,most mindent másnak látsz. Apudnak sem sikerült úgy az élete,ahogy eltervezte és ezért mivel szeret téged próbál jó útra terelni téged,hogy ne hozz rossz döntéseket mint amit ő tett. Még a legrosszabb alkalmakkor is mikor piszkálásnak érzed a szavait,tudd hogy ha nem szeretne akkor nem is szólna hozzád. Küzd érted,a maga módján. Akármennyire is őrültségnek hallatszik mind ez,viszont igaz. Lehet,hogy nem ad meg neked mindent,de felnevelt. És fontos vagy neki!- Kendall mondta suttogva lágy hangon. 

Anyu kopogott az ajtón : " Bejöhetek? " - Kendall rögtön válaszolt : Persze Mrs. Wilson! 

"Anyu? Tudom nem a legjobb alkalom,hogy elmondjam de Kendall és én.....járunk. Szeretjük egymást. Nem tudtam kivenni anya viselkedéséből,hogy mit gondol. Mosolygott is,de közben ott volt a kételkedés a szemében.

" Én.... "- anyum belekezdett. 

(10.rész) Megúsztuk!

           

   Pár nap telt el a kibékülésünk óta. Kendall és én megint jóban vagyunk. Péntek délután van,a srácok éppen indulnának kosarazni mi pedig haza mert vége az utolsó óránknak viszont a srácok az öltöző előtt még leállítottak minket Viviennel a suli udvaron. Odamentem Kendallhez és a nyakába ugrottam.

Srácok! Elfogok pirulni a végén!- mondtad vörösödve. Ahogy Kendall átölelt hátulról,a fejét a vállamon pihentette,semmi bajom nem volt vele,de az egész suli végig nézte.

"Ugye milyen cukorfalat? És imádom!- Megcsókolta a nyakamat mire én elgyengültem,de James látta. Így elvette Kendall kezét a fenekemről és megköszörülte a torkát : Kendall este amúgy is nála alszol,azt a pici időt még ki tudod bírni. Sziasztok! ( és a srácok elvitték Kendallt a pályára)

Mi leültünk és végig néztük az edzésüket. Kb. 2 óra után végeztek,mikor megnéztem az időt még csak 3 óra volt most van majdnem negyed 6. Anyának azt mondtam,hogy felhívom ha késünk,és ezek szerint fogunk is! Gondolom furcsa,hogy Kendall nálam alszik. Az is,de anyunak azt mondtuk egy projekten dolgozunk amit párban csinálunk. Meglepően megengedte! Wow.

James és Logan izzadtan vigyorogva odajöttek hozzánk.

"Mizu csajok? Milyenek voltunk? Kendall még picit ügyetlen,de a baja szerintem itt egy bizonyos aranyos lánnyal van kapcsolatban aki eltereli a figyelmét!" -mondta Logan ahogy odajött egy arcra puszival hozzám. Carlos is letámadt a puszi áradattal.

"Hé-hé! Inkább szóljatok Kendallnek,hogy siessen! 5 percen belül el kell indulnunk! Anyu értünk jön kocsival. " -mondtam miközben felkeltem a padról. Vivien közben már rég hazament.

"Oké! Kérésed számunkra parancs! Logan hadnagy vezess minket Kendallhez! - szórakozott Carlos.

"Dilisek vagytok! De tényleg nem vicc! Apu mindjárt itt van!" - mondtam komolyan és vállamra vettem a táskám,de Logan behúzott az öltözőbe ahol csak ők 4-en voltak,nem láttam Kendallt. Lassan éreztem ahogy két izzadt de meleg kar magához húz és hallom a szívdobogását.

" Kicsim szeretlek! De kérek egy csókot mielőtt felöltözök! Utánna mehetünk. " - mondta fáradtan.

"Csak azért mert szeretlek! És szexy vagy így izzadtan! "-mondtam vörös arccal,és megcsókoltam majd kimentem az ötlözőből hogy kint megvárjam őket. Apu már itt volt,ezért örültem mikor végre kiméltóztattak jönni és elindultunk kifele a suliból.

" Jó szórakozást"- Carlos orditotta vigyorogva.

"De ne vigyétek túlzásba! Hallod Kendall?"- Logan figyelmeztette Kendallt,de már késő volt. Megfogtam Kendall kezét és kifutottunk a kocsihoz. Egész úton Kendallel beszélgettem. Apu nem akart minket zavarni,amiért hálás voltam. Nemsokára haza is értünk,lepakoltunk és felmentünk a szobámba. Én rögtön át is vettem a kinti farmerom,egy rövid gatyára mert az kényelmesebb. Kendall ledobta a táskáját amiben a ruhái voltak és lefeküdt az ágyamra álmosan. Mikor visszajöttem kiengedett hajjal,rövid nadrágban rögtön rajtam voltak a szemei. Tudtam mi következik,ezért bezártam az ajtóm.

" Nagyon jól nézel ki! Kapok egy puszit?"- kérdezte ahogy közeledett hozzád és a falnak nyomott.

"Azt hittem meg sem kérdezed!"- Levettem a pólóját és végig simítottam a kezem a kockás hasán. Amit imádott. Közben még mindig hevesen,szenvedélyesen egymásnak esve faltuk egymást.

"Hm! - felnyögött és az ágyra lökött engem. Majd elkezdtük egymást levetkőztetni és megtörtént. Lefeküdtünk. Nagyon jó volt,Kendall szerint ahhoz képest hogy kezdő voltam,jól csináltam. Élvezte ő is. Az első sex után egymás karjaiban feküdtünk a takaró alatt,én a mellkasára raktam a fejem és úgy pihentem. A karja átölelt engem a derekamnál. Valamit még dúdolt is. Annyira meghitt volt az egész csak mikor arra ébredtem hogy Kendall idegesen kapkodva öltözik,tudtam gáz van.

" Anyud itt van és vacsizni hív minket! Siess! Öltözz fel gyorsan én elterelem a figyelmét! " - Mondta Kendall miután adott nekem egy lágy csókot,majd kiment a szobából.

Apum szemszögéből:

Egész végig tök jól elbeszélgettek egymással,tudom hogy azt mondta a drágám,hogy nincs semmi köztük,de ezek szerint ő vak. Van kémia köztük rendesen,csak egy a bibi. Én ezt nem fogom hagyni. A lányom még csak 16 éves. Ez a srác meg lehet hogy van már 18! Mikor hazaértünk ők ketten felmentek a szobájába én pedig bementem a konyhába beszélni a feleségemmel. Éppen vacsorát csinált.

" Kezdek rosszat sejteni. Mi van ha az a srác lefektette a lányunkat?!" - kezdte dühösen.

"Szívem nyugodj meg! Csak sulis feladatot csinálnak fent! És hogy örülj,kész a vacsora. Le is hívom őket! És ne ordibálj előtte. Minden srácot elüldözöl a lányunktól!" - mondta anyum és feljött.

"Gyertek vacsizni! Készen van." -Kijött Kendall mikor ezt mondtam.

" Mrs. Wilson! Máris lemegyünk! Csak Martina leöntötte magát narancslével és átöltözik még,azért küldött ki engem is! - mondta Kendall remélve megússzák.

" Óh,rendben. Várunk titeket! De siessetek!- ezzel lement Martina anyukája a lépcsőn...

(9.rész) Heves csókok&rejtélyek

A rész alatt hallgassátok ezt a számot,annyira illik ehhez a részhez,és ...wow!

Felnéztem és láttam,hogy Kendall nincsen elragadtatva attól,hogy találkoztunk. Viszont a szemei másról árulkodtak. Láttam a bánatot a nagy zöld szemében.

"Bocs! Nem akartam neked menni." -Kendall beszélgetést kezdeményezett. Csak egy baj volt, nekem nem volt kedvem hozzá.

"Kendall nem érdekel! Tartsd meg magadnak és elengednél kérlek?"- kérdeztem mivel megölelt,de nem akart elengedni. Mögöttünk hangoskodni kezdtek az osztálytársaim. Persze Kendall pont az ajtóban akarta ezt megvitatni.

"Siessetek már!" -szólt be az egyik hülye gyerek.

"Várj egy percet! Beszélnem kell Martinával"- kezdte Kendall.

"De én nem akarok"- futottam volna el,de megfogta a csuklóm. Félre húzott a folyosón.

"De igen is megbeszéljük ezt." - Behúzott a gondnok takarító szekrényébe és ránk zárta az ajtót. 

Mindent megtettem,hogy kiengedjen de semmit nem értem vele,mert ő sokkal erősebb volt és a falnak nyomott.

"Kérlek nyugodj meg. Elengedlek. Csak kérdeznem kell valamit."- Tért rá Kendall a tárgyra. Miközben én elvörösödtem rendesen... Lenéztem a földre. Még mindig jobban szerettem Kendallt mindennél. De ő híres a suliban amig én egy senki vagyok.

" Igen? Ken-" Nem tudtam bejefezni amit mondani akartam mert lesmárolt. Ellenkeztem VOLNA,ha akartam volna. De inkább élveztem. Kendall elkezdte felhúzni a pólóm miközben hevesen csókolóztunk.

"Csináljuk kérlek,nem bírom tovább"- Kendall súgta a fülembe és a meleg lehellete miatt libabőrős lettem.

"De ne itt. Most senki nincs otthon. Gyere! " - Rendbe raktuk magunkat amennyire lehetett,de akinek van szeme látta,hogy mi is történt odabent. Kendallnek tiszta kócos volt a haja,nekem meg vörös volt az arcom. Nem érdekelt hogy beirást fogok kapni. Az sem,hogy egy évig szobafogságban leszek. De megérte. Kendall elvitt minket kocsival,a kapuban leparkolt. Én nyitottam a lakást. De kb odáig bírta. A falnak nyomott és csókolgatott.

"Szeretlek! És komolyan mondom! Nem is értem miért küldted azt az smst. Viszont most nem érdekel! ( Felkapott téged és felvitt a szobába,miközben folyamatosan csókolóztatok)

"Várj egy picit! - Kendall mondta levegőt kapkodva. Elővett a nadrágzsebéből egy kis tasakot. Amiben AZ volt.

" Most már mehet,"- Megcsókolt szenvedélyesen. Lenyomott téged az ágyra és elkezdte kigombolni a nadrágját.

A nyakadat csókolgatta miután saját magán nem volt már csak alsó gatya és póló. Felhúzta a pólód és kisebb sokkot kapott. Megtörte azonnal a csókot és döbbenten,aggódva nézett rád. Végig simította a nagy lila foltot ami a hasadon volt a meleg kezével. Teljesen elfejtkeztél róla. Magadat szídtad,hogy miért nem emlékeztél rá.

"K-kendall. E-e...ez csak...beütöttem az asztal sarkába és belilult."- Hadartam dadogva. Viszont nem vette be. Vissza vette a ruháját és a szemembe nézett komolyan.

"Most mond az igazat. Mi történt veled? " - Az ölébe ültetett és átölelt. A fejét a válladra hajtotta.

"Semmi. Tesin véletlenül valaki eltalált a medicin labdájával és hát nyomot hagyott. Ennyi az egész történet. Ne komplikáld túl. Most viszont szerintem hagyjuk ezt a lefekszünk témát. Elment a romantika része. Majd legközelebb. Viszont,ha már itt vagy akkor nézzünk egy filmet,Pókember 3?" - vetettem fel az ötletet.

"Még szép,hogy igent mondok!" - Leült mellém és beraktam a filmet. Gyorsan telt a délelőtt. Ebédre ettünk valamit ami volt a hűtőben. 3 óra körül Kendallnek mennie kellett.

"Most mennem kell picim. Viszont holnap reggel érted jövök kocsival! Szeretlek! " - megcsókolt hosszan.

"Én is Kendall. Szia"- öleltem meg búcsúzás képpen. Beszállt a kocsiba és elhajtott. Én visszamentem a lakásba és becsuktam a bejárati ajtót. Lehuppantam a nappaliban a kanapéra és néztem valamit a tv-n mikor anya megjött. Jó dolog volt,hogy éppen ideje volt a havi dolognak így könnyen letudtam annyival a hiányzást az órákról,hogy görcsölt a hasam ezért hazajöttem.

( Másnap ) 

Ahogy ígérte Kendall,ott várt a ház előtt a fehér autójával. Még gyorsan befejeztem a reggelim mikor dudált,hogy siessek. Elköszöntem anyától és rohantam Kendallhez. Kiszállt a kocsiból és felkapott és körbepörgetett.

" Hogy van az én hercegnőm?" - kérdezte és rögtön meg is csókolt szenvedélyesen. A homlokunk összeért.

"Most már jól,mivel veled vagyok. Mehetünk?"- kérdeztem.

"Persze. A srácok már várnak minket. Szállj be."- Kinyitotta nekem az ajtót s becsukta miután beszálltam.

5 perc alatt be is értünk a suliba. Kendall leállította a kocsit és segített nekem is kiszállni. Váratlanul,de Kendall megfogta kezem és összekulcsolta a sajátjával. Kézen fogva mentünk be a többiekhez. Mindenki meg is bámult minket. Még a gonoszok fő tagja is,Jennifer.

De nem törődtem vele.

"ITT VANNAK! "- Carlos orditotta hangosan. Kapott is egy taslit Logantől. Mikor odaértünk hozzájuk akkor mindannyiuktól kaptam egy nagy ölelést. Kendall átölelt hátulról. A hasamnál egymás kezét fogtuk.

" Olyan jó,hogy újra együtt vagytok. Annyira cukik vagytok így együtt! Szerintem még a hónap párja cimet is megnyernétek! " - Barátnőm mondta egy nagy vigyorral.

( Valakik szemszögéből)

A folyosó másik végéből leskelődtünk. Nem bírtuk nézni ahogy falják egymást. Azt hittük az sms majd szét választja őket!

" Most mit csináljunk?" -kérdezte az egyikőnk,Kinga. Elgondolkodtunk egy új terven. Kell valami,valami ami elég nagy ahhoz,hogy végleg enyém legyen Kendall.

(8.rész) Zöld szemek

       Mindeközben Kendall szemszöge :
 Hazamentem és levágtam magam az ágyamra. Anyum szólt hogy ebéd van de én csak ráordítottam hogy hagyjon békén és felmentem a szobámba. Leültem az ágyamra. Ott ültem percekig a falat bámulva,csak gondolkozva.

Annyi minden történt. Végre összejöttem Martinával aztán kiderül az egész csak egy baromság volt. Egy fogadás. Lehet hogy neki vicces volt,de az én szívem összetört. A gitáromért nyúltam volna éppen,mikor anya szólt lentről," Kicsim! Itt vannak a barátaid,beszélni akarnak veled én már megyek is,puszillak"- Én kelletlenül de visszaraktam a gitárom a fal mellé és lementem hozzájuk. Anya már ment munkába,mivel éjszakás volt. Ha érdekel,a szüleim elváltak két éve. Így csak kettesben lakunk itt anyummal. Csak Carlos és James jöttek el. Logan mégis hol maradt? Vele talán még beszélni is tudnék... a gondolataim megszakadtak mikor James a falnak nyomott.

" MIÉRT CSINÁLTAD?"- Fújtatott James mérgében. Carlos sem volt nyugodtabb.

"Mégis miért kapom ezt? Már nem azért,de engem dobott a barátnőm. NEM TÉGED! BOCS NEKED NINCS IS!" - vágtam vissza neki. De nem éreztem jobban magam. Sajnos dühösek voltak rám.

" MOST MARADJ CSÖNDBEN MIELŐTT ..."- James nem mondta ki. Felnézett a plafonra lehunyt szemmel. Nem bírta volna bántani Kendallt. De mégis,Kendall bántotta Martinát és James aggódott érte és csak így tudta rendbe rakni a dolgot a szívében.

"JAMES! MI A FENE ÜTÖTT BELÉD? ELMONDANÁD? "- Kendall kérdezte felháborodottan.

"TUDOD TE AZT JÓL! NEHOGY AZT PRÓBÁLD MEG BEMESÉLNI NEKEM,HOGY NEM IS TUDSZ RÓLA. NEM IS Ő BÁNTOTT TÉGED,HANEM TE ŐT. NEKÜNK ELMONDTA. MI ERRE A MAGYARÁZATOD?"- Carlos közbevágott. Megfogta Kendall állát és folytatta," ROSSZUL VAN! HÁNYT! POCSÉKUL VAN! NEM ÉRTED MEG?"

Kendall lehunyta a szemét,hogy visszafojtsa a könnyeit amik már annyira égették a szemét. Nem bírta tovább. Kendall elkezdett sírni. Túl sok volt neki ez,nem csak a szakítás hanem az is,hogy a leges legjobb barátai nem hittek neki,sőt. Őt okolták hogy Martina rosszul van.

"Menjetek el,kérlek."- Kendall suttogta ahogy átölelte magát és zokogott.

"De Kendall! Ennek még nincs vége! Megfogjuk még ezt beszélni. Csáó"- Carlos és James elmentek,becsapva a bejárati ajtót hangosan. Kendall nekidőlt az ajtónak és lecsúszott sírva.


Másnap reggel ( Kendall szemszögéből nézve) :

Fáradtan és kisírt szemekkel ébredtem következő reggel. Felültem álmosan az ágyban és a telóm csengett de nem vettem fel hanem kinyomtam. Visszadőltem még aludni. Egy óra múlva kb, anya jött fel a lépcsőn,hogy felébresszen ha esetleg bealudtam volna.

"Angyalom nyomás készülődni aztán meg suli!" Keltegetett de én csak azért sem mozdultam. Átjött a másik oldalamra,hogy megnézze baj van-e. Elkapta a sírás mikor látta,hogy én is sírok.

"Héééé mi a baj? Mond el. "- Anyukája leült az ágya szélére és egy nagy ölelésbe húzta Kendallt.

"Martina szakított velem."-Böktem ki megtört szívvel. Motyogtam valami olyasmit hogy jól vagyok semmi az egész így anya egyedül hagyott és felöltöztem és elkészültem hogy suliba menjek. A kapuban lévő találka helyre mentem ahol mindig is talizunk a srácokkal. Egyedül Logan várt rám. Viszont én direkt másfelé néztem ahogy elmentem mellette,de ő utánam szólt " Kendall ide jönnél?"

Sóhajtottam egy nagyot,de visszamentem Loganhez. Egész végig a földet néztem.

"Tegnap mit mondtak neked Jamesék?"- Kérdezte óvatosan. Logan tudta és ismerte eléggé Kendallt ahhoz,hogy tudja Kendallnek magával is meg kell birkóznia ilyenkor.

"Kb annyit mondtak hogy én miattam van Martina pocsékul és James majdnem arcon nyomott. Elég infót kaptál?"- Kendall megint elindult,de Logan megfogta a csuklójánál és visszarántotta.
Kendall zavartan nézett Loganre. Logan csak mosolygott és megölelte Kendallt. Ez nagyon jól esett az összetört szívű Kendallnek.

"James és Carlos még eléggé mérgesek rád,de nem engedem hogy bántsanak. Viszont Martina is jött ma suliba,úgyhogy próbáld meg elkerülni őt."- Ezek után Kendall és Logan együtt mentek órára.

Martina szemszöge : 

Semmi kedvem nem volt reggel suliba menni,de muszáj volt. Felkaptam a kedvenc ruháim és megcsináltam a hajam. Fél óra alatt el is készültem. A suliban szerencsére se Kendall-be sem a lányokba nem ütköztem. Nem lett volna kedvem semelyikükkel bájcsevegést folytatni. Viszont matekunk volt az utolsó órában. Igen. Kendall veszély.

Éppen mentem volna ki a teremből mikor valakibe beleütköztem. Gyorsan felpillantottam nem vigyázva,hogy akár Kendall is lehet. Két zöld szem párral találtam szemben magam...

(7.rész) Hazugságok,hazugságok hátán

   

                A srácok csak bambán néztek Kendall után. Logan törte meg a csendet, " Hát végülis jobban sült el a dolog mint képzeltem"-mondta egy vállvonással. James egy szúrós pillantást vetett Loganre, " Ezt mond a magad nevében"-és éppen folytatta volna mondandóját de Carlos közbeszólt , " Nem kéne utána mennünk? Hiszen sír!"- mondta aggódva.

"Nagyon vicces James,komolyan. Olyan érett vagy mint egy kis ovis. Kendallel meg később beszélünk."-Logan kimondta a végső szót. Miután le volt zárva a kocsi,bementek a lakásba. Síri csönd volt még mindig.

"Melyik az ő szobája?"- Logan kérdezte Jamestől. Carlos leült a kanapéra körbenézve.

"Az emeleten rögtön balra az első ajtó,de óvatosan mivel még alszik"- James mondta Logannek. Mire Logan bólintott és felment a lépcsőn. Lassan benyitott és látta ahogy Martina csöndesen szuszog ahogy levegőt vesz alvás közben. Ezért becsukta az ajtót és lement Carloshoz és Jameshez.

"Még rendesen alszik. Mi is történt valójában?"- Logan kérdezte gondolkodóan. Sehogy sem bírta elképzelni a szitut vagy egyáltalán mi is történt. Homály volt az egész számukra.

"Nemtudom,egyszerűen csak mentem a tesi óra végén az öltözőbe hogy felfrissüljek mikor belebotlottam egy síró lányba aki jelen esetben Martina volt. És a telóját szorongatta zokogva."- James elmesélte.

"VÁRJ,akkor nézzük meg azt! Tuti megtaláljuk a megoldást benne"- Carlos bebökte. A fiúk összenéztek és felrohantak Martina szobájába cseppet sem törődve azzal hogy esetleg még aludna.

"OTT VAN AZ ASZTALÁN!"- Logan mondta hirtelen ordítva. James gyorsan felkapta és ledöbbent mikor a telefonból csurgott a víz és bűzlött. Gyorsan elejtette.

"Mivan James?"- Logan megfogta James vállát ahogy előre hajolt hogy lássa mi van.

"Miért dobtad el?"- Logan mondta nagyokosan és felvette újra semmit sem sejtve. Aztán mikor a bőre megérezte a nedvességet egy lányos sikojjal kisérve Carlos kezébe dobta undorodott fejjel.

"FÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚJ"- Carlos üvöltötte szintén. Egy biztos rájöttek,hogy a telefon használhatatlan. Így csak egy lehetőség maradt,Martina. James leült az ágya szélére és kedvesen mondta , " Hé szépség,kelj fel"

Mire erre Martina álomkóros szemekkel meredt a 3 fiúra.

"Mit keresnek itt a többiek az előbb még csak te voltál itt velem?"- tudtuk jól hogy nem sokáig fog tartani a felháborodása,és ahogy éreztük elkezdett megint sírni. Adtunk neki egy csoportos ölelést és egy puszit a homlokára.

"Gyere,lemegyünk összedobunk valami kaját mivel szerintem mindannyian éhezünk,aztán megbeszéljük. Mivel ha rádnézünk ilyen állapotban összetörik a szívünk."- Mondta Logan. James és Carlos a karomnál fogva felhúztak az ágyról. Én Logan hasához bújva lesétáltam a konyhába.

"Kendall miért nincs itt?" hirtelen a semmiből kicsúszott a számon. Logan éppen valami maradék kaját tett be a mikróba melegíteni,James kólát öntött mindannyiuknak míg Carlos mellettem ült és vigasztalva simogatta a hátam. Mintha lefagyott volna az élet úgy meredtek rám megfagyva. Ekkor már tudtam,hogy beletrafáltam. Nagyon is.

"Öhmmm,hát..."- Carlos dadogta. James rázta a fejét,míg Logan hirtelen elkezdett kínosan nevetni.

"Mérges-e? Miért nincs itt? Tényleg nem rémlik mit csináltál vele? Miért sírtál akkor!?"- Logan arcáról lehervadt a mosoly ahogy mondta és komolyan nézett Martinára aki James és Carlos közé szorult az asztalnál.

"Nem mondhatom el. Sajnálom."- és elfutottam az előszobába hogy felvegyem a kabátom és a cipőm. De hirtelen erős karok megfogtak és csapdába kerültem. Fenébe- mondtam magamban.

"Kivele különben nem engedünk el."- James folytatta teljesen komolyan.

"Akkor sem. Tényleg."-még mindig kínlódtam Logan és James karjaiban. Nem bírtam már tovább túl sok volt. Sikoltottam egyet mire elengedtek azonnal. A falnak nekidőlve lecsúsztam és zokogtam.

"Shhhh semmi baj,sajnálom hogy így rád üvöltöttem,gyere ide"- Logan leült mellém és megölelt szorosan.

"Kérlek mondj valamit"- James szólt lágy hangon. Nem akart még jobban megrémiszteni amit nagyon köszönök neki.

"Nem mondhatok el semmit,sajnálom,akkor mérgesek lennétek rá"- hazudtam. Nem volt szívemre a dolog de mégis csak így tudom elkerülni a további faggatózásukat. Ezért,hazudtam.

"Miért? Kire gondolsz?"- Logan kérdezte. Csak hallgattam. Egymásra néztek mérgesen. Ó-óóó.

"ÉS MÉG KENDALL VOLT FELHÁBORODVA?!"- Carlos mondta mérgesen.

"Logan te itt maradsz vele addig amíg a szülei nem jönnek haza és csak mond azt hogy nem érzi jól magát,van pár mondanivalóm a mi Kendallünknek. Carlos te jössz vagy maradsz?"- James ökölbe szorította a kezét. Én nem is bírtam rájuk nézni,szégyelltem magam.

"Még szép hogy megyek,rendben lesztek ti ketten?"- Carlos gyorsan kérdezte mivel James már a nyitott bejárati ajtóban várt.

"Persze,ne aggódj."- Logan válaszolt felhúzva engem a padlóról. Én csak odabújtam a mellkasához. Nem tudtam volna eldönteni hogy mit sajnáltam jobban. Kendallt vagy magamat. Mivel az ÉN telómat tették tönkre,ENGEM vertek meg,ő CSAK kapott egy hamis smst. Amiről nem tudja hogy nem is igaz. Ez van. Miután James és Carlos elmentek,Logie becn.sukta az ajtót és leültünk a nappaliban. Megfogtam a távirányítót és valami unalmas adás megjelent a tv-n.

Egy ideig csend volt mikor megszólalt," Biztos nincs más mondanivalód?"- Én csak nyitottam a számat hogy mondjak valamit,de semmi nem jött ki rajta. Ekkor hallottuk ahogy a zárban zörög a kulcs. Most jön a következő hazugság,remek. Anyu biztos haza jött hamarabb mivel James mondta neki hogy rosszul vagyok.

"Kicsim! Hol vagy?"- kérdezte anyum aggódva.

"Itt vagyunk"- helyesbítettem. Logan mosolygott egyet. Anya ekkor megjelent az ajtóban kabát és cipő nélkül. Rögtön elkezdte kérdezgetni hogy mi a bajom. Azt is lecsekkolta nem-e meleg a homlokom azaz lázas vagyok-e vagy rosszul lettem igazából és elrohantam a wc-be hányni. Nekem ez nem fog menni. Végem van. Kopogtattak a wc ajtón.

"Csak én vagyok az,tudok segíteni? Bemehetek?"- Logan volt az. Én csak némán megráztam a fejem mintha látná.

"Vigyázz bejövök"- hallottam aztán éreztem egy meleg kezet a hátamon,ami nyugtatóan simogatott. Ő is ott guggolt mögöttem. Egyszerűen annyira kimerültem hogy csak hátradőltem és Logan ott volt aki átölelt hátulról.

"Gyere felviszlek az ágyba aztán elmondom anyudnak is hogy nem vagy jól"- Felkapott és felvitt. Puszit nyomott a homlokomra,a reluxát lehúzta is sötét lett a szobába annál is jobban mint amennyire volt. Mivel már este 7 körül volt.

"Kendall miatt meg ne aggódj,amennyire aranyos tud lenni,néha annyira bunkó is szóval sajnáljuk. Holnap látjuk egymást szia"- Köszönt el és becsukta az ajtót. Egyedül hagyva engem a gondolataimmal. Nem tudtam mit tenni mikor friss könnycseppek csordultak le az arcomon ahogy tehetetlenül ott feküdtem az ágyban.

Anya később feljött hogy megkérdezze jobban vagyok-e. Csak némán bólogattam mire adott egy puszit és szólt hogy ha bármi kell vagy megint hánynom kell akkor ordítsak és itt terem. Ezzel a tudattal lehunytam a szemem és elszundítottam.

(6.rész) Intermission

               
          Csendesen beljebb mentem a lakásban,levettem a cipőm csak úgy mint James. Én kimentem a mosdóba látnom kellett,hogy hogy nézek ki. Amikor megláttam magam sikoltottam egy nagyot. Kb úgy hangozhatott mint akit éppen mészárolnak,de egy biztos,James ott termett mellettem rögtön és biztonságot leltem a karjaiban.

"Kérlek áruld el mi történt. Nem bírom nézni ahogy itt rettegsz a karjaimban. Tőlem nem kell félned."-kezdte James óvatosan. Én csak lehunytam összeszorítva a szemeim félve mivel újra lejátszódott a szemem előtt a délelőtti eset.

"Rendben ha nem beszélsz velem akkor talán majd Kendallnek kinyílsz. Most pedig alvás. Már most hulla vagy és ha félsz akkor melletted maradok. De akkor is pihenned kell. Semmi ellenkezés." Megfogott és felvitt a szobámba. Lefektetett az ágyamra és betakart.

"Próbálj meg aludni. Anyudnak meg szólók hogy rosszul lettél,ó és nyugi mindjárt jövök vissza"- Mondta. Én csak bólogattam ahogy becsukta maga mögött a szoba ajtót. Már minden össze volt kavarodva a fejemben. Igen is szeretem Kendall-t. Félek hogy elveszítem...

Kendall Szemszöge :

Hál istennek,hogy kicsöngettek. Nem bírtam már tovább hallgatni a fizika tanár előadását a gravitációról. Unalmas volt. Éppen a srácokkal hülyültünk a folyosón mikor James elköszönt mivel neki tesije van és késésben volt. Beültünk a terembe és próbáltuk túlélni a következő órát. Mit ne mondjak. Nem lett jó kedvem.

A telefonom óra közben rezgett jelezve,hogy új sms-em érkezett. Egy hatalmas mosollyal nyitottam meg az üzenetet miután feloldottam a billentyű záram a telefonomon miután azt hittem hogy Martina írt. Egy világ omlott össze bennem mikor láttam amit ő írt. Nem is vettem észre hogy sírok csak akkor,amikor Carlos hátrafordult és oldalba bökött, " Haver te sírsz?" erre persze Logan is hátrafordult hirtelenjében, " Mi történt?" Nézett rám gyanakvóan ő is.

Én csak megráztam a fejem némán és a padra hajtottam. Pár perc múlva kaptam egy újabb üzenetet,arról hogy fogadatlan hívásom volt. Így megnéztem ki volt az és mikor láttam,hogy csak James az küldtem neki egy smst hogy mi a baj.

Erre rögtön vissza is írt : "Haver,itt vagyok a barátnőddel és romokban hever. Szüksége van rád. Nekem nem mond el semmit. Valami rossz történt. Most éppen alszik. Gyertek át amint végeztetek mára. Itt várlak titeket. "-erre nem tudtam mit válaszolni. A szívem a torkomban dobogott és épp hogy túléltem valahogy azt az órát. Ez volta az utolsó szóval ahogy kicsöngettek kirohantam azonnal a teremből. Hallottam ahogy Logan és Carlos utánam ordít , " HAVER VÁRJ MEG MINKET,MI A FENE BAJOD VAN? DE MOST KOMOLYAN!" - tovább folytatták - "HADD SEGÍTSÜNK" "MI TÖRTÉNT?" Bármennyire is rohantam utolértek.

"NEM. MERT UTÁLOM ŐT. HAGYJATOK BÉKÉN."- és folytattam a rohanást a folyosón kifelé véve az irányt a suliból. De Carlos az élénk 4-ünk közül gyors volt és megfogta a csuklóm,így nem volt esélyem elmenekülni. Megkellett őket hallgatnom. Tudom,hogy csak segíteni akarnak,de valahogy semmi kedvem sincs végig hallgatni a jó tanácsaikat. Egyszerűen csak haza akartam menni és leülni a csendes szobámban gitározni. Az mindig segít bármi is legyen a lelki bajom.

Szó nélkül Carlos levette a vállamról a táskám és óvatosan Logan karjaiba lökött aki átölelt nyugtatóan. Mindig ott vannak nekem. Olyanok mintha a bátyáim lennének.

"Rendben lesz minden. Ne sírj,most pedig elviszünk Martinához mivel matekoznotok kell aztán este beszélünk."- Logan mondta finoman,védelmezően még mindig átölelve.

"hazudott"- Kendall suttogta. Logan vetett egy furcsa pillantást Carlos-ra aztán mindhárman beszálltak Logan kocsijába. Carlos ült hátul Kendallel. Aki csak sírt fiú létére,mivel bármennyire is erősnek tűnik és ő banda vezére is,most összetört.

"Itt vagyunk." - Logan mondta egy kis mosollyal,mivel tudta hogy Kendall Martina láttán jobban lesz. Logan lekapcsolta a gyújtást és kiszállt a vezető ülésből. Hátrament és kinyitotta a Kendall felőli kocsi ajtót.

"gyertek"- mondta. Carlos ki is szállt de Kendall meg se moccant. Ott ült az ülésben mozdulatlanul keresztbe font karral.

"Én nem megyek oda be. Nincs az az isten hogy engem becipeltek oda."- kendall dörmögte az orra alatt mérgesen,feldúlva.

"Dehogynem. Ne csináld már. Mi ütött beléd. Istenem"- Carlos nevetve hozzátette. Kendall erre csak egy mérges pillantást adott Carlosnak aki lehajtotta a fejét és csöndben maradt. Nagy baj lehetett ha már Carlos is megijedt Kendalltől. Ezt a fiúk jól tudták ezért is nem hagyták annyiban. Logan-nek volt esze. Felhívta Jamest.

"Igen...itt vagyunk...nem mert nem méltóztatik felemelni a seggét...az jó lenne...oké,csáó"- Logan letette. Egy hatalmas sunyi mosoly jelent meg az arcán. Kendall még mindig maga elé bámult.
Percekkel később Carlos és Logan látták Jamest közeledni hozzájuk,kivéve Kendall.

"Kit kell szállítani?"- James mondta röhögve,amiért kapott egy taslit a fejére Logantől.

"ÁÚÚÚ"- jött ki James szájából. Logan odahajolt Jameshez és mondta, " nézz csak rá,most nem ér viccelődni vele"-mondta.

"James menj innen."- Kendall figyelmeztette őt. James mit sem sejtve tette a dolgát. Behajolt a kocsiba és mikor felakarta emelni Kendallt akkor Kendall behúzott neki egyet keményen.

" KENDALL EZ MIRE VOLT JÓ? MI A FRANC ÜTÖTT BELÉD? HOGY TUDTÁL MEGÜTNI ENGEM? A LEGJOBB HAVEROD VAGYOK AZ ISTEN SZERELMÉRE. EZ MOST KOMOLYAN MEGMERTED TENNI?!"- James már üvöltött vele. Nembírta elviselni Kendall hisztisségét és makacsságát. Túl sok volt a kettő egyszerre.

Hirtelen történt minden ezek után. Mindenki látta ahogy friss könnycseppek csordulnak le Kendall már kisírt arcán. Aztán a következő pillanatban Kendall kiszállt a kocsiból és elrohant...