(5.rész) Minden romokban hever

       
        Csendesen,pityeregve bámultam magam elé. Nem is anya rémisztett meg,hanem a tény hogy Kendall tényleg "AZT" akarta csinálni de én mint egy hisztérikus kis csaj kiakadtam. Nem is azt volt a baj hogy együtt akart lenni velem,hanem az hogy a hatalmas zúzódás láttán irtóra kiakadt volna.

"Megmagyaráznád kislányom hogy mi folyik itt?"- anya rögtön kérdezte ahogy bejött a szobámba és leült mellém az ágyra. Én még mindig csak magam elé bámultam mozdulatlanul. És ha ez mind együtt véve nem lenne elég,akkor ne is említsem mi fog most történni velünk Kendallel na meg persze anyával.

"Rendben van,ha te nem beszélsz akkor majd én fogok. Nem tudom pontosan mi történt de az biztos hogy többet nem jöhet át ha nem vagyunk itthon,valamelyikünk. És nehogy azt hidd nem hallottam a hangokat amiket kiadtatok. Menj fürdeni aztán vacsora.- Mondta szigorúan és kiment a szobából.

Én még utána ordítottam : NEM IS KENDALL A HIBÁS! UTÁLLAK! " és sírva fakadtam. Remek.
Felvettem az ágyamról a párnám és az ajtónak neki vágtam mérgemben. Dühös voltam.

"Sajnálom. Anya néha túlreagálja a dolgokat. Hiányzol ! " -küldtem el az sms-t Kendallnek.

Aztán a telómat az asztalra ledobtam,kivettem egy kényelmes pólót,pizsi gatyát és persze fehérneműt a szekrényemből. Gyorsan letusoltam. Mikor a hajamat fésültem éppen,a tükörbe nézve megijedtem. Borzalmasan néztem ki. Aztán leesett. Nem is Kendall a hibás. Az a 3 idióta. Ezt még visszakapják. Az biztos. Egész vacsi alatt puffogtam. Anya nem érti meg hogy Kendall nem csinált semmi rosszat. Nem sokat ettem aztán felmentem a szobámba és lecsekkoltam hogy van-e új üzenetem. És volt is.

Egy Kendalltől : " Minden rendben van. Ne aggódj. Holnap beszélünk ;) xoxo " - ahogy elolvastam a harag elszállt belőlem. Már este 11 volt így nem hívtam fel,nem akartam felébreszteni. Úgyhogy bedugtam a fülhallgatót a fülembe és elaludtam.

Másnap reggel a reggeli ébresztő csengő hangom keltett fel. Lenyomtam és álmosan felültem az ágyamban. Semmi kedvem nem volt a mai naphoz. Egyedül Kendall miatt lett kedvem bármihez is aznap. Gyorsan felkaptam valami ruhát magamra,megcsináltam a hajam és vállamra dobtam a táskámat. Lefelé menet azon törtem a fejem,hogy anyu még mindig mérges-e rám. Az a remény hogy minden normális kerékvágásban fog folytatódni,szertefoszlott percek alatt.

Anya még mindig nem szólt hozzám,éppen a pirítósomat rakta elém a tányéron amikor mondtam, " anya sajnálom ami tegnap történt-" Mintha semmit nem mondtam volna folytatta a rend rakást a konyhában mivel ő neki is mennie kell nemsokára.

"Rendben,akkor nem szólok semmit. Köszi"-vágtam vissza hanyagul. Megfogtam a pirítósomat és elindultam a suliba. Tudtam hogy ma Vivien csak a sulinál tud megvárni. Mivel ő ma hamarabb megy suliba.
A sulihoz közeledve belebotlottam egy emberkébe más szóval egy kő bunkóba. A fene egye meg a piros lámpát.

Így színleltem egy mosolyt és átmentem a zebrán mikor már zöld volt. De még így is elcsesztem mivel hallottam ahogy utánam szól, " Hogy vagytok Kendallel? Lefeküdtetek már? Milyen volt? "- ekkor szakadt el a cérna bennem. Hirtelen megfordultam és a szemébe néztem mérgesen , " Hagyd abba. Nem hiszem el,hogy nincs jobb dolgod mint engem szekálni a hülyeségeiddel. És nem feküdtünk le te idióta. Mivel én nem vagyok olyan csaj mint TE aki mindig kapható egy estére. Most ha megbocsátasz."- Egy nagy vigyorral az arcomon bementem a suliba. Tudtam hogy most szegény csajszi képzelet világa összeomlott. Nem is vettem észre merre megyek amikor beleütköztem valakibe. Izmos volt az biztos így nem is lepődtem meg mikor tényleg James volt az. Mint mindig mosolygott azzal a milliót érő mosolyával.

"Szia. Kendall téged keres. A termeteknél vár téged." -mondta és egy puszit nyomott a homlokomra. Amióta Kendall és én járunk azóta olyan védelmezően viselkednek a haverjai velem ami nagyon jó érzés.

"Okés,és köszi!"- válaszoltam egy mosollyal. Amire ő csak kacsintott egyet és ment az útjára ami gondolom a mosdó volt. Felgyorsítottam a lépteimet mikor láttam messziről Kendallt. Nem tudom miért de elvörösödtem.

"Itt vagy az én hercegnőm"- Kendall mondta egy hatalmas mosollyal ahogy kitárta a karját várva hogy megöleljem. Odabújtam hozzá ahogy a karjai körülöttem szorosodtak. Biztonságban éreztem magam.

"Segítened kell."- súgtam Kendallnek. Biztosra vettem hogy hallotta a félelmet a hangomban. Gyengéden megfogta a kezem és elmentünk a folyosó végére ahol nem volt senki. Nekidőlt a falnak én pedig neki dőltem. Egymás szemébe néztünk.

"Nincs semmi baj,anyuddal mi van?"-kérdezte semmit sem tudván az előző napi óriási veszekedésről. Én nem bírtam a szemébe nézni mert elsírtam magam. Ő csak védően átölelt és úgy maradtunk hosszú percekig.

"Mi a baja?"-hallottam a hátam mögül Vivient. Én semmit se szólva még jobban odabújtam Kendall mellkasához ha lehetséges volt. Kendall a hajamat simogatta nyugtatóan. Semmit sem ért.

"Nem tudom,de szerintem menj be órára mivel mindjárt becsöngetnek. Én kint maradok vele."- mondta aranyosan Kendall.

"Biztos?"

"Igen,vigyázok rá. Ne aggódj."- mondta Kendall szóval Vivi bement órára és szinte az egész folyosó üres volt. Kettesben maradtunk. Hirtelen arra eszméltem fel hogy megcsókólt. De édes,ezzel akart megvigasztalni.

"Anyával veszekedtünk tegnap. És hát kicsúszott a számon hogy utálom őt. Ma reggel hozzám se szólt. Nálad aludhatnék ma este kérlek?"- mondtam reménykedve.

"Egyrészt elhiszem,hogy anyud félt téged. És ezt teljesen normális. Másrészt ne fuss el a probléma elől. De egy valamit árulj el kérlek. Volt annak más oka is amiért nem akartad hogy együtt legyünk?"- kérdezte felemelt szemöldökkel gyanakvóan nézve rám. Én csak lesütöttem a szemem.

"Szóval nem aludhatok nálad."-mondtam bedurcizva. Erre ő megrázta a fejét és lágyan mosolygott rám. A kézfejeit az arcomra rakta és felemelte az állam hogy ránézzek.

"Nem bánnám,de abból még nagyobb balhé lenne. Szóval marad a délutáni korrepetálás nálad kettesben. Be kell érned ennyivel." -mondta kuncogva. Lehervadt a mosolyom.

"Bocs de nem fog menni,tegnap anya kijelentette,hogy csak akkor lehetsz nálunk amikor valamelyikük otthon van. Azaz ha van szülői felügyelet. Bocs."

"Értettem. Akkor is megéri azt a pár órát amit veled tölthetek "-mondta sunyin és rám kacsintott.

"De cuki vagy." -jött ki a számon. Még én magam is meglepődtem.

"Tudod ki cukibb nálam? Az a lány akit most éppen ölelgetek."- lehajolt és megcsókolt. Megtörte az ölelést. Egymással szemben álltunk.

"Most pedig nyomás órára!"- egy nagy ölelés után mondta nekem. És ő is ment a biosz órájára.

Hát így telt el a napom. Kendall nélkül. Mivel dogákat írtak és szünetben átnézték a haverjaival így Viviennel maradtunk kettesben. Ami nem volt rossz. Sőt. Utolsó órán a tanár kiküldött hogy az igazgató szólít. Meglepődtem,de szófogadóan kimentem de a lépcsőnél valaki elgáncsolt. Mi a fene.
Felnéztem és nem más állt előttem mint a 3 kedves idióta.

"Komolyan nem bírtok leszállni rólam? Ártottam én nektek valaha? Azon kívül hogy Kendallel járok mivel engem szeret? De most őszintén. Várom a válaszokat."- mondtam büszkén keresztbe font karokkal.

"Add ide a telefonodat. MOST!"-ordította az egyik.

"NEM ADOM. HAGYJÁL BÉKÉN!"- vágtam vissza feldühödötten. Elegem volt már belőlük de úgy igazán.

"Akkor máshogy csináljuk. Csajok fogjátok le."-ketten megmarkoltak és nem tudtam ellenkezni. Hogy a fenébe van ennyi erejük?-gondoltam magamban. Kivette a zsebemből a telómat és elkezdett pötyögni rajta valamit. Ilyenkor átkozom magam hogy nem raktam rá jelszót. Francba.

"Kedves Kendall. Sajnálom hogy beetettelek azzal hogy tényleg szeretlek. Csak egy fogadás volt. Ne keress. Pá örökre."- mondta hangosan amit beírt a telefonomba. Az arcomhoz tartotta amikor kikereste Kendall nevét az ismerőseim közül és megnyomta a küldés gombot. A telefonom kiírta : " Üzenet sikeresen elküldve"

Behúztak a wc-be és végig kellett néznem hogy a telómat beledobják a wc-be. Már bőgtem. Az nem kifejezés. Miután ázott egy ideig. Kivették és a kezembe nyomták.

Az mentett meg hogy kicsöngettek. Sírva,félve és reszketve elindultam a folyosón kifelé menve a suliból. Semmi nincs ami megakadályozhatná azt hogy hazamenjek. Mikor kiléptem a suliból körbenéztem de nem láttam senkit. Így hát leültem a suli sarkához és térdemet felhúzva a mellkasomhoz sírtam. Nem bírtam tovább.

"ÚRISTEN mi történt?"- jött egy aggódó hang. Nem volt erőm felnézni. Valaki leült mellém és egy szoros ölelésbe húzott.

"Shhhh. Minden rendben van. Itt vagyok."- James volt az. És meglehetősen izzadt volt. Akkor jöttem rá hogy tesijük volt.

"Vigyél haza"-kérleltem Jamest.

"Persze csak hadd szóljak Kendallnek."- állt fel és engem is felsegített a földről.

"N-nem kell. Cs-csak csak vigyél haza"- Túl hamar rávágtam hogy ne szóljon neki és gondolom gyanút is fogott de nem bírt érdekelni. James levette a nagy pulcsiját és rám adta mivel vacogtam. Jó meleg és jó illatú volt. Menyaszony stílusban felkapott és hazavitt engem a kocsijával. Ez a jó benne,ők már idősebbek és van kocsijuk meg persze jogsijuk.

"Köszi."- köszöntem meg ahogy kiszálltam a kocsiból. Még mindig ott álltam egy szál pulcsiban táska nélkül. De legalább a ház kulcsa nálam volt. Éppen nyitottam volna ki az ajtót mikor hallottam valakit mellém állni. Felnéztem és James volt az.

"Ugye nem gondoltad hogy egyedül hagylak? Suli után meg felhívom Kendallt. Na nyomás befelé ne hogy megfázz itt nekem"- mondta aranyosan ahogy betuszkolt a lakásba és becsukta utánunk a bejárati ajtót.