Én felöltöztem gyorsan,majd Kendallbe ütköztem az ajtóban ahogy bejött,én meg épp mentem volna ki.
" Kendall bocsi apu miatt előre is! Túl reagálja a dolgokat,és ha túléled az estét akkor nyert ügyünk van! " - adtam neki egy csókot majd kéz a kézben lementünk,de Kendall megállított engem a lépcső fordulónál.
"Most el kell hogy engedj. Vacsi után felmegyünk megint,de most úgy kell tettetnünk mintha csak "barátok" lennénk. Emlékszel?" - felvonta a szemöldökét imádnivalóan és megcsókolt lágyan majd adott egy puszit a homlokodra. Mint 2 jó barát,lesétáltatok a konyhába. Az asztal megvolt terítve szépen. Anyu kitett magáért. Kendall küldött egy nagy mosolyt felém.
Kendall ült mellém a jobb oldalamra,velem szemben anyu....és apum Kendallel szemben. Nagy balhé lesz. Előre érzem,és nem apu fog győztesként kijönni belőle!
Az egész este meg a vacsora is rendben lezajlott,viszont mikor átmentünk a nappaliba fagyit enni.....apu tett egy megjegyzést,amit én sem hagytam szó nélkül. Szóval,a konyhában voltam anyuval. Elővettük a fagyis tálakat,kanalakat. Mi is leültünk a kanapén. Apu kiadagolta a fagyit,majd nyomtunk rá tejszínhabot. Én odanyújtottam a tálat Kendallnek,majd a magamét is elvettem.
Hátra dőltem nyugodtan a fotelban,apu bekapcsolta a tv-t majd Kendallre ragadt a tekintete....
" Fiam,tudom ez nem az amit megszoktál,a korodbeliek pornót néznek éjjel nappal,elnézést hogy a családi körben nem fogok odakapcsolni!" - Mondta vigyorogva apa. Kendall szemei majd kiestek
és anyumra nézett bocsánatkérően.
Én meg majdnem behúztam volna apunak, HA lehetett volna. Mert ugye,a saját apádat nem ütheted meg.
Apum soha nem állt mellettem. Mindig kereste az új dolgot amibe beleköthetne. Utáltam ezért. De anyut szeretem és ez a lényeg. Vissza a sztorihoz :
"Tom! Azonnal hagyd ezt abba! Honnan veszed ezt a sületlenséget? Nézz rá Kendallre! Tiszta,rendezett,kedves! Mégis mi a fene bajod van vele? Ja? Hogy nem őt szántad a lányunknak? Bocsánat! De én ebben nem asszisztálok neked!" - Mondta anyum mérgesen.
"Csak egy kamasz fiú aki kanos és le akarja fektetni a lányunkat!! Mi van ha mondjuk..... terhes lesz? Te majd boldogan fogadod majd a hírt? Persze,mert neked bármi jó! Én viszont a lányunknak rendes jövőt szeretnék! És nem egy kis jött ment sráccal akarom hogy gyereket neveljen tini korában!!" - üvöltötte vissza apu anyunak. Én már ott sírtam de észre se vette.
Anyu mondta Kendallnek hogy vigyen fel engem és nyugtasson meg. Ő majd feljön.
Kendall felvitt a szobámba,de nem szólt semmit csak a hátamat simogatta ahogy lépkedtünk felfelé a lépcsőn a kiabálások közepette. Mikor felértünk,Kendall beengedett majd becsukta maga mögött az ajtót.
"Picim!! Shhh,ne sírj kérlek! Itt vagyok! Együtt vagyunk. Ne aggódj. " - Ringatott a karjaiban,ahogy ott álltatok a félig homályos szobában,este 8 óra környékén.
"Én ezt nem bírom sokáig! Mindig veszekednek!! A leghülyébb dolgokon. Nincs is már értelme néha! Veled akarok maradni! Utálom aput! Nem szeret engem!... Ő más lányt képzelt el a fejében,és csak én születtem meg! Ez nem fair Kendall! Miért ilyen az élet? - zokogtam a karjaiban,amik szorosodtak körülöttem. Adott egy puszit a fejedre majd odavitt az ágyhoz és az ölébe húzott téged.
"Kincsem,most mindent másnak látsz. Apudnak sem sikerült úgy az élete,ahogy eltervezte és ezért mivel szeret téged próbál jó útra terelni téged,hogy ne hozz rossz döntéseket mint amit ő tett. Még a legrosszabb alkalmakkor is mikor piszkálásnak érzed a szavait,tudd hogy ha nem szeretne akkor nem is szólna hozzád. Küzd érted,a maga módján. Akármennyire is őrültségnek hallatszik mind ez,viszont igaz. Lehet,hogy nem ad meg neked mindent,de felnevelt. És fontos vagy neki!- Kendall mondta suttogva lágy hangon.
Anyu kopogott az ajtón : " Bejöhetek? " - Kendall rögtön válaszolt : Persze Mrs. Wilson!
"Anyu? Tudom nem a legjobb alkalom,hogy elmondjam de Kendall és én.....járunk. Szeretjük egymást. Nem tudtam kivenni anya viselkedéséből,hogy mit gondol. Mosolygott is,de közben ott volt a kételkedés a szemében.
" Én.... "- anyum belekezdett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése