A srácok csak bambán néztek Kendall után. Logan törte meg a csendet, " Hát végülis jobban sült el a dolog mint képzeltem"-mondta egy vállvonással. James egy szúrós pillantást vetett Loganre, " Ezt mond a magad nevében"-és éppen folytatta volna mondandóját de Carlos közbeszólt , " Nem kéne utána mennünk? Hiszen sír!"- mondta aggódva.
"Nagyon vicces James,komolyan. Olyan érett vagy mint egy kis ovis. Kendallel meg később beszélünk."-Logan kimondta a végső szót. Miután le volt zárva a kocsi,bementek a lakásba. Síri csönd volt még mindig.
"Melyik az ő szobája?"- Logan kérdezte Jamestől. Carlos leült a kanapéra körbenézve.
"Az emeleten rögtön balra az első ajtó,de óvatosan mivel még alszik"- James mondta Logannek. Mire Logan bólintott és felment a lépcsőn. Lassan benyitott és látta ahogy Martina csöndesen szuszog ahogy levegőt vesz alvás közben. Ezért becsukta az ajtót és lement Carloshoz és Jameshez.
"Még rendesen alszik. Mi is történt valójában?"- Logan kérdezte gondolkodóan. Sehogy sem bírta elképzelni a szitut vagy egyáltalán mi is történt. Homály volt az egész számukra.
"Nemtudom,egyszerűen csak mentem a tesi óra végén az öltözőbe hogy felfrissüljek mikor belebotlottam egy síró lányba aki jelen esetben Martina volt. És a telóját szorongatta zokogva."- James elmesélte.
"VÁRJ,akkor nézzük meg azt! Tuti megtaláljuk a megoldást benne"- Carlos bebökte. A fiúk összenéztek és felrohantak Martina szobájába cseppet sem törődve azzal hogy esetleg még aludna.
"OTT VAN AZ ASZTALÁN!"- Logan mondta hirtelen ordítva. James gyorsan felkapta és ledöbbent mikor a telefonból csurgott a víz és bűzlött. Gyorsan elejtette.
"Mivan James?"- Logan megfogta James vállát ahogy előre hajolt hogy lássa mi van.
"Miért dobtad el?"- Logan mondta nagyokosan és felvette újra semmit sem sejtve. Aztán mikor a bőre megérezte a nedvességet egy lányos sikojjal kisérve Carlos kezébe dobta undorodott fejjel.
"FÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚJ"- Carlos üvöltötte szintén. Egy biztos rájöttek,hogy a telefon használhatatlan. Így csak egy lehetőség maradt,Martina. James leült az ágya szélére és kedvesen mondta , " Hé szépség,kelj fel"
Mire erre Martina álomkóros szemekkel meredt a 3 fiúra.
"Mit keresnek itt a többiek az előbb még csak te voltál itt velem?"- tudtuk jól hogy nem sokáig fog tartani a felháborodása,és ahogy éreztük elkezdett megint sírni. Adtunk neki egy csoportos ölelést és egy puszit a homlokára.
"Gyere,lemegyünk összedobunk valami kaját mivel szerintem mindannyian éhezünk,aztán megbeszéljük. Mivel ha rádnézünk ilyen állapotban összetörik a szívünk."- Mondta Logan. James és Carlos a karomnál fogva felhúztak az ágyról. Én Logan hasához bújva lesétáltam a konyhába.
"Kendall miért nincs itt?" hirtelen a semmiből kicsúszott a számon. Logan éppen valami maradék kaját tett be a mikróba melegíteni,James kólát öntött mindannyiuknak míg Carlos mellettem ült és vigasztalva simogatta a hátam. Mintha lefagyott volna az élet úgy meredtek rám megfagyva. Ekkor már tudtam,hogy beletrafáltam. Nagyon is.
"Öhmmm,hát..."- Carlos dadogta. James rázta a fejét,míg Logan hirtelen elkezdett kínosan nevetni.
"Mérges-e? Miért nincs itt? Tényleg nem rémlik mit csináltál vele? Miért sírtál akkor!?"- Logan arcáról lehervadt a mosoly ahogy mondta és komolyan nézett Martinára aki James és Carlos közé szorult az asztalnál.
"Nem mondhatom el. Sajnálom."- és elfutottam az előszobába hogy felvegyem a kabátom és a cipőm. De hirtelen erős karok megfogtak és csapdába kerültem. Fenébe- mondtam magamban.
"Kivele különben nem engedünk el."- James folytatta teljesen komolyan.
"Akkor sem. Tényleg."-még mindig kínlódtam Logan és James karjaiban. Nem bírtam már tovább túl sok volt. Sikoltottam egyet mire elengedtek azonnal. A falnak nekidőlve lecsúsztam és zokogtam.
"Shhhh semmi baj,sajnálom hogy így rád üvöltöttem,gyere ide"- Logan leült mellém és megölelt szorosan.
"Kérlek mondj valamit"- James szólt lágy hangon. Nem akart még jobban megrémiszteni amit nagyon köszönök neki.
"Nem mondhatok el semmit,sajnálom,akkor mérgesek lennétek rá"- hazudtam. Nem volt szívemre a dolog de mégis csak így tudom elkerülni a további faggatózásukat. Ezért,hazudtam.
"Miért? Kire gondolsz?"- Logan kérdezte. Csak hallgattam. Egymásra néztek mérgesen. Ó-óóó.
"ÉS MÉG KENDALL VOLT FELHÁBORODVA?!"- Carlos mondta mérgesen.
"Logan te itt maradsz vele addig amíg a szülei nem jönnek haza és csak mond azt hogy nem érzi jól magát,van pár mondanivalóm a mi Kendallünknek. Carlos te jössz vagy maradsz?"- James ökölbe szorította a kezét. Én nem is bírtam rájuk nézni,szégyelltem magam.
"Még szép hogy megyek,rendben lesztek ti ketten?"- Carlos gyorsan kérdezte mivel James már a nyitott bejárati ajtóban várt.
"Persze,ne aggódj."- Logan válaszolt felhúzva engem a padlóról. Én csak odabújtam a mellkasához. Nem tudtam volna eldönteni hogy mit sajnáltam jobban. Kendallt vagy magamat. Mivel az ÉN telómat tették tönkre,ENGEM vertek meg,ő CSAK kapott egy hamis smst. Amiről nem tudja hogy nem is igaz. Ez van. Miután James és Carlos elmentek,Logie becn.sukta az ajtót és leültünk a nappaliban. Megfogtam a távirányítót és valami unalmas adás megjelent a tv-n.
Egy ideig csend volt mikor megszólalt," Biztos nincs más mondanivalód?"- Én csak nyitottam a számat hogy mondjak valamit,de semmi nem jött ki rajta. Ekkor hallottuk ahogy a zárban zörög a kulcs. Most jön a következő hazugság,remek. Anyu biztos haza jött hamarabb mivel James mondta neki hogy rosszul vagyok.
"Kicsim! Hol vagy?"- kérdezte anyum aggódva.
"Itt vagyunk"- helyesbítettem. Logan mosolygott egyet. Anya ekkor megjelent az ajtóban kabát és cipő nélkül. Rögtön elkezdte kérdezgetni hogy mi a bajom. Azt is lecsekkolta nem-e meleg a homlokom azaz lázas vagyok-e vagy rosszul lettem igazából és elrohantam a wc-be hányni. Nekem ez nem fog menni. Végem van. Kopogtattak a wc ajtón.
"Csak én vagyok az,tudok segíteni? Bemehetek?"- Logan volt az. Én csak némán megráztam a fejem mintha látná.
"Vigyázz bejövök"- hallottam aztán éreztem egy meleg kezet a hátamon,ami nyugtatóan simogatott. Ő is ott guggolt mögöttem. Egyszerűen annyira kimerültem hogy csak hátradőltem és Logan ott volt aki átölelt hátulról.
"Gyere felviszlek az ágyba aztán elmondom anyudnak is hogy nem vagy jól"- Felkapott és felvitt. Puszit nyomott a homlokomra,a reluxát lehúzta is sötét lett a szobába annál is jobban mint amennyire volt. Mivel már este 7 körül volt.
"Kendall miatt meg ne aggódj,amennyire aranyos tud lenni,néha annyira bunkó is szóval sajnáljuk. Holnap látjuk egymást szia"- Köszönt el és becsukta az ajtót. Egyedül hagyva engem a gondolataimmal. Nem tudtam mit tenni mikor friss könnycseppek csordultak le az arcomon ahogy tehetetlenül ott feküdtem az ágyban.
Anya később feljött hogy megkérdezze jobban vagyok-e. Csak némán bólogattam mire adott egy puszit és szólt hogy ha bármi kell vagy megint hánynom kell akkor ordítsak és itt terem. Ezzel a tudattal lehunytam a szemem és elszundítottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése