Másnap reggel morcosan ébredtem fel. Felülve az ágyban lecsekkoltam az időt a telómón. Semmi sms-t nem kaptam aminek örültem is meg nem is. Egyrészt lehet,hogy jobb lesz így. El kell felejtenem Kendall-t. Talán a menő csajoknak igazuk van,nem érdemlem meg és nem is illek hozzá. Ha a matekorrepetálás nem lenne akkor nem is történt volna semmi.
"Martina! Gyere reggelizni"- Anyum szólt lentről. Mosolyra fordult a szám. Ez egy másodpercig tartott mivel eszembe jutott,lehet hogy van egy hatalmas piros folt az arcomon. Berohantam a fürdőmbe és a tükörbe néztem azonnal aggódva. Sóhajtottam egyet megkönnyebülésemben mivel az arcomon semmi nem látszott a tegnapi eseményből. Hál istennek. Gyorsan kiválasztottam egy sárga pólót a kedvenc farmerommal együtt és felvettem a nyakláncom amit nemrég kaptam. Imádtam. Kendall anyukája volt olyan kedves és küldött egyet karácsony alkalmából. Bármikor amikor a srácok hiányoztak,kezembe szorítottam a kis cédulát ami a nyaklánc volt és máris jobban éreztem magam. Szerencsém hogy a fürdőszobában van egy nagy tükör amiben egész testemet láthatom különben semmit sem sejtve öltöztem volna át tesire. Ami nagy hiba lett volna. Kentem rá egy kis alapozót és miután a folt eltűnt mosolyt raktam az arcomra és lementem a táskámmal a vállamon a konyhába.
"Reggelt anyu"-Mondtam puszit nyomva az arcára gyorsan. Pár falatot bekaptam mielőtt elindultam suliba. Útközben találkoztunk Viviennel megöleltük egymást üdvözlésként csak úgy ahogy eddig is tettük minden egyes nap. Gyalogoltunk a suliba.
"Mizu veled és Kendall-el?"- Rögtön rátért a tárgyra. Nem terelhettem el a szót mert akkor rájött volna hogy valami nincs rendben így vállat vontam és mondtam, " Semmi különös. Tegnap átjött és matekoztunk aztán nálunk maradt vacsizni aztán hazament. Elégedett vagy az infóval?"- Kérdeztem felemelt szemöldökkel.
"Ezt akartam hallani,olyan jó hogy van már pasid. Biztos te is röpködsz a boldogságtól"- Mondta túlságosan is boldogan.
"Először is nyugodj le,másodszor meg 2 napja vagyunk még csak együtt lehet hogy egy hétnél nem is fog tovább tartani."-válaszoltam őszintén. A suli kapun átsétálva hirtelen sötétbe borult a világ. Vagyis csak valami vagy valaki a kezét a szemem elé rakva eltakarta a látást. Kuncogást hallottam és nem csak Vivien volt az hanem Kendall és a bandája. Megfogtam kuncogva az két "rejtélyes" kezet s leszedtem őket az arcomról. Teljes fordulatot tettem így Kendall-el szemben találtam magam. Akaratom ellenére is a karjaimat az izmos dereka köré tekertem ahogy ő magához húzott gyengéden.
"Szia angyalom."- Mondta ahogy egyik kezét elvéve a csípőmről felemelte a fejem a mutató ujjával. Szó szerint szembe kellett néznem vele.
"Kendall, szia."- Mondtam tettetett vidámsággal. Ő mit sem sejtve mondta, " Kérek egy csókot a legcukibb lánytól ezen a világon"-és már hajolt.
Az agyam azt mondta,ne tedd ebből még bajod lesz. Míg a szívem mit sem érdekelve megcsókolta Kendallt. Aranyos volt mivel mindketten belemosolyogtunk a csókba. Annyira elfelejtkeztem mindenről hogy arra eszméltem fel,hogy a haverjai elhúztak minket egymás öleléséből.
"Gyere hős szerelmes matekunk van,délután majd folytatjátok ezt nála. Sziasztok csajok."- Ezzel Kendallt karon fogták és itt hagytak minket.
"Mennyi időnk van még becsöngőig?"- Kérdeztem. Eldöntöttem hogy ma semmi nem fogja elrontani a kedvem,bármi is történjék.
"kb 10 perc. Lassan menjünk öltözni."- Mondta és bementünk a lány öltözőbe átöltözni. Óra után mindenki izzadtan lehuppant a padra és elkezdtünk vissza öltözni a rendes ruhánkba. Tényleg egyszer sem fordult meg az eszembe hogy esetleg a smink lejött. Amennyire okos ötlet volt,annyira gyorsan is vége lett. Beparáztam amikor levettem a pólóm és egy éktelen nagy alma nagyságú lila zúzódás volt a köldököm felett. Francba. Talán túl gyorsan is fordultam mivel mindenki rám nézett felvont szemöldökkel. Csak remélni mertem hogy Vivien nem látta meg amit rejtegetek.
"Minden rendben van veled?"- kérdezte az egyik oszt.társam. Végül is mindenkivel jóban vagyok kivéve azt a 3 ördögfajzatot.
"Persze,minden okés"- vontam meg a vállam. 5 percen belül készen is voltunk az átöltözéssel és mentünk angolra.A nap átlagosan telt el,nem unalmasan hanem viccesen. De ami a legjobb volt,hogy Kendall átjött minden szünetben és együtt lógtunk kuncogva. Megbeszéltük Kendall-el hogy együtt megyünk haza suli után.
Mikor hazaértünk anya persze otthon volt,Kendall és én köszöntünk neki gyorsan aztán felmentünk a szobámba.
"Hadd találjam ki,anyud semmit sem sejt."- Suttogta a fülembe ahogy hátulról átkarolt és az állát a vállamra hajtotta.
"Nem,mivel nem hiszem hogy tudnia kéne. Másrészt pedig ha komolyra fordul akkor megtudja majd időben."- Mondtam befejezve a témát, "Most matek aztán menned kell sajnos haza."- erre ő csak szorosabban körém fogta a karját és nem engedett el. Tekergőztem a karjában hogy kijussak a fogása alól de amit elértem az annyi volt hogy az ágyon landoltunk egymáson. Az arcunk milliméterekre volt egymástól. Az ajkamat nézte hosszasan aztán lehajolt és megcsókolt. Mivel én voltam az aki alul volt vissza adtam neki amit érdemelt.
Lassan a karjaim a hasához csúsztak és elkezdtem csikizni ahogy a csókba belemosolyogtunk mindketten.
De nem nyertem meg a meccset mivel ő ugyan úgy elkezdett csikizni vége láthatatlannak tűnve.
"KENDALL. HAGYD. ABBA"- mondtam könnyekkel a szememben mivel annyira fájt már a nevetés.
"Rendben,egy feltétellel ha adsz egy puszit az arcomra."- Mondta egy sunyi mosollyal és felém tartotta az arcát.
Ahogy kérte megpusziltam nagy vétek volt mivel utána azzal az ellenállhatatlan mosolyával rám nézett és visszanyomott az ágyra. Megint fölöttem volt. Térdelt rajtam a csípőmnél. Picit kényelmetlen volt mivel ő sokkal nagyobbnak tűnt a koránál.
"Hol is tartottunk?"- kérdezte felvont szemöldökkel ami basszus de szexi!
"Hmm...csókolóztunk ha jól emlékszem."- Mondtam válvonogatva ártatlan fejet vágva. Az izmos karjai lefogták a csuklóimat a fejem fölött. Nem szóltam semmit csak vártam mi fog történni. Végül is tudtam de reméltem,hogy nem az. Kit érdekel hogy gimis vagy! 16 évesen akkor sem akarja senki elveszteni a szüzességét.
Éppen szólni akartam de az ajkai a számra tapadtak. Nem bírtam ellenállni,olyan gyengéd de finom volt a csók. Nemtudom mi ütött belém,de valami kijött a számon. Nem sikítás és nem is röhögés. Rátérve a tárgya,nyögés volt. Erre ő csak megrázta a fejét és a nyakamat kezdte el puszilgatni. Nem bírtam tovább.
Mindet elfelejtve ami körülöttünk volt és a tényt elfejetve hogy anyu itthon van,kiéhezve elkezdtem kigombolni Kendall ingjét. Mialatt ő folyamatosan puszikat nyomott a nyakamra.
"Hmmm,"-jött ki a számon.
"Halkabban anyud lent van."- Suttogta a fülembe amitől libabőrös lett a karom. Én csak megráztam a fejemet Kendall megjegyzésén. Néha annyira idióta bír lenni. Minden tökéletes volt addig a pillanatig amíg Kendall keze lejjebb nem vándorolt a kezét a pólóm alá csúsztatta. Éppen levette volna rólam de megállítottam a mozdulatban a kezét.
"NE!"- kiáltottam fel félve. Gyorsan körbepillantottam és kerestem egy kiutat. Kikászálódtam hirtelen alóla és a sarokba álltam félve,reszketve. A karjaimat magam köré fontam. Nem tudtam mit tenni mikor ártatlan könnycseppek csurogtak le az arcomon.
"Bébi,nyugi semmi baj nincs."-Mondta lassan felém araszolva tárt karokkal. Ügyelve nehogy mégjobban megijesszen. Végül is ő nem tudta mi ütött belém hogy hirtelen ezt tettem. Egy biztos nem hagyta nyugodni a gondolat hogy így kelljen látnia engem.
"Minden rendben van,nem tudtam hogy nem akarod sajnálom. Gyere ide"- A hangjában hallottam a törődést és a szomorúságot. Feladtam. A síró görcstől reszketve a biztonságos karjaiba ugrottam. Több mint 5 percig így voltunk a szobában amikor anya benyitott. Remek...
de szó nélkül úton kifelé vállára dobta a táskáját és puszit fújt nekem.Picit elmosolyodtam. Anya lekísérte. Míg én lehuppantam az ágyamra..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése