(6.rész) Intermission

               
          Csendesen beljebb mentem a lakásban,levettem a cipőm csak úgy mint James. Én kimentem a mosdóba látnom kellett,hogy hogy nézek ki. Amikor megláttam magam sikoltottam egy nagyot. Kb úgy hangozhatott mint akit éppen mészárolnak,de egy biztos,James ott termett mellettem rögtön és biztonságot leltem a karjaiban.

"Kérlek áruld el mi történt. Nem bírom nézni ahogy itt rettegsz a karjaimban. Tőlem nem kell félned."-kezdte James óvatosan. Én csak lehunytam összeszorítva a szemeim félve mivel újra lejátszódott a szemem előtt a délelőtti eset.

"Rendben ha nem beszélsz velem akkor talán majd Kendallnek kinyílsz. Most pedig alvás. Már most hulla vagy és ha félsz akkor melletted maradok. De akkor is pihenned kell. Semmi ellenkezés." Megfogott és felvitt a szobámba. Lefektetett az ágyamra és betakart.

"Próbálj meg aludni. Anyudnak meg szólók hogy rosszul lettél,ó és nyugi mindjárt jövök vissza"- Mondta. Én csak bólogattam ahogy becsukta maga mögött a szoba ajtót. Már minden össze volt kavarodva a fejemben. Igen is szeretem Kendall-t. Félek hogy elveszítem...

Kendall Szemszöge :

Hál istennek,hogy kicsöngettek. Nem bírtam már tovább hallgatni a fizika tanár előadását a gravitációról. Unalmas volt. Éppen a srácokkal hülyültünk a folyosón mikor James elköszönt mivel neki tesije van és késésben volt. Beültünk a terembe és próbáltuk túlélni a következő órát. Mit ne mondjak. Nem lett jó kedvem.

A telefonom óra közben rezgett jelezve,hogy új sms-em érkezett. Egy hatalmas mosollyal nyitottam meg az üzenetet miután feloldottam a billentyű záram a telefonomon miután azt hittem hogy Martina írt. Egy világ omlott össze bennem mikor láttam amit ő írt. Nem is vettem észre hogy sírok csak akkor,amikor Carlos hátrafordult és oldalba bökött, " Haver te sírsz?" erre persze Logan is hátrafordult hirtelenjében, " Mi történt?" Nézett rám gyanakvóan ő is.

Én csak megráztam a fejem némán és a padra hajtottam. Pár perc múlva kaptam egy újabb üzenetet,arról hogy fogadatlan hívásom volt. Így megnéztem ki volt az és mikor láttam,hogy csak James az küldtem neki egy smst hogy mi a baj.

Erre rögtön vissza is írt : "Haver,itt vagyok a barátnőddel és romokban hever. Szüksége van rád. Nekem nem mond el semmit. Valami rossz történt. Most éppen alszik. Gyertek át amint végeztetek mára. Itt várlak titeket. "-erre nem tudtam mit válaszolni. A szívem a torkomban dobogott és épp hogy túléltem valahogy azt az órát. Ez volta az utolsó szóval ahogy kicsöngettek kirohantam azonnal a teremből. Hallottam ahogy Logan és Carlos utánam ordít , " HAVER VÁRJ MEG MINKET,MI A FENE BAJOD VAN? DE MOST KOMOLYAN!" - tovább folytatták - "HADD SEGÍTSÜNK" "MI TÖRTÉNT?" Bármennyire is rohantam utolértek.

"NEM. MERT UTÁLOM ŐT. HAGYJATOK BÉKÉN."- és folytattam a rohanást a folyosón kifelé véve az irányt a suliból. De Carlos az élénk 4-ünk közül gyors volt és megfogta a csuklóm,így nem volt esélyem elmenekülni. Megkellett őket hallgatnom. Tudom,hogy csak segíteni akarnak,de valahogy semmi kedvem sincs végig hallgatni a jó tanácsaikat. Egyszerűen csak haza akartam menni és leülni a csendes szobámban gitározni. Az mindig segít bármi is legyen a lelki bajom.

Szó nélkül Carlos levette a vállamról a táskám és óvatosan Logan karjaiba lökött aki átölelt nyugtatóan. Mindig ott vannak nekem. Olyanok mintha a bátyáim lennének.

"Rendben lesz minden. Ne sírj,most pedig elviszünk Martinához mivel matekoznotok kell aztán este beszélünk."- Logan mondta finoman,védelmezően még mindig átölelve.

"hazudott"- Kendall suttogta. Logan vetett egy furcsa pillantást Carlos-ra aztán mindhárman beszálltak Logan kocsijába. Carlos ült hátul Kendallel. Aki csak sírt fiú létére,mivel bármennyire is erősnek tűnik és ő banda vezére is,most összetört.

"Itt vagyunk." - Logan mondta egy kis mosollyal,mivel tudta hogy Kendall Martina láttán jobban lesz. Logan lekapcsolta a gyújtást és kiszállt a vezető ülésből. Hátrament és kinyitotta a Kendall felőli kocsi ajtót.

"gyertek"- mondta. Carlos ki is szállt de Kendall meg se moccant. Ott ült az ülésben mozdulatlanul keresztbe font karral.

"Én nem megyek oda be. Nincs az az isten hogy engem becipeltek oda."- kendall dörmögte az orra alatt mérgesen,feldúlva.

"Dehogynem. Ne csináld már. Mi ütött beléd. Istenem"- Carlos nevetve hozzátette. Kendall erre csak egy mérges pillantást adott Carlosnak aki lehajtotta a fejét és csöndben maradt. Nagy baj lehetett ha már Carlos is megijedt Kendalltől. Ezt a fiúk jól tudták ezért is nem hagyták annyiban. Logan-nek volt esze. Felhívta Jamest.

"Igen...itt vagyunk...nem mert nem méltóztatik felemelni a seggét...az jó lenne...oké,csáó"- Logan letette. Egy hatalmas sunyi mosoly jelent meg az arcán. Kendall még mindig maga elé bámult.
Percekkel később Carlos és Logan látták Jamest közeledni hozzájuk,kivéve Kendall.

"Kit kell szállítani?"- James mondta röhögve,amiért kapott egy taslit a fejére Logantől.

"ÁÚÚÚ"- jött ki James szájából. Logan odahajolt Jameshez és mondta, " nézz csak rá,most nem ér viccelődni vele"-mondta.

"James menj innen."- Kendall figyelmeztette őt. James mit sem sejtve tette a dolgát. Behajolt a kocsiba és mikor felakarta emelni Kendallt akkor Kendall behúzott neki egyet keményen.

" KENDALL EZ MIRE VOLT JÓ? MI A FRANC ÜTÖTT BELÉD? HOGY TUDTÁL MEGÜTNI ENGEM? A LEGJOBB HAVEROD VAGYOK AZ ISTEN SZERELMÉRE. EZ MOST KOMOLYAN MEGMERTED TENNI?!"- James már üvöltött vele. Nembírta elviselni Kendall hisztisségét és makacsságát. Túl sok volt a kettő egyszerre.

Hirtelen történt minden ezek után. Mindenki látta ahogy friss könnycseppek csordulnak le Kendall már kisírt arcán. Aztán a következő pillanatban Kendall kiszállt a kocsiból és elrohant...