(21.rész) Kiskori emlékek viharos éjszakában

 Kimaradt pár rész mivel nyaralok épp :P De van Wifi :3 Oh yeaaah :D Meg is írtam nektek a kövi részt! Írjátok meg milyen lett.

Martina szemszöge:

Kendall szorosan átölelt és próbált megnyugtatni míg Logan a nyafogós Ashleyt vigasztalta aki engem ütött meg. Tök jó. Persze,hogy Ashleynek hisz Logan,nem nekem. Ez így nem lesz jó.

"Kendall menjünk kérlek haza! Most! Ennek az estének már vége. Tönkre tette egy bizonyos csaj aki totál festett szőke! "- Mondtam élvezettel mert most vissza vágtam. Erre ő lesmárolta Logant aki alig tért magához utána csak vigyorgott. Ha csak kihasználja Logant én kinyírom a csajt! Esküszöm neki annyi!

Kendall felkelt a székéből és elköszönt Logantől, " Haver én inkább hazaviszem a picimet. Ti folytassátok a vacsit ha akarjátok. De ő már nem bírja! Jobbnak látom ha ezt most át rakjuk másik napra."- Ezzel otthagytuk őket és Kendall hazavitt engem. A kocsiban egy szót sem szóltam,csak az ablakon át bámultam kifele az esős éjszakába. 

Milyen ironikus. Ha az ember valamiért szomorú akkor az idő is rossz. Szakadt az eső mire befordult Kendall az utcánkba. A rádióban egy ismerős dal szólalt meg : Simple Plan- Untitled. 

Előhozta a régi emlékeket. Amiket próbáltam magamba folytani a szívem legmélyén,mintha meg sem történtek volna kislány koromban. De a dal hallatán,elsírtam magam és csak lehunytam a szemem. Éreztem Kendall kezét a combomon ahogy simogat kedvesen és tudatja velem,hogy itt van és nem lesz semmi baj. Villámlott egy nagyot mire én ugrottam egyet mert megijedtem. 

~Visszaemlékezés~

Azt hiszem 9 éves lehettem mikor anyuékkal elmentünk vásárolni. Apával egész végig veszekedtek hogy milyen színű festéket vegyünk a szobámba. Aztán a vitát én zártam le egy ordítással a kis hangommal," Mindegy milyen színű lesz a szobám csak hagyjátok abba a veszekedést!"- Mondtam kicsiként.

Apa dühösen,de megvette a festéket majd beültettek a kocsiba. Egész haza fele úton szakadt az eső,csak úgy ömlött. A kis macimat szorongattam a kezemben és énekeltem egy kis dalt amit anya szokott nekem ha szomorú vagyok .:    

"Ne sírj kis angyal,anyu vigyáz rád. 

      Ahogy a nap is kisüt minden reggel,úgy leszel te is boldog újra."

~Vissza emlékezés vége~ 

Anyu dalát dúdoltam halkan és Kendall leállította a kocsit," Picim,kérlek áruld el mi folyik itt. Mindig valaki bánt téged és nem árulod el hogy ki teszi! Pedig segítenék és kiállnék melletted! Segíteni akarok csak!"- Próbálkozott,de én csak megráztam a fejem és odabújtam hozzá amennyire csak tudtam mivel mindketten még be voltunk kötve. 

"Rendben leszek. Ne félts engem. Minden rendben van. Te úgysem értenéd meg...."- elhalkultam a mondat végénél. Kendall a mutató ujját az állam alá tette és felemelte a fejem,így a szemébe kellett néznem. Lehetetlen hazudni Kendallnek,azok a zöld szemek elvarázsolnak! Pityeregni kezdtem megint,egy könnycsepp Kendall kezére esett," Baby ne sírj! Megvédlek bármiről is legyen szó!"

"Csak ne hagyj egyedül! Mindenhol ott van. Félek. " - Zokogva bevallottam. Kendall szorosan magához ölelt.
"Shhh baby. Először is haza kell vigyelek téged és nálad alszok ha anyud megengedi és te is szeretnéd. Megbeszéljük ezt. Érzem hogy nagyon nagy baj van,de nem árulod el! Még mindig ennyire NEM bízol bennem?"- Mondta szomorúan a végét Kendall mert csalódott volt. 

"Nem! M-mármint én.....csak....."- Dadogtam remegve. Haragudtam magamra,mert azt hittem megint sikerült a kapcsolatunkat veszélybe sodornom. A kezeimet szorosan a vállai köré fontam és belekapaszkodtam az ingébe félve,mire ő leállította a kocsit,kikapcsolta a biztonsági övem és az ölébe húzott. Halkan a fülembe suttogott aranyos dolgokat amitől sikerült picit magamhoz térnem a félelemtől.

"Kicsim mi ez a nagy titkolózás? És ehhez megemlítve furcsállom az éttermes esetet! Mármint elvileg Ashley elvitt téged a női mosdóba,hogy megbeszélje mi a bajod,utána pedig még rosszabb állapotban jöttél ki. Azt meg sem említve,hogy Ashley nem túl szimpi nekem. Ne kérdezd miért,de valami van benne ami nem hagy nyugodni."- Mondta Kendall halkan ahogy az esőt néztük mindketten. Egyre nagyobb cseppekben esett és elgondoltam a fejemben milyen lenne kiállni az esőbe. Csak hagyni hogy elmossa a könnyeim. Talán elfeledném ezt a szarul sikerült randit...

Folytatás hamarosan ❤ :) ( 4 napon belül ) Ui.: Imádlak drága hugim!! ❤❤