2014. szeptember 27., szombat

( 30.rész) Szerelmünk Alkonya

Mindenkinek aki olvassa a blogomat,köszönöm a türelmét! Nagyon nehéz volt a suli mostanában és csak most jutottam el odáig,hogy végre leülhessek és megírhassam az új részt. Remélem a jövőben nem lesz ennyi kihagyás a részek között,de ha igen,akkor se hagyjátok el az oldalt,mert mindig amint tudok írok újabb részeket! Köszönet! - XoXo


Martina szemszöge : 

Minden érzésem elnyomódott. A  fizikai fájdalom átvette a lelkemben dúló vihart amit már nem bírtam elviselni.
Hallottam halványan a szirénázó mentők és rendőrök hangját a távolból. Égett a testem,remegett és abban a pillanatban csak arra tudtam gondolni hogy megérte. 
Elmegyek innen. Nincs többé sírás,félelem,szorongás és piszkálás. Egy nyugodt hely vár rám. Elengedtem a pengét a markomból és figyeltem ahogy lassan elkezd vörös lenni minden a padlón. 

A szemhéjaim kezdtek lecsukódni amint a látásom homályos lett és hallottam a gyenge szív verésemet. Lassú morajnak tűnt. Elvarázsolt teljesen. Már onnantól kezdve,senki nem menthetett meg önmagamtól. Hirtelen valaki betörte az ajtót. A külvilágból csak annyit bírtam észlelni hogy kik azok. Jamest is láttam. Aggódva figyelt engem az ajtóból és bíztatott hogy ne adjam fel. Azt gondoltam,amit kér az egyenlő a lehetetlennel.

 Nem volt erőm beszélni se...csak utoljára suttogtam," Annyira szerettelek!...." -mikor kimondtam elgyengülten. A sötétség átvette az irányításomat. Képtelen voltam ellenkezni. A fehér fény annyira....hívogató volt.....feladtam....
Lassan kezdtem magamhoz térni. Túl világos volt. Nehezen de kinyitottam a szemem egy pillanatra majd becsuktam. Valaki megfogta a kezem és simogatta a kézfejem. Elmosolyodtam picit. 
"Picim jól vagy? Úgy aggódtunk érted!"- Felismertem ki volt....Kendall....az a személy akit nem akartam újra a közelemben látni. Elhúztam volna a kezem,de a fájdalom belenyilallt a csuklómba és felszisszentem halkan. Nagyon fájt. De Kendall nem ment el. Továbbra is fogta gyengéden a kezem.

"Shhh nincs semmi baj. Csak a vágásod fáj ami a karodon van. Össze kellett varrni,nagyon mélyen megvágtad magad."- Kinyitottam a szemem minden erőmet össze szedve. Lost és Jamest is észrevettem a szobában. Az ágyam végében ültek.

"Hogy vagy hercegnő?"- Los kérdezte kedvesen. Sóhajtottam egyet és kinéztem az ablakon. 

"M....miért nem hagytatok egyedül? Miért kellett megmentenetek engem? Meg akarok halni! Ezen mit nem értetek? Huh!!? "- Mondtam teljesen össze törve,reszketve.


Los arcán láttam az aggódást,James pedig csak figyelt engem. Nem tudtam miért nem szólal meg. 

"James? Haragszol rám és emiatt nem beszélsz velem? Ha igen....akkor megértem. Buta dolgot tettem."- Lenéztem a kezemre....ahol a kötést láttam csak....potyogni kezdtek a könnyeim.- Azt akarom,hogy ne fájjon többé! James....k...kérek egy ölelést. - Nyújtózkodtam érte majd megöleltem szorosan.


"Nem lesz baj. Meg fogsz gyógyulni. És mindvégig itt leszünk neked. De van itt még valami. Anyudat felhívtam.....azonnal elindult.Nemsokára ideér. Csak ne kezdj el pánikolni,mert akkor még több ideig fognak bent tartani a kórházban. " - James elengedett mikor bejött a dokim.

"Elnézést de most kaptam egy fontos hírt amit közölnöm kell. De csak a lányra tartozik,fiúk megkérem önöket,hogy fáradjanak ki addig a váró terembe."

Los bólogatott,gyorsan adott egy puszit a homlokomra majd kiment.James nagy ölelést adott míg Kendall meg akart csókolni de mielőtt össze érhettek volna az ajkaink elfordítottam a fejem,így csak egy puszit adott az arcomra. Furcsállta de mégis mit képzelt? Engedem hogy megint együtt legyünk azok után hogy megcsalt a fő ellenségemmel? Majd talán álmában! 
Kendall megint szomorú arcot vágott de mindenféle unszolás nélkül ő is kiment végre. A doki nagyon komoly arcot vágott.Kezdtem megijedni.

"Mi a baj? Miért tetszett kiküldeni a barátaimat? -kérdeztem halkan,félve a választól. A doktor úr erre elmosolyodott majd leült az ágyam melletti székre és bele kezdett a mondandójába,

" Martina ez egy nagyon komoly dolog. Még a felnőtt párokat is megviseli néha. Ezért gondoltam,hogy jobb ha először neked újságolom el a nagy hírt. Remélem jól fogod viselni. Ami nem más mint az....hogy babát vársz. Gratulálok!"- és ekkor megfagyott körülöttem a világ. ÉN terhes lennék? Hahaha lehetetlen! Nem akartam elhinni. Rossz tréfa csak....de nem....ez a színtiszta valóság.....

"Hölgyem jól van? Kér egy pohár hideg vizet?" - azonnal próbált megnyugtatni,de hiába. 

Még csak tini vagyok!! De terhes.....egy pici baba van a pocakomban. Nehezemre esett elfogadni. Minden olyan abszurd volt. Egyik pillanatban még meg akartam halni és meg is próbáltam MAJD kiderül hogy egy apró kis baba növekszik bennem.Egy élet,akármennyire is apró.
Teljesen sokkban voltam. 

"T....terhes vagyok? Ez 100%-lék? De mi használtunk mindig védelmet! Nem lehetek terhes! Még túl korai lenne! Ott a suli is! Doktor úr,mondja hogy ez az egész csak egy rossz vicc és ha felkelek minden rendbe jön!..." -mondtam kétségbe esve.

A doki csak megrázta a fejét és engem nézett," Tudom hogy sokkolta önt ez a hír,de annyi féle megoldás van. Nem kell rögtön megijedni. Biztosra veszem hogy a barátai támogatni fogják. Nem lesz baj. "- mondta bátorítóan.

Viszont nekem csak egy dolgon járt az eszem...a baba apja csak Kendall lehet. Hogyan mondom el neki? Főleg hogy szakítottunk biztosra veszem,hallani sem akar a baba témáról
El kell akkor titkolnom előle? Mit fognak szólni Losék? Nem akarom én ezt az egészet....!! 








2014. szeptember 14., vasárnap

(29.rész) Kétségek közt őrlődve

Bocsi a késlekedésért de húzós heteim voltak! Igyekszem minnél többször hozni az új részeket!


Kendall csöndesen ült Los mellett. Aggódva várta a híreket. Martina túléli-e vagy sem. 

"James....-törte meg a kínos csendet. "Nem akartam én ezt.Hogy a picim ilyet csináljom.-'

"KENDALL!!Ő már nem a te picid. Nem hívhatod így!!! Szakított veled.Rémlik?"-James mondta mogorván. 
Felállt hogy kimenjen egy kis friss levegőt szívni.

James szemszöge: 

Nem tudtam megértetni vele,hogy Martinát a halálba tolta. HA nem vagyunk ott már nem lenne semmi sem. Kendall nézhetne akkor. Hallottam ahogy nyílik az ajtó de nem is figyeltem fel. Nem gondoltam egy percig sem,hogy netalántán az egyik haverom lenne. Csak mikor már késő volt elkerülnöm őt.....kendall a korlátnak dőlt mint én és rámnézett,de én rá nem. Ez ment úgy pár percig mikor megtörte a csendet: "Mostmár hozzám se fogsz szólni? Csendkirályt játszunk? Legyen!! DE elárulok neked valamit! Bármibe is kerül vissza szerzem a picimet és TE ....semmit nem tehetsz vagy mondhatsz ami megakadályozna engem benne. Bent leszek. "- Kendall ezzel sarkon fordult és visszament Loshoz.

Kendall szemszöge :

"Hogy van?Volt már kint az orvos? " -Los tudta mennyire törődöttt Kendall Martinával. Épp ezért mosolygott és kedvesen válaszolt

"Ha minden igaz....1óra múlva végeznek a nvizsgálatokkal. Amint kész lesznek,szólnak hogy bemehetünk hozzá.Ébren lesz addigra."-Los felkelt és megölelte Kendallt szorosan.

"Nagy barom voltam,de több ilyen nem lesz.Nyugodj meg."-nyugtatta Lost Kendall. Azonban Carlost ez nem nyugtatta meg. Kíváncsi volt a részletekre.

"Miért smároltad le Ashleyt...?-kérdezte finoman,nem akarta felhozni újra a témát. 

Kendall beletúrt a hajába sóhajtva," Nem én vagyok a bűnös! Ashley tette! Esküszöm!"-feltartotta a kezét mintha megadná magát.Los nagyon nevetni kezdett ezen. 

"M...most miért röhögsz?- kérdezte sejtelmesen nézve,felvont szemöldökkel.

Los csak tovább nevetett: Te totál szerelmes vagy! Szinte az eszedet is elveszi!Lüke lettél! "

Kendall továbbra is felvont szemöldökkel nézett viccesen Losra."Haver.... Az vagyok....ez tuti! -ekkor hallották az ajtó csukódást és felkapták a fejüket. 

"Ti a lány barátai vagytok?Jó h.-"
Kendall nem is hagyta szóhoz jutni az orvost. Elhalmozta kérdésekkel.

"Egy percre nyugodj meg. A lány rendben van. A kezén hevesen vérző mély vágást összevartuk és stabilizáltuk az állapotát. Nemsokára felébred az altató hatása alól. Bemennétek hozzá?"- Mondta kedvesen.

"Be! Hanyas szobában van?"- Mondta gyorsan Kendall.

"Gyertek,én úgyis oda megyek. Én figyelem az állapotát. "-A doktor úr mellett álló nővér válaszolt.

"Köszönjük."- Los megelőzte Kendallt így belé folytotta a szót. 

"Haver! Kösz hogy támogatsz,de azért hagyj szóhoz jutni legközelebb.- Súgta Losnak miközben mentek a nővérrel a kórházi folyosón.

( folyt köv! Igyekszem vele!!! <3 Legyetek türelmesek! <3 )


2014. szeptember 7., vasárnap

(28.rész) Ne csukd be a szemed!

Mindenki örömére itt a következő rész! Remélem még mindig izgalmas és tetszik nektek! Puszi! Jó olvasást :D 
Ehhez a részhez illik ez a dal <3 
James szemszöge : 

Remek,Los itt sír a karjaimban mint egy pici baba,de közben ki kell találnom hogyan szabadítjuk ki Martinát. Ha Los tudná mit tett valójában Martina összetörne a szíve. Nem akarom sokkolni a részletekkel.

"Los! Menj le és tegyél el mindent az útból,hogy szabad legyen a feljárás a mentősöknek. Én hívom Kendallt. Csak ő tudja az anyukájának a számát. És próbálj megnyugodni. Amíg segítesz nem lesz baja. Siess."- Letoltam a lépcsőn Lost és felhívtam Kendallt azonnal. De nem vette fel. Francba!
Körbenéztem idegesen a folyosón de nem találtam semmit amivel ki lehetne nyitni egy ajtót. Aztán rájöttem hívnom kellene a mentősöket és a rendőrséget ők majd kitudják nyitni a zárat és biztonságban lesz Martina is. Csak imádkozni tudtam,hogy Martina még bírja egy kicsit ki. Nekidőltem az ajtónak és beszélni kezdtem hozzá,addig is rám figyel és nem a fájdalmára ami lassan úrrá lesz rajta.

"Kincsem Szeretünk! James vagyok. Éppen próbállak kiszabadítani! Bármit is teszel,ne hunyd le a szemed! K...kérlek! ....Nem...akarlak elveszíteni!!"- Mondta könnyekkel James de folytatta- "Los itt van. A mentők is mindjárt ide érnek. Pár perc! Könyörgöm tarts ki!! Bárcsak....betudnék menni...."-Los felrohanta lépcsőn és elhadart valamit,de nem értettem mit akart mondani.

"Los hadarsz! Mond el még egyszer!"- Próbáltam nem ordítani vele,de nagyon nehéz volt megállni.

"Amentősökittvannak! A rendőrök is. "- Amint ezt kimondta 2 orvos rohant fel a lépcsőn orvosi szerelésben és két nagy táskával amiben mindenféle volt.

"Hol van a sérült lány?"- Kérdezte az egyik.

"Bent ragadt a fürdőszobában. Bezárta magára az ajtót és nem tudjuk kinyitni sehogysem! Kérem csináljanak valamit! Ő a barátom!! Nem mehet el!!- A falnak dőltem háttal és lecsúsztam a falnak dőlve,a kezeimbe temettem az arcom és sírtam. Nagyon. Los leguggolt mellém és simogatta a hátam," Hé,ne szomorkodj. A rendőr segít kinyitni az ajtót és rendben lesz minden. Meglátod."- Próbált mindent bevetni annak érdekében hogy kicsit megnyugodjak,de nem sok sikerrel.

"Los! Martina öngyilkos lett! Akár bele is halhat!! Mit nem fogsz fel ezen??"- Ordította James  vörös,kisírt szemekkel.
                                                    
"Én....James.....m...miért mondasz ilyet? Nem is igaz!....."- Megszeppenve felállt Los és Jamest figyelte ijedten.

"Az ég szerelmére Los! Ne legyél hülye! Az az sms......azzal köszönt el tőlünk!!"-James nem bírta tovább és teljesen összetört. Egyszer csak egy pár ismeretlen cipőt láttam magam előtt,felnéztem és egy 30 év körüli rendőr tiszt guggolt előttem,

" Fiam,ne sírj. Az ajtót kinyitottuk már,és a barátja el lesz szállítva a kórházba. A szüleit fel tudja hívni? Vagy én tegyem meg? Jöjjön velünk a mentőben. Foghatja a lány kezét."- James a könnyeit félre téve elmosolyodott,de még mindig remegett és sokkos állapotban volt.

" Jó megyek. És a lány éppen szakított a barátjával ezért történt ez,és csak ő tudná megmondani a telefonszámát az édesanyjának de nem veszi fel. "- James letörölte a pulcsija ujjával a könnyeit és összeszedte magát viszonylag.

"Akkor majd kikeressük a számát a nyilván tartásból. Ne aggódjon. A nehezén már túl van. Ellátják szakszerűen az orvosok. "- Mondta lágyan a rendőr és lekísérte Jamest a mentőhöz.
 Los ott ült a járdán és csak maga elé meredt mozdulatlanul. Valamit mondott halkan de nem értettem. Elnézést kértem a rendőrtől és leültem Los mellé és megöleltem.
" Haver,nem akartam .....bocsánat. Tudom te nehezebben viseled az ilyen dolgokat. Nem lett volna szabad ordítanom veled.....te sírsz? "- Éreztem ahogy a friss könnycseppek rá esnek a kezemre.

"N...nem haragszom,csak ígérd meg hogy nem hagyjuk hogy Martina.....m..meg...meghal...jon."- Keservesen mondta Los és odabújt Jameshez szorosan átölelve a mellkasánál.

"Nem lesz baja. Megígérem. Vigyázok rá. Nézd csak,most emelik be a mentőbe. Gyere. Megyünk vele."- felhúztam Lost a járdáról és beszálltunk a mentőbe. Én fogtam a bal kezét,Los pedig a jobbját és elindultunk a kórház felé.

"Doki? Hallja amit mondunk neki?"- Los kérdezte,de szinte suttogásnak tűnt. Nem volt ereje beszélni sem annyi sírás után.

"Nagyon sok vért vesztett,de amíg stabil az állapota addig még magánál van. Ha minden igaz,hall titeket. Sokat segítene neki ha mondanátok neki pár nyugtató szót."- Mondta kedvesen az éppen ügyeletes doki nő aki még a mentőben volt.
James váltott egy pillantást Lossal mikor megcsörrent a telefonja.

"Igen tessék. Kivel beszélek? "- Szólt James. (Martina anyukája volt a vonal másik végén)

"Hogy vagy az én kiscsillagom?? Hallottam,hogy mit csinált. Hogy van? Mond hogy él még. Kérlek!"- Sírt bele a telefonba és elfolytotta a sírást.

"Éppen a kórház felé tartunk. Mindjárt ott vagyunk. Akartalak hívni de Kendall nem vette fel mivel Martinával szakítottak és....a lényeg hogy ha a ma éjszakát túléli,nem lesz baja. Ennyit mondtak."- Mondta James.

"Köszönöm hogy ott vagytok mellette,ha ti nem vagytok....már a kislányom nem élne."- Nyögte ki nehezen az anyukája.

"Mrs. Wilson. Nyugodjon meg. Nem engedjük,hogy bármi baja essen. Jöjjön be. Mi is bent éjszakázunk vele."-  Fejezte be James és letette a telefont. Nemsokára be is értek a kórház parkolójába. Martinát elvitték a műtőbe. Los és James kénytelen volt a váróban várakozni. Nyílt a bejárati ajtó és Kendall sétált be. Kócós hajjal és reszketve. Sírt.
"Sajnálom az egészet. Megvárhatom veletek a fejleményeket? Szeretem őt és nem hagyhatom el ilyen könnyen. James? Maradhatok?"- Nézett Kendall bűnbánó szemekkel.

Los Jamesre nézett szinte könyörögve. Nem szerette ha veszekedés van a legjobb haverjai között. Neki sem esik jól végig nézni. Főleg nem akkor,ha ő a legfiatalabb és legérzékenyebb 4ük közül.
James lenézett a cipőjére és gondolkozott majd ezt mondta," Legyen. Maradj......."- Kendall melléjük ült és vártak.

2014. szeptember 3., szerda

(27.rész) Bíztam benned.....

Itt is a kövi rész CSAK erős idegzetűeknek! Durva lett..... :D Siettem vele!! <3 Köszi mindenkinek a hozzászólásokat! :D Nagy puszi érte! xoxo


Kendall totál kibukott és üvöltözött, " James NEM én smároltam le Ashleyt!!! ÉRTSD MÁR MEG A BÜDÖS ÉLETBE!!! MIÉRT NEM TUDOD BEFOGNI A KURVA SZÁDAT??HUH???SZERETEM MARTINÁT!!!DE TE KINYITOTTAD A SZÁD ÉS MOST MINDENNEK VÉGE!!! GYŰLÖLLEK!!"
Martina szemszöge:

Láttam a szomorúságot a szemében mivel tudta,hogy elvesztett engem. Logan rögtön lelépett Ashleyvel. Nekem puszit sem adott Logan. Csak elmentek. 
Kendall meg nem akart leakadni rólam." Picim,Ashley volt a hibás! Ő volt az aki megcsókolt! Hinned kell nekem!!"- Nézett könyörgő szemekkel.És meg akart ölelni de én odabújtam James mellkasához. Los pedig kirángatta Kendallt akinek vérzett az ajka az ütéstől.

Viszont ahelyett,hogy csöndben álltam volna,megmondtam Kendallnek amit gondolok róla.

"Kendall! Tudod milyen mocskos és álszent dolog egy csajra fogni azt,hogy félre léptél? Ott voltam neked! ÉN!! Nem vagyok elég dögös?.....( nehezen nyeltem a könnyeim) Az a baj.....tudod,hogy Ashley jobban kell neked....mint én. Rakjam én is ki a melleim? Járjak cica naciban??? Mit akarsz tőlem???- mondtam most már teljesen reményt vesztve. Kiadtam magamból ami bántott.Úgyis szakítottunk. Oly mindegy hogy mit mondok neki. Igaz?

Kendall rám nézett majd a falnak dőlt és Loshoz beszélt," Los én esküszöm tényleg Ashley mászott rám! Soha nem hazudnék neked! És Martinának sem."- Mondta az igazságát bizonygatva,pufi szemekkel és vérző ajakkal amit a pólója szélével letörölt így vérfoltos lett a pólója.
Los zavartan rámnézett és megölelt." Szeretlek cukibogyó! Hinned kell Kendallnek. Ovis korom óta vagyok a legjobb haverja! Ha benne nem is bízol,bennem bízz. Nekem hiszel ugye?"- Adott egy puszit a homlokomra Los. Letöröltem a könnyeim és Kendallre néztem aki sírt?- Lepődtem meg.

"Picim bevallom Ashley dögös csaj,de én TÉGED szeretlek. Kiálltam melled mindig! Imádlak!"- Elsírta magát előttem én pedig megsajnáltam. James viszont egy komor "ne merd neki megbocsátani ezt" nézéssel rám nézett. Kirázott a hideg és lesütöttem a szemem.

"James NE te akard eldönteni ezt!! Szeretik egymást!"- védte Los Kendallt aki nem volt jól.
Gyorsan adott neki egy vizes törcsit hogy megtörölhesse a száját. Még utoljára pillantást vetettem Kendallra majd felmentem a szobámba,de előtte még mondtam, "Szeretlek.De pont ŐT smároltad le.....nem tudod milyen hátba szúrás volt ez nekem.....még ha nagyon akarnám akkor sem bocsátanám ezt meg neked!! Sz-szia...."- ezzel felrohantam könnyekkel a szememben és magamra zártam az ajtómat,úgy sírtam.
Imádom Kendallt! Tényleg! De ha ő ezt tudná kire esett épp a választása,még ő maga is utálná saját magát érte.  Viszont ha  mindent elmondanék neki Ashley kicsinálna. Az fix.

20 perccel később,kisírva magam felkeltem a földről és elmentem fürdeni. Amint kiléptem a kádból és magam köré csavartam a törölközőm,hallottam a jelzést miszerint új sms-em érkezett. Gyorsan felöltöztem. Picit mosolyra fordult a szám mert azt hittem Jamestől jött mivel nem tudnak bejönni a szobámba,de ahogy elolvastam az smst.....megfagytam és egy másod perc alatt fal fehér lettem.
Letettem a telómat a mosdókagyló szélére és rátámaszkodtam. Nehezen kapkodtam a levegőt. Szédülni kezdtem. Nem akartam,de újra és újra elolvastam az smst..... minden ledobáltam a fürdőszobai polcról és csak egy hegyes tárgyat kerestem. A gyógyszeres szekrényben meg is találtam amit kerestem. Pengét. Remegő kezekkel érte nyúltam,de nem bírtam kézbe venni. Hosszú percekig szemeztem vele. A telóm újra jelzett. Megnéztem és ez volt az üzi :
 "Még sírsz?? Vagy megteszed végre!" - A-
A csempéhez vágtam gondolkodás nélkül. Úgy éreztem,hogy megőrülök. Nem akartam élni. Nem lesz vége úgysem soha az utálatának!
Kendall is megcsalt! Azzal a ribivel. Elszántam magam rá és megfogtam sietve a pengét és leültem törökülésben a padlóra. A félelem és a düh elöntötték a fejem és nem tudtam reálisan gondolkozni egyáltalán.
 Olyan volt mintha nem is én lennék ez. Csak egy bábú akit bántanak. Írtam egy kör smst Jamesnek,Losnak és Logannek majd utoljára lecsöppent egy könnycseppem a kezemre.
Megtettem..... Kiesett a penge a kezemből én pedig csak azt éreztem hogy zsibbadok. Homályosan látok és nem érzek semmit. Még kellemesnek is mondtam volna. Annyi megaláztatás után végre vége lesz. Összeestem és a padlón feküdtem és suttogtam, " Annyira szerettelek..."

James szemszöge :

Martina össze tört szívvel felrohant és ott hagyott minket 3asban. Én Kendallt figyeltem hogy mit tesz,rosszul döntött! Felém jött és megcélozta a lépcsőt de én elálltam az útját.

"Azt várhatod hogy felengedlek! Nem elég ez neked? Szereted szenvedni látni? Csodálatos munkát végzel....tanítani kéne!!"-mondtam undorral és megfogtam Kendall csuklóját," Nem. Mész. Fel. Hozzá! Menj haza!" - Mikor megfordultam láttam Lost ahogy küszködik saját magával. Nem tudta kinek az oldalán álljon. Per pillanat nem is nagyon érdekelt. Kendallt kiakartam vinni a lakásból.

"Haver sajnálom!!! Hülye voltam! De nem tilthatsz el a barátnőmtől!! Engedj el...."- Küszködött a szorításom miatt. Minnél jobban erőlködött,annál jobban fogtam meg a csuklóját.

"Elengedlek....haza! Nem értesz a szép szóból??? Össze törted a törékeny szívét!! Milyen ember vagy te? Bocs előre is!"- Egy utolsót behúztam neki és kitessékeltem a házból. Los egész végig szótlan volt. Háttérben maradt és nem avatkozott bele. Hál istennek sikerült Kendallt kituszkolnom az ajtón majd becsuktam a zárat is,hogy ne tudjon visszajönni. Sóhajtottam megkönnyebűlten egyet és lehuppantam a kanapéra. Los is mellém ült aggódva,"James? Ugye nem lesz baja Kendallnek? Nagyon megütötted.....és ..."- összenéztünk mikor kaptunk egy smst pont ugyanakkor.

"Köszönök mindent.Tudnotok kell,hogy először éreztem azt,hogy fontos vagyok valakinek. Ne sírjatok utánam. Elmegyek.... :'( "

Los mintha szellemet látott volna nézett rám ijedten, " James ez....MARTINA!!! " -Felugrott rögtön és felrohant,majdnem el is esett közben. Nyitotta volna az ajtót de zárva volt. " MARTINA ENGEDJ BE MINKET!!! SEGÍTÜNK!!!"- Könyörgött Los és ütötte az ajtót.

"Mi az? Mond hogy nincs.........bezárva....."- James szemei kikerekedtek- " Hogyan nyitjuk ki?? Valamit csinálnunk kell!! MOST!!"- beletúrt  a hajába idegesen.

"Én.....sem....tudom....."- Los megölelte James és sírni kezdett nagyon.

( Mindenki nyugodjon meg! Nem hal meg! Csak drámai részek következnek <3)