(90. Rész) Tényleg ezt akarod?

Előre szólok hogy a vége elég nyomasztóra sikerült,ha nem bírod az izgalmat a végét jobb ha el sem olvasod.Én szóltam!! (:   Köszönöm a múltkori 2 kommentet és a több mint 70 olvasót.Kezd újra életre kelni a blog.<3

Kendall szemszöge:

A falhoz szorítottam a póló gallérjánál fogva Logant. "UTÁLLAK REMÉLEM TUDOD.MENJ EL,DE VIDD A FELESÉGEM IS. ENNYI VOLT. ITT A VÉGE!HA AZ ESKÜVŐN LÉPSZ KÖZBE MEGSPÓROLTÁL VOLNA NEKÜNK EGY VÁLÁST"- Gyűltek azok a gonosz könnyek a szememben.Igenis haragudtam a legjobb haveromra.Tisztában voltam vele hogy nem semlegesek érzelmileg egymásnak na de hogy titokban csinálják a hátam mögött,az mindennek a teteje.Láttam Carlost amint kicipeli a fürdőbe Martinát. James velem maradt a szobában ha netalántán meg akarnám verni Logant.

"Itt se vagyok de Martinát nem teheted ki a házból!Itt lakik veletek!Rémlik?"-Üvöltötte az arcomba.Mély levegőt vettem. James a vállamra tette a kezét."Haver nyugodj le.Nem éri meg.Hagyd."-Próbált rám hatni.

"Itt lakik igen....mégis nálad talált vigaszt!!Hogy tudtátok velem ezt megcsinálni?!"- Beletúrtam idegességemben a hajamba.Nem tudtam mi tévő legyek. Minden romokban hever körülöttem.

"Martina ülj le! Különben nem tudlak letusolni."- Hallatszott a hangján hogy nem tud már türelmesen viselkedni vele.Carlosnál nehéz kihúzni a gyufát,de ha egyszer megtörténik akkor robban!Kimentem segíteni neki."James nézd meg Lili alszik-e!"-Becsuktam magam mögött a fürdőszoba ajtót. Nem akartam,hogy bármit is meghalljon ebből Lili.Levettem a polcról egy törölközőt bevizezve azt.Odaléptem Carlos mellé a kádhoz."Próbáljuk meg kijózanítani. Köszi hogy átvetted tőlem."- Mondtam miközben a hideg vizes törcsivel törölgettem a Picim arcát.De csak nem akart lenyugodni. Teljesen Jamesre ütött mikor be van csípve.

"Kaaapok egy piciit még?De szépek a szemeid. Mióta barna?"-Rám nézve kinevetett.Megráztam a fejem ezen a kijelentésén.Megfogtam az állát az ujjammal. "Zöldek a szemeim látod? Ha letusoltunk,kapsz egy kis citromos vizet. Rögtön jobban érzed majd magad tőle."- Borzasztóan rossz volt így látnom őt. A mindig erős lány egy óra alatt itta magát részegre.Nagy lehet a baj ha ehhez folyamodott.

"Tudod mit,felhozom. Te fürdesd meg. Hozok tiszta ruhát neki."-Tolta fel magát guggolásból és lement a konyhába.Kettesben maradtam az árulómmal. Haragudtam is rá,de egy részem nagyon sajnálta. Ha elmondta  volna mit érez valójában Logan iránt ebbe az egész esküvőbe bele se mentem volna. De komolyan mi értelme volt örök fogadalmat tennünk egymásnak ha már az első héten megszegi azt az egyikőnk?

"Vicces a fejed,ennyire agyalsz valamin?"- Dőlt a kád széléhez megtámasztva magát az alkarjával.

"Miattad ilyen a fejem!! Csókolóztál Logannel!! Normális vagy te?"- Nem kapott se ütést,se pofont. Szerintem ő maga is teljesen tisztában volt mekkora kalamajkát okozott így este.A kádnál guggoltam előtte. Belekapaszkodott a csuklómba hogy kiszállhasson a kádból. Menekülni próbált,csak nem engedtem. Átkaroltam hátulról keresztbe tett kézzel a mellkasa előtt. "Nem engedlek el,azt se tudod hol vagy"-Mondtam szigorúan remélve a legjobbakat. Le kellett valahogy állnia.

"Itt vagyok. Ó Kendall tegyél valamit köré!"- Takarta el a szemeit Carlos mert olyat látott amit nem igazán akart volna."Jó jó! Most már jó így. Itt a víz!."- Felsóhajtott megkönnyebbülten. Hosszú éjszakánk lesz ezt kezdtük belátni mindketten.

"James kész vagyok!Pisiltem ügyesen!"-Hallatszott a folyosó jobb oldaláról. Rászóltam Jamesre,hogy vigye be Lilit a szobájába gyorsan. Amíg ezt megvártuk megitattam Martinát a vízzel.Ficánkolt össze vissza de sikerült meginnia. Ezt követően felkaptam a karjaimba és becipeltem a hálószobába. Logan a falnak dőlve figyelt minket."Én most megyek is.Felejtsd el a válást,látszik mennyire szereted. Még a történtek ellenére is vigyázol rá."-Veregette meg a vállam a fülemhez hajolva."Nagyon sajnálom.Megértem ha ezek után szóba se akarsz velem állni.Jóéjszakát."- Lett volna pár szavam hozzá de már rég a lenti ajtónál vette fel a cipőjét. Nem tudtam lekiabálni neki hiszen Lili már alszik.

"Ó!! Kell az nekem!"-Hirtelen nyakamba ugrott Martina a polc felé nyúlva. Kicsúszott a nevetés a számon.Egyszerűen túl komikus volt a helyzet. Carlos oldalba bökött szigorú pillantással."Ne nevess,tovább fogja csinálni.Az a kis üveg kell neki a polcról."- Érte nyúlt Carlos hogy levegye neki.Rájöttem,hogy a kis üvegben pálinka van amit a szülinapomra kaptam még 1 éve.Eltettem emlékbe.

"Carloooos! Add ide."- Mire észbe kaptunk,Martina leteperte Carlost a földre miatta. Carlos vette az adást és át passzolta nekem."Kérem...."-Nézett felém angyali szemekkel.Oldalra döntöttem a fejem.Megenyhült a szívem rajta."Nem iszunk többet. Fogjuk magunkat és befekszünk az ágyba. Késő van már."- Simogattam meg az arcocskáját. Carlossal összenéztünk hogy gumizza be most a haját mert engedi.

"Mondták már neked hogy nagy az orrod? Hatalmas. Nézd Los!"- Szakadtak a nevetéstől,én annyira nem.

"Nem csak az orra nagy..."- Kontrázott rá sunyi vigyorral Carlos. Most tőlem kapott egy tockost. "Állj le,ne add alá a lovat."- Kezdtem azt érezni mintha két gyerekkel lenne dolgom. Kopogtak az ajtón.

"Gyere be!"-James volt az.Érdekesen nézett ránk amint bejött a szobába."Lili már régóta alszik.Los jobb ha mi most megyünk. Innen átveszi Kendall a terepet."-Kihúzta Lost magával."Sok sikert!"- Ránk csukta az ajtót.

 Martinára tévedt a tekintetem,a beszélgetés közepette bemászott az ágyba félig meddig és bealudt. Mosolyogva odamentem hozzá,feltettem a lábát az ágyra betakarva őt.Képtelenség lett volna elaludnom mellette így hát fogtam a takarómat,párnámat és levonultam a lenti kanapéra. Hiszen az sokkal kényelmesebb mint a vendégszobai ágy.

Logan szemszöge:

Leültem a közeli híd lábánál lelógatva a lábamat a mélységbe.Nem annyira szuper magas a híd, körübelül 5m lehet csak. A szél se fújt. Elővettem a telefonomat hogy végig nézzem a közös képeinket Martinával. Olyan vidám csajszi! Nem érdemli meg Kendall,nem tud rá vigyázni. Most is ő miatta itta le magát! Erre nem jött rá senki? Persze engem kellett haza küldeniük....Felálltam a híd szélén,de megcsúszott a cipőm talpa.A francba! Nem akarok most meghalni! Segítségért kiáltottam,de az üres fülekre talált.A hídról látszódott Martináék háza. Semmi esélyem nem volt,hogy szóljak nekik... 

Minden erőmet összeszedve kapaszkodtam a híd korlátjának az alsó részébe.Nem fogom ilyen könnyen feladni.Olyan pár perc múlva megláttam egy autó fényszóróit közeledni. "Segítség!!"- Üvöltöttem teli torokból. Az autó lesatufékezett azonnal. Két srác szállt ki belőle felém szaladva. Nem láttam az arcukat. A mobilomat ledobtam a híd járdájára. Utolsó pillanatban csupán Carlost hallottam.Felvette a telefonom amin Martinát ölelgettem. JAMES HÍVD A MENTŐKET ÉS A TŰZOLTÓKAT!! MEGPRÓBÁLOM TARTANI ADDIG."-Ijedtem kiabáltak egymással.De olyan hamar történtek az események.

Egyre jobban kezdett fáradni a karom. Carlos sem bírta sokáig. Mire James lerogyott térdre melléje, lenéztem a tátongó mélységbe."Srácok hagyjátok. Nem tudtok megtartani.Sajnálom."- Böktem ki nagy nehezen,hiszen minden erőmmel azon voltam.hogy tartsam magam.

"NEM ENGEDLEK EL!!"-Jamesre néztem szinte már sírva."Vagy elengedsz és egyedül esek le,vagy ketten esünk le! El kell hogy engedd a kezem."-Teljesen elszabadultak az érzelmeink.James kiabált mert kizártnak tartotta hogy elengedi a kezem és leesek. Carlos pedig győzködte hogy maximum utánam ugrik és kiment a vízből. Bármelyik ötletet nézzük,sehogysem  kerülünk ki ebből jól. A távolból hallottuk a szirénákat.A zajra Kendall is kijött a kertbe de minket már nem látott meg.Csak én láttam őt.Lesütöttem a szemeimet. 

"Itt vannak a mentősök!!"- Szaladt Carlos eléjük különben a sötétben nem találtak volna meg minket.Kaptam az alkalmon,hogy Carlos nem fogja ezt látni és megígértettem Jamessel hogy vigyázni fog Liliékre. Ijedten rábólintott. Messziről hallottam ahogy kiszedik a hordágyat a mentőből,kipakolják a dolgokat. A tűzoltók mire pont oda értek hozzám a kötelekkel...teljesen kicsúszott a kezem Jameséből."Sajnálom." - Leestem a sötétségbe remélve minél kevésbé fog fájni ha a vízbe esek.Becsuktam a szemem.

"NEE!!!"- Rogyott térdre Kendall a kemény aszfalton a futás után.Carlos és James fogta vissza mert simán utána ugrott volna. Hallottuk ahogy a rádión megbeszélik hogy két egység lemegy a híd alá a vízbe és kimentik. Leültünk mind hárman a járda szegélyre remélve,hogy nem fogunk rossz hírt kapni. Ez az egész lesokkolt minket.

(89.rész) Ez igaz?!

 !FONTOS! 

Az előző fejezetben elírtam Ashleyt nevét miközben Lindseyt akartam írni valójában.Tisztázzuk le,hogy Lindsey köszönt el Kendalltől és utazott el haza,Virginiába. :) Ha bármi butaságot írtam volna,szóljatok. Teljesen kivagyok alvásilag suli miatt. Köszönet az 53 olvasóért,lassan de gyarapodunk megint. 2 komment után hozom a következő fejezetet.Nem is húzom tovább a türelmeteket,jó olvasást! 

Martina szemszöge:

Az volt a terv,hogy reggel elindulunk időben a szállodából,de két valaki a hasamban mást gondolt erről. Egész éjjel fent voltam és csupán napkeltekor álmosodtam el annyira,hogy Kendallhez bújva el tudtam aludni. Éreztem,hogy mozog az ágy de tovább aludtam.Az ajtó csapódásra keltem fel fogva a fejemet.

"Jó reggelt hercegnőm!Futás öltözni,mindjárt itt vannak a takarítók. Nem beszélve a gépről. 1 óránk van össze szednünk magunkat."- Mondta az információkat nekem öltözködés közben. Én csak bámultam ki a kómás fejemből.

"Nem akarok repülővel menni....így is ide hányok mindjárt.Rosszul vagyok"- Leült mellém az ágyba,mire az arcába dobtam a párnát hogy oda érjek időben a mosdóhoz."Ezt miért kaptam?"-Szólt utánam.Nem volt róla szó hogy a rosszullétek majd ilyen hamar kijönnek rajtam.Lehet,hogy mivel ikrek dupla a hormon hatás.Szuper!

"Én elhiszem szívem,de le van foglalva a jegyünk.Össze pakolok addig és az utolsó percig maradj a mosdó felett nyugodtan."-Mondta ezt teljesen normális hangon,halkan nyögtem egyet kínomban míg összefogtam a hajamat. Lassan teltek csak a percek. De nem múlt el a rosszullét. A kezeim pedig kezdtek fájni annyira támaszkodtam rajtuk a mosdókagyló szélébe hiszen energiám is alig volt.Halkan suttogtam egy jólvan-t neki.

"Kibírod,szeretlek."-Kaptam a fejemre egy puszit és ment is tovább a dolgára.

"Szoba szervíz,kérem hagyják el a szobát,takarítanom kell.Lent a váróban bőven le tudnak pakolni.Köszönöm!"-Szólt egy idősebb hölgy nekünk a folyosóról.A tükörbe nézve csak fáradt szemeket és falfehér arcot láttam.Egy valaki jutott az eszembe aki rögtön tud segíteni biztosan.

"Logan? SOS,én vagyok az Martina. Rosszul létre van tipped? Nem...most indulnánk a reptérre. De most per pillanat a mosdótól sem jutok el az ágyig nemhogy felüljek egy repülőre!"-Nem volt kedvem magyarázkodni,kimerült voltam. Kendallnek meg sem említettem,hogy egész éjjel a szuszogását hallgattam ébren. Nem bírtam aludni.

"A hotel szobai hűtőben biztos van limonádé,a cukor nélküli. Az megnyugtatja a pocakod. Majd beszélünk amint hazértetek.Vigyázz magatokra."-Hallani lehetett a mosolyt a hangjában.Szereti ha beszélgetünk,engem pedig megnyugtat ha nem szomorkodik miattam. "Baby mennünk kell.Hol vagy?"-Jött ki utánam Kendall.Tárgytalan volt az egész miután észre vett a konyhában. "Iszok picit. Felőlem mehetünk. Sikerült össze pakolnod mindent?A mobilom is nálad van?"-Az első korty után éreztem mennyire keserű ez a lötty. Fintorogtam egyet. 

Kendall elém állt mindkét kezében egy-egy bőrönddel.Bólintott büszkén."Aham.Indulás haza!"- Énekelte szinte. Lejutottunk a hallba,addigra valamelyest mérséklődött a rosszullétem. Biztosra vettem,hogy kibírom hazáig. A repülőn beszélgettem Logannel facetime-on,mert Kendall bealudt a vállamon. Pedig én voltam az aki éjszakázott,s nem ő.Vicces mi?

"Biztos hogy alszik? Csikizd meg az orrát.Ha nem kel fel nyert ügyünk van."-Kettesben akart beszélni velem. Komolyan mondani akart valamit.Szóltam neki,hogy várjon egy pillanatra. Jobbra fordítva a fejemet megcsíptem az orrát Kendallnek ahogy javasolta.Megmoccant! De csak kényelmesebben elhelyezkedett mint később kiderült.Kifújtam megkönnyebbülten a levegőt.

"Tutira alszik szuper. Akkor kibököm mi nyomja a lelkem...."-Teltek a másodpercek Logan pedig nagyon ideges lett."Martina tudnod kell hogy ÉN szövetkeztem Lindseyvel. Meg akartalak kapni de nem jöttem rá milyen áron. Lindsey felbérelt valakit,hogy ellása Kendall baját. Nem volt véletlen baleset..."-Olyan érzésem volt mintha be se fejezte volna a mondatát szándékosan.Lassan össze állt a fejemben a kép. Mikor Lindsey vissza jött pár napra,igenis szembesített a makacs tényekkel. Őt is ugyan oda vitte el Kendall vacsizni mindig. Vagy például a csókos jelenet mikor bevertem a fejemet,mindvégig Kendall ellen akart fordítani.Lindseynek Kendall kell. Logan pedig utánam sóvárog. Nagyon nem lesz ez jó!

"Te megveretetted miattam a legjobb haverodat? Mégis ki tesz ilyet!! Logan mond hogy ez csak egy buta vicc,Carlos vett rá? Megmondhatod neki,hogy bejött elhittem de legyen ennyi elég."- Vágtam komoly arcot,keresve Logam szemében valamit. Egy kis csillogást ami azt jelentené,hogy jól megvicceltek de csupán a sajnálatot láttam benne.Megráztam a fejemet.A legrosszabb álmaimban sem gondoltam volna róla ilyet. 

"Logan nem tudom felfogni,ne haragudj."-Kinyomtam a facetimeot és lejjebb csúsztam az ülésemben. Megfogadtam,hogy nem sírok. Hirtelen annyi gondolat suhant át az agyamon,Logan majdnem halálra verette Kendallt. Ha ez megtörtént volna simán eljátszotta volna velem a boldog párt.Én ebben nem veszek részt. Lesz egy két keresetlen szavam hozzá amint hazaérünk. Kendall továbbra is nagyban horkolászott,így kapva az alkalmon behunytam a szemem és elaludtam.

                                                                           ~~~~~~~~~
Kendall szemszöge:

Amikor a repülőnk landolt felriadtam. "Oh...csak ez. Babym ébredj.Itthon vagyunk."-Söpörtem el a homlokából a haját egy lágy csók erejéig. Fel se kelt,de megszorította a kezem. Tudtam jól,egyhamar nem fog felkelni. Szóltam a stuardessnek,hogy egy perc és lemegyünk. Előtte felhívtam Logant,hogy ugorjon ki értünk. Odáig eltudom vinni Martinát simán. A telefont a zsebembe nyomva felvettem a Picimet miután kicsatoltam az ő övét is. Őszintén bevallva azt hittem könnyebb! Kint a poggyász kiadónál lecsücsültünk várakozni.Bő fél óra múlva gyerek sikítást hallottam majd egy férfi hangot."Állj meg nem tudlak így utolérni!Lili!!"

"No no,tegyél le! Apa ott vany. Futok hozzá."- Trappolt egyet a kis lábával durcás fejjel. Körbe néztem a terminálokon Kendalléket keresve. Sehol nem láttam őket."Logie itt vannak! Gyere."-Megfogta hozzám szaladva a kezem és odahúzott hozzájuk. Pacsiztam egyet Kendallel. "Üdv újra itthon."- Kendall fülig érő mosollyal nézett.

"Na milyen volt Lilivel. Tudnál apuka lenni úgy igazából?"-Kérdezett rá miközben elindultunk a kocsihoz a főbejáraton keresztül. Meglepetésemre Logan rögtön a bejárattól pár méterre parkolt le. Mi sem könnyebb így bepakolni a csomagtartóba. Óvatosan beszálltam a hátsó ülésre a Picimmel. Lili drágánk pedig a balamon csücsült. Egyem meg egy percre se tudott szótlanul ücsörögni az ülésében.

"Logie ha hazaérünk sütünk smileys pizzát?"- Lili az előtte levő ülés fejtámasztójába kapaszkodva kérdezgette izgatottan. "Logie kéérlek. Jó leszek. Becsszó. Pici ujjacska eskü!"- Csak nem hagyta abba. Csendben figyeltem őket lélegzet vissza fojtva. Igyekezve nehogy mosolyogjak.

"Én ma már otthon alszok Lili babám. Ma anyucival és apucival alszol."- Ez a hír teljesen letaglózta Lilit. Megsimogattam az arcát mire hátra vetette magát az ülésben kiabálva,"Ne ez csikis!Ne csináld."-Annyira csapkodott maga körül röhögcsélve hogy arcon nyomta Martinát. "Hoppá"-Csúszott ki Lili száján. Szájához kapva a kezeit."Apa véletlen volt!"

"Áú..hé...ki a bűnös? Kendall? "- Nézett rám mérgesen Martina pedig a kislányunk csinálta az egészet. Feltettem a kezem,"Ártatlan vagyok!Lili volt. Ugye Logan? Védj meg."- Próbáltam magam kimenteni a csávából."Én ömm...nem fontos. Nem is láttam,az úton volt a szemem mindvégig."- Terelte el a témát,helyesen is tette.Érezze milyen kínos is ha valakinek nem mondja el az igazat pedig tudja.Felvontam a szemöldököm a két srácon. "Mindegy te csak vezess,te pedig Manó hagyd az arcom.Ez fájt."- Kis kuncogás jött a bal oldalam felől. "Nem is apa volt a rossz bácsi. Én voltam. Hihi!! "- Mind a hárman furcsán néztünk rá,teljesen megdöbbenve a tényen hogy elárulta saját magát akaratlanul.

"Ma este nincs mese ez esetben."- Ezek után,hogy büntit kapott Lili hozzám se szólt egy utállak anya után. Rosszul esett,de meg kell tanulnia hogy nem csapkodunk csak úgy ok nélkül.Amint hazaestünk,Kendall becipelte Logannel a nehéz bőröndjeinket. Lili után igyekeztem aki az orrom előtt csapta be a bejárati ajtót."Lili! Nem szabad! Majdnem bevertem miatta a fejem."- Szidtam le mérgesen. Ez volt a mai nap tetőpontja.Logan a repülőn,most meg Lili. Csupán azért mert nem tévézhet alvás előtt. Nem kellett volna becsapnia az ajtót! Megláttam Carlosékat a nappaliban,de ők engem nem ezért észrevétlenül felmentem az emeletre. Nem volt lelki erőm beszélgetni senkivel.Kitúrtam a fiókom aljáról a kedvenc nadrágomat egy laza pólóval együtt.Miután átöltöztem ledőltem a jó puha ágyunkra. Vettem egy mély levegőt ami jól esett. Ekkor beugrott a gondolat. Ikreink lesznek.....Lilivel se bírok mi lesz itt 3 gyerekkel?Ezen agyalva bealudtam a tv mellett.

Logan:

Igen elárultam végre Martinánakhogy Kendall miattam lett megverve,de a helyzet egyre csak rosszabb. A kocsiban rám se mosolygott pedig alig vártam hogy újra láthassam. Ezek szerint utál és nem is beszél majd velem ettől kezdve. Ami nem lenne akkora baj,ha nem lennék fülig belezúgva.Még délelőtt átjöttek Carlosék hogy Kendallék meséljenek milyen is volt a nászutuk.Lepakoltuk a bőröndöket az előszobában. Őszintén szólva egy mondatot se szerettem volna belőle hallani! Velem kellett volna lenni és nem vele.Sokkal jobban szeretem mint Kendall valaha is fogja. Kathy hozott mind annyiunknak üdítőt meg rágcsát.

"Na kivele,mesélj milyen volt? Megnéztétek azt a varázslatos szigetet amiről meséltem nektek?"-Ült le Kathy az egyik karosszékbe míg mi a kanapén találtunk magunknak helyet. Unottan néztem a kandallón lévő képeket. Olyan bő egy óra múlva kaptam egy smst. A nadrágom zsebéből kissé kihúzva megnéztem ki küldte.Martina volt az,hogy vigyek fel neki egy kis alkoholt mert kifogyott a fenti tartalékból. Azonnal felpattantam és felszaladtam a szobájukba.Egész barátságunk alatt nem láttam Martinát inni,nem hogy berúgni...

"Logan nem akarod megtudni milyen volt a Hawaii étterem?"- Szólt Kendall utánam nem értve a dolgot.Meg sem hallva becsuktam a hálószoba ajtaját.Szemben találtam magam Martinával akinek a kezében egy üres boros üveg volt.Martina már rendesen imbolygott az alkohol mámorító hatásától,úgy kellett éppen belekapaszkodnia Logan karjába különben eldőlt volna."Szólsz Macinak... h....hogy hozzon fel méég? Nincs benne.Eelfogyott."-Totálisan be volt rúgva és pocsékul nézett ki. Kitépve a kezéből az üveget félre dobtam. Nem érdekelt hogy mekkora zajt fog okozni. Martina fontosabb ezerszer.

"Nézz rám. Sokat ittál. De itt vagyok semmi baj nincs."- Fogtam meg az arcát lágyan mire megszeppenve rám pillantott. Ekkor megtörtént amit kívántam,hogy ne történjen meg.Főleg nem az esküvő után....

Annyira hevesen csókolt meg,hogy kénytelen voltam vissza csókolni ugyan úgy hevesen.Hülye lettem volna nem kihasználni a drága pillanatot! Ritka pillanat mikor Martina végre tisztán látja az érzéseit és engem szeret.

Kendall szemszöge : 

Logan egyszerűen csak felviharzott. Fogalmunk se volt miért. Vissza zökkenve a témába tovább faggattak a srácok és anyum.Olyan jó lett volna ha Martina is itt ül mellettem mikor elmesélek nekik mindent.A telefonját rádugtuk a laptopra ami kivetítette a képeket amiket készítettünk az egy hét során.Főleg a Picim telefonjával csináltuk őket mert az övé élesebb képeket készített egyszerűen.Én már láttam őket ezért amíg ők elkezdték nézni,kimentema konyhába egy pohár vízért mert kezdett bent melegem lenni. A konyhából hallgattam Carlos buta beszólásait és James érveléseit amíg megtelt a poharam és elzártam a csapot. "Itt a jó alkalom hogy megkérdezzem Carlos és James szeretnétek keresztszülők lenni?"-Mind a hárman lefagyva néztek engem. 

"Nem a legjobb pillanat attól tartok."-Hadarta el a végét James. A lényeget meghalottam.Fel se fogtam mi történik pontosan. James a laptopra mutatott,Carlos tátott szájjal nézett rám. Anyu pedig lesütötte a szemeit. A laptop kijelzőjén két kép volt....mindkettő porig zúzta a lelkemet.

Ebben a pillanatban fentről üvegcsörömpölést hallottunk.James oldalba bökött."Haver menj fel...tudom nem akarsz.Lehet csak Lili vert le valamit."- Toltak a lépcső irányába. De a szemem a laptop képernyőjén ragadt. Nem tudtam mit gondoljak.Mindenesetre ha ez igaz,köztünk vége mindennek...ezzel felmerészkedtem az emeletre. Logant és Martinát a földön feküdve találtam mikor összekulcsolták a kezüket.

Hányni tudtam volna tőle. "MI A FRANCOT KÉPZELSZ!HÚZZ KI A SZOBÁMBÓL!!"- Felrántottam Martinát a földről forrva a dühtől. A falnak koppant. James lefogott egyszer csak hátulról."ENGEDJ EL! TI NEM LÁTJÁTOK? TITOKBAN JÁRNAK!HOGY BÍRTÁK EZT MEGCSINÁLNI VELEM??!"-Neki estem volna ott helyben Logannek. Logan lesütött szemekkel ült a szőnyegen. Ő sem tudta mit mondhatna ebben a szituációban. Soha nem jöttünk egymás barátnőjével össze ez idáig.Főleg hogy a feleségemmel teszi ezt.Undorító.

(88.rész) Hawaii

Először is szeretném megköszönni a két hozzászólást az előző részhez,másrészt aki még nem csatlakozott a facebook csoportunkhoz szívesen várjuk! (facebook: korrepetálás- Kendall Schmidt Love Story) 

Logan szemszöge:

A vacsi után,Lili felkelt az asztaltól és lecsücsült az emelet lépcsőjére.Láttam,hogy szomorkodik ezért leültem mellé hátha megtudom vigasztalni."Hogy vagy kisprücsök? Nem örülsz hogy nagy tesó leszel?"-Kérdeztem óvatosan rá.Összekulcsolta a karját és arra fektette le a fejét.

"Most is mindenki anyuval foglalkozik,egyedül te jöttél ide megvigasztalni. Mi lesz ha jön még 2 baba...anyu fejében nagy nagy káosz lesz."Mesélte el a gondját. Megsimogattam a hátát.Támadt egy ötletem."Gyere csak!Bemutatok neked valakit."- Tudom,hogy Lili nagy lány,de kivételesen szüksége volt egy kis extra ölelésre. Pont az unokatesóm is itt van aki mellesleg egy kicsi szőke srác és Lilinél pár évvel idősebb.

"Kyle! Bemutatom neked Lilit. Lili ő itt Kyle."- Letettem nehezen a földre. Egymást figyelték pár pillanatig,mikor Lili kapott az alkalmon és félelem nélkül megölelte szorosan Kylet.

"Ó-ó Logie nézd mi történik. Haha. Lili elengedsz? Akkor tudunk játszani,van a kertben egy hatalmas játszótér. "- Lili megpördülve a sarkán,tőlem kért engedélyt. Elengedtem őket játszani,mert kint is voltak gyerekek és felnőttek.Nem fog bajuk esni.Vissza mentem a táncparkettre. Kikerekedtek a szemeim ugyanis nem más állt előttem mint a szőke boszorkány....Ashley. "Carlos,James!!"- Szóltam nekik,de meg se hallottak engem.Csajoztak helyette.Teljesen rájuk vall.Remek ilyen az én formám.Kezembe vettem az ügyet.

A csuklójánál fogva kijebb  próbáltam húzni Ash-t. "Ashley kifele. Nincs itt keresni valód. Kérlek menj,mielőtt hívom a zsarukat. Azt ne nagyon akard."- Szóltam hozzá ridegül és mogorván. Ezt érdemli,akkor meg?

"Kendallel szeretnék pár szót váltani,van egy fontos bejelentésem.Szeretném ha tudna róla. Tedd meg nekem utoljára,hogy csendben maradsz. Megkeresem őket."-Tolt félre az útjából.Meghökkenve figyeltem amint egyre beljebb megy a tömegben."Hát én megpróbáltam."-Annyira szürreális volt az egész,hogy ezen már csak nevetni tudtam. Kiültem a játszótérre Lilivel játszani. Az új barátjával együtt hintáztak. Jó ötlet volt egy gyerek barát éttermet keresni.

Martina szemszöge.:

Kendallel befejeztük a táncunkat és az én sorom volt mindenkivel táncolni. Ő elment az asztalunkhoz inni. Láttam vele egy szőke csajt aki oda köszönt neki,de nem ismertem fel hátulról egyáltalán. Kendall fogta a poharát és kimentek kettesben az étteremből. Biztos egy régi ismerőse vagy ilyesmi. Nem tulajdonítottam neki nagy feneket.Vivi a kezében egy boros üveggel odajőtt és a nyakamba borult nevetve így vele is táncoltam egy kicsit de Logan közbe szólt. "Ashley...itt.van. Kendallel akart beszélni."- Mondta nehezen látszott rajta hogy idáig futott.

"Tudom,kimentek kettesben.Ez gond talán?"-Logan úgy nézett rám mintha spanyolul mondtam volna ezt neki.Nem igazán értette miért hagyott hidegen a tény,hogy Ashleyvel van kettesben.

"Felőlem,bár komolynak tűnt. Valami fontosat akart bejelenteni nektek."- Akármennyire is furcsa volt a helyzet,én bíztam Kendallben.Ashnek itt a vége fuss el véle. Az ok amiért nem állok bosszút,az az hogy nem akarok olyan lenni mint ő.Másrészt meg férj és feleség vagyunk. Ebbe már nem tud belerondítani.

Kendall szemszöge:

Kifáradva a sok táncolástól,szünetet tartottam.Ittam egy kis pezsgőt.De megfordulva olyan személlyel találtam szemben magam akire nem is számítottam. "Ashley hogy kerülsz ide? Gyere kérlek ki velem.Beszélnünk kell."-Azt hittem direkt azért jött,hogy jelenetet rendezzen,amiből én köszönöm szépen nem kérek.De sikerült meglepnie.Kint kiültünk a kis padra ami az étterem előtt volt.Megcsapta az arcomat az esti hűvös szellő. 

"Ezt az ikreknek hoztam. Két takaró van benne.Ami pedig a beszélgetést illeti,elköltözöm Virginiába a szüleimhez. Többet nem láttok,esküszöm. Jó volt azért együtt lenni.Hiányozni fogsz. Vigyázz Martinára,megérdemled őt."- Teljesen meghatott a beszéde,könnyekkel küzködve rám mosolygott utoljára. Megfogtam a kezét,hogy tudja mellette vagyok.Egy részem soha nem fogja elengedni őt,igenis is hiányozni fog.Ez ellen senki nem tehet semmit.

"Örökre el is mész? Jól átgondoltad te ezt? Írtó messzire van Virginia innen.Képes lennél mindket itt hagyni? Értem én,hogy kaotikus volt a helyzet de mégis is csak hozzánk tartozol. Martina megbocsát neked,nem kell elmenned."-Amennyire próbáltam rábeszélni hogy inkább maradjon,pont annyira már eldöntötte hogy elmegy. Látszott a szemeiben.

"Kedves tőled,de nem maradhatok.Ahhoz túl sok embert haragítottam magamra. Nem lenne képem ebben a városban tovább élni. Gondolj bele,nem leszek olyan távol és a piciket is elhozhatod látogatóba olyan bő 1 év múlva.Meglesztek nélkülem.Bízz bennem."-Vigasztalni akart esélytelenül. Annyira elmerültem a saját gondolataimban,hogy észre se vettem,hogy Ashley elindult.

"Megy a gépem.Szia."- Ezzel ott hagyott az éjszakában. Megráztam a fejem hogy észhez térjek kicsit. Muszáj össze szedettnek lennem." Ashley semmi búcsú??!...."- Elszomorodtam kicsit.

~~~~~~~~~

A sok tánc,evés és nevetés hajnalban véget ért. A vendégek lassan haza mentek. Mi maradtunk csak ott a végére. A vendéglős szólt nekünk,hogy itt a taxink. Kendall kisegített a kocsiig.Míg én és Kendall lassan beszálltunk a taxiba,James betette a csomagjainkat hátulra a csomag tartóba. Anyuék nem jöttek el egyedül az esküvőnkre.Iszonyatosan csalódott voltam. Még Kendall apja is ide tolta az arcát!! Jó lett volna ha csak egy kis időre részesei lettek volna az én nagy napomnak. Ennek már lőttek.Vissza cseppentem a valós világba mikor Kendall átnyúlt előttem lehúzva a kocsi ablakot. Kathy kezébe csimpaszkodott az én álmos Lilim,Logan nem nézett ki túl fényesen míg Carlosék vadul integettek,jobbnál jobb tanácsokat adtak az utolsó előtti pillanatokban.Én még gyorsan elköszöntem Lilitől. Lilinek is volt pár gondolata hozzánk.

"Vigyázz magadra meg apura is! Csússz le sok csúzdán!"-Mondta álmoskásan odabújva Kathy hasához.

"Sziasztok! Kismanó igyekezz szót fogadni,semmi hiszti. Logan nálunk fog aludni,besegít majd maminak veled kapcsolatban.És köszönünk mindent!"-Mondta ki az utolsó szó jogán Kendall. Hozzá bújtam fáradtan. Amilyen jó nap volt olyan kimerítő is.Megsimogatta a hajamat. Felhúzta az ablakot, a taxi sofőr megnyomta a számlálót és elindultunk a reptérhez.A taxiból az éjszakába bámultam ki a fejemből.

"Örömmel teszem fel a kérdést,hogy van a feleségem?"-Összekulcsoltuk a kezünket.Ásítások közepette válaszoltam rá,"Jól van de álmos.Mikor árulod el hogy hova megyünk.Vége van az esküvőnek is. Ezt nem hozhatod fel mentségként ezúttal."-Bújt elő belőlem a kíváncsiság egy ravasz mosollyal.

"Hawaiin foglaltunk egy lakosztályt Logannel. A naplemente egyszerűen lélegzet elállító. Vannak medencék,edző terem,étterem meg miegymás. De amint lepakolunk jobb ha tudod hogy eszünk egy nagyot aztán alvás. Tudom nem ez a szokás,de ilyen korán még veszélyes lehet a picikkel szemben. Hosszú napunk volt."- A homlokomnak döntötte a sajátját úgy beszélt hozzám lágyan. Mindketten jól tudtunk,hogy ebből semmi nem lesz megvalósítva. De rábólintottam.

"Schmidt úr,megérkeztünk.Mindjárt indul a gépük.Jobb lesz ha sietnek!"- Szólt közbe a taxi sofőr mire észbe kaptunk azonnal.Kiszálltunk a kocsiból,Kendall tartotta nekem az ajtót.

"Baby itt vannak a papírok! Szaladj be becsekkolni!Hozom a csomagokat."- Nyomta Kendall a kezembe az útleveleinket és a repjegyeket. Kifizettem a taxist és szaladtam is a pulthoz ami kellőképpen messze volt a fő bejárattól. Szerencsére időben átadtam a jegyeket annak a hölgynek aki ezeket ellenőrzi mielőtt felengednek a gépre. Ott álltam a kapuban mikor egy kéz belekapaszkodott a vállamba.A nagy üvegablakon keresztül figyeltem ahogy felszállnak a gépre az emberek ezzel is elűzve az unalmas várakozást.

"Csak én vagyok az,ne ijedj meg. Jó estét Kendall Schmidt vagyok,a feleségem adta át önnek a jegyem."- Magyarázkodott,de felesleges volt. A jegyen alapból rajta van a név. Aprót bólintott,hogy szálljunk fel nyugodtan a gépre.Felsétálva a repülőre ledöbbentem. Hatalmas volt! Soha nem repültem még repülővel ez látszik.Rendesen görcsbe rándult a hasam.Kierőszakoltam Kendallnél hadd üljek én az ablakhoz mert szeretem ha alvás közben neki tudok valaminek dőlni.Kis híján ő nyert,de bedobva a baba kártyát,úri ember módjára átengedte a helyét nekem. Kapott is érte egy csókot. Így hát én ültem belülre míg ő a jobbomon.
Míg elhelyezkedtünk bemondták,hogy kapcsoljuk be az öveinket és jó utazást kívánnak. Így is tettünk.

Minden csomagot elvittek a repülőtér dolgozói hogy bepakolják a csomagtérbe.Ezért nálam csak egy alvós párna volt. Ezzel szemben Kendallnél a nagy semmi volt.Állítása szerint kibírja nyakpárna nélkül is. Kiváncsian vártam mennyire lesz türelmes. Levettem a cipőmet,neki dőltem az ablaknak,a lábamat pedig kényelmesen Kendall ölébe tettem. Nem is olyan vészes a 6 órás repülő út. Reggel 8 körül érünk Hawaiira. Addig alszunk egy nagyot.

 

"Úristen elindultunk!!?"- Felkiáltottam amint mozogni kezdett a repülő és az égbe emelkedett. Kendall azonnal befogta a tenyerével a számat vigyorogva." Édesem halkan! Több száz utas van körülöttünk akik nyugton szeretnének utazni. Kérek magunknak valami innivalót meg kaját."- Bekapcsolta nekem az ülésen levő kis tévét amiben valamilyen vígjáték ment.Nem volt valami nagy szám.Ráadásul már láttam régebben.

"Itt a kávéja uram,és a narancslé a hölgynek.Kellemes utazást."- Szolgált ki minket a közép idős nő majd elment. Durcázva néztem Kendallre mert csak magának kért kávét,pedig jól tudja hogy én is szoktam ilyenkor inni! Az ablak felé fordultam és felhúztam a lábamat az ülésre. A narancsléhez hozzá se nyúltam. Nem vagyok nyuszi! Halk sóhajt hallottam majd megfogta ez a személy a lábaimat és vissza emelte őket a saját ölébe ahol eddig voltak. "Adok neked is ha fintorogsz egyet. Mint ahogy én. Na?Kérsz kávét?"- Húzta fel a szemöldökét és még így is dögösen nézett ki. Hogyan csinálja mégis.

"Jólvan megadom magam! Legyen! De semmi nevetés!"-Bebandzsítottam és megnyaltam az orrom hegyét vagyis csak próbáltam. Ugyanis nem jött össze.Láttam egy vaku villanást és rögtön a fény irányába pillantottam.Kivettem Kendall kezéből magasra tartva.

"Baby csak egy merés volt! A srácoknak küldtem,írsz nekik? Nálunk vannak. A kisasszony mesézik,anyu pedig nyomja a szunyát. Carlos is lassan a bealvás szélén van."- Mutatta meg a chat beszélgetést nekem. Akaratlanul is elröhögtem magam.James izmos testén irtó nevetségesen nézett ki Kendall alvós gatyája és ujjatlan felsője.De ennél csak az volt viccesebb hogy ezt még dokumentálták is egymás között! Eddig abban a hitben éltem hogy csak a csajok osztanak meg minden pillanatot egymással.Nagyot tévedtem.

"Küld el nekik a képet,nem zavar. Nyugodtan nyomd meg a küldés nyilat."- Befészkeltem magam az ülésbe kényelmesen.Tudva magamban,hogy ezt a fotó harcot nem Kendall fogja megnyerni."Alszok manó.Fogod a kezem?"- Kértem nyafogva mivel kimerültem teljesen.
"Fogom,érzed a cirógatást. Aludj hercegnőm."- Egymást kezét fogva aludtunk el a 7 órás repülő úton.
                                                                     ~~~~~~~

"Jó reggelt. Leszálltunk a Hawaii repülőtéren. Kérem szálljanak le a repülőről,további szép napot!"- Szólt a pilóta a hangos bemondón. Nyújtózkodtam egy hatalmasat.Lehajoltam felvéve a cipőmet. A szemem sarkából megpillantottam a gyönyörű nap felkeltét. Otthon nem ilyen szép! Teljesen elállt a szavam. A napot nézve éreztem át igazán hova is hozott Kendall. Csodás napokat fogunk itt eltölteni,előre érzem.

"Babám gyere. Nem akarok utolsónak lemenni a gépről.A párnád nálam van,csak gyere."- Tisztában van vele mennyire kómás vagyok miután felkeltenek. Kézen fogva lesétáltunk a lépcsőn be egészen a poggyász kiadóig. Kivártuk míg a futószalagon elhaladnak a mi bőröndjeink. Kendall leemelte mindkettőnkét könnyedén.Megcéloztuk a hotelt.
                                                                     ~~~~~~~~
Magam után húzva a gurulós bőröndömet bementünk a hotel halljába. Hatalmas,modern és világos volt. Ilyen csodálatos helyen fogunk lakni napokig? Megtudnám szokni azért.Észre se vettem,hogy Kendall bejelentkezett a recepciónál míg én körbe nézelődtem. Esküszöm még a liftek is ragyogtak! Úgy éreztem magam mint aki egy álomba csöppent. Felérve a szobába elengedtem a bőröndömet és rávetettem magam az óriási ágyra.Vele szemben volt egy tévés szekrény rajta egy plazma tévével. Az erkélyünkön volt egy jakuzzi is! Ha ez nem mesébe illő akkor nem tudom mi az.

"Ez annyira csodálatosan különleges hely. Köszönöm hogy elhoztál ide."- Mondtam egy ártatlan mosollyal. "Annyira puha az ágy. Ki kell próbálnod,ne csak állj ott. Gyere ide."- Nyújtózkodtam érte a kezeimmel magamra rántva az ágyon. Azon kaptam magunkat,hogy minden szépítés nélkül egymásnak estünk. Csókolgatott ahol csak ért.Felhúztam a hátán az ingét.Az orrunk a csókok közepette összenyomódott,úgy mormolta hevesen a szájával az ajkaimra "Annyira gyönyörű vagy. Most az enyém leszel."- Letépte rólam a felsőmet és csupán egy melltartóban voltam felül.Végig húztam a kezeimet a hátán. Még jobban fellobbantva ezzel a tüzet Kendallben....ami ezek után történt az már történelem.

Izzadtan feküdtünk a paplan alatt 1 órával később.Kikeltem alóla mert szomjas lettem,másrészt le akartam tusolni mielőtt vissza bújok az ágyba. Magammal vittem minden fontos dolgot amit a mosdókagyló feletti üveg polcra halmoztam a neszeszeres táskámmal együtt.Beálltam a kádba a meleg víz alá.

 A jó forró fürdő után kiléptem a kádból,megtörölközni.Hajat is mostam,hogy kijöjjön belőle a sok hajlakk amit tegnap Melani belevarázsolt. Jól esett kiengedett hajjal lenni végre.Hajszárítás közben sikerült a telefonomnak megcsörrennie. Kinyomtam azonnal a hajszárítót beleszólva a telefonba."Halló? Ó.....a..anya te vagy az. Tudod abban reménykedtem hogy eljöttök az esküvőnkre!!! Sehol nem voltatok. Kizárt,hogy rád bíznám a kislányomat. Felelőtlen vagy és haragszom rád. Leteszem,viszlát."-Levágtam a mosógépre a telefont.Ennyit a jó kedvemről.Gyorsan megszárítottam a hajamat össze pakolva magam után a fürdőben. Ekkor éreztem meg Kendall szemeit rajtam. Kimenni se tudtam a fürdőszobából mert beállt az ajtóba.

"Ki volt az és mit akart?"-Védelmezően azonnal a karjaiba zárt.Odabújtam a mellkasához szorosan.
"Anyum kitalálta hogy mikor az ikrek megszületnek majd átvihetjük Lilit hozzájuk. Mivel 3 gyerekkel nem tudunk majd bánni. Hogy mondhat ilyet?Nem vagyok rossz anya!"- Elkezdtem sírni a vállán.

"Na na ne sírj! Nálad jobb anyuka nincs a világon.Már most aggódsz értük pedig még jó sokáig bent lesznek. Van kedved reggelizni? Kinéztem egy fincsi menüt. Imádni fogod!"- Simogatta meg az arcomat.
Megvontam a vállamat nemlegesen. Továbbra is oda voltam hozzá bújva."Csak akkor ha tele esszük magunkat,feljövünk a szobánkba és beülünk a jakuzziba és ki se kelünk onnan egész nap."- Suttogtam a fülébe halkan. Éreztem egy mosolyt.

"Benne vagyok! Öltözz gyorsan. Lent találkozunk 5 perc múlva. A sminket is hagyd,gyönyörű vagy anélkül is.Különben is csak kettecskén leszünk itt egész héten. Senki nem fog meglátni."- Kacsintott majd a bank kártyáját megfogva becsukta az ajtót magamra hagyva a hatalmas lakosztályban. Honnan volt ennyi pénze kibérelni egy hétre? Ez több mint egy vagyonba kerülhetett.

"Baba hallak! Hangosan beszélsz,helyette kezdj öltözni!"- Szólt kintről mire teljesen elvörösödött az arcom.Túl jól csinálja! Mindegy is most ez,kinyitottam a bőröndömet keresve egy csini ruhát ami illő egy étteremhez.Sok perccel később rátaláltam a szürke ruhámra ami a felső combomig ért csak. Felvettem hozzá egy szandált és kész is voltam. Felkötöttem kontyba a hajam miután bezártam az ajtót. A lift azonban pechemre nem akart jönni. Így hát lesétáltam azt a pár emeletet. Kendall az étterem pincérjével beszélgetett mire leértem. 

"Jónapot."- Mondtam félénken. 

"Gyertek megmutatom az asztalotokat.Mindig izgalmas újdonsült párokat látni. Az év többi részében rengeteg az idős. Kicsit sok is belőlük."- Leolvasva a névcéduláját,Márk kihúzta nekem a széket és betolta alattam. Egy pillanatra dejavu érzésem volt. Márkra nézve beugrott egy kép. Egy nagyon brutális pillanatról..

Természetesen ezt nem hagyta szó nélkül Kendall. De letagadtam mindent színlelve egy mosolyt.

"Kiszaladok a mosdóba. Mindjárt jövök!"-Elindultam a folyosón a mosdó irányába mikor a dísznövény mögül elkapott egy kar. A falhoz nyomott a torkomnál fogva. Vettem egy ijedt mély levegőt. "Sajnos múltkor nem sikerült,de ami késik az nem múlik. Éreztem ahogy kimegy a vér a fejemből szép lassacskán,a csuklójába kapaszkodva próbáltam magam kiszabadítani magamat. Lilult a kezem és a fejem fehér lett. 

"Nem teheted ezt velem mert boldog vagyok végre!Ha megteszed egész életedben a börtönben fogsz rohadni!" -Hihetetlen hogy képes volt kémkedni utánam...tényleg elment az esze. Én pedig nem vagyok biztonságban. Ugyanis azzal a mondattal váltunk el hogyha nem lehet az övé,másé se legyek. Azt hittem haragból mondja.Szembesülnöm kell azonban vele,hogy lehet igazat mondott.A szemei égtek a dühtől és kajánul vigyorgott.

"Szép álmokat édesem."-Szorított egy utolsót a kezével majd azonnal elengedett.Megráztam a fejemet az utolsó erő szikrámból majd levegőért kapva lecsúsztam a falnak dőlve. Biztosra veszem hogy elájultam. 

Ugyan azon a folyosón keltem fel lélegeztető maszkkal a fejemen.Halálra voltam rémülve,ez látszott is az arcomon. Tele voltam véve rendőrökkel,mentősökkel. Kendall egy idősebb pasassal egyezkedett. Kiragadtam egy mondatot a társalgásukból. "Nekem nem kell a pénzük. Rúgják ki a srácot! Az sem érdekel ha ő a legjobb pincerük. Láttam hogy elrohant!! Nézzék vissza a kamerát.Ő tette ezt! Felelősséggel tartozik érte."- Ezzel a végszóval lerogyott hozzám hagyva az egész vitát. 

"Vigyázok rád babám.Itt vagyok."-Elsöpörte a homlokomról a hajat és megpuszilta.Megfogtam valami csoda folytán a kezét. "Ne hagyj egyedül. Márk még vissza fog jönni. Meg akar ölni."- Megszorítottam a kezét véletlenül.

"Uram jól van a felesége,egy kis oxigént adtunk neki. Esetleg még rosszul lehet,de teljesen egészséges."- Felsegítettek a földről. A rendőr félre hívott egy tanú vallomás erejéig.Elmondtam mi történt Márkkal és hogy ő az exem volt.Erőszakoskodott mindig,ezért is szakítottunk. Pár éve megfenyegetett,de nem gondoltam hogy igaz lenne.Felírtak mindent kis részletet és ezután el is engedtek. Megnyugtattak,hogy mindenképpen őrizetbe veszik.Nem fog tudni már bántani.

"Mehetünk? Felkértem minden ételt a szobánkba. A nászút pedig nem ér véget ezzel."-Adott egy bíztató csókot Kendall nekem.Vissza rántva a jelenbe és a tudathoz hogy mi most igenis egy nászúton vagyunk.

"Együk tele magunkat!"-Mondtam vidámabban,a rendőrök Márk után mentek. Nem lesz semmi bajom. Egymásra nézve elnevetteük magunkat. Hogyan érdemeltem meg ezt a nagyszerű srácot? Mai napig nem tudom.A nap többi része evéssel,sok nevetéssel,beszélgetéssel ment el.

(87.rész) Mondj igent az esküvőn!

A jobb oldali sávban felül találtok egy G+ gombot :) Ezzel egyszerűen megtudjátok osztani a blogot. 
KÖSZÖNÖM a több hozzászólást<3!

Sokak kérésére összedobtam a végét még ma este,hogy feltegyem gyorsan. Remélem elnyeri tetszéseteket és az elképzeléseiteket. Jó olvasást;)

Martina szemszöge:

El sem tudom hinni,hogy ma van a nagy nap. Mikor felültem az ágyban Lili már nem volt az ágyában. Biztos az esküvői kis tasakokat segíti össze csomagolni anyunak. Meg lett neki ígérve,hogy beszállhat az esküvői munkálatokba. Túl későn vettem észre,hogy két kar rabságában vagyok csak mikor már próbáltam volna felállni, az ágyon landoltam hanyatt fekve.Tudtam ki a ludas érte. "Kendall Francis Schmidt megmondtam ezzel nem szórakozhatsz!"-Levettem a karjait a derekamról.

"Bocsánat! Mindenért amit az este mondtam. Olyan butaság volt,még szép hogy elveszlek feleségül. Buta lennék ha veszni hagynék egy ilyen kincset! Öltözzünk fel gyorsan. Én még átugrom a srácokhoz megbeszélni az eskümet. Pár óra múlva jövök. Te kezdj el készülődni a nagy napra szépségem."-Mondta két ing gomb begombolása közepette.Hogyan bújt bele ilyen gyorsan a farmerjába és az ingébe?! Lehajolva hozzám adott egy szenvedélyes csókot. Nem tehettem róla beindultak a hormonjaim és ha nem állított volna le Kendall,ott menten neki esek.

"Egész este megtehetjük majd ezt,várd ki türelemmel. Annál jobb lesz."-Vissza hozott a valóságba,megráztam a fejemet nemlegesen.Nem akartam,hogy elmenjen de muszáj volt.

"Menj csak,találkozunk a templomban pontban 1-kor. Ne késsetek el! Szeretlek manóm."- Adtunk egymásnak egy búcsú puszit és mentünk a saját dolgunkra. Ő a srácokhoz míg én a fürdőszobába megmosni a hajamat.Betekertem egy törölközőbe mert a fodrász,azaz Kendall anyukájának a kolléganője perceken belül ide érhet. Felesleges lett volna megszárítanom ha ő úgy is megformázza utána. Mikor lementem a többiekhez,Lili ott ácsorgott a széken az asztalnál csomagolva a kis díszeket. Úgy döntöttünk minden vendég kap egy apró madár párt mint emlék. Lili pedig oda meg vissza volt tőlük annyira aranyosnak találta őket. Szerintem emiatt szeretett volna besegíteni csak.

"Csengettek! Szívem nyisd ki! A pincében vagyok a pezsgőkkel! Nem tudok most felmenni!"- Kiabálta lentről Kendall anyuja. Azonnal megörültem és nyitottam is az ajtót. "Szia Martina vagyok. Örülök,hogy megismerhetlek. Gyere beljebb nyugodtan."- Félre álltam az ajtóból hogy be tudjon jönni a sminkes ládájával együtt a kezében.Nem gondoltam volna hogy ennyi féléből kell majd választanom. De közben fejben tartottam,hogy Kendall az egyszerű sminket szereti.

 Rendesen meglepett viszont izgatottan vártam a végkifejletet. Leültetett a kanapéra és neki látott a hajamnak. Bő egy és fél óra múlva már csak az utolsó simításokat kellett elvégeznie.

"Anyu készen vannak a madárkák! Ó de göndör lett a hajad!! Mutii!!"- Oda térdelt a kanapé karfájára beletúrva a hajamba.Teljesen tátva maradt a szája. "Ha apu meglát azt hiszi majd hogy egy hercegnőhöz megy hozzá és nem is hozzád."- Tette hozzá ámuldozva még mindig. Az óra három negyed 12-őt mutatott.

"Lili 10 perc múlva indulnunk kell! Szaladj fel és mami segít lehozni a ruhádat."- Szóltam neki mert csak engem figyelt hosszú perceken keresztül. Mintha nem lenne rajtam kívűl senki a szobában.

"Mindjárt esküvő!!! Én pedig a virágos lány leszek....mami hogy is hívják?"- Felnézett mamira aki mellette állt és velem beszélgetett.

"Koszorúslánynak hívják. Lili tényleg igyekezz különben itthon hagyunk a szomszéd nénivel."- Meg akarta ijeszteni Lilit,de ő rá se rántott. Tovább cseverészett Melanival inkább."Melani csak egy pillanat."-Megfogtam Lilit és felvittem a szobába felöltöztetni. Nagylány már de teljesen elvarázsolja ez az esküvői szervezkedés. Mikor nem figyeltem oda,letérdelt és bebújt az ágya alá. Nagyon keresett valamit de fogalmam se volt róla,hogy valójában mit is.Mielőtt bármit mondhattam volna felkiáltott. "MEGVAN!"- Kihúzta az ágya alól a baba takaróját.

"Minek kell ez neked?Hagyd itthon tényleg menni kell kismanó!"-Szedni kezdte a lábait lefele a lépcsőn. "Anyu már megyek! Látod?"- Motyogta magához ölelve azt a baglyos takarót. Megrázva a fejemet követtem én is.

"Martina csücsülj vissza,be kell fejeznem gyorsan a hajadat."- A smink cuccokat már elpakolta,annyival előrébb jártunk. "Anya!! Kaptál egy smst,apa van benne!"-Hozta oda nekem az arcomba nyomva.Olvasni még ugyan nem tud de az apa szó betűit már ismeri. Elolvastam az üzenetet amiben az állt,hogy ők már elindultak és minden klappol.Ezt én nem mondhatnám el itthonról.Válaszoltam rá,hogy sietünk majd vissza adtam Lilinek hadd játsszon rajta.

"Készen is vagy. Gyorsan vedd a kabátodat és induljunk. Kathy bepakoltad a kis csomagokat a kocsiba?"-Szedelődzkődtek miközben én lehoztam a két nagy bőröndöt az emeletről. Ugyanis éjjel azonnal indulunk a nászútra a lagzi után. Annyira izgulok miatta!!Álomszép lesz egyedül annyit árult el Kendall semmi mást. Még a helyszínt sem.

"Azokat bepakoltam,pénzt eltettem,Lili futás a kocsi ülésbe!Jól van megdicsérlek hamar szót fogadtál."- Kathy bekapcsolta Lili övét,miután mindenki rajtra készen állt elindultunk.

 Egész oda fele úton remegett a kezem. Mi van ha elesek az egész vendég sereg előtt...vagy ha rosszul mondom az esküt...féltem,hogy elrontok valamit. Kathy láthatta mennyire kattog az agyam hiszen rátette a kezét az enyémre. "Nem lesz semmi baj,életed legeslegszebb napja ez.Lili a koszorúslányod,kell ennél több?"- Ekkor jutott eszembe Vivien. Írta,hogy valószínűleg eltud jönni de nem volt biztos benne. Nélküle tuti bakizni fogok!! Gyorsan fel is hívtam mire megnyugtatott,hogy már a srácokkal dumálnak a kis teremben.

"Ideges vagyok és izgulok nagyon!!"- Kicsit hallani lehetett a pánikot a hangomban válaszoltam Kathynek a telefon után. Olyan 10 perccel később leparkolt a kocsi a kertben. A hátsó bejáraton mentünk be mint egy lány osztag a filmekben. Pont félúton jártunk a másik teremig eljutva mikor James kilépett szmokingban azon az ajtón Kendallel a nyomában.Anyám de sármos az én leendő férjem!!! James azonnal átlátta a dolgot és vissza tolta Kendallt becsukva az ajtót. Elnevettem magam hiszen csak a hangját hallottam az ajtó másik oldaláról. Viszont mentségére legyen nem látott meg Kendall. "James!!Ez meg mire volt jó?Muszáj szívnom egy kis friss levegőt. Állj el az útból."- Parancsolta mérgelődve,de mind tudtuk,hogy nem gondolja komolyan.

"Jól van,elállok!"- Felemelt hanggal mondta a végét,jelezve nekünk.

"Szívem gyere!"-Húzott magával Kathy be a mellette levő kis szoba szerűségbe. Egy igazán kicsi szoba volt,a széken pihent a menyasszonyi ruhám,Lili pedig kapásra megtalálta a fátylam.Hallottunk egy ajtó csukódást. Kendall volt az kintről. "Látod ugye nem volt nehéz. Mindjárt jövök."- Mondta egy fokkal nyugodtabban az előbbihez képest. Kathy felé fordultam aki már kicipzározta a ruhámat védő tasakot.Aztán rám adta a sok szenvedés után,mert elég szorosan kellett hátul a fűzőjét össze masnizni. De a végén csodásan állt és ez számított igazán.

"5 perc és kezdünk!"-Jött be Carlos szólni nekünk. Megakadt rajtam a szeme.Végig mért a hajamtól kezdve a ruha aljáig majd ennyit mondott. "Kendall egy mázlista. Írtó dögösen nézel ki. Szerintem a nászútig se fogja kibírni."- Poénkodott vigyorogva szokásához híven. Felvettem a magas sarkúmat hogy megnézzem az össz képet a tükörben. Végig simítottam a kezemmel a ruhám alját.Annyira szerencsés vagyok hogy sikerült megtalálni. Elbeszélgettünk egy darabig,még Logan és James is átjöttek megnézni miújság van velem.Lili James karjaiban csüngött.Kezdtem a sok bóktól elpirulni.Kopogtak az ajtón,ezúttal az esküvő szervező volt aki szólt nekünk,hogy itt a nagy pillanat. Mennünk kell. A srácok egyszerre fordultak felém letámadva egy öleléssel.

 

"Csak ügyesen. Vivien is ott áll majd mellettünk. Ne izgulj. Elvégre Kendall vár az oltárnál."-Próbáltak nyugtatgatni.Nagy levegőt véve léptem be az ajtón. Minden honnan szép virág díszek lógtak,a csillárról pedig egy szalagos variáció gondoskodott. Lélegzet elállító látvány volt.Kendall büszkén kihúzta magát ahogy rámosolyogtam.Gyerek kacaj töltötte meg a templomot ugyanis Lili ekkor pillantott meg. Szaladt a kis ünneplős ruhájában hozzám. "Kismanó előttem kell hogy menj. Ahogy mami mutatta. Amint bekapcsolták a zenét,elindult Kendall felé velem együtt.

"Gyönyörű vagy!"-Suttogta Logan a fülembe mivel ő kísért el.Lassan odaértünk az oltárhoz és átadott Kendallnek. Végig hallgattuk a ceremóniát majd az a bizonyos igen következett. Csak úgy repkedtek a pillangók a gyomromban.

"Kendall Schmidt feleségül veszed az itt jelen levő Varga Martinát?"- Elsőnek neki tette fel a kérdést majd nekem. "Persze hogy igen!"-Nézett mindvégig a szemembe. A lelkembe is belelátott abban a pillanatban. A nő aki összeházasít minket felém fordult egy gyenge mosollyal.Nem tartozik vallomással,de elég unottan beszélt.

"Varga Martina hozzá mész feleségül Kendall Schmidthez?"-Egy pillanatra se haboztam,azonnal rá vágtam az igent.Ezután felhúztuk egymás ujjára az esküvői gyűrűt.

"Most már férj és feleség vagytok. Megcsókolhatod a menyasszonyt."- Zárta le az egész esküvői ceremóniát.

"CSÓKOT!"-Kiáltott bele Carlos a csendbe. Hihetetlenül elpirultam amint magához húzott egy pillanat alatt és szenvedélyesen megcsókolt. Szinte kicsúszott a lábam alól a talaj és ez ellen védtelen voltam.

"Ezt tartogasd a nászéjszakára haver!"-Nevetve mondta James nekünk.Sokan a családból odajöttek nekünk gratulálni. Mindenkivel változzunk pár szót,mikor Kathy szólt hogy ideje elindulni az étterembe. Kb. 1 óra távolságra volt a templomtól. Ezért teljesen igazat adok neki.

"Akkor én most...megyek átvenni a ruhámat."-Azt hittem sokkal jobban fogom kezelni a nagy tömeget és a tényt hogy összeházasodtunk. Kendall egész végig ölelgetett,nem akart elengedni maga mellől egy percre sem. Mindenkinek büszkén áradozott rólam,de nem nagyon értettem miért.Nem vagyok ennyire különleges,habár számára lehet hogy igen. Az elrablás óta máshogy nézek a nagy tömegre.

"Babám,elkísérlek,én is leveszem a zakót,kezdek benne megsülni."-Érezhető volt a hangjában,hogy csak ürügyet keresett arra hogy ne szakadjunk ketté."Rendicsek. Elmegyünk átöltözni! Mindjárt jövünk."-Mondtam hangosan hogy mindenki tisztában legyen vele. A vendég sereg nagy része így is már elindult az étterembe.

Amint bejutottunk az üres kis szobába kifújtam a levegőt. "Szedd le rólam kérlek.Nagyon szorít!!"-Kezdtem bepánikolni,mert alig kaptam levegőt!Kevin kopogás nélkül benyitott."Oh de jó végre megtaláltunk kettőtöket.Annyira örülök nektek,sok boldogságot."-Hosszan mondta a mondani valóját. Kevin és Kennethet meghívtuk habár mindketten az apjuknál nevelkedtek fel. Később elköltöztek otthonról és két órányira egy kisebb városban találták meg az új otthonukat.

"Tényleg eltudtatok jönni ez fantasztikus! Alig hittem el Martinának mikor ezt mesélte nekem. Vacsorára is ugye maradtok,kár lenne kihagyni.-Jó volt látni mennyire örültek egymásnak. Percekig el sem engedték egymást.Kicsit kellemetlenül kezdtem érezni magam.Egyáltalán nem akartam beleszólni a kis pillanatukba.Elvégre a pasik sokkal hosszabban élik meg az ilyen pillanatokat.De rá kellett vennem magam nehogy elröhögjem magam a kicsi a rakás láttán.Elvégre érett férfikról volt szó.Nem is tudom,ez láttán kétségbe vonnám ezt a kijelentést.

"Na jó leszednétek ezt rólam előbb?! Kérlek....."-Frusztrált a gondolat hogy nem kapok rendesen levegőt úgy ahogy szeretnék. Mind a hárman azon nyomban felém pillantottak,mikor leesett nekik,hogy mit is mondtam nekik az imént,megszabadítottak a ruhától.

"Köszönöm!Sokkal jobb így. Kendall öltözz te is aztán induljunk,Kevin és Kenneth befértek még a kocsiba mellénk nyugodtan."-Vettem át a koktél ruhámat a vacsihoz.Megfordulva láttam,hogy mindketten engem bámulnak. Na csak ezt ne! Össze pakoltam a táskába a ruháinkat és a vállamra kaptam. Kendallhez lépve loptam egy csókot elindulva a kocsihoz. A kertben értek utol lihegve.

"Szivem ne haragudj,egyszerűen annyira szép vagy hogy a szavunk is elállt."-Próbálta menteni a menthetőt. De ácsi! Ki mondta,hogy mérges vagyok rájuk? Csak szivattam őket,rendesen bevették!!"Komolyan azt hitted mérges leszek emiatt? Ugyan,inkább volt vicces."-Kendall közbe szólt.

"Ja,Kevin le se tagadhatnád,hogy bejön neked a feleségem "- Erre mind a ketten nagy szemekkel néztünk rá.

"Te hátra ülsz Kennethel,Kevin itt a kulcs."- Tettem le a hátsó ülésre a nagy táskát majd beszálltam a kocsiba előre. Kevin volt a sofőr. Az étteremig sima volt az út,semmi dugóval se karambollal nem találkoztunk.

Kendall meg se szólalt egészen az étteremig. Akkor viszont nagyon rám hozta a frászt. "Ó szívem,hosszú még az este,ami tele van meglepetésekkel."- Mondta titokzatosan.

5órával később:

Mindenki jóllakott,fél óránként követelték a csókot tőlünk és addig nem maradtak csendben amíg meg nem tettük.Amit nem lehetett ugye figyelmen kívűl hagyni. Egy este alatt többet csókolóztunk mint az elmúlt napokban együttvéve.Az asztalnál ültünk mind,mikor Logan felkelt és figyelmet kért. A násznép nagyban fütyörészett majd elhalkult.

"Kendall felhatalmazott a jó hír közlésére ami nem más mint.....*síri csend* hogy Martina megint terhes! Ikrekkel!! Sok boldogságot nekik!!"-Ölelték meg egymást szorosan Kendallel. Logan átadta a mikrofont. Ezután James következett. "Szeretném felajánlani babyszitterkedési ajánlatomat ingyenesen mikor megszületnek az ikrek!"- Kacsintott James nekem. Nem nagyon esett le hirtelen a dolog.A vendégek,családtagok ujjongani kezdtek.

Megrúgtam picit a cipőmmel Kendallt. "Mióta tudod,hogy ikreket várunk? Nem is jártam még dokinál!"- Suttogtam halkan. Egyedül én lepődtem meg az ikrek dolgon?Akkora hasam lesz mint egy bálna! Egy gyerekkel könnyű,de kettő szinte súrolja a lehetetlenség határát. Hirtelen a nyakamba ugrott Vivien. "Keresztanya leszek megint!!!"- Ujjongott a hír hallatán.

"Méghozzá duplán!"-Csatlakoztam az öröméhez. Egy a négy dilinyós megint megcsinálta! Esküszöm nélkülük unalmas lenne az életem!

"Szerintem itt az idő egy kis táncolásra!"- Kiáltotta Carlos és odajött hozzám nyújtva a kezét felém."Szabad egy táncra hölgyem?"-Kacsintott édesen.Hihetetlen mennyire elpirulok a fiúktól. Annyira aranyosak nem beszélve arról,hogy mennyire dögösek.Viszont nekem már van párom. Kendallre néztem aki Logannel beszélgetett nagyban. Mindketten felém néztek. "Menj csak táncolni,utána majd eltáncoljuk a közös táncunkat."- Közel hajolva megcsókolt hosszan.Éreztem közben Carlos kezét a csuklómon amint huzigált. Belemosolyogtam a csókba.

"Carlos már vár."-Bicentette felé egy aprót én pedig elmentem a táncparkettre Carlossal. Megpillantottam Jamest és Vivit akik nagyon egymásra találtak. Vivi a puncsos asztalnak dőlve pezsgős pohárral csevegett Jamessel aki egy korty alkoholt se ivott még. Tehát Jamesnek tiszták az érzései a barátnőm iránt.Talán össze jönnek. Carlos a derekamra tette a kezét és lassúzni kezdtünk. A világítás elsötétült,csak kettőnket követett a fénysugár.

"Gratulálok az ikrekhez.Lilinek elárultátok már a nagy hírt hogy nővér lesz?"Megráztam a fejemet. "Senki nem tudott erről egyedül te. Viszont mikor elraboltak,csináltak egy ultrahangot és Kendall is megtudta. Nem hiszem el hogy eltitkolta. Ez hatalmas dolog!"- Egy gyors szám következett.

"Csak az esküvő előtt mondta el nekünk is. Annyira nehéz volt titokban tartanom. Nem áll be soha a szám,ismersz."- Nevettünk ezen egy jót mindketten.

"Elnézést,hogy félbe szakítom a táncot,de a feleségemmel el kell járnunk a menyasszonyi táncot."-Állt meg mellettem Kendall nadrágba dugott kézzel.

"Bocsi Carlos!Még folytatjuk később."-Kapott egy puszit az arcára tőlem majd odabújtam Kendallhez,nem érdekelt,hogy nem szabályosan táncoltuk a keringőt.A lényegen nem változtatott úgyse semmit. Ettől a pillanattól kezdve férj és feleség vagyunk. Ennél szebb pillanat nincs a világon. Mikor az újdonsült férjeddel  táncolsz egyetlen fényszóróval  megvilágítva.Sok vaku villant,biztos vagyok benne,hogy rengeteg videó és kép készül rólunk meg az esküvőről és még koránt sincs vége.

(86.rész) A múlt lezárása.

Sokkal hosszabb lett ez a rész mint terveztem,de az csak jó igaz? Nem tartalak fel tovább titeket jó olvasást!

Kendall szemszöge:

Egész éjjel forgolódtam,egy szemhunyásnyit sem aludtam.Azon járt az agyam hogy éppen hogy van a Picim. Lehet ő is ébren van és rám gondol. Így ütöttem el az időt negyed négyig. Azután elővettem a mobilomat és sorba leellenőriztem az esküvői listát hiszen mindennek stimmelnie kell a nagy napon. Mindössze 2 nap van hátra belőle. Egyre jobban várom már,főleg a nászutunkat ahol végre kettesben tölthetjük az időt. És Lili se lesz láb alatt. Nagyokat mosolyogtam a gondolaton. Biztos vagyok benne,hogy majd elmegyünk medencézni a naplementében,tele esszük magunkat minden finomsággal,nagyokat táncolunk majd.A lényeg,hogy jól érezzük majd magunkat. Mire észbe kaptam felkelt a nap,Lili pedig az ágyunkon ugrándozott.

"Apuciii ma hazajön anyuuu! Kelj fel,menjünk hamar. Tényleg elviszel a fiúkhoz? Remélem Loganékhez...akkora nagy trambulin van a kertjében! Hú méghozzá hatalmas!"- Mutatta a kezeivel a méretét. Próbálkozásom balul sült el,ugyanis a vissza tartott nevetéstől röhögőgörcsöt kaptam.

"Na,ez azért nem ennyire vicces.Gyere vagy kihúzlak az ágyból!"-Szólt rám,fordult a szerep. Mindig ezzel keltjük reggelente ha túl álmos és nem akar kikelni az ágyból.Ledőltem vissza az ágyba kényelmesen. Várva hogyan viszi mindezt véghez.

"Most komolyan apu? Na rendben."- Felmászott az ágyra,odajött az arcomhoz megcsípve a fülemet.

"Au au!! Felkelek!"- Jajgattam fájdalmamban,piszkosul tud ez fájni. Beszélek majd Logannel hiszen ő tőle vette az ötletet. Nem maga találta ki,ahhoz még kicsi.

"Logie nevetni fog ha ezt megtudja,szerinte nem nyávogtál volna pedig most megtetted. Én nekem volt igazam.Hah!"- Mondta büszkén és leugrott az ágyról a parkettára.Okosabb ez a kislány mint gondoltam! "Most már értem mi a helyzet,ti fogadtatok rám! Ezt még megbeszéljük később de most nyomás öltözni."- Felkaptam a karjaimba és levittem a nappaliba.

"Ne tűnj el,hozom a ruhádat!"-Szaladtam fel szó szerint. Kiválasztottam egy egybe ruhát neki egy hajpánttal. A fürdőből fogtam a hajkefét és lementem a kismanóhoz akit ott találtam ahol hagytam. Nem nagyon örültem,hogy csak a tévé miatt maradt ott de most nem foglalkoztam vele. Sikerült hamar összekészíteni. Anyuval reggeliztek amíg én is összekészültem. Kaptam egy smst a rendőrségtől miszerint mindjárt ide érnek és kezdjük is az akciót. Egyre jobban izgultam amint teltek a percek.

"Kismanó gyere! Loganék már várnak minket!"-Szóltam rá az ajtóban állva. Ő még anyu haját fonogatta nagyban,kinyújtott nyelvvel.Tudatva velem hogy nagyon koncentrál."Édesem menj,apu vár.Este befejezzük,menj csak."- Adott Lilinek egy nagy puszit,Lili a karjaimba szaladt. "Anyut is ennyire várom haza."- Mondta okosan.

"Én is kismanó....én is."- Ráadtam a cipőt és elmentünk Loganékhez kocsival. Kitettem Lilit a ház előtt,Carlosék kint várták már addigra. A hosszú integetés végeztével célba vettem a megadott címet,odajönnek a rendőrök is. Izzadni kezdett a kezem,a torkom pedig kiszáradt. Minél hamarabb túl akartam esni ezen az egészen. Odaérve leparkoltam a kocsit. A rendőrfőnök beavatott újra a tervbe. Elmondta mit mondhatok és mit ne. Nem akarunk kockáztatni.Felszereltek egy adó vevővel amit a derekamra ragasztottak majd kaptam egy golyóálló mellényt is. Szerencsém,hogy imádom a kockás ingeket,ezek elég bők hogy bármit alá vehessek.

"Készen állunk. A táska magánál van,maradjon nyugodt. Kihozzuk épségben a menyasszonyát. Ha lőni kezdenének ne pánikoljon be,nem esik baja a mellény miatt. Viszont ha visszaszól bármit is,annak a menyasszonya látja a kárát."- Informáltak a főbb dolgokról mielőtt belevágtunk az akcióba.

"Mindent értek,betartom az utasításokat,csak kezdjük el és hozzuk ki őt onnan....kérem..."-Megszakadt a szívem mikor ezt kimondtam. Legrosszabb eshetőségnél Martina nem éli túl,ez pedig halálra rémiszt de benne van a pakliban és fel kell készülnöm rá lelkileg.Túl fiatal még ahhoz hogy meghaljon...főleg ilyen áron.

Beléptem az elhagyatott házba,senki sehol...gondoltam! Nem így lett. Meglátva a pincét azonnal lementem. Mikor megláttam Martinát azt hittem ilyen nincs. Egy ágyon feküdt félig ájultan.

"Nem fogom.Engedj...nem..."- Motyogott értelmetlenül,ez ijesztett meg annyira.Megfogtam a kezét és magamhoz húztam,de összecsuklott a teste. Magamhoz szorítottam.hogy megtudjon állni egyáltalán.

 "Shh megvagy.Nem bánthat senki."- Öleltem magamhoz szorosan. Olyan jó volt újra látni őt!Mikor már léptünk volna ki az ajtón valaki utánunk kiáltott. "Mit képzelsz hova viszed?! Hol az ígért pénzem? Add a táskát."-Hozzám szegezett egy pisztolyt. Természetesen oda adtam neki összeszorított szemekkel. Tudtam hogy nincs benne semmi....legnagyobb meglepetésemre igenis volt benne, gondolom nem a teljes összeg de ez nem számított.A lényegen nem változtatott hogy a karjaimban nyugszik a szerelmem és semmi baja nincs szinte.Remélem a baba is jólvan! Amint kiértünk a kocsikhoz a mentősök elvitték tőlem engem pedig megszabadítottak a kütyüktől és a mellénytől. Nem győztem hálálkodni nekik.

"Ez a munkánk.Nekünk ilyen egy átlagos nap. A pénzzel meg ne foglalkozz,hamis pénzzel volt teli.Nem megy vele semmire."-Kezet fogott velem majd elmentek hogy elvezessék a csávót. Ott maradtam a mentő ajtajánál. Nem akartam láb alatt lenni a kicsi térben. A szerelmem ellátása mindennél fontosabb.

"Hívd ide a baba apját,megnézem jól van-e a pici."- Felléptem a mentőbe és leültem az egyik ülésre.Martina nem volt eszméleténél,de csináltak egy ultra hangot. Kiderült hogy két baba lesz. Ott menten lesokkoltam.Ikreink lesznek,ez hihetetlen!Oda ugrottam hozzá és agyon csókolgattam,de a mentő segédje hátrébb húzott.

"Fiam óvatosan! Elmozdulnak benne a lélegeztető csövek! Bevisszük a kórházba ellátni. Velünk tud jönni?"- Elpakolta a mellettem levő ülésről a gyógyszeres táskát majd behúzta a mentő ajtót.Bólintottam igenlően."Bálint mehetünk!"- Szólt a sofőrnek és elindultunk a kórházba. Egészen pontosan 1órát vártam arra,hogy végezzenek a vizsgálatokkal.Ott ültem türelmesen az ajtó mellett,hogyha tudok azonnal bemehessek. Mikor kijött a doki megtudtam,hogy szabad a terep. Hatalmas mosoly ült az arcomra.

"Nagyon köszönöm,hogy segítettek rajta."- Be is léptem a szobába ami 2 ágyas volt.Az ablak felöliben volt az én Picim.Ahogy láttam pihent éppen.Óvatosan megsimogattam a haját. "Annyira féltem hogy bajod esik,soha nem engedlek el egyedül a boltba se. Mi lett volna ha nem így végződik az eset?"- Leültem a székre ami az ágya mellett volt. Bűntudat sugárzott az arcáról.

"Sajnálom,nem akartam."- Olyan furcsára sikeredett a hangja ahogy kimondta. Megráztam a fejem mikor láttam mit is mondtam. "Ó ne,ne! Nem úgy gondoltam.Ne sírj. Nézz rám babám biztonságban vagy,2nap és esküvő ráadásul van egy meglepetésem amiről valószínűleg fogalmad sincs.De majd az esküvőn elmondom mindenkinek a vacsoránál. Nagyon boldogok lesznek ha megtudják. Bízz bennem."- Megpusziltam a száján.Mire ő a pólóm nyakánál fogva a füléhez húzott.

"Hazaviszel? Nagyon éhes vagyok és nem azért de bűzlök."-Suttogta a fülembe azon az édes hangján amit olyan rég hallottam.

"Elintézem,kérek 1percet."-Felkeltem a kényelmetlen kórházi székről megkeresve a főorvost. Szerencsémre meg is találtam a recepciónál. Éppen egy beteg adatait nézték át a nővérkével hogy minden rendben van-e.Egy apró köhögéssel félbe szakítottam őket.

"Öm elnézést. Szeretném aláírni a menyasszonyom záró jelentését. Saját felelősségre haza vinném."- Mondtam nyugodtan.Teljesen meglepett ahogy a nővér egy mosollyal bólintott majd előkereste a papírokat.

"Sok boldogságot előre is,a rendőr kolléga mesélte a jó hírt.Nyugodtan haza mehetnek,csak megfigyelés miatt tartottuk volna bent viszont jól van. Főleg ha már szívesebben lenne otthon."- Adta oda a papírt amit aláfirkantottam sietve. "Köszönjük!Viszont látásra!"-Boldogan sétáltam vissza a szobába ahol hagytam a Picimet,de mikor benyitottam furcsa helyzetben találtam.

"Ne nézz így,inkább segíts. Infúzióval a kezemben nem tudok pólót felvenni....hívj egy nővért..."- Igyekezett nyugton maradni,de látszott rajta az idegesség."Igenis! Futok még egy kört. A póló feléből nyugodtan kibújhatsz mert furcsán nézel ki így fél ujjasan a nyakadon körül egy pólóval."- Ugrattam,de nem volt jó kedvében.

Martina szemszöge:

"Kendall kérlek....kezd zsibbadni a karom."-Egyre jobban neki álltam nyöszörögni. Azt is mondhatjuk,hogy bedurcáztam. Egy magamban szenvedtem a póló felvevéssel mikor benyitott Kendall a ballján egy szőke nővérrel.

"Hidd el nem úgy értem.Persze itt a helyszín neve. Szeretettel várunk."-Leült mellém Kendall megfogva a bal kezemet amíg kiszedték a jobb kézfejemből a tűt.Nagyon kellemetlen érzés volt,de hamar elmúlt.

"Mostmár nyugodtan át tudsz öltözni. Ha bármi tünet előjönne az éjjel,hozd be Martinát hogy kezelni tudjuk. Viszlát!"-Kiment a szobából sietve,biztos sok dolga volt.Mivel nem tartották bent,nem kellett semmilyen cuccot összepakolni.A tapadós gatyával ugyan megpróbálkozott de nem tudta felhúzni teljesen. Felsegítettem rá és elindultunk haza.

Kendall szemszöge: 

Otthon már nyitnom se kellett neki a kocsi ajtót mert rögtön kiszállt a kocsiból hogy hamar bemehessen a lakásba.Levette a kabátját és körbe nézett a nappaliban "Lili baba itthon vagyok!"-Szólt volna neki,de nem volt itthon hisz átvittem még reggel Loganékhez. "Merre van. Jól van ugye?"- Aggódva rám nézett ott ácsorogva a szoba közepén nem igazán értve a dolgot.Letámadott egy öleléssel miközben letettem a táskámat a földre.

"Woah! Ennyire hiányoztam? Nincs semmi baja a kismanónak,estig Loganéknél lesz.De még az is megeshet,hogy ott szeretne aludni az éjjel.Kettecskén vagyunk mond meg mi jót csináljunk."-Levettem a lábáról a cipőt hogy ne kelljen lehajolnia.Elengedett az ölelésből megfogva a kezemet."Menjünk fel!"- Mondta csillogó szemekkel. Ezt a csajszit szeretem ám! De nem egyre gondoltunk. Ugyanis az első utunk a fürdőbe vezetett.Kinyitotta a csapot megtöltve a kádat meleg vízzel. Fogott egy narancssárga színű habfürdőt a polcról és a negyedét bele is öntötte kapásból.

"Te nem vetkőzöl? Gondoltad hogy egyedül fogok beülni a kádba?Rosszul hitted manó."- Odalépett hozzám egy szál fehérneműben,lábujjhegyre állva megfogta az arcomat és lágyan megcsókolt. Hosszabb lett mint tervezte,mert eszem ágában s volt megtörni a csókunkat.Iszonyatosan hiányzottak a közösen töltött perceink. Teljesen elgyengített vele.Ezért is történt az az eset hogy csókok közepette levette rólam a pólót. Ezek után vettem a fonalat és megoldottam a többi ruharész "levedlését".

"Teljesen jól vagy,semmi karcolás vagy seb?"-Hozzá értem a finom bőréhez,amitől libabőrös lett.

"Teljesen jól vagyok."- Esküdözött én pedig hittem neki. Felkaptam és beültünk a kádba. Azonnal odabújt a mellkasomhoz lehunyva a szemeit. Simogatni kezdtem a haját ami elég koszos volt már.De ez nem akadályozott meg semmiben.

"Eltudod hinni hogy 1 nap múlva hivatalosan is férj és feleség leszünk? Annyira szürreálisnak tűnik pedig ez a színtiszta valóság."- Belemosolyogtam a mondat közepébe.

"Nem csak házasok leszünk 1 nap múlva..."-Tett egy célzást,amivel én már tisztában voltam de titokban kell tartanom hogy tudok róla viszont én élvezem minden egyes pillanatát ennek az időszaknak.Magamhoz öleltem és sokáig lehettünk bent a kádban mert valaki kopogni kezdett az ajtón. Szerencse hogy be volt zárva!Magamhoz tértem még idejében."Éppen fürdünk!Nem tudsz picit várni?"- Kérdeztem kómásan mert tényleg bealudtunk a meleg vízben ami most már éppen csak langyos volt.

"Picim kelj fel.Gyorsan megmosom a hajadat mert mindjárt bealszol megint."-Aprót bólintott. Szerintem bármit mondhattam volna,beleegyezett volna hiszen ameddig itthon van tudja,hogy vigyázunk rá. Felültem a kád szélére és leöblítettem a haját majd behaboztam jó rendesen. Mikor lemostam a habot róla összefogtam egy hajgumival. "Apu siess mert nagy vécézneeem keeeell!"- Húzta meg a szavak végét direkt." Használd a lentit kivételesen. Ott is van zene ha megkéred anyut hogy tegyen be! Anyuval most fürdünk. Nem tudsz bejönni csillagom."-Bekukucsált Lili és Logan hangját hallottam a távolból. "Lili! Gyere el onnan! Megbeszéltük,hogy a lentibe mész el. Na menjünk le."-Szólt rá.

"Na jó. Apu lent leszek!"-Távolodott el a hangjuk. Innen tudtam,hogy Logan levitte Lilit végül.

"Megfürdök egyedül!"- Tolta el a babám a kezemet magától elvéve tőlem a zuhanyfejet. Nyűgös és álmos volt. Lezuhanyoztam magamat és átadtam neki a kádban a helyet.Magam köré tekertem a törülközőt. Amíg ő fürdött,megszárítottam a hajamat és fogat mostam is mostam,hogy hamarabb végezzünk és mehessünk az ágyba aludni.

Martina szemszöge:

Azt mondtam Kendallnek hogy hagyjon egyedül fürdeni.Picit élvezni akartam a fürdés hosszát. Egészen azóta várok erre mióta lezártak a dohos,poros pincébe.Ott állandóan hideg volt és vacogtam.

"Babám kész vagy,lassan elalszol itt nekem."- Pizsiben odajött a kádhoz leguggolva mellém."Jól esik elhiszem,de a kádban nem tudsz aludni."

"A pici pocaknak jól esik."- Kezdte ártatlanul majd egy nagy ásítás kerekedett a végére.Elzárta a vizet és a törölközőért nyúlt de nem tudta elérni. Levettem én az akasztóról és odanyújtottam neki."Ez tetszik,pici pocak."-Fogalma se lehetett mire értem ezt,de én tudtam és ez a lényeg. Felvette a pizsijét ami egy rövid nadrág volt egy fehér pólóval.

"Olyan furcsa itthon lenni ténylegesen..."- Lentről csak annyit hallottam hogy valaki énekel. Feltartottam a mutató ujjamat jelezve Kendallnek hogy lemegyek gyorsan.Leérve a lépcsőn láttam hogy Lili a konyhapulton ült és Logan tömte belé a narancsot szeletenként.Azon nyomban észre vett és felcsillant a szeme.

"Hál istennek semmi bajod nincs. Annyira aggódtunk érted. Bújj ide!"-Tárta ki a karját nekem. Tehettem volna mást mintsem odabújok? Persze hogy nem.

"Logie szeretii anyuut."-Bújt a kezei mögé huncutul miután kimondta.

"Köszi hogy vigyáztatok Lilire egész nap. Téged pedig holnap látlak az esküvőn...."- Kínos lett a csend miután ez kicsúszott a számon."Logan jobb lesz ha elfelejted a csókokat.Holnap hozzá megyek Kendallhez és ezen nem tudsz változtatni. Én őtszeretem és nem fogom eldobni miattad. Találsz majd helyettem mást."- Fejeztem be gyorsan.Összeráncolta a szemöldökét. Mielőtt felmehettem volna,átkarolt a derekamnál." Olyat mint te vagy,sohasem fogok."-A fülembe suttogta majd elengedett.

"Ennyi elég is volt a narancsból, Logan ne adj neki többet. Fájni fog éjjel a hasa tőle.,Köszönj el Logantől kismanó. Megyünk aludni."- Pakoltam el a tányért a mosogatóba.

"Szép álmokat hercegnő. És ahogy megbeszéltük.Számítok rád!"-Loganre pillantottam furcsán.Miről maradtam le és Lili miért hallgat rá?

"Ügyes leszek!Megígérem."- Gyorsan letudta a dolgot hogy felmenjen aludni."Anyu már alszok is! Pápá Logie!"- Felfutott az ágyába. Kettesben maradtunk Logannel. Kendall lefeküdhetett mert nem jött le megnézni miért nem vagyok még fent.Nagyot sóhajtottam fáradtságomban.

"Bármit is tervezel Lilivel,felejtsd el. Szeretném ha az esküvőn minden rendben lenne."- Tudattam vele a tényeket. Nem nagyon foglalkoztatta,látszott rajta.

"Csak a virágszórást beszéltük át,menni fog neki. Efelől ne aggódj. Viszont ha már ez az utolsó nap mielőtt Kendallé leszel örökre....kaphatok egy utolsó búcsú csókot."-Hogyan képes ilyen ártatlan szemekkel nézni?

"Szerintem ez nagyon nem jó ötlet!Legyen itt vége...."-Közelebb lépett hozzám hogy megcsókoljon még egyszer utoljára Megráztam a fejemet,mert nem akartam hogy felkavarja az érzéseimet az esküvő előtt. De olyan hihetetlenül puha Logan szája....legalább öt percig csókolóztunk.Logan beletúrt a frissen mosott hajamba. Az ösztön,hogy elhúzódjak tőle,teljesen kikapcsolódott.Végül Logan vetett véget a csók csatánknak egy puszival a homlokomon. Felnéztem rá,választ keresve a szemeiben.

"Remélem szép napotok lesz holnap. Gyönyörű menyasszony leszel az oltár előtt. Kár hogy nem én leszek ott a bal oldaladon mint férj jelölt. Csupán a tanú leszek a srácokkal együtt. Ó és hogy tudj róla....Lindsey is eljön. Elvileg csak az italokat fogja osztani,de majd tartsd rajta a szemed."- Engedett el teljesen hátrébb lépve.

"Jobb ha most hazamész....holnap reggel korán kelünk."- Nem szóltam többet,egyszerűen csak lekapcsoltam a konyhában a villanyt és kinyitottam neki a bejárati ajtót." Kérlek menj."- Mondtam határozottan.

"Hát akkor.....szia."-Nézett rám csalódottan majd elment.Megkönnyebbültem amint kilépett az ajtón,de bűntudatom is volt,hogy mindvégig tartottam benne a lelket hogy köztünk még lesz valami.Ez mind az én hibám. Megrázva a fejem bezártam az ajtót és felmentem a hálószobába. Meghökkentem meglátva Kendallt az ablaknál állva." Hát te még nem alszol? Holnap korán kell kelnünk.A kismanó is alszik mélyen."- Odabújtam hozzá hátulról átcsúsztatva a kezemet a dereka körül.

"Azon gondolkoztam,hogy biztos jó ötlet-e a házasság. Olyan fiatalok vagyunk még...meg ez a Loganes ügy is itt van. Ez azt jelenti,hogy még nem döntöttél véglegesen. Lehet le kéne mondanunk."- Csukta be az ablakot és befeküdt az ágyba rám se nézett.Az nem lehet,hogy most minden romokba dől!Hosszú percekig azon agyaltam mit tegyek. Eszembe jutott valami ami talán megnyugtathatná Kendallt.

"Lent voltam Logannel,tudnod kell hogy csókolóztunk de ez volt az utolsó.Lehetsz mérges rám,megérdemlem. Az én hibámból szeretett még jobban belém és erről viszont nem tehet. El akart engedni de adtam alá a lovat. Ma este haza küldtem. Nem lesz több csók,se titkos dolog. Te vagy nekem a legfontosabb és holnaptól csak a tied vagyok. Mondtam neki,hogy keressen magának egy barátnőt.- Utáltam magamat teljesen miatta. Kendall még most se szólt egy szót se. Odabújtam a mellkasához sírva.

"Sajnálom,mondjuk le akkor az esküvőt ha nem akarsz megbocsátani nekem."-Kimondtam a végszót.Felültem az ágyban magamhoz szorítva a párnámat.

"Babám bújj vissza ide. Reggel válaszolok arra amit mondtál,de ki vagy merülve."- Vissza húzott az ágyba. Tudtam,hogy ennek nincs még itt vége.