2016. április 22., péntek

(72.rész) Emlékezz rám

Köszönöm az előző részre a 4 kommentet! <3 Itt is a következő rész PUSZI!! 

Kendall szemszöge:

Rendesen elrontottam a dolgokat köztem és a Picim között. Hisz jegyesek vagyunk erre én itt csókolózgattam az exemmel az éjszaka közepén. Nem csodálom azt a pofont. Megérdemeltem teljes mértékben. Anyu kidobta Lindseyt a lakásból. Majdnem utána mentem de anyu szólt,hogy ez nem lenne helyes. Magának csinálta a bajt megérdemelte."Anya vérzik a feje! Muszáj bevinnünk a kórházba!! Vagyis te maradj kérlek Lilivel itthon,én megyek...basszus ittam akkor...csere. Te viszed be én maradok itthon Lilivel."Fogtam a fejemet mert fájt gondolkodni is de rendesen. Beletúrtam a hajamba.
"Mosd meg az arcodat és feküdj le aludni rendben?Én pedig beviszem Martinát az ügyeletre. Vigyázok rá megígérem."- Aprót bólintottam jelezve hogy értem csak nem találom a szavakat sem amit mondhatnék.


James szemszöge:

Éjjel próbáltan elaludni,de folyton csak azon járt az eszem,hogy simán megcsókolhattam volna Ashleyt! Elszalasztottam. A mellettem levő vendég szobában kapott helyet az éjszakára. Sírást hallottam ami halk és nyöszörgő volt.Kikeltem az ágyból és átmentem Ashley szobájába. Nem is kopogtam,hisz nem török rá csak benézek jól van-e. Gondoltam ÉN. Óvatosan benyitottam hozzá," Ashley jól vagy? A másik szobából hallottam hogy sírsz.."- Felült az ágyban és felkapcsolta az éjjeli lámpát. Felfedve ezzel a pufi,piros kisírt szemeit és a fáradt arcát."Gyere csak. Úgysem jön álom a szememre."- Be volt takarózva,felhúzott lábbal ült az ágytámlának dőlve.Leültem az ágya szélére. Gondolkoztam mit is mondhatnék neki,mi van ha ő nem is akarta a csókot csak én.Az milyen ciki lenne. Megvontam a vállam és Ashleyre néztem,"Volt oka a sírásodnak az előbb?Hm?Bármi van tudok segíteni,tényleg!" -Erre csak felnézett,a pólója szélét babrálta és potyogtak újra a könnyei. A következő pillanatban meg a vállamra hajtotta a fejét és odabújt hozzám."Anyumék válnak...eljöttem otthonról. Szerinted mi lehet a bajom?..."- Mondta nem törődömül de mentségére legyen hogy teljesen kimerült  volt és ilyen szituációban én is ilyen idegállapotban lennék. Elég volt nekem mikor a saját szüleim váltak. "De Ashley nem is biztos,hogy elválnak. Lehet csak végső elkeseredésükben kiabálták ezt egymásnak. Lehet reggelre meggondolják magukat. Fel a fejjel." Próbáltam lelket önteni belé.


"Nem hallottad azt ahogy anya mondta a telefonban. Biztos vagyok benne,hogy komolyan gondolták. Az emberek nem viccelődnek ilyennel."- Válaszolta,mire én megráztam a fejem."Állj pozitívan a dologhoz,több figyelem jut majd neked. Na?"- Mondtam viccelődve de tényleg működött. "James? Honnan tudsz ennyi mindent erről? A te szüleid is....?"- Kérdezte félve. Lehunytam  szememet úgy válaszoltam."Már 2 éve lassan. Az eleje a legnehezebb mikor el kell fogadnod a döntésüket és nem tehetsz ellene semmit. A másik része pedig az amikor a bíróság eldönti kinek jut a felügyelet joga. Kinél mennyit leszel stb."- Kínzott ennek a gondolata is önmagában. Borzasztó volt."Én ezt mind nem akarom James...."- Borult a vállamhoz sírva.


Kathy szemszöge:

Bevittem Martinánat a kórházba.Rögtön hordágyra fektették és elvitték megvizsgálni.Nekem kint kellett várakoznom a váróban. Szinte senki se volt bent ilyen késői órákban.Míg vártam behoztak egy fiatal nőt aki olyan 26 éves lehetett ránézésre. Éppen szülési fájdalmai voltak,és a mentős kezét fogta egy kicsi lány akin látszott,hogy nagyon fáradt és ijedt."Bella,most anyucinak be kell mennie a műtőbe,itt csücsülj le. A nővérke biztos ad majd párnát meg takarót hogy aludhass."- Felálltam a kényelmetlen kórházi székről és oda mentem az anyukához és a kicsi lányához."Jó estét. Nem akarok tolakodó lenni,de ha szeretné vigyázok a lányára. Én is várok épp valakire.Nem lenne gond tényleg."- Leguggoltam a kislányhoz."Szia Picúr Kathy vagyok,téged hogy hívnak?"- Tudtam már az előbbi hallatán,de bemutatkozásnak jól jött."Bejja."- Nézett le a cipőjére ami hirtelen nagyon felkeltette a figyelmét."Anyut beviszik a dokik egy kicsit,itt maradsz kint velem?"- Kérdeztem lassan és finoman. 

"Ana szabagy?"- Fogta az anyja kezét el nem engedte egy pillanatra sem."Persze kincsem. Aludj egy nagyot."-"Kapok pájnát Kathy?"- Nézett rám a nagy álmos szemével lábujjhegyen mivel próbálta megfogni a kezem. Tündéri kislány az egyszer biztos. Így töltöttünk el jó pár órát az ügyeleten a váróban. Majd valaki ébresztgetett."Hölgyem,kihozták Martinát a műtőből bemehet hozzá. Balra a 4.ajtó.Innentől átveszem a kislányt."- Ő is elaludt ezért óvatosan átadtam a helyemet a nővérnek.Bementem Martinához aki a plafont nézte mereven.

 Mintha nem is lett volna magánál."Kincsem hogy érzed magadat? Nagyon fáj a fejed? Rendesen beütötted. Össze kellett varrni a tarkódnál a sebet azt mondták."- Leültem az ágya melletti székre és figyeltem Martinát. Zavartan összeráncolta a homlokát majd beszédre nyitotta a száját de annyira ki volt száradva a szája hogy nem jött ki hang a torkán.Oda nyújtottam neki egy pohár vizet amiből ivott egy kicsit."Egészségedre,ha kérsz még szólj nyugodtan."

Felém fordította a fejét és teljesen őszintén megkérdezte," Ismernem kéne magát?Nincsenek itt a szüleim? És Márk nem maradt bent velem? Merre van?"- Alig akartam hallani a fülemnek. Szóltam az orvosának aki kiküldött egy kis időre míg megvizsgálta Martinát. Nem sokkal később nyílt az ajtó és behívott."Sajnálom de emlékezet kiesése van.Azzal tisztában van hogy hogyan hívják, kik a szülei,barátai de a pontos dátumot nem tudta helyesen elmondani. Nagyjából 1-2év az ami szinte teljesen kitörlődött az agyából.Még nem tudjuk pontosan hogy maradandó-e vagy szépen lassan visszanyeri majd az emlékezetét. Ezt a gyógyulása folyamán fogjuk látni.De reméljük a legjobbakat."- Teljesen elképedtem.Nem akartam elhinni. "Ez azt jelenti,hogy a kislányára sem emlékszik aki most lett 5 hónapos?"-A doktor úr együttérzőn bólintott."De most jegyezte el a barátja és az esküvőt szervezték már...!"-Nem akartam elhinni a történteket.Annyira abszurd volt az egész.

 Egyet jelentettet ez az egész,Lilire most nekem kell majd vigyáznom hogy ne vegyen észre belőle semmit,a java pedig az lesz mikor elmondom Kendallnek a rossz hírt.Elnézést kérve kikéredzkedtem a szobából. Leültem a folyosó végén és felhívtam Kendallt. Lemertem fogadni,hogy mélyen alszik már,de ez nem nagyon érdekelt.Jobb ha tőlem tudja meg,minthogy Martina Márknak hívja véletlen Kendallt.

"Mondjad...ki az?-Motyogta álmosan.Jól tudtam hogy nehezen fogja megélni a hírt,ezért annyit mondtam csak,"Én vagyok az. Van valami aminek nem fogsz örülni..a doki szerint emlékezet kiesése van Martinának. Egy M...márk nevű srácot emleget...1-2 év teljesen kiesett neki. Nagoyn sajnálom."- Próbáltam óvatosan megfogalmazni a csúnya tényt amennyire csak tudtam.Halottam egy nagy puffanás hangot majd hangos szítkozódást.

"Jól vagyok csak a falban lett egy lyuk."- Mondta érzelem nélkül,lelkileg összetörve. Ismerem eléggé,hogy tudjam nem csak a falnak esett baja hanem minden a földre került és majd lehet feltakarítani."Takaríts fel ha nem leszel másnapos.Megpróbálok beszélni Martinával addig."- Tettem el a mobilomat a nadrág zsebembe.

"Doktor úr,beszélhetnék Martinával?"- Bólintott és bemehettem de szólt,hogy ne mondjak el túl sok információt arról az időszakról amire nem is emlékszik szinte. Leültem az ágya szélére és gyengéden ránéztem. Rögtön felnézett rám és apró mosolyra fordult a szája. Felvillant bennem egy apró remény,hogy minden csak rossz vicc volt és teljesen rendben van,de a mondat amit mondott körbe forgatta az egész világomat."Márk merre van? Nem ő hozott be? Te vagy az anyukája ugye?"-Nagyon erőlködött a mondatokkal,viszont sikerült ennyit is kiböknie ami jó jel volt. Igaz nem teljesen volt pontos az információ. Mert igen én vagyok az anyukája Kendallnek,de nem Márknak.

Kendall szemszöge: 

Teljesen sokkolt a hír. Ilyen nem létezhet,hogy Martina elfelejtett mindent. Kettőnket,azt hogy mi egy pár vagyunk. Az eljegyzést,a kislányunkat Lilit.Az első csókunkat,mikor vigasztaltam mert félt és rossz napja volt,vagy például a kertben fogócskáztunk és bele ugrottunk a végén a medencébe.Nem fogom tudni elviselni,ha mindennek vége szakad. Szükségem van rá,nélküle semmi sem lesz a régi. Mi van ha nem fogom tudni visszahozni azokat a drága emlékeket a szívébe?...Szükségem van a Picimre,hogy itt legyen mellettem... "Hiányozni fogsz"- Borultam a kanapéra és beletemettem a fejemet.


2016. április 9., szombat

(71.rész) Utállak remélem tudod.

Jó olvasást! Sokat vártatok rá,de remélem megérte várni rá! Volt pár dolog a héten amin túl tettem magamat és el is kellett engednem valakit a szívemből különben tönkre tett volna lelkileg is.Azért volt nehéz írnom,és nagy részben mikor írtam a blogot ő miatta volt,de most már ő nincsen és megtanulok nélküle is élni :) De menni fog,nem adom fel! Bármilyen rossz is az élet mindig van aki miatt megéri élni és szeretni! Ezt ne felejtsétek el soha. xoxo 
Rám bármikor számíthattok ebben a rideg és valós világban. Ha ezt a blogot olvassátok akkor át tudok egy darabot adni a szívemből és reményt adni,akkor már elértem a célomat,hogy rendes ember váljon belőletek ebben a mai világban ahol mindenki csak szerepet játszik és fél önmaga lenni. Légy bátor és élj,légy az aki szeretnél lenni! Millió puszi mindegyikőtöknek!
Martina szemszöge:

Lindsey lement a nappaliba míg én fenn maradtam. Szeretek Lilivel fürdeni ezért ma is együtt fürdünk. Az ágyon levetkőztettem Lilit és mentünk is a jó meleg vizű kádba."Szereted a vizet igaz?Pancsi pancsi."- Csapta bele a pici tenyereit a vízbe,ami placcsanó hangot adott ki. Imád a habbal játszani.Míg ő játszott,én elgondolkoztam. Tényleg nem érdemlek meg egy bocsánat kérést Kendalltől? Úgy bő fél óráig áztattuk magunkat ameddig hangosan nem korgott a hasam. A kismanóra lenéztem és elolvadtam!!Hogyan tud egy kisbaba ilyen ártatlanul nézni mind egy angyal?
 "Aja!!"- Mondta nagy izgatottsággal ahogy a szemei csillogtak a vidámságtól." Mond anya!"- Simogattam meg a vizes fején a kócos szőke kis tincseit.De nem sikerült mondania hogy anya. Majd legközelebb,így is már aludnia kellene hiszen este 9 óra van. Eközben kopogtak az ajtón.
"Igen,ki az?"- Mostam le Liliről a sok habot amit a fejére halmozott.

"Kincsem Kathy vagyok.Kendall mondta,hogy szóljak a vacsora készen lett.Gyere majd le. Lilit fürdeted? Bejöhetek?"-Várt az engedélyemre.De addigra már Lilit lemostam meleg vízzel,magam köré tekertem egy törölközőt és Lilit a derekamra vettem a kis kacsás fürdő lepedőjében."Gyere be nyugodtan,már csak a pizsijére várakozik a hercegnő. Ó,a csudába...nem hozott neked anyu pelust. Hoznál egyet a szobából kérlek?"-Fordultam kérdőn Kathyhez."Máris hozom! Egyébként mi ez a sok táska a folyosón? Ugye nem akarsz elmenni megint."- Adta oda nekem a tiszta pelust és ráadtam Lilire majd becsatoltam a kezes lábasát.
"Lindsey fog elmenni,megmondtam neki,hogy eddig tűrtem meg a lakásban."- Mondtam boldogan,tényleg örültem neki.

"Végre elmegy!!Nem vagyok büszke rá,de már akkor se bírtam a csajt mikor Kendall vele állított haza 2 hete.Valami van a jellemében ami nem hagy nyugodni."- Pakolta el Kathy közben a fürdős játékokat a kád melletti játékos ládába majd Lilihez hajolt."Ide jössz a nagyihoz? Anyut hagyjuk vacsizni egy jót.Gyere én már ettem."- Vette át tőlem Lilit aki odabújt hozzá.Nagyon szereti a nagyiját "Köszönöm Kendall anyuja."- Adtam neki egy nagy ölelést..Lementünk a konyhába.


Kendall szemszöge: 

Lindsey telóján ment a zene,és jót dumáltunk vacsi készítés közben.Jó alkalom volt arra,hogy kiverjek minden rosszat ami ma történt a fejemből.Néha az embernek elege lesz a sok vitából,drámából és csak nevetni akar meg jól érezni magát. Lindseyvel ezt meg is tettük. Lecsúszott pár pohár vörösbor is ami a mártásba kellett."Ez olyan mint a régi időkben.Imádtál vacsit főzni nekem."-Mondta csupa bájjal.

Levette  a tányérokat a felsőbbik szekrényből és letette őket a pultra majd vett elő evőeszközöket."Lilinek is terítünk? Mert akkor veszek elő kiskanalat is."- Kérdezte gyorsan én meg bólogattam.Levettem a gázról a serpenyőt és elzártam a gázt.Megterítettünk együtt." Igen Lili is eszik velünk."- Hoztam a kancsót és öntöttem bele narancslevet és az asztalra tettem. Anyuék már leültek az asztalhoz és a Picim is de nem kaptam tőle csókot."Picim?Jól vagy?"-Bújtam a vállához egy pillanatra. De nem válaszolt csak Kathyvel beszélt tovább halkan. Lili pedig már kezdett elaludni a mellkasán mint minden esti fürdés után.

"Jólvan felfogtam,add kérlek ide. Megetetem."- Óvatosan átvettem tőle és Lili azon nyomban szipogni kezdett."Shh drágám kapsz ennit. Nézd csak,a kedvenced."- Az ölembe vettem és etetni kezdtem kanállal." Alig telt el 5 perc,a Picim már eltolta a tányért magától és engem nézett.Gondolom elég volt neki pár falat is. Kérdőn eltátogtam neki,"Mi bajod van?"- Erre ő csak megrázta a fejét és felállt a székéről."Felmegyek aludni,Kathy majd elaltatnád Lilit? Megköszönném."-Sóhajtott egyet ásítozva."Jóéjszakát."- Ezzel fel is ment. Lili azonnal hüppögni kezdett."Babuci tudom,de anya most fáradt nagyon. Lefeküdt alukálni. Te is nemsokára mész pihenni."- Próbáltam közben etetgetni de nem evett sokat. Csak ficánkolt az ölemben és nyűgösködött nagyon.Később a vacsora után felmentem Lilit lefektetni,be is takartam már,de addig nem alszik el amíg nem fogja az ujjamat. Leültem a szőnyegre nekidőlve a babaágy rácsának és csak úgy merengtem a gondolataimban. Biztos vagyok benne hogy egy ideig ébren voltam,de hogy utána mi volt arra már nem is emlékszem nagyon. 

"Hé Kendall,álomszuszékom kelj fel.Miért nem az ágyadban alszol? Gyere felhúzlak. Ó de nehéz vagy!"-Próbált felhúzni engem a földről."Lindsey ne most,nagyon nyűgös és nem akarom hogy hiszti rohamot 
kapjon. Ülj le inkább mellém jó?"- Mondtam álmosan és neki dőltem az ágynak.

"Nem kell fognod a kezét,nagy lány már. Naa."-Megadtam magam Lindseynek. De főleg a bor beszélt belőlem."De itt maradok vele."- Mondtam volna tovább is de Lindsey szó szerint félbe szakított a mondanivalóm felénél egy csókkal. Én hülye meg vissza csókoltam."Csukd be az ajtót először. Utána a tied vagyok."- Suttogta nekem én pedig valahogy elbotorkáltam az ajtóig és becsuktam. Lindsey már rögtön ott termett előttem és a falnak dőlve csókolóztunk hevesen.Mindenem bizsergett,gondolkodni alig tudtam,de annyi biztos volt a csókolózás jól esett. 


Martina szemszöge: 

Kendall azt hiszi kidobtam a pirulákat. Azt reméli eszek rendesen újra. Hogy miben téved? Abban hogy vettem egy dobozzal még aznap és keveset eszek még mindig. A fürdőkádból kilépve kiléptem a puha kilépőre és felvettem törölközés után a pizsamámat ami egy rövid nadrágból állt és pizsi felsőből. Megláttam a mosdó alatt a digitális mérleget. A nagybetűs szörnyet. A szörnyet ami tudatja veled hogy mennyire súlyos vagy. Egy szóval egy szörnyeteg. Ráálltam és becsuktam a szememet.Szorítottam,hogy pár kilóval kevesebbet mutasson,viszont mikor kinyitottam a szememet 3kg-mal voltam több.Magam köré tettem a kezemet és fogtam a hasamat.Jól tudtam,hogy most jön az a borzasztó érzés legbelülről hogy "Muszáj lefogynom."...Nagyokat pislogtam elrejtve vele a könnyeimet. Gyorsan kinyitottam a csapot és megmostam a fogam. Miután összekészültem a lefekvéshez,elindultam Lili szobájába Kendallért. Most mindennél jobban szükségem volt rá és arra,hogy csak szorosan megöleljen és vigyázzon rám.Lenyomtam a kilincset és mikor már résnyire nyitva volt az ajtó,furcsa hangokat hallottam."M...manó?"- Kérdeztem az orrom alatt,de meg sem halotta.A hintaszékben enyelegtek Lindseyvel.


Direkt nem szóltam egy szót sem. Végig néztem ahogy mást csókolgat ahogy engem szokott.Csak úgy patakokban folyt a könnyem le az arcomról. Belefáradtam....5perc smacizás,tapizás után köhögtem egyet jelezve hogy hahó én is itt vagyok."Picim?....ez...ez nem az aminek látszik..."- Egész végig köztem és Lindsey között nézett ide oda.Odaléptem hozzájuk és karon fogtam Kendallt majd arrébb húztam.


"EZ MI VOLT! TE MEG Ő! CSAK EGYET ÁRULJ EL MIÓTA CSINÁLJÁTOK EZT...ezért nem jött bocsánat kérés amiért megszorítottad a csuklómat az öltözőben még reggel? Hozzá menekülsz vigaszért? Ennyit érdemlek? Tényleg? "-Elvesztettem az eszemet és neki estem. A mellkasának dőlve ütöttem ahol értem.Dühös volt,elveszett,patakokban folytak a könnyeim és a legrosszabb az egészben az volt,hogy tudtam semmit nem tehetek ellene. Ott abban a pillanatban kapott egy jó nagy pofont az arcára.


A második pofont már nem tudtam oda adni neki mert megfogta a csuklómat megint. Ez alkalommal mégjobban megszorította."MIT KIABÁLSZ!!! CSAK EGY CSÓK VOLT KÖNYÖRGÖM!! A HÜLYE BOR MIATT VAN! SAJNÁLOM!!"- Kiabálta vissza nekem dühvel.

Megráztam a fejemet. A hajam is tiszta kóc volt."MIÉRT MÁSHOZ MÉSZ! TŐLEM NEM KAPOD MEG??! JÓ TUDNI HOGYHA BAJOM VAN NEM TUDOK RÁD SZÁMÍTANI INNENTŐL KEZDVE....MOST IS FÜRDÉS UTÁN RÁÁLLTAM A MÉRLEGRE ÉS ELSÍRTAM MAGAMAT...UTÁLOM HOGY CSÚNYÁNAK ÉRZEM MAGAMAT ÁLLANDÓAN.....SÍRVA JÖTTEM HOZZÁD HOGY MEGVIGASZTALJ ÉS ELMOND HOGY SEMMI BAJ NINCS ÉS VIGYÁZOL RÁM ÉS ERRE MIT LÁTOK? FALJÁTOK EGYMÁST A KISLÁNYOM SZOBÁJÁBAN!!GRATULÁLOK LINDSEY ELÉRTED AMIT AKARTÁL! ITT VAN KENDALL VIGYED CSAK! DE EGYET SOHA NE FELEJTS EL,ENYÉM VOLT ELŐSZÖR ÉS SOSEM FOGOD ÚGY SZERETNI AHOGY ÉN SZERETTEM ŐT!!!"- Elengedtem Kendallt és Lindseyhez léptem.Megfogtam a haját és tépni kezdtem. Csajos veszekedéssé fajult el és Lindsey a földre döntött.Bevertem a fejemet a pelenkázó asztal szélébe. Éreztem hogy vérzik valamim. "Ezt Kendallért kapod mert elvetted tőlem."- Kaptam mindenhova ütést majd egyet a szememhez és minden elsötétült. Ott feküdt a testem élettelenül a földön. 

Kendall be volt becsípve rendesen,de amint látta hogy a földön kiütve fekszek vérző fejjel és orral odarogyott mellém és felemelte a fejemet amit az ölébe tett óvatosan. Engem figyelt szinte sírva." Istenem Lindsey hogy tehetted ezt!Baba maradj velem,iszonyatosan sajnálom....én tényleg. A buta bor miatt volt...ANYU!!! SEGÍTS!!!"-Kiáltottam segítségért. Anyu pizsamában benézett a szobába."Itt meg mi a fene történt."- Kendall csupán annyit mondott hogy Lindsey történt. Anyukája megfogta a lányt a karjánál fogva,a cuccait a kezébe nyomta és kitolta az ajtón."Menj vissza oda ahonnan jöttél! Meg ne lássalak itt többet!!"....