2015. május 31., vasárnap

(36.rész) Öröm vagy bánat?

       Sziasztok! :))) Tudom megkéstem a mai résszel,de közben sikeresen el is törtem a lábujjam,iszonyúan fáj,rengeteg a tanulni való de valahogy csak összehoztam a részt. Remélem tetszeni fog mindenkinek! Jó olvasást <3 Millió puszi! 
Előző rész tartalmából: 
//"Semmi baj nyuszómuszóm hiszek neked. Most hazamész rendben? Itt maradok Kdoggal. Szüksége van rám. Itt van $10 (10 dolcsi)  hívj taxit magadnak. Majd beszélünk. Szeretlek egyetlenem!"- Logan adott egy irtózatosan hosszú búcsú csókot Ashleynek. Esküszöm,hogy akár rekordot is dönthettek volna vele! Nem viccelek! Hirtelen nyugalom és csend lett amint lelépett Ashley. Imádtam!
Vissza a történtekhez. Még mindig nem tudom mi folyt le köztük amíg magukra hagytam őket. Halk suttogásra lettem figyelmes. Felkapva a fejem,mosoly ült az arcomra. Egyúttal meg is könnyebbülve.

"K..ken.."-jött ki halkan a Picim száján. Ébren volt megint. Hála az égnek.
Megköszörültem a torkomat," Doktor úr,szabad lenne egy percre? "

"Adjatok be neki infúziót és rendbe fog jönni a kisasszony. Igen fiam? Mond gyorsan."

"Tudom,hogy ez az ájulás nem a legjobbkor jött de az lenne neki a legjobb ha hazavinném még ma. Tudja otthoni környezet.Csend,nyugalom."-Mondta reményteljesen. Remélve,hogy hatni tud a dokira. 

"Sajnálom de szó sem lehet róla. Ki kell derítenünk mi okozta a rángatózást. Addig biztos bent kell maradnia. Sajnálom."- Válaszolta a doki együttérzően.

"A...ash...ley...megnyomta a pocakomat...am..amiatt volt..."- Egy nagy könnycsepp gördült le a Picim arcán én pedig azonnal odasiettem az ágyához. 

"Miért mondod úgy hogy pocakodat? Szívem mond el mi van. Kérlek."- Pusziltam meg a homlokát mire ijedten rámnézett. Nem tudtam mire vélni a viselkedését. Furcsa volt. // 

Martina szemszöge: 

Kendall a szemembe nézett a nagy zöld szemeivel. Tudtam,hogy el kell mondanom neki,de úgy döntöttem inkább majd később és csak ha kettesben leszünk. Addig várhat a dolog. 

Megfogtam Kendall kezét és megsimogattam vele az arcát.," Manó....most még nem vagyok készen rá,hogy elmondjam. Én el akarom mondani de nem ez a legjobb pillanat rá. Kérek egy kis időt. Kérlek." - Néztem rá ártatlan nagy kék szemekkel. A homlok ráncolása hirtelen mosolyba fordult át és látszott rajta hogy megkönnyebült. 

"Én tudok várni amennyit csak szeretnél. A lényeg,hogy rendben leszel. Mit szólnál hozzá hogyha nálunk laknál egy kis ideig? Míg meggyógyulsz? Anyu vigyázna rád. És nyugodt lenne a légkör is. Tudod mire gondolok.( mondta lágyan majd folytatta) Gyere öltözzünk fel. Segítek. Addig Los és Logan aláírja a papírokat."- Lágyan felültetett és a takarómat az ágy végébe tolta. Én csak figyeltem az apró mozdulatait ahogyan kinyitotta az alvós táskámat és kivett egy pólót és egy szoknyát nekem fehérneművel együtt. A ruháimat bevitte a fürdőbe majd visszajött és felsegített az ágyból ki a fürdőbe.Olyan aranyos volt. Egyszerűen nem bírom elhinni,hogy ő az enyém és én az övé vagyok. Ez kezd hasonlítani egy tündérmesére. Ahol a fiú megmenti a bajba jutott hercegnőt és boldogan élnek amíg meg nem halnak.
Elmosolyodtam akaratlanul is. 

"Baby csücsülj le ide. Itt a melltartó és a bugyi. Elfordulok ameddig felveszed,de utána engedned kell,hogy segítsek a többivel!" - Mondta egy vigyorral majd elfordult. Megráztam a fejem a dilisségén. Néha tisztára úgy viselkedik mint egy kis gyerek aki imádnivaló. Najó néha nem imádni való hanem makacs. 
Levettem a kórházi hálóinget és Kendall fejére dobtam aki háttal állt nekem. 

"Értékelem a vetkőzős pillanatainkat de most ne játssz ilyet. Öltözz inkább. Anyum vár."- Nevetett cukin.

"Naaa....most nincs kedvem tovább öltözni."- Eljátszottam hogy megsértődtem és leültem vissza a székre.
Hirtelen egy ujj termett az államnál és felemelte a fejem. Szemben találtam magamat egy pár csillogó szemmel.
"Durci hercegnőm,mosolyt kérek.Minnél hamarabb öltözöl fel annál hamarabb húzhatunk el innen. Tudom jól,hogy nem szereted a kórházakat. Otthonra már kitaláltam valami programot kettőnknek. Ha szeretnéd tudni mi az,emeld fel a karod hogy rád adhassam a pólód."- Nyílt az ajtó és Los volt az.Mire eltakarhattam volna magam egy szál fehérneműben,addigra már végig nézett rajtam. Elvörösödtem. 

"Ó bocsesz!! Nem láttam semmit!! - Takarta el rögtön a szemét és neki is ment Kendallnek. Mindketten röhögésben törtek ki én pedig csak némán néztem őket és nem értettem. Fiú logika.Ne akard megérteni. Lényegtelen. 

"Haver ne kukkold a csajomat! Nyomás kifele. Mindjárt megyünk mi is csak éppen durcizik a Picim."- Még mindig nevettek rajtam és nem esett jól. Elvettem a pólómat és magam öltöztem fel. Este még kapni fog érte,ebben biztos voltam. Megfésültem a hajamat,beletűztem a csatot és kész voltam. Logan a kanapén ülve várt. Mikor kimentem a fürdőből egyszerűen csak rám nézett de nem mondott semmit. Úgyhogy én törtem meg a csendet miközben leültem mellé.

"Jól megvagytok Ashleyvel?"- Jött az első kérdésem váratlanul. Láttam az arcán azt a szerelmes mosolyt. 
Totál bele van zúgva Ashleybe. Aki mellesleg az a csaj aki folyton bánt és piszkál. Emlékeztessetek rá,hogy ha komolyabbra fordul a kapcsolatuk szóljak Logannek hogy valójában kivel is akar járni.
Mert,hogy Ashley nem az a cuki,pláza mániás csaj akit hisz,hogy az tuti! Hanem egy minden körmön font kis gonosz boszorkány aki végig nézi ahogy szenvedek. Megtudnám néha folytani egy kiskanálnyi vízben is.

"Jól vagyunk. Ma este mozizunk. Képzeld nemsokára lesz a szülinapja,de még fogalmam sincs mit vegyek neki. Valamelyik nap átjöhetnél és elmehetnénk vásárolni. Benne vagy?"- Vetette fel az ötletet.

"P-persze! De szerintem egyedül is menni fog. Vegyél neki valami csicsás dolgot ami csillog és nyert ügyed van."- Tudtam le gyorsan a választ. Ez a lány nem érdemel meg Logantől semmit. 

"Indulunk! Los segít neked jönni."- Kendall összeszedte a holminkat és felvette a táskámat a vállára a csokrot amit pedig Los hozott nekem, azt a bal kezében hozta. Kedves volt tőle. Bárcsak a bátyám lehetne igazából is. Imádnám.

"Jó jó! Jövök."-Felálltam a kanapéról és Los azonnal a vállam alá tette a kezét és átölelve a vállamnál lesegített a kocsiig. 
"Hazamegyüünk!!!"- Mondtam vidáman ahogy a parkolóban a kocsiig elsétáltunk. Kendall csak mosolygott. Kinyitotta a kocsit és betette a táskát a csomagtartóba. Logan előre ült. Kendall vezetett én pedig maradtam Lossal hátul. Szerencsém volt mert megengedte,hogy az ölébe feküdjek míg oda nem érünk Kendallékhez. 
Takarót is terített rám így hamar el is aludtam. Arra keltem,hogy megy a TV én pedig egy szobában vagyok. Körbe néztem és rögtön tudtam ez Kendall szobája. Biztos elaludtam a kocsiban. Álmosan felültem az ágyban és kinéztem az ablakon. Sötétedett már. Wow. Mennyit aludtam! Este lett. Ez furcsa.

Magam köré tekertem a takarót és lementem halkan a lépcsőn a konyhába mivel az volt közelebb a lépcsőhöz. A konyhában megtaláltam Kendall anyukáját Kathyt. Üdvözöltem őt egy nagy öleléssel és leültünk beszélgetni. 

"Nem! Nem is ők nyertek. Az nem volt gól Los! Fogadok veled egy ezresben,hogy a másik csapat fog nyerni és nem a te kedvenced."- Tartotta a kezét Losnak mikor kijöttek a konyhába innivalóért.

"Áll a fogadás! De ha vesztesz te viszed el Sydneyt sétáltatni nekem egy hétig." - Vigyorgott Los mert tudta,hogy Kendall el fogja veszteni a fogadást.Ahogy megláttak abba hagyták a foci témát és odajöttek az asztalhoz.

"Okés! Nekem jó. " -Váll vonással mondta Kendall majd adott nekem egy csókot- " Hogy aludtál? Felvittelek mert sikerült elbóbiskolnod idefel úton." -Kaptam még egy csókot de ez lágyabb volt. 
"Oh és még valami. Pár hétig itt maradsz nálunk,anyum megengedte ráadásul anyud is szóval minden rendben van.Menjünk fürdeni? Vagy még megnézed velünk a meccs végét. Hmm? "- Húzott az ölébe és a vállamra tette az állát hozzám bújva. Szeretem mikor így összebújunk.Nem bánnám ha így kéne maradnunk örökre.

"Csinálok gyorsan valamit vacsira,addig nézzétek meg a foci meccset. Utána viszont menjetek el fürdeni mert én is szeretnék. Holnap korán kell mennem dolgozni."- Kelt fel a konyha asztaltól Kathy és neki állt vacsorát főzni.

"Los is maradhat addig?"- Néztem Kathyre. Mire mind a hárman rám néztek kérdőn. " Rosszat mondtam?"

"Nem, dehogy is! Csak aranyos vagy! Ez minden."- Ölelt meg Los szorosan fülig érő mosollyal. Elhúzódtam ösztönösen. Mikor felnéztem megint engem néztek. 

"Picim ez mi volt? Eddig mindig megölelhetett téged Los. Most miért húzódtál el?"- Vonta fel a szemöldökét Kendall és Losra nézett majd vissza rám. Lehunytam a szemem és kimondtam, " Mert nyomta a pocakomat nagyon. Kendall én t...terhes vagyok. Sajnálom."- Mire kimondtam sírni kezdtem és felrohantam a lépcsőn hogy elbújhassak valahova. Bezárkóztam a fürdőszobába......

Utáltam magam. Az előbb vetettem véget a kapcsolatunknak. Mostmár,hogy tudja.... biztos el fog hagyni. Egyedül leszek mint eddig is. Nem akarok egyedül lenni. Nem tudtam ellenállni a késztetésnek és kerestem valamilyen gyógyszert. Hamar találtam is.Pont jó volt arra amire kellett.


 Kinyitottam a kupakját de amint a kezembe tudtam volna önteni belőle,kinyílt az ajtó és berontottak Kendallék. Kathy mellém guggolt és letörölte a könnyeimet.Los csak az ajtónál állt minket figyelve. Kendall nem hitte el amit lát. Azonnal ki akarta venni a kezemből a kis gyógyszeres üveget. Átölelt hátulról a derekamnál fogva és az üvegért nyúlt.Rúg kapálóztam megijesztve ezzel Lost. Kathy próbált Kendallnek segíteni de felesleges volt.


Sikoltoztam hogy Kendall ne vegye el a pirulás üveget, " ENGEDD EL!! KELL NEKEM!!! KENDALL ENGEDJ EL!!! NEM VAGYOK HOZZÁD VALÓ!!!! MINDENKI UTÁL!!"-küszködtem vele és sikerült elérnem vele azt hogy Kendall felelmelje a hangját. Soha nem hallottam még kiabálni...

"Anyu vidd ki Lost most rögtön és csukd be az ajtót!"- Mondta hangosan ami megijesztett. Egy pillanatra elgyengültem és simán kitépte a kezemből a gyógyszeres dobozt.Nem engedte hogy megtegyem! Utáltam érte! Erre fel,beleharaptam a kezébe mert mérges voltam rá. Kendall eleresztett azon nyomban. 

"Basszus kicsim!!"- A csuklóimat a fejem felé emelte és a falnak nyomott. Komor tekintettel nézett rám.


"JÓL FIGYELJ! NEM AKAROM HOGY MÉG EGYSZER BEGYÓGYSZEREZD MAGAD! A BABÁNAK RÁD VAN SZÜKSÉGE ÉS TE NEKED KELL VIGYÁZNOD RÁ! TÉRJ ÉSZHEZ! ELHISZEM HOGY MOST MINDEN ROSSZ VELED TÖRTÉNIK MEG,DE HIDD EL SAJNÁLOM! MEG KELL ENGEDNED HOGY SEGÍTSEK..."- Remegtem és szóhoz sem jutottam. Csak potyogtak a könnyeim. Hirtelen Kendall megcsókolt. Szenvedélyesen. 

Az ajkaimon pihentetve az övéit suttogta, " Ne akarj elmenni. Szükségem van rád. Tudnod kell hogy fontos vagy nekem és sz...szeretlek.Igen kimondtam. Szeretlek Picim."- Ez úttal belemosolygott a csókba.

"Én is szeretlek. A babát pedig nem akartam. Ne utálj miatta. Ha kell elvetetem csak ne szakíts velem....."

"Baby baby!! Shh! Akarlak. Akarlak téged és a babát! Minden rendben lesz.Vigyázok rád vagyis rátok." Nem tudta letörölni a hatalmas mosolyt az arcáról pedig nemrég tudta meg hogy apa lesz. Örülnöm kellene neki nem?.... 

2015. május 25., hétfő

(35.rész) Megvédelek bármi áron!

Kommenteljetek,szavazzatok hogy tudjam tetszik nektek és érdemes tovább írnom a történetet:) 
Végre lett szabadidőm úgyhogy 2 naponta várhatóak az új részek,ha nem tudok kitenni új részt akkor következőleg hosszabb részt olvashattok majd hogy ne szomorkodjatok miatta! 
Mindenkinek ezer puszi és ölelés!<3

Kendall szemszöge:

Átöleltem a Picimet és a hátát kezdtem el nyugtatóan simogatni.Nem szeretem látni mikor fájdalmat érez amitől én megvédhettem volna,de nem tudtam. Ashley leült az ágy szélére Martina lábához és ő is vigasztalni próbálta. Mérges lettem. Hogy van képe idejönni? Logan tud egyáltalán a csókról ami mindent elrontott köztem és a Picim között? És hogy miért van most kórházban? Azonnal beszélnem kell vele meg a nővérrel is. Hazaviszem Martinát. Itt nem lesz jobban. Főleg nem azok után ami történt. 

"Ashley tegyük félre ami történt,csak vigyázz Martinára amíg elmegyek beszélni a dokival és Logannel."- Adtam egy puszit a Picimnek és kihúztam Logant a folyosóra.

"Te megőrültél? Minek rángattál ki?"-Logan ordította félig suttogva. Kendall vett egy mély levegőt,kifújta majd megszólalt: " Mert nem tudom elképzelni sem,hogy mi a fenéért vagy itt mindazok után ami történt. Ami miatt Martina kórházban fekszik!"-üvöltöttem tele indulattal.



"Na mondjad akkor! Los csak annyit írt meg nekem smsben hogy baleset történt. Nem mondta el a részleteket,de ha már így rám támadtál ki vele,hadd halljam!"- Vágta rá Logan.

"Aznap délután a drágalátos barátnőd a suliban lesmárolt. Film nézés közben Jamesnek elmondta Los,James nekem támadt rögtön. Martina pedig kidobott! A hülye csajod miatt aki nem bírta a nyelvét a szájában tartani! A többit meg nem tudom mivel kidobtak a lakásból...de utána elmesélték nekem és kiderült,hogy Martina halálos fenyegetéseket kapott sms-ek formájában. És mikor azt az utolsó sms-t kapta hogy tegye meg....megtette....!!"- Dőlt neki Kendall a falnak sírva ahogy az egész újra felzaklatta.

"Mi?!"- Reagált rá Logan hirtelen. Fel se fogta. Nem tudta mi igaz belőle és mi hazugság. Mivel Kendall mondta ezért valószínűleg igaz,de....az nem lehet hogy a barátnője lesmárolta a legjobb haverját...ugye?
Hirtelen sikoltást hallottak. Össze néztek ijedten és berohantak azonnal Martina kórházi szobájába. Amit láttak az mindkettőjüket lesokkolta teljesen.


Martina szemszöge: 
( Miközben Kendallék kint voltak a folyosón)

Megpróbáltam megállítani Kendallt de hiába. Kiment Logannel. Itt hagyva engem Ashleyvel. Ráadásul még Los is elment, hozzám friss ruháért mert Kendall hazavisz. Mosolyogtam gyengén és hátra dőltem az ágyban betakarózva mert kezdett hűvös lenni a szobában. Kb. 10 perce Kendall nyitotta ki az ablakot bukóra mondván,hogy szükség van friss levegőre.Csak egy gond van...elfelejtette becsukni.Vacogni kezdtem. Mikor Ashley felé fordultam  megszorította a csuklómat és belém vájta az 5 centis műkörmeit. Kicsúszott egy halk nyögés a számon ahogy elkezdett könnyezni a szemem és beleharaptam az ajkamba.

"Tartsd távol magad a pasimtól különben következményei lesznek. Ne becsüld alá,hogy mire vagyok képes. Ha akarom tönkretehetem az életed! De sokkal szórakoztatóbb a közeledben lenni és rettegésben tartani téged. Olyan muris."- Nevetett fel irritálóan.

"Nem miattad tettem meg a vágást! Közöd nem volt hozzá!!! "

"Aha!Én meg higgyem is el mi? Cicám neked ez nem megy.Kendall népszerű,sok haverja van ráadásul normális családja van. Ellentétben veled. Neked ezekből mid van? Semmi. Komolyan gondoltad,hogy kellesz neki? Tutira csak szexre ment ki a játék.Bár ha fogadás volt,a randi is belefér. Csak ne lepődj meg mikor egy nap mikor suliba jössz,mindenki rajtad fog nevetni hogy milyen naiv kislány vagy.Úgy sajnállak" mondta 0 szimpátiával és önelégülten vigyorgott. Halkan elhúzódtam de a hasamra tette a kezét és rátámaszkodott. Elkezdtem rúgkapálózni végső kétségbe esésemben.Nem eresztett.Őrjítően fájt.

 Inkább haltam volna meg. Ez volt az első gondolatom. De ezt a gondolatot követte a következő ami tudatta velem,hogy a családom és a barátaim miatt nem  adtam fel. Éreztem ahogy a fájdalom egyre jobban átveszi a testem irányítását és kezdek homályosan látni.Utolsó emlékem az volt ahogy egy segítségért kiáltás jön ki a számon,elhomályosul minden.Láttam két pár lábat felém rohanni...ezután teljes képszakadás.

Kendall szemszöge: 
Azonnal megnyomtam a nővér hívót és kitakartam a Picimet. Tudom nem szabadott volna,de ilyenkor senki nem tud épp ésszel gondolkozni,csak teszi amit a szíve diktál. Lerúgtam magamról a cipőmet,félre dobtam a dzsekimet és felmásztam az ágyra. Pontosabban a derekára ültem és elsöpörtem a kusza tincseit az arcából majd megcsókoltam. Próbált óvatosan az arcát paskolgatni,de semmi nem történt. Csak ott feküdt ájultan. Felegyenesedtem a derekán ülve még mindig és éreztem két erős kart ahogy lehúznak a babybogyómról és leültetnek a fotelba. 

"De nem reagál semmire! Csak segíteni akartam!Engedjenek oda hozzá!!"-Harcoltam de vissza tartottak. A könyökeimet a térdemre támasztottam és beletemettem a tenyerembe a fejem. Nem akartam hogy sírni lássanak... Fel se kellett néznem,így is hallottam Ashley nyafizó hangját ami bántotta a zene szerető fülemet.

"Fogalmam sincs miért ájult el. Én csak simogattam a karját mikor hirtelen görcsbe rándult,rázta a hideg és lefagytam egyszerűen.Logiemanócskám te ugye hiszel nekem.Annyira szeretlek!"-Hangos csókokat hallottam. Brr. Hányni tudtam volna tőle.

"Semmi baj nyuszómuszóm hiszek neked. Most hazamész rendben? Itt maradok Kdoggal. Szüksége van rám. Itt van $10 (10 dolcsi)  hívj taxit magadnak. Majd beszélünk. Szeretlek egyetlenem!"- Logan adott egy irtózatosan hosszú búcsú csókot Ashleynek. Esküszöm,hogy akár rekordot is dönthettek volna vele! Nem viccelek! Hirtelen nyugalom és csend lett amint lelépett Ashley. Imádtam!
Vissza a történtekhez. Még mindig nem tudom mi folyt le köztük amíg magukra hagytam őket. Halk suttogásra lettem figyelmes. Felkapva a fejem,mosoly ült az arcomra. Egyúttal meg is könnyebbülve.

"K..ken.."-jött ki halkan a Picim száján. Ébren volt megint. Hála az égnek.
Megköszörültem a torkomat," Doktor úr,szabad lenne egy percre? "

"Adjatok be neki infúziót és rendbe fog jönni a kisasszony. Igen fiam? Mond gyorsan."

"Tudom,hogy ez az ájulás nem a legjobbkor jött de az lenne neki a legjobb ha hazavinném még ma. Tudja otthoni környezet.Csend,nyugalom."-Mondta reményteljesen. Remélve,hogy hatni tud a dokira. 

"Sajnálom de szó sem lehet róla. Ki kell derítenünk mi okozta a rángatózást. Addig biztos bent kell maradnia. Sajnálom."- Válaszolta a doki együttérzően.

"A...ash...ley...megnyomta a pocakomat...am..amiatt volt..."- Egy nagy könnycsepp gördült le a Picim arcán én pedig azonnal odasiettem az ágyához. 

"Miért mondod úgy hogy pocakodat? Szívem mond el mi van. Kérlek."- Pusziltam meg a homlokát mire ijedten rámnézett. Nem tudtam mire vélni a viselkedését. Furcsa volt.





2015. május 23., szombat

(34.rész ) A baj nem jár egyedül!

Martina szemszöge: 

"James jó reggelt!"- mondtam neki egy apró mosollyal enyhítve a kínos csendet. Kendall leült mellém az ágyba mit sem törődve James szúrós nézésével.

"Kendall,te ezt most komolyan gondoltad? Hogy mered megcsókolni Martinát azok után,hogy megcsaltad Ashleyvel? Miattad van most kórházban! Ez nem segít rajta egyáltalán!"- mondta kicsit mérgesen. Lehajtottam a fejemet mert szégyelltem magamat. Mégis csak Jamesnek van igaza....hisz Kendall tényleg smárolt Ashleyvel....meg el is titkolta...egy könny csordult ki a szememből és gyorsan le is töröltem a bal kezemmel.
"James? Kicsit halkabban. Nem szeretem ha veszekedtek."- mondtam lehajtott fejjel.

"Bocsánat Martina. Ne haragudj csak hirtelen jött ez az egész. Nem tudtam hogy valakinek van ennyi bőr a képén." - Mondta James Kendallre célozgatva aki meghúzta magát mellettem.

Los ledőlt a kanapéra és elkezdte enni az egyik szendvicset, " James mi a bajod Kendallel? Úgy csinálsz mintha te még sohasem csaltad volna még meg egyik csajodat sem. Ami valljuk be eléggé furcsa lenne. Hisz te mindenkivel flörtölgetsz."

James ránézett Losra és maga elé meredt, "Jó bevallom én sem vagyok egy szent,na....de az a csaj megérdemelte! Gonosz volt és nem bírtam már a nyávogását meg az állandó sminkelgetéseit! Túl sok volt és így könnyebb volt vele szakítanom.Valljuk be ez jogos megcsalás volt ha úgy vesszük."-Vonta meg a vállát.
Mikor hirtelen megfogta a takaró alatt Kendall a kezem  elmosolyodtam, mert tudta hogy nem akarok most ilyen dolgokkal foglalkozni. Ismer már engem ahhoz eléggé,hogy tudja valami bánt és amit James csinál az egyáltalán nem segit rajta,hanem éppen ront. Kopogtak és besétált a dokim.

"Martinát meg kell vizsgálnom,kifáradnának arra a kis időre kérem?" - Mondta nyugodtan és kedvesen.

"Elnézést doktor úr,én nem maradhatnék bent?"- Mondta Los azonnal. Bármi van ő a védelmező típus és mindig kiállt mellettem. Hálás vagyok hogy mindig mellettem van.

"Nem hiszem,hogy Martina szeretné. Kicsit beszélgetnem kell vele pár dologról.Eléggé személyes ügyről van szó."- Ahogy ezt kimondta rögtön eszembe jutott hogy miről is van szó! Hát persze,a piciről. Az én picimről aki a pocakomban lakik és most már tudok róla. Nehéz hozzá szokni a gondolathoz. Időbe fog telni.

"Los menj ki kérlek. Ha tudok róla beszélni akkor megfogjátok tudni időben.Ígérem. De most még én sem tudom hogyan döntsek." - Mondtam egy apró bólintással. Los gyorsan adott egy ölelést tudatva velem,hogy semmi baj megérti majd mindhárman kimentek a szobából még Kendall is. Miközben bejött egy nővér pár tűvel meg gyógyszeres üvegcsével.

"Azok minek kellenek? Miért kellett a barátaimat kiküldeni?"- kérdeztem megijedve és a hasamra tettem a kezemet önkéntelenül is megvédve a kisbabámat.

"Nyugodjon meg hölgyem. Csak vitaminokat kap a pici miatt és megnézzük,hogy rendben van-e az anya vagyis ön. Semmi olyan amitől tartania kéne és jobbnak láttam kiküldeni a barátait mert nem hiszem hogy így akarná a tudtukra adni,hogy várandós.Inkább nyugodtabb körülmények között."- Mosolygott a doki és megvizsgált. A nővér előkészítette a két injekciós tűt a baba vitaminokkal és beadta nekem. Majd segített átöltözni egy tiszta pizsibe és átcserélte a kötést a kezemen is. Szerencsére a katült már kivehette a karomból ami miatt már annyira nem volt kellemetlen az ágyban feküdnöm. A nővér segített elővenni Kendall laptopját a táskájából és oda adtam nekem. Éppen kinyitottam mikor éreztem hogy pisilnem kell.
Lassan kimentem,megmostam a kezem gyorsan és  mire visszamentem, már ott voltak a többiek a szobában.
Kendall és James azonnal hozzám sietettet és az ágyba segítettek. James az ágyba emelt fel,Kendall pedig betakart óvatosan. Szeretem őket de néha a babusgatással az őrületbe tudnak kergetni!

"Srácok tudok járni még! Nem vagyok beteg...!"- Mondtam durcizva és keresztbe fontam a karomat úgy dőltem hátra a puha párnámra sóhajtva egy nagyot. Kendall arcán egy mosoly jelent meg,szerinte mindig cuki mikor rámjön a durcizhatnék.Ő imádja,ellentétben velem.

"Igaz Martina!Nem beteg vagy,csak majdnem megölted magad. Ez egyáltalán nincs rendben. Az a hülye csaj miatt képes lettél volna itt hagyni minket? Miért? Miért nem vagyunk mi elég jó neked?És miért ijedsz meg és csöndesedsz el mikor rákérdezünk hogy mi bánt?"- Halmozott el a kérdéseivel én pedig megszólalni sem tudtam hiszen akkora gombóc volt a torkomban....
Lehunytam a szemem mert az az este jutott eszembe mikor Kendallel eljöttünk az étteremből a dupla randinkról Logannel és Ashleyvel.Aznap éjjel szakadt az eső. Késő este volt.Bent az étterem mosdójában pedig rossz volt. Még mindig emlékszem amit Ashley mondott,hogy én Kendallnek soha nem fogok kelleni. Pedig ez egyáltalán nem igaz! Ő igenis szeretem engem! Csak akármennyire is bízom benne és a srácokban sajnos a titkomat nem árulhatom el nekik,mert nekem származna bajom belőle és nem nekik. Tehetetlen vagyok.
Ráadásul,most itt van ez a baba téma is. Mégis hogy adagolhatnám be nekik,hogy : hé srácok! A legjobb barátnőtök babát vár a legjobb haverotoktól!!? Nonszensz lenne és nem bírom sokáig.

Mire észbe kaptam éreztem egy erős kart a derekam körül.Egy lágy hang suttogott a fülembe: Baby nyugodj meg. Semmi baj nincs. Itt vagyok." Felnéztem és láttam hogy  Kendall aggódva figyelt engem.

"Mi történt?"- Kérdeztem nem értve a dolgot. James összevonta a szemöldökét és próbálta kideriteni,hogy mégis mit rejtegetek. Los be is fejezte a reggelijét és már az ágyam melletti székben üt és fogta a bal kezemet és lágyan simogatta.

"James rákérdezett hogy miért csináltad...ezeket.( Los gyengéden végig simitotta a kötésemen az ujját és rámnézett) Mire te elbambultál majd remegni kezdtél. Kendall átkarolt és megnyugtatott. Minden rendben van? Ha kell hívok dokit vagy bármi."-mondta aggódóan mintha csak a bátyám lett volna aki csak meg akar bizonyosodni arról,hogy jól vagyok.

"Óh! Igen persze jól vagyok,semmi csak elgondolkodtam."-Hazudtam félig mivel csak a mondta vége volt igaz az eleje pedig egy oltári nagy hazugság.Utálok hazudni mindennél jobban.Főleg nekik.

James bólintott majd a fogas felé nyúlt és felvette a kabátját," Remélem. Bocs de most mennem kell,vendégek jönnek hozzánk és otthon kell lennem.Majd holnap bejövök megint. Légy jó. " Odahajolt hozzám egy puszit nyomott a homlokomra majd megölelt és elment. Így hármasban maradtunk én,Los és Kendall.

Nem értettem,hogy Kendall miért figyeli árgus szemekkel Jamest és hogy még akkor is nézte az átlátszó üveg ajtót mikor már James jócskán kisétált a kórházi szobából. De tudhattam volna hogy nem kell sokáig várnom a válaszra ugyanis amint tiszta volt a terep,lágy ajkait éreztem a számon amik már annyira hiányzottak.
 Nem akartam elhúzódni. Hazudnék ha azt mondanám hogy Kendall ajkai,forró csókjai nem hiányzottak. Pedig épp ellenkezőleg! Már éheztem rá!Belemosolyogtam a lágy csókba majd megtörve a csókot,Kendall vállához bújtam átölelve a derekát szorosan.

"Hihetetlenül édesek vagytok! De tényleg!"- Ábrándozott Los ahogy minket nézett aranyosan.

"Az még édesebb,hogy már nem kettesben vagyunk hanem hármasban."-Csúszott ki a számon.
Mikor nyílt az ajtó Logan és Ashley kézen fogva sétáltak be.Remek! Mindenki a legjobbkor jön meglátogatni engem!?...Francba!!!

Logan odajött megölelni engem: " Hogy vagy?Los szólt,hogy mi történt. Aggódtam érted! Azonnal idejöttem Ashleyvel."-Mondta és összekulcsolta a kezét Ashleyével. Rámjött a hányinger....Ashleyvel összeütközött a tekintetünk.


Összerándult a gyomrom.
Sírva bújtam Kendallhez," Vigyél haza kérlek!.....Nem akarok itt lenni.Hívd anyut..."