(98.rész) Börtönben töltött éjszaka

Kendall szemszöge: 

Végig kellett néznem ahogy a pincér kikísérte a Picimet a konyhára.Felkeltem az asztalunktól mérgesen.Miért kellett tönkre tennie ezt a szép estét? Hozzá se értem...A konyha ajtóban láttam ahogy küzd a pincérrel."Maga barom! Engedjen el! Ő a férjem és csak ittunk!"- Kelt ki magából ahogy a hátára ugrott. Úú ez csúnyán fog végződni. Közbe léptem lehúzva a Picimet szegény srácról. "Ne haragudj,csak terhes.A vacsit kifizetném most azonnal ha lehet."- Nyúltam a pénztárcámért mikor kattant valami a csuklómon.Hátra pillantva megláttam két böhöm nagy zsarut.Éppen lefogták a karjaimat. Na most vagyok nagy pácban!! Martinára esett a tekintetem,megráztam a fejemet.Pocsékul végződött a békülős vacsink.Itt szállt el az utolsó esélyem a semmibe.Meg se lepődnék ha ezek után szóba se állna velem. Az egyik rendőr gorombán csak annyit mondott,"Bevisszük önt az őrsre aztán tisztázhatja az ártatlanságát ha tudja."- Célozva enyhén a szituációmra. Még a rendőr szerint is nehéz lesz kidumálnom magamat. Martina kezéről készítettek egy képet. Megkérdezték fájlalja-e,hál istennek nemet tudott mondani az imént feltett kérdésre. Az asztalunkhoz visszament hogy elhozza a kabátjainkat. Az enyémet az egyik rendőrnek adta."Ne hagyják megfázni! Kérem."- Az utolsó tett jogán kaptam egy búcsú csókot tőle. Tele volt  vágyakozással,szenvedéllyel,szeretettel.

 Mi lesz velem ott bent nélküle,el sem merem képzelni.Elindultak velem a járőr kocsihoz,de megmakacsolva magamat nem hagytam a dolgot. "Picim hívd fel Kevint hogy azonnal jöjjön  érted.Nem hagylak itt titeket egyedül."- Álltam a sarat amíg jobbra balra rángattak a rendőrök.Martina intézett egy hívást majd annyit mondott,"Kevin elindult,mindjárt ide ér. Itt megvárom,ne aggódj."- Fújt nekem egy puszit. Mosolyogva úgy tettem mintha elkaptam volna a számmal. Eddig a pillanatig tűrtek türelemmel a zsaruk. Megfogtak és kirángattak a rendőrautó hátsó részébe. Még a gyerek zárat is lenyomták. Mintha annyira meg akarnék szökni. Elég lesz az estét egy hideg cellában töltenem.Sóhajtva hanyatt dőltem az ülésnek.

Kevin szemszöge : 

Otthon leszedtem a ruhákat a szárítóról és rendet tettem.Mint aki jól végezte dolgát,lehuppantam a puha kanapéra. A telefonomat a kávézó asztalra tettem,hogy felvehessem ha hívna az iroda főnöke akinél reggel interjún voltam.Borzasztóan türelmetlen voltam. Bármelyik pillanatban csenghet! Egy hívás eldöntheti a jövőmet.Egy bő 20 percig ültem a tévénél amikor meghallottam a telefon csörgést.Izgatottan érte nyúltam,majdnem levertem a kávézó asztalról a nagy sietségben. "Jó estét!!Megkaptam az állást?"- Szóltam bele.Lehervadt a kedvem mert egyáltalán nem az a hang szólalt meg a vonal másik végén akit reméltem hogy fog."Értem kellene jönnöd mert balhéba keveredtünk."- Halkult el a mondat végére.Mérges lettem,hiszen Kendall megígérte hogy vigyázni fog Martinára! A gondolkozásomat Martina szakította félbe ijedt hangon. "A Paris étteremnél várlak...siess mert egyedül vagyok."-Csuklott meg a hangja. Ekkora baj lenne?Mit művelt a bátyám. Ki kell derítenem. "Bújj be a kabátodba nehogy megfázz,5perc és ott vagyok.A többivel később foglalkozunk."- Mondtam a fogam alatt,reménykedve hogy nem sejti mennyire dühös vagyok.

Mire oda értem az utcában 2 rendőr autó villogott.Lefékeztem hirtelen,kiugrottam a  kocsiból Martinához sietve. Ott ült az étterem előtti lépcsőn vacogva a hideg éjszakában.Felhúztam magamhoz.Átöleltem melegen. A nyakamhoz bújt a fejével. "Elvitték az őrsre..."- Bökte ki fáradtan. Még jobban magamhoz húztam. "De ti jól vagytok? A baba is?"- Leguggoltam a hasához és megpusziltam a pocakját.Megsimogatta ebben a helyzetben a hajamat Martina. "Jól vagyunk mindketten,egyedül a kezemet égettem meg még otthon.Kevin elmegyünk Kendallért? Még biztos fogadhat látogatót."- Kérdezgetett engem erről.Mielőtt bármit is mondtam volna,beültettem őt a fűtött kocsiba. Hátra adtam neki egy takarót is a biztonság kedvéért."Tudsz egy címet adni ahová vihették?"-Fordultam hátra a vezető ülésben.Erre a válasz egy nagy fejrázás volt. Ott kuporgott az ablakhoz dőlve,betakarva. Látszott rajta az álmosság és hogy mennyire kivan. A második piros lámpa után már hangosan szuszogott. A rendőr őrs felé indultam el,csak közben rájöttem hogy a városban több száz van és ki tudja éppen melyikbe vihették be. Nem szívesen tettem meg,de megfordultam és inkább hazafele vettem az irányt.Martinát muszáj volt ágyba tennem.Hazaérkezés után becipeltem a karjaimban. Letettem a nappaliban levő kanapéra. Kizártnak tartottam,hogy képes lettem volna felvinni az emeletre egyes egyedül.Amikor az ágyon volt,hátra lépve megnéztem minden rendben van-e.Csupán a talpa lógott ki. Oda lépve gyorsan betakartam azt is. Öt lépéssel arrébb jártam mikor mocorgást hallva megálltam.Féltem hogy véletlen felkeltettem,viszont csak hasra fordult és aludt tovább. Lerendezve őt,levettem magamról a kinti ruhát és maradt rajtam egy szál alsónadrág. Kinyitottam a kanapé melletti karos széket majd betakarózva én is elvándoroltam az álom világba.

Martina szemszöge:

Reggel 10 óra tájt a konyha asztalnál ültem Kevinnel és meglepetésemre én vezettem a társasjátékban! Nagyon boldog voltam miatta.Kevin szinte egy bajnok,legyőzni pedig esélytelen. De nekem most úgy tűnik sikerül.Kevin lépett hármat a bábújával. Belekortyoltam a narancslébe amiből csak kevéske maradt a pohár legalján. "Oh ne csináld! Ha egyel kevesebbet lépsz,megnyertem volna!"- Háborodtam fel jogosan. Túlságosan is belelovalltam magamat a gondolatba hogy igenis megnyerhetem ezt a kört."Veszteni tudni kell Martinám!"- Egyszerű könnyedséggel rám nyújtotta a nyelvét.Felkelt az asztaltól egy kis nasi után pótlásért. "Perecet is tegyél a tálbaa!"- Szóltam neki a konyha másik végéből. Lusta voltam felkelni,ahhoz túl kényelmesen ültem a széken.A családi idillt megzavarta valami,vagyis inkább valaki. Kendall berontott és nekiment Kevinnek. Kevin elejtette a rágcsás tálat és az össze finom sós rágcsálni való szétszóródott a konyha kövön.Kevint ütötte ahol csak tudta. "Képes voltál a börtönben hagyni éjszakára? Milyen testvér vagy te! Anya mit szólna ehhez ha megtudná?"-Kendall forrt a dühtől,az ajka tiszta alvadt vér volt. Tudtam jól mi történhetett odabent. Vettem a bátorságot és közéjük álltam.Volt bennem egy kis félsz,hiszen egy karlendítésükbe kerül és a földön kiütve fekszek majd.Félre söpörtem ezeket a gondolatokat.Megfogtam Kendall arcát hogy csakis rám figyeljen. Abban a másodpercben mintha átkapcsoltak volna benne valamit,magához ölelt."Mi a franc ütött beléd. Nem hiszem el ahogy viselkedsz. Kérj bocsánatot!"-Lökte félre Kevin az öccsét amint a fürdőbe sietett lemosni az arcát. Kendall játszani kezdett a tincseimmel. Még mindig nem moccantunk a konyhakőről."Bocsánatot kell kérnem Kevintől,megint baromként viselkedtem!"- Nem engedtem el a karjaimból."Majd bocsánatot kérsz tőle később,előbb mesélj mit csináltak veled a rendőrségen. Tiszta alvadt vér a szád."- Letöröltem a vért a pulcsim szélével az ajkairól."Jó kis lila foltod lesz."- Valaki boxzsáknak használta,ez meg is látszott rajta.Mindez csak egy doboz sör miatt volt. Tanulság,nyilvánosan többé nem rendelünk alkoholos italt,sem sört. Az emberek mindenféle sztorit össze tudnak belőle tenni. Kissé félelmetes.

"Két macsó motoros azt hitte rajtam kell levezetniük a dühüket. Kaptam pár öklöst. Hol ide,hol oda."- Vonta meg a vállát,mintha semmiség lenne. Szigorú pillantást vetettem rá hiszen így is lila foltos volt a bal szeme."Ne bohóckodj! Az a kettő fickó simán péppé vert. Nekem kell a második baba mellé egy szuper apuka."-  Minden igyekezetemmel próbáltam felvidítani."Egy órán át kihallgattak ,aztán alhattam a padlón."-Láthatóan bele borzongott. Megpusziltam a feje búbját. "Gyere segíts össze pakolnom.Mindenem fent van."- Felkászálódtam a földről nagy nehezen. Kendallt magammal húzva.Felcsillant a szeme amint feldolgozta mit is jelent ez. Bólogattam csak.Igenis haza költözöm.Felfele menet utol se értem Kendallt. Simán felszaladt. "Kev!! Képzeld mit mondott Martina. Hazajön velem!"- teljesen váratlanul letámadta a bátyját aki a fürdőben látta el a saját sebeit. Ő csak fapofával ennyit szólt." Komolyan hazamész vele? Egyik pillanatban vadállatoskodik a másikban meg már szeretgetni való. Ugye nem veszed be a színjátékát....mi van ha következő éjjel agyonver? Nem engedlek el vele.Itt maradsz velem."-Becsukta a gyógyszeres szekrényt,ami inkább csapásnak volt mondható.Következő mozdulattal a csuklómat szorongatta. Kendall sem engedett el,viszont Kevin se.

"Nem fogom bántani,majd rájössz hogy igazat mondok.."- Pakolni kezdett a táskámba. Kendall és Kevin között ingázott a fejem. Ki hangjának adjak igazat?? Kendall tényleg erőszakos tud lenni néha,Kevin pedig mindig vigyázott rám.Itt kéne maradnom,de a szívem Kendallhez húz. Odabújtam hozzá,"Hazamegyek vele."- Kaptam egy puszit a fejem búbjára. "Ez az én csajom.Kevin köszi hogy meghúzhatta magát nálad és azt is hogy kórházba vitted. Ó és ne haragudj a dühkitörésemért."-Húzta el a száját mert tisztában volt vele mennyire megverte a saját bátyját."Bármi van,hívj nyugodtan."-Köszönt el tőlem Kevin. Aprót bólintottam. Kendall kicipelte a táskámat a kocsiba,én addig beszálltam. Egész hazafele úton csendben volt. Otthon átöltöztem és megkerestem Kathyt. A konyhában sütött éppen sütit. Lili volt a kuktája. Az orra hegye is maszatos volt."Anyu hazajöttéél!"- Ugrott a konyha pultról a nyakamba.Jó szorosan megölelgetett."Apu nem engedett pancsolni...most lehet?"- Kérdezte csillogó szemekkel. Igent várt válaszként.Hát rábólintottam.

"Óó igeeen!! Össze szedem a játékaimat addig."- Ott is hagyott a konyhában.Nem kellett több neki."Mi jót sütsz anyu."- Ült le a pultra Kendall is.Bekentem csoki mázzal a sütiket amiket majd beteszünk a sütőbe. "Lili kedvencét.Csokis puszit ahogy ő hívja."- Ezen mind nevetni kezdtünk. Mintha érezte volna,hogy róla beszélünk megállt Lili egy szál bugyiban a konyha ajtóban. A kezei tele voltak fürdős játékokkal."Min nevettek?"-Ráncolta össze a homlokát. Kendall felkapta."Azon hogy csokis puszinak hívod a habcsókot.Felmegyünk pancsolni nehogy megfázz."- Kacsintottam Lilinek.Vissza integetett a kacsájával. Ő tudta mit jelent ez,mikor 4 éves lett,összebeszéltünk Kendall ellen egy picit.

Bő egy órával később lent beszélgettünk Kathyvel a konyhában egy tea mellett. A süti eközben készen lett."Lili nem vagy eszednél?! Tiszta víz vagyok!"- Viharzott le kicsit idegesen Kendall. Elfojtottam azt a gonosz kacajt mielőtt kijöhetett volna.Kathy kérdőn nézett engem. Próbálta kitalálni mit műveltünk.Feltettem a kezemet a magasba. "Én semmiről nem tehetek. Esküszöm!"- Hirtelen két vizes kar ölelte át a derekamat. "KENDALL!! "- Elkezdtem sikítozni,csapkodni őt. "Ugyan babám,ez csak víz. Nem lesz tőle semmi bajod."- Simán kinevetett!! Ezt még vissza kapja az biztos.

MEGLEPETÉS!

Elkészült a mágnesre nyomtatott kép! Eddig két embernek készítettem el. Aki szeretne az szóljon különben nem tudok nektek küldeni ha szeretnétek egyet ti is.

 Üdvözlettel - Timi-

Emailre küldjétek el a postai adatokat a levélküldés miatt.!Bizalmasan kezelem,senki nem fogja megtudni.!(kassaitimea11@gmail.com) Erre az email címre várom az email-eteket.

Amint kapok postázási címet máris küldöm az ajándékotokat. xo

KELLEMES ÜNNEPEKET!

(97.rész) Balul elsült randi

Csináljunk egy játékot,azok akik folyamatosan vagy alkalmakkor hozzászólnak a bejegyzésekhez azok kapnak egy kis apró ajándékot.Ha magadra ismersz,vedd fel a kapcsolatot velem : kassaitimea11@gmail.com -on. Csak a lakcímet beszéljük meg a postázás miatt. Ez az én karácsonyi ajándékom nektek.❤Találkozunk 2017-ben. Kellemes ünnepeket mindenkinek!!

Kendall szemszöge:

Amint felkeltem reggel,felvettem egy pólót. Kiosontam halkan a szobából,le a konyhába.Kevin már végzett a reggelivel. Indulásra készen állt. "Jó reggelt.Nem leszek itthon pár óráig,itt tudsz maradni amíg vissza nem érek?"- Vette fel az öltönyét és a táskáját. Ivott gyorsan egy kortyot a maradék kávéjából.Elkezdtem csinálni a reggelit Martinának. Gondoltam meglepem egy ágyba vitt reggelivel. Összekevertem a tojást a tálban,a serpenyőt a gázra téve.Felnéztem Kevinre" Igen itt maradok,úgyis van egy tervem a számára. Majd kell benne a segítséged viszont."- Figyelmeztettem. Bólintott sietve. "Bármiben segítek!Drukkolj nekem!"-Végszóra kint is volt már az ajtón.

Martina szemszöge:

Valaki elfelejtette behúzni a függönyt. Szemembe sütött a nap. Összeszorítottam a szememet mert eszem ágában sem volt felkelni.Ennek ellenére ugyanúgy zavart a felkelő nap fénye. Nyöszörögve a hasamra fordultam és vissza aludtam. Fogalmam sem volt mennyi idő telhetett el a felkelésem és Kendall ébresztése között. Hatalmas mosollyal üdvözölt egy tálca reggelivel a kezében. Álmosan felültem kómásan. " Jó reggelt."- Mondtam monotonon,halkan.

"Látom felkeltett a nap. Kev elfelejtette lehúzni a redőnyt,bocsi amiatt.Nézd csak,hoztam neked reggelit."- Odamentem hozzá az ágyhoz. Felhúztam a takaróját hogy mellé ülhessek én is. Szinte hangosan korgott addigra a gyomrom. Nem bírtam hinni a szemeimnek. "Jólvan ne nézz le,a karomba veszlek."- Mielőtt ellenkezhetett volna bármit is  kivittem a fürdőszobába. Elájult volna ha meglátja amit én láttam. Amint a fürdőben voltunk,levettem róla a pizsi nadrágját,bedobva egyenesen a mosógépbe.Minden mozdulatomat végig követte a szemével. Összeért a tekintetünk. Nagy szemekkel nézett rám. "Nem.nem.neeem!" Tört össze a szemem láttán.Átkaroltam hátulról,nehogy elessen.

 "Shhh itt vagyok."- Tartva a jobb karommal átölelve,kinyitottam a meleg vizet,majd beemeltem a kádba. Fogalmam se volt,hogy fáj neki vagy sem. Csendben szipogva lefürdött és belebújt a pólómba és a melegítő nadrágjába.Ettől kezdve meg se mukkant.Elpakoltam magunk után benyomva a mosógépet is hogy kimosson mindent.

A babámra lent a kananpén találtam. A tv ment,a kedvenc sorozatát nézte. Kevinnek csomó sorozata van a tvjén elmentve. Lehet otthonra is beszerzek egyet.-Gondoltam. Körbe néztem a nappaliban egy puha takarót keresve,rá is leltem a könyvespolc melletti karosszéken. Lehajolva érte felvettem. Hátulról megkerülve a kanapét betakartam mert elaludt.Fogtam a távirányítót és kikapcsoltam a tv-t. Tisztában voltam azzal,hogy valószínűleg pár órát biztos alszik még. 

Felmentem rendbe tenni az ágyat és új lepedőt húztam fel a régi helyett. Mire kész lettem lejárt a mosás. Ki is teregettem.Azon gondolkoztam mivel tudnám felvidítani. Egy sima filmezéstől nem változna meg semmi. Hosszú agyalás után kitaláltam a legaranyosabb ajándékot. Írtam sietve egy sms-t Kevinnek. Az állt benne : Siess haza Kev! Szükség lesz a videó készítő tudásodra.Részleteket majd itthon mondok. Ledobtam a konyha pultra a mobilom. Mivel semmi pénz nem volt nálam kölcsön vettem Kevin pénztárcájából egy húszezrest. Magamhoz vettem a telefonom,kocsikulcsot és elugrottam a közeli áruházba. 

Egy jó ideig bolyongtam a ruha boltban mikor segítségemre sietett egy középkorú nő. "Jó napot,tudok segíteni önnek?"- Megkönnyebbülten sóhajtottam egyet bólintva. Megesküdnék rá,hogy rossz méretet választottam. Így is két ruhát cipeltem magammal körbe nézegetve a többi között. "Hanyas méretet hord a felesége? Ez szerintem hatalmas lesz ránézésre is."-Nyúlt a kezemben levő ruháért. Én azonban vissza húztam magamhoz azt. "Ne! Ez a kettő tetszik. A mérete lehet tényleg nem passzolna..."- Szontyolodtam el. Igenis is bombázó lenne ebben a szoknyában! Valamiért elmosolyodott,mi olyan vicces ezen?

"Mutasd csak,ó ez sok méretben van. Jólvan itt is vannak. Ez a legkisebb,(tartotta magasba a bal oldalit amit fogott,aztán a jobb oldalit) ez pedig egy számmal nagyobb."- Honnan döntsem el melyik lenne jó rá??Ekkor esett le mi a teendőm és cseppet sem rajongtam érte azt elárulom!! Fel kell próbálnom őket. Egyszer szórakozásból felvettem egy ruhát a boltban ami RÁ pont passzolt. Egyedül a hossza nem volt megfelelő. Minden bátorságomat összeszedve,sikerült fapofával kiböknöm. "Ne nézzen rám furcsán de fel kell próbálnom őket. Hosszú sztori. Ígérem vigyázok rájuk!" Vontam fel a szemöldököm. Esküdni mertem volna rá hogy melegnek nézett. Kit érdekel.

A kisebb ruha már a derekamon nem jött fel úgyhogy áttértem a nagyobbra ami tökéletes volt.Hatalmas mosoly terült el az arcomon.Felöltöztem sietve,hogy vissza tudjak érni még Kevin előtt. Ki fog nyírni ha nem talál otthon senkit Martinával.A kasszánál még utoljára kaptam egy nézést és a hátam mögött súgdolózást,de ha tudnák mire készülök elámulnának az tuti! Betettem a hátsó ülésre a ruhát és elindultam haza.

Martina szemszöge:

Tévéztem amíg le nem jött Kendall,azt hitte alszok pedig nem is azt csináltam csak tettettem. Viszont édesen betakart mint ahogy régen tette esténként.Melankóliásan kicsoszogtam Kev papucsában a konyhába teáért. Lábujjhegyre álltam a pultnál hogy meglessem van-e tea a kancsóban. Pechemre még egy kortynyi sem volt benne! Monoton oda tettem forrni a vízforralóba a vizet. Rájöttem itt minden magasabb mint nálunk otthon.Mondjuk Kev magas,ez tény.Mindegy is,lehalásztam egy jókora bögrét a szekrényből. Tettem bele citromlevet és cukrot ahogy szeretem.A forraló csipogni kezdett,leemeltem hogy beleöntsem a bögrémbe.

Kiesett az a pillanat amint öntöm a forró vizet a pohárba...lenéztem és sikítottam egyet. Hirtelen nem tudtam mit tegyek. Beugrott az oly sokszor hallott mondtad miszerint hideg víz alá tartva enyhül az égési sérülés. Folyt a víz a kezemre miközben valaki hazaért. Bepánikolva elzártam a csapot,magam mögé rejtve a kezemet. Kendall lépett be a konyhába. Láttam,hogy dugdos valamit a háta mögött,de nem tudtam kideriteni mi is lehet az.

"Sziaa! Mi jót vettél?"-Kukkantottam volna bele a szatyrába csakhogy ő ezt ellenezte. "Semmi különöset. Te valamit takargatsz,kivele."- Ilyenkor mindig előveszi a komoly énjét és eltereli a szót magáról! Mégjobban fájni kezdett a kezem amint megfogtam az ép kezemmel a leforrázottat. "Semmit.Ömm...csak egy karácsonyi ajándék."-Felvonta a szemöldökét,engem figyelve.Lebuktam! Egyszerűen képtelen vagyok hazudni neki.

"Kivele,mond el mi történt jó?"A kezeimért nyúlt két oldalról a derekamnál "Ou.."- Húztam vissza a kezemet. Még egy csekély érintés is fájdalmat okozott. "Mondtam hogy ne fogd meg!!"- Kiabáltam rá. Meghökkent. Félre tette a bevásárló szatyrot a székre és felém közelített ismét.Ki akartam hagyni az okoskodós részt és bekötni egyszerűen a kezemet. Egy adott pillanatban megfogta a kezemet és megnézte." Miért kell rejtegetned,hogy megégetted a kezedet? Kell rá krém meg kötés és kutya bajod."- Leültetett a konyha pulthoz amíg ő elszaladt az elsősegélyes dobozkáért. Éppen az utolsó kötést tette a kezemre Kendall amikor Kevin hazaért. Leugrottam a székről és a karjaiba szaladtam.Sokkal nagyobb biztonságban érzem magam vele mint Kendallel hogy őszinte legyek.

"Ó miért kapom ezt az ölélést?"- Kérdezte Kevin. Na erre én is kíváncsi lennék.Igen talán egy picit féltékeny vagyok az öcsémre amiért ennyire közel került a feleségemhez ilyen rövid idő alatt amit én tönkre tettem a több éves kapcsolatunkat amikor megcsaltam. Utálom érte magamat! Ezért is van az az ötletem hogy elviszem vacsizni és remélhetőleg kibékülünk! De per pillanat jobban foglalkoztatja Kevin mint én. Megfogtam a ruhás szatyrot és elindultam az ajtó felé. Rám itt már nincs szükség.

"Tesó mit csinálsz?Nehogy elmenj!Mi lesz az sms-el amit délelőtt írtál?"- Utalt a kis közös titkunkra,amitől rég elment a kedvem. Unott arcot vágva válaszoltam."Már nem lesz belőle semmi miatta."- Néztem Martinára akinek fogalma sem volt az egészről amit tervezünk a háta mögött.Kevin megtörte a csendet és Martinához fordult.

"Menj fel és készülj össze.Vár rád egy óriási meglepetés. Ó és ezt vedd fel hozzá!"- Kivette Kev a kezemből azt a szatyrot amit annyira szorongattam már hosszú percek óta.Egyedül annyit mondtam."De...."- Kevin megrázta a fejét. "Nyugodj meg mindent kézben tartok. Te pedig velem jössz. Most!"- Húzott az irodájába és becsukta a dupla ajtót magunk mögött. Leültettet egy nagy puffra és elővette a kamerát az állvánnyal együtt majd leült mellém kihúzva magát. "Mi folyik itt?"- Még mindig nem értettem mit csinál. Megnyomott egy gombot amitől pirosan villogott a kamera. Kev a fülembe súgta,hogy ezt már veszi a kamera,kezdjem el mondani a beszédet amit megírtam az éjjel...

Martina szemszöge: 

Kev a kezembe nyomta a rejtélyes szatyrot és rám parancsolt hogy készülődjek össze. Meglepett a dolog,ki és milyen meglepetést szervezett nekem?Már elmúlt rég a szülinapom is! Úgy voltam vele,hogy lesz ami lesz. Hajat mostam és megfürödtem. Lassacskán a hajamat szárítottam amikor bekopogott valaki az ajtón."Igen?"- Kérdeztem a hajszárítót túl kiabálva. "Ezt játszd le és lent várlak a kocsiban a ház előtt fél óra múlva." Benyújtott nekem egy Ipadet amit letettem a pultra.

Gyorsan befejeztem a hajszárítást és oldalra tűztem a hajamat. Eléggé szépre sikeredett. Büszke voltam rá nagyon! Elpakoltam a hajkefét,hajszárítót a fiókba mielőtt szemezni kezdtem a rejtélyes szatyorral ismét. Nagy levegőt véve kiemeltem belőle ami benne volt. Lepelként hullott le a padló csempére a rózsa vörös ruha szoknyájának az alja. Tátva maradt a szám annyira meglepődtem. Ez a ruha egyszerűen gyönyörű!!!...és Kendallnél volt...ő vette volna nekem? Megjelentek azok a bizonyos izgatott pillangók a hasamban.Az első csókunknál éreztem ezt legelőször ennyire nagyon.Kicipzároztam a hátát és belebújtam a meseszép vörös ruhába. Hirtelen hercegnőnek éreztem magamat.

 Ó még a videó is van!! Megnyomtam remegő kézzel a lejátszás gombot és életre keltek a pillangók a hasamban ismét amikor megláttam Kevint és Kendallt a videón.

El sem hiszem hogy elsírtam magam!Soha senki nem tett még ilyet értem és ez nagyon is különleges volt.Utolsó pillantást vetettem magamra a tükörben és láttam,hogy minden rendben van. A fogasról felvettem a pulcsimat és belebújtam a fekete magas sarkúba amit Kendall vett.Tökéletesen passzolt a lábamra. Ilyen nincs. Egyre nagyobb mosoly táncolt az ajkaimon és sehogy sem tudtam eltüntetni onna,lehet nem is kellett volna.Leérve a lépcsőn bezártam a házat és körbe néztem. Tényleg ott állt a kocsi,benne Kendallel. Legközelebb előre szóljatok hogy készüljek fel ilyesmire!! Vörös lett az arcom.

 Kiszállt a kocsiból és kinyitotta a hátsó ajtót,hogy beszállhassak. Udvariasan megköszöntem neki és elindultunk az úti cél felé amiről fogalmam sem volt hogy mi az. Kendallt megkérdezve a válasza csupán ez volt." Majd meglátod szívem.Mindjárt ott vagyunk."- Mosolygott a visszapillantó tükörben rám.Csendben hallgattuk a rádiót amíg oda nem értünk egy étteremhez.Féltem bemenni mert nem tűnt nagyon puccos étteremnek én pedig ki voltam öltözve.Még Kendallen is egy szép fehér ing volt.

"Ide megyünk be?"- Csatoltam ki az övemet.Kendall ismét gyorsabb volt és ő nyitotta ki nekem az ajtót. Ezúttal összekulcsolta a kezünket.Lábujjhegyre álltam,"Direkt csinálod hogy zavarba hozol?Piros már az arcom!"-Súgtam a fülébe halkan."Ugyan én nem csinálok semmit.Gyere különben megfagyunk."- Mentünk beljebb az étteremben. A pincér elkisért az asztalunkig és rögtön rendeltünk.Nagyon éhes voltam már.
Ahogy Kendall mondta újra kezdtünk mindent. Olyan volt az este mind az első randink.Kendall bohóckodása sem maradt el,sikerült kínos helyzetbe hoznia engem."Kendall hagyd abba. Mindenki téged néz."- Takartam el nevetve az arcomat mert a tésztával játszott mint egy kisgyerek.

"Héé!Te találtad meg ezt a hosszú tésztaszálat ne fogd rám."- Röhögött együtt velem.Belekortyoltam a pezsgőmbe.Kezdett jó lenni a hangulat.Mindketten becsíptünk kicsit."Könyörgöm tedd le a tésztát. Rendelj inkább desszertet."- Próbálkoztam komolyan mondani.Felemeltem a kezemet hogy szóljak a pincérnek. Egy idősebb srác jött oda hozzánk felvenni a rendelést. Kendall beleivott a sörös üvegbe."Baby kérsz egy kortyot?"- Nyújtotta felém.Eltoltam az üveget magamtól."Kendall most nem kérek."- "Hölgyem minden rendben van? Zaklatja ez a fiatal ember?"- Vette elő a mobilját rögtön.Elsőre nem esett le mit kérdezett csak amikor kiejtette a rendőrség szót a száját és ide hívta őket. A fenébe!

"Kikérem magamnak,nem zaklatom! Ő a feleségem!"- Dőlt az asztalra Kendall és védte az igazát.

"Shh!Állj le kihívta a zsarukat!"- Csitítottam le.A pincér a kezemet nézte nagyon."Jobb lesz ha velem jön.A fiatal úr pedig itt marad."- Kísért a konyhába.Mégis mit gondol magáról ki ő?! Leráztam magamról a kezét.

"Miért van bekötve a kezed?Csak nem ő miatta? Ne haragudjon jobbnak láttam ha kimentem önt."- Adott egy széket amire leültem. Most mi fög történni?? Felnézem a srácra és nem tudtam mit gondoljak róla. Kendallel csak szórakoztunk semmi több nem volt benne.Nem akarom az estét a rendőrségen végezni....

(96.rész) Soha nem vagy egyedül

Lassan itt a karácsony,megújúlt a háttér hogy egy kis karácsonyt csempésszek a napotokba. Külön köszönet Vivinek és RusherGirlnek a folyamatos támogatásért!!Én is imádlak titeket,ha ti nem lennétek nem lennénk most itt. Olvassátok szeretettel :)

Kevin szemszöge:

Senki sem jött ki értünk.A kezembe vettem az ügyet és becipeltem Martinát hamar a recepcióhoz ahol kivették a karomból.Ráfektették egy hordágyra és eltolták a sürgősségire.Nem volt más választásom mint hogy leüljek az üres váróban.Idegesen rángatózott a lábam.Remegve felhívtam az öcsémet,muszáj tudnia róla hogy mi történt.Párat kicsöngött majd beleszólt. Megkönnyebbültem. Ha már válaszol a telefonjára az jó jel. Össze szedve minden erőmet közöltem vele a híreket."Öcsi tudnod kell valamit. Ülj le előtte mert sokkolni fog a hír."- kezdtem bele.

Fél órán keresztül beszéltem beléje a lelket miután elmondtam neki. Ragaszkodott ahhoz,hogy bejön és kivárja velem együtt a várakozási időt. Már az alvás szélén jártam falnak döntött fejjel.Megfogta valaki a vállam és a vállához húzott." Aludj csak. Köszönöm hogy vigyáztál rá."- Kendall elhelyezkedett a kényelmetlen széken és ő is pihenni próbált csukott szemmel.
                                                                        ~~~~~~~
Korán reggel a nővérek ébresztettek fel minket."Jó reggelt fiúk. Bemehettek Martinához. Az orvos majd tájékoztat az állapotáról titeket. Menjetek be nyugodtan."- Ült vissza a recepciós pulthoz folytatni a papír munkáját.Mindketten kinyújtózkodtunk fáradtan.Aludtunk,de nem eleget.Kevin mégis nyúzottabbnak tűnt. Elővette a telefonját és magában zsörtölődött,"Ilyen nincs.Buktam a melót."- Döntötte hátra a fejét lehunyt szemmel.

"Milyen melóról beszélsz?"- Fogalmam sem volt,hogy állás interjúkra jár még mindig.Anyunak azt mesélte van egy jó munkája.Biztos csak a megnyugtatás céljából.Nem szokásunk csak úgy hazudozni a semmiért.

"Kirúgtak az irodából mert jött egy hülye főnök.Ezért keresek állást,de amint látod nem akar sehogy se összejönni."-Kicsit lelkifurdalásom lett,hiszen miattam van bent Martina.Az én hibámból aludta át az interjú idejét. Jövök neki egy állással!

"Kerítek neked valamilyen állást ami rendesen fizet,a legfontosabb számomra most,hogy Martinát behoztad az éjjel.Ha te nem vagy mellette kitudja merre botorkált volna amikor vérezni kezdett."Bele se akartam gondolni az egészbe. A gondolatától is kirázott a hideg.

"Öcsi gyere."- Felkelt az oly kényelmetlen székről kinyújtva nekem a kezét.Kézen fogtam és talpra húzott.Kérdőn figyeltem a tekintetét."Készen állok én a hírekre?"- Kérdeztem halkan ahogy a szobája felé mentünk.Minden lépéssel egyre jobban izgultam.Egy részem tudta mit fogok hallani a másik felem pedig mindenáron le akarta tagadni. Belépve a szobába Kevin a szája elé tette az ujját,jelezve hogy legyek csendben.Aprót bólintottam tudatva vele hogy rendben.

"Jó reggelt,melyikőjük Martina férje? Először vele kell közölnöm a szomorú hírt."-Várt a válaszunkra.Kendallre pillantva láttam mennyire nem itt van fejben,megböktem a karját a doki felé bólintva."
Oh mondja csak figyelek."- Csöppent vissza a jelenbe az öcsém.

"Jöjjön ki négyszemközt kell elmondanom. Martina nincs olyan lelki állapotban hogy hallhassa amit mondani fogok.Kérem jöjjön ki velem a folyosóra.Vetett egy utolsó pillantást Martinára és kiviharzott a szobából teljesen össze törve.Elgondolkodtat mennyi mindenen kell még keresztül esniük ketten.

Leültem az üres padra mert tisztában voltam vele mi lesz a sokkoló hír.Magamban felkészültem rá,vagyis azt hittem.Össze omlott bennem az egész világ amikor szembesített a doktor úr a makacs tényekkel.Martina elvetélt,de az egyik baba túlélte.

Beletúrtam frusztráltan a hajamba.Egyszerűen fogtam volna magam és kirohantam volna a a jéghideg éjszakába. De nem tehettem meg.Benéztem az ablakon és Martina szemei nyitva voltak. Engem figyelt.Lebiccentettem a fejemet. Szégyelltem magam iszonyatosan."Kendall,Martina téged szeretne.Elvégre a feleséged."-Jött ki Kevin szólni nekem amíg a doktor úrral megbeszéltem a részleteket kint. Elmondta mire kell oda figyelnem Martinával kapcsolatban,nem nézhet egyedül tévét,figyelnem kell ha fürdik és mindenképp ügyelnem kell hogy megfelelő mennyiséget egyen.Ez mind szép és jó,azonban holt lila gőzöm se volt arról,hogyan titkolom el előle hogy az egyik baba elment.Innentől kezdve egy nevet kell kiválasztanunk nem kettőt,egy baba szobát kell berendeznünk a kettő helyett és egy babát fogunk babusgatni a kettő helyett....

Martina szemszöge:

Fájdalmak közepette ébredtem a kórházban.Egy pillanatra eszembe se jutott hogyan kerültem ide,mindaddig míg az orvos el nem mondta mi történt az éjjel.De a babák jól vannak! Az a lényeg.Kevin az ágyam lábánál állt szótlanul,engem figyelve.Nem erőtettem,majd beszélünk amikor úgy érzi.Folyamatosan kaptam éjjel a fájdalom csillapítókat,ezáltal teljesen legyengültem reggelre. Mikor megláttam Kendallt bejönni,megjelentek a fránya pillangók a gyomromban.Utálnom kell!! Össze feküdt azzal a libával!!
"Szia."- Szólt halkan a kezemért nyúlva.

Valami volt a levegőben,olyan furcsán viselkedtek a fiúk. Lehet velem van a baj?Miért nem mondanak semmit?A két lükém síri csendben meredtek maguk elé amire a doktor úr megszólalt."Drága Martina,a babákkal minden a legnagyobb rendben van,haza mehetnek."- Közölte velem a jó hírt. Ha véreztem,hogyan nem esett bajuk a piciknek??

"Ez biztos? Nem vetéltem el? Borzalmasan görcsölt a hasam .Ez csak az lehetett."- Állítottam összezavart arccal. Kendall leült mellém a székre.

"Shh Babám sokkos állapotban voltál,máshogy emlékszel bizonyos részletekre.Nyugodj meg. Haza is mehetünk. Ugye doktor úr"- Ekkor kaptam egy smst. Kevintől jött,szerinte nagyon rossz vége lesz ennek és el se kellene kezdenünk. Jól meggondoltam,inkább legyen boldog és ne tudjon az igazságról mintsem rögtön bebökni neki,hogy sajnálatosan annyira megszorongattam ami miatt elvesztettük a babát.Soha nem bocsátana meg nekem!!!! Ott mindennek vége lenne.

"Akkor induljunk el....de Kevinnél maradok. Ő nem bánt."- Húzta el a kezét a tenyeremből. 

Utána kaptam és remegve össze csuktam az ujjaimat ahogy a keze a tenyeremben pihent."Ahogy szeretnéd. Mivel rám itt már nincs szükség haza megyek. Kevin vigyázz rá!"-Elköszönt Kevintől és el is ment. Vissza se nézett. Elmaradt a homlok puszink. Elszomorodtam. 

                                                                   ~~~~~~

Ahelyett hogy hazamehettem volna korán, csak este engedtek el a kórházból.Kevin kitakart és segített felöltözni,amint rajtam volt a ruha amiben behozott kisegített a kocsiig.Esélytelen lett volna egyáltalán próbálkoznom is a beüléssel úgyhogy Kevinre szorultam segítségért.Hálás vagyok amiért ennyire segítőkész és megengedte,hogy nála maradjak amíg le nem rendezem Kendallel a dolgokat. 

Nem sokkal később miután hazaértünk,ledőltem a kanapéra. Kevin elkezdett rendet rakni a lakásban.Sissy a távollétünkben játszott egy kicsit....szétharapta a kanapé párnáját.Az egész nappali tele volt fehér kis vatta pamacsokkal. Jól széthordta a kis bendegúz. 

"Kevin segítsek valamiben?"- Felültem készen állva,hogy felkeljek és szedegessem én is a vatta darabkákat. Azonban Kevin mindent félbe hagyva odaugrott hozzám. Vissza fektetett a puha kanapéra."Jobb ha pihensz,nem erőltetheted meg magad még ezzel se.Nézz valami jó sorozatot."- Ajánlotta fel. Megvontam a vállam,végülis nekem mindegy volt hogy segítek-e vagy sem. 

"Ameddig szedegetem a cafatokat össze,gondolkozz mit kérsz vacsorára.Van Bolognai és pizza is. Ha pedig egyik sem a szíved csücske rendelhetek is akár."-Villantott felém egy mosolyt. Na ne szórakozzatok. Ez a halálian döglesztő mosoly a Schmidt család génjében van benne? Esküdni mernék hogy igenis elpirultam. Kevin ebből nem vett észre sokat szerencsére. 

"Inkább rendeljünk.Ó jut eszembe megkaptad a melót?"- Szorongattam a párnát a hasamnál,hanyatt fekve.Kevin felkapta a fejét,lefagyva bámult engem majd megszólalt,"Ezt most komolyan kérded? Hogyan kaptam volna meg ha el se jutottam az interjúra?" Látszott rajta,hogy rossz témába nyúltam bele. Nem gondoltam hogy ennyire ki akasztja egy sima állás elutasítás.Az este hátra levő részében meghúztam magamat. Itt ott beszélgettünk apró dolgokról evés közben. Például,hogy milyen munkát szeretne,mit dolgozott régebben de még az is felmerült,hogy milyen lányok jönnek be neki. Eközben végeztünk az első adag tésztával.

Kevin feltápászkodott a földről az üres tányérját fogva."Te is kérsz még?"- Meg sem várta a válaszomat. Kivette a kezemből az enyémet amin volt még egy kicsi. Azonnal érte nyúltam a bal kezemmel csakhogy Kevin párat lépve a konyhában volt mire esélyem lett volna elérnem. Nagy huppanással estem le a kanapéról a földre. Felnyögtem hangosan fájdalmamban. "Ouu..."- A hasamhoz kaptam azonnal. Kevin visszatért két tányérral. Teljesen ledöbbent a látványon ami elé tárult. Sietve letette a két tányér,leguggolva hozzám. Esetlenül fel akart segíteni,nem sok sikerrel."Most mit csináljak veled mond meg....hívom az öcsémet."-Egyszerűen ott hagyott.Fogalmam sem volt miért. Olyan nehéz lett volna felsegítenie?? Most komolyan? 

Kendall szemszöge:

Otthon a szobánkban az ágyon fekve gitároztam. Lili mellettem hason fekve színezett egy kifestőben. Édes volt látni ahogy kinyújtott nyelvvel színez.Koncentrált nehogy kimenjen a vonalból.Ha elrontotta csak annyit mondott felnézve rám.O-ó! Majd tovább színezett. Este fél 10 körül járhatott az idő.

"Szép lesz ám az a tündér! Nem álmos még a hercegnőm?"- Simogattam el a frufruját a szeméből.Rezegni kezdett a mobilom a farzsebemben. Oldalra fordultam hogy elérjem. "Igen tessék?"- Szóltam bele a telefonba. Lili kíváncsiskodva fülelt."Lili ne fülelj.Kevin bácsival beszélek csak."- Mentem ki a folyosóra."Hallak persze,Lili kíváncsiskodott."-Válaszoltam. Tudni akartam rögtön,hogy miért hívott. 

"Rátérek a tárgyra.Nem akarlak megijeszteni....de jobb lenne ha átjönnél segíteni.Minden rendben volt,aztán ettünk és mikor kivettem a tányért a kezéből....utána nyúlt.Eltévesztette a távolságot.Leesett a kanapéról és nem akartam hangosan mondani de mintha véres lenne a nadrágja újra.Könyörgöm gyere amint tudsz."- Hadarta el egy szuszra a bátyám. Pedig ő az idősebb mégis bepánikolt. Szerencsémre a doki ellátott minden féle prospektussal amikor Lilit vártuk és abban olvastam pár trükköt ami ilyenkor teendő.

Berohantam a fürdőbe és a kezembe fogtam egy csomag betétet és fájdalom csillapítót. Lili mezítláb figyelt az ajtóból. "Mit csinálsz azokkal apa?Azok lányoknak valóak."- Értetlenkedett összeráncolt szemöldökkel. Leguggoltam hozzá egy pillanatra. "Hercegnőm bújj be mamihoz az ágyba ma estére.Nekem el kell menjek anyuhoz.Reggelre itthon leszek. Rendben kincsem?"- Kapott egy nagy ölelést és puszit tőlem.

"Lefekszem most,mami már alszik és félnék egyedül.Kísérj be."- Fogta meg a kisujjamat és húzott a kis testével maga után.Megvártam amíg bekuckózza magát hogy betakarhassam."Minden alvós állatka itt van?"- Guggoltam az ágy mellett. Aprót bólintott álmosan.

"Aludj szépeket manóka."- Kapott egy homlok puszit.Lekapcsoltam a lámpát. Miután biztosra mentem minden be van-e zárva,bepakoltam a kocsiba a táskámat és neki indultam az egy órás útnak fél 11-kor. 

Belefutva pár piros lámpába,dugóba negyed 12-re már oda is értem.Leállítottam a kocsit és az anyós ülésről a vállamra vettem a táskámat.Becsöngetve a kapun egy rémült Kevin fogadott. Szóhoz sem jutott csak cibált befele a meleg lakásba.Körbe nézve csak egy véres foltot láttam a szőnyegen és Martina nadrágját ... méghozzá a kedvencét.

"Add a kabátod,azonnal menj fel hozzá. Fogalmam sincs mivel tudtam volna megnyugtatni.A kádban ül de vérzik.Teljesen bepánikolt."- Le a kalappal Kevin előtt,ahhoz képest nyugodt maradt.A telefonban máshogy hallattszott."K...KEV....FÁÁJ."- Egy szívszorító segélykérést hallottunk.Magamhoz vettem a táskámat felszaladva a Picimhez.Óvatosan kinyitottam a fürdőszoba ajtót.Persze felkapta rá a fejét. A zöld szemei könnyekkel csordultak tele és pirosak is voltak de nagyon. Legszívesebben abban a másodpercben magamhoz öleltem volna.Jelen esetben ez most nem lehetséges.  

"I...itt vagy.Nagyon fáj...segíts...."-Szinte már könyörgött a szemeivel a nyugalomért.Vissza csöppenve a valóságba kicipzároztam sietve a táskát. Elővettem neki a fájdalomcsillapítót és a betéteket is.Elvettem a polcról valaki fogmosó poharát töltve bele hideg vizet. Így be tudta venni.Támadt egy furcsa ötletem. Hátha nem bánom meg később.Levetkőztem boxerre és megnyitottam újra a meleg vizet hogy ne fázzon. Ekkor esett meg az amire egyikőnk se gondolt volna.

 

Martina felém nyúlt,én pedig az ölembe húztam a kádban."Vigyázok rátok. Nem lesz semmi baj. "- Az államat a feje búbján támasztottam meg,átölelve őt teljesen."Okkal vérzek igaz?"- Tört ki belőle ismételten az elfojtott zokogás. Szorosabban öleltem magamhoz. Egyedül ez tudja ilyenkor megnyugtatni."Sajnálom Picim....gyere másszunk ki a kádból.Remegsz lassan a hidegtől."- Mondtam aggódva.Köré tekertem egy nagy törölközőt. A lehajtott vécén várakoztam amíg rendbe szedte magát. Jó ötlet volt az a fránya betét akkor is! 

"Lement a gyógyszer. Mi lesz ha nem akar majd elállni a vérzés? Újra kórházba kell mennem?"- Beszélt hozzám miközben összefogta a haját."El fog állni magától. Emlékezz vissza,ezt mondta régen a doki is."- Szenvedő arcot vágott. Odamentem hozzá. "Kérsz enni valamit?"- Megrázta a fejét."Rendben,akkor alvás."- Kapcsoltam le a villanyt. Elindult a szobája felé én pedig követtem.Soha nem jártam még ebben a lakásban.Szép szobát kapott!

"Te most elmész?"- Kérdezte félve.A bizonytalanság kikészítette.A nyakáig húzta a takarót úgy fordult felém.Tisztában vagyok vele mennyire nem szeret egyedül aludni. De most össze vagyunk veszve és nem gondolnám hogy velem összebújva akar aludni egyáltalán.A gondolataimat ő szakította félbe.

"Tudom kattog az agyad,egyszerűen csak bújj ide."- Szólt lágyan.Én még mindig boxerben voltam! Így hát szót fogadtam neki.Én lepődhettem meg a legjobban amikor ismét hozzám bújt ma éjszaka másodszorra.Van még esélyem nála! Nyugodtan csuktam le a szemeimet mellette ahogy lepergett előttem pár emlékkép.

(95.rész) Fájdalmas éjszaka

Sok minden közbe jött ezen a héten,azért is jött ez a rész lassabban össze mint szokott.Köszönöm a türelemeteket! ❤❤ Köszönet a 2 hozzászólásért(Rushergirl+Vivien)❤❤❤

Jó olvasást!

Logan szemszöge: 

Amint kizártuk Alexát a hotel szobából,neki álltam megkeresni a szoba kártyát amivel ki tudnánk nyitni a másik ajtót. Remek,biztos Kendallnél van mindkettő mert hogy nála biztonságos helyen van.A francokat! Nem maradt más választásom felhívtam a recepciót hogy azonnal küldjenek fel egy pótkártyát vészhelyzet miatt. Kezdett megrémiszteni a tudat,hogy lassan 4 perce Kendall meg se moccant és nem is szólalt meg.

Fél perc múlva megjelent a személyzet egyik tagja oda adva nekem a kártyát.James kikapta a kezemből azonnal."Hívjak segítséget? Szükség lesz rá?"- Tudakolta meg finoman a srác.Carlos vadul bólogatott. James eközben lehúzta a kártyát a leolvasón mire magától kinyílt az ajtó.Mindannyian egyszerre rontottunk be Kendallhez. Belépve a szobába Carlos kinyitotta az ablakot hogy jöjjön be friss levegő. A recepciós srác azonnal tárcsázni kezdte a mentők számát.

Jamessel együtt az ágyra másztunk két oldalról,én voltam a gomb kigombolásért a felelős,ő pedig paskolgatta Kendall arcát aki láthatóan magánál volt de alig kapott levegőt. Az arca furcsán dagadni kezdett.Carlos bele is kötött azonnal. "Mindig is ilyen pufók arca volt Kendallnek?"Gondolkodott el a komoly kérdésén. James ránézett egy "te most hülye vagy?" nézéssel. Carlos megvonta a vállait. "Csak mondtam,amúgy allergiás rohama van szerintem."- Mondta halkan. Hirtelen össze állt a fejemben a kép.Elájult,dagad az arca és alig kap levegőt,hát persze hogy allergiás rohama van!! Miért nem jöttem rá hamarabb....

"Bingó! Carlos te zseni vagy! De nem allergiás semmire!!Mitől jött volna rá a roham?"- Vitatkoztunk rajta nem a  legjobb helyzetben.Kendall megfogta a karomat és a mobilja felé mutatott vele.Átnyúltam érte az ágy felett. A kezébe adtam,hogy lássuk mit szeretne. "Pici..tel..."- Bökte ki rekedten Kendall.

"Nyugodj meg.Hívom Martinát.....kicsöng!.... Szia SOS segítened kell,mire allergiás Kendall?......Nem tudom,megnézem.Ez lesz az....Körtelevet vett magának almalé helyett.Biztos elnézte......indulunk azonnal haza amint jobban lesz.Vigyázok rá ne aggódj.Most mennem kell szia! "-Mire befejeztem a beszélgetést a mentősök már felszerelték Kendallt mindenfélével. Észre se vettem hogy bejöttek volna a szobába.

Kendall rám mosolygott. "Besz..beszéltél vele?"-Nagyot bólintottam válaszul. "A körtére allergiás! Véletlen rossz üdítőt vett. Martinának mondtam,hogy sietünk vele haza. Lemondjuk az utolsó koncertet. Bedagadt mindennel nem fog tudni fellépni."- Odalépett a legjobb haverjához és fejen puszilta,még ő is visszakozott egy pillanatra. "Bocs ez nekem is fura,Martina ragaszkodott viszont hogy adjam át ezt a puszit."-Emelte fel a karját védekezés képp.

"Fiúk kapott gyógyszert,most már rendben lesz a haverotok,ha hazaindultok maradjatok mellette és tartsátok szemmel.Ha újabb roham lépne fel adjátok ezt be neki. Minden jót!- Így maradtunk 4-en a kis szobában,Kendall hanyatt vágta magát.James a hasához dobott azonban egy párnát. Kendall szemei azonnal kinyíltak. "Pakolunk és indulunk haza. Előre szólok hogy a csajokat kirúgta a főnök,4en megyünk haza a mi buszunkon. Carloséknak segítek átcuccolni,addig maradj itt Jamessel kérlek. Meg ne halljam hogy felkeltél. Pihenj." Ezzel el is tűnt a szobából.

Kendall szemszöge: 

"Igenis anya!!"- Cukkolta a haverját. Szúros tekintettel vágott vissza Logan,"Csak a te anyukád után!Csáó!!"- "Hééé.."- De nem volt mit tenni,a fallal nem lehet befejezni a szócsatát. Legközelebb mikor felkeltem döcögött alattam valami,jobbra kinézve az autópályát láttam. Kizárt hogy átaludtam volna azt a részt mikor felszálltunk a turné buszra. Megdörzsölt szemmel is ugyan úgy az autópálya díszelgett előttem. Lerúgtam magamról a takarót és kimásztam a bunkeremből. Minden zajforrás a nappali részből jött.Kicsoszogtam a többiekhez leülve az asztalhoz.

 "Hogy jutottam fel a buszra? Teljesen kiesett nekem."- Leborultam az asztalra a kezeimre támasztva a fejemet. James megveregette a hátamat. "Nyugi nem hülyültél meg,én cipeltelek el a hoteltől a buszig,kissé bealudtál a gyógyszertől. Még most is látszik.Kérsz kaját? Carlos csinált hotdogot. Jó lett nagyon."- Tolta oda nekem a teli tányért. Minek kérdezi meg,ha úgyis elém teszi a tányért?Na mindegy. Lényegtelen.Szépen lassan megettem és a mosogatóba tettem a koszos tányért.Később is ráér elmosni.

"Shh!! Kezdődik a film. Halkabban ott hátul." Csitított le minket Carlos. Logannel együtt  valamilyen akció filmet néztek. Becsatlakoztam én is mivel a kedvenc filmem volt.

Fél nappal később/Martina szemszöge:

Mocorogni kezdtem álmomban,megérezve hogy valaki megpuszilja az arcomat. Hunyorogva kilestem a szemhéjaim alól." Fent vagyok máris. Kenneth csak 2 perc..."- Fordultam át egy mozdulattal a hasamra."Nem vagyok az öcsém."- Nevette el magát.Ismerős volt a hang tulajdonosa."Huh?"- Sokadik pislogás után megláttam Kendall arcvonásait pár centinyire tőlem ahogy a reggeli nap kiemelte őket. A szőkés barna haja pedig aranynak tűnt a nap fényében.

"Haragszom rád nagyon nagyon."- Húztam a mellkasomhoz a takarómat  miközben felültem az ágyban.Háttal voltam neki,nem látta a kialvatlan arcomat és a kócos hajamat amire ráfért volna egy hajmosás.Nem hagyta annyiban a dolgot,leült mellém és az ölébe húzott. A lábaimat a dereka köré fontam. Szerencsémre az agyam eszembe juttatta hogy most utálnom kéne,azonban nem tudtam rávenni magamat arra,hogy ezt meg is tegyem. Összeráncoltam a homlokomat zavaromban,belenézve a zöld szemeibe. Bűnbánatot kerestem benne. Ennek ellenére Ha lehet így mondani,még a szokásosnál is szelídebb volt a tekintete. Ezzel nem megyek sokra.

"Jólvan. Kivele mi rosszat csináltam."- Simogatta meg a kis pocakomat.Beleremegtem ahogy a meleg keze hozzáért a hasam hűvös bőréhez. "Ne csináld ezt,így képtelenség haragot tartani veled."- Megcsókolt váratlanul. Lehunytuk mindketten a szemünket a csók pillanatában.

 "Ez a cél,nem?"-Megint megfogta a derekamat,de most kivett az öléből hogy feltudjon állni."Anyu csinált reggelit,a srácok is maradnak enni, Siess!"- Adta nekem a kiválasztott ruhát  amit fel kéne vennem.

"Kettesben mikor leszünk?Vagy szokásoddá vált a csere bere a kapcsolataid terén?"- Szembesítettem a tényekkel az ajtóban állva immáron.Kopogtam az ujjaimmal az ajtófélfán válaszra várva.Választ viszont nem kaptam.

"Hagyd ezt,gyere le enni."- A szőnyeg alá akarja söpörni hogy félrelépett egy másik lánnyal aki nyilvánvalóan nem én vagyok? Vagy én kezdek begolyózni és túlreagálom a tévében hallott pletykát. Vettem egy mély levegőt,kifújva az összes dühömet amit Kendall felé tápláltam. Sietve rendbe hoztam magamat és lementem én is a konyhába a többiekhez.Nem volt muszáj pont Kendall miatt lemennem,úgy állok hozzá hogy csak a srácokkal reggelizek egy jót.

Egyedül egy pohár tejet bírtam meginni,annyira nem volt étvágyam. Nem nagyon szoktam az asztalnál telefonozni,de most elővettem.Majdnem kiejtettem a kezemből a telefont amint a Popstar magazin címlapján  a híres kamu párunk díszelgett smacizgatva. Kitoltam magam alól a székemet forrva a dühtől. Mindenki persze felkapta a fejét a zajra.

"Azt hittem,ha hazajössz minden folytatódik ott ahol abba hagytuk,látom neked más terveid vannak a jövővel kapcsolatban. Lehet nekem is tovább kéne lépnem."Vágtam le az asztalra a telefonom és a bájos kis cikket kettőjükről. Carlos szájában megállt a falat.Logan szemei kikerekedtek.

"Kendall te mikor mentél le Lizával a strandra? Mi nekünk nem is szóltatok!Ez gonoszság."-Vágta be a durcát Carlos.Nekem is újdonság volt,hogy a srácok sem tudtak róla.Kendallre tapadt a szobában levő összes szempár.Nagyot nyelt látszott hogy ideges.

"Egyrészt tényleg hideg volt,de Liza meg akarta nézni a partot. Én meg imádok a homokos parton sétálni.Másrészt láttok csókot? Nem! Mert nem volt köztünk semmi."- Logan majdnem belefulladt a kávéjába."Bocs,nem hallottam rendesen a végét,megismételnéd kérlek?"- Folytatta.Kendall forgatta unottan a szemeit.

"Logan maradj csendben!! Ne szólj bele."- Ebben a pillanatban már rendesen Kendall arcában voltam. Kíváncsian vártam,hogy mit fog még kibökni.Logan közbe vágott,"James fogja elmondani neki,ha te nem vagy rá képes. Jól gondold át."- Figyelmeztette Kendallt Logan. Jól esett hogy kiállnak mellettem.

"Fiúk bökjétek ki!!! "- Kiáltottam el magamat kezemmel a hajamba kapaszkodva.Kezdett ez sok lenni egyszerre."Kendall....?"- Nem szólalt meg amiből kiderült számomra a bűnössége. Mielőtt feltrappoltam volna a lépcsőn vissza léptem hozzá. Emelve a jobb kezemet,a csuklóm találkozott az álkapcsával.
Rendesen hátra tántorodott az ütésem erejétől."Néhány csókon kívűl nem történt semmi!! Különben is üvegeztünk! Hozzá se akartam érni Zoéhoz! Ő mászott rám! Hinned kell nekem! Ne menj el...." - Szólt utánam,hiába. Eldöntöttem már a fejemben,hogy lelépek.
                                                                ~~~~~~~
Becsapva a szoba ajtót elővettem a jól ismert bőröndömet.Amit csak értem beledobtam sietve. Lili itthon marad ezért nem pakoltam el neki semmit.

"Hova akarsz menni? Gondolom haza biztos nem."- Ült le az ágyra James.Meglepetésemre segített a pakolásban. Ráhagytam a ruháimat amíg én a fürdőszobából szedtem össze a tisztálkodási szereket,fogkefét stb.A tükör feletti polcról levettem a neszeszeremet és bele zúdítottam mindent.Kisétálva a fürdőből sikerült összecipzáraznom nagy nehezen. Jamesnek dobtam aki beletette a szinte tele levő bőröndbe.

"Mindent összeszedtem.Hagyd csak,majd én viszem."- Nyúltam érte,csak hogy ő gyorsabb volt és könnyedén felemelte. Jó erőben van! Én biztos szenvedtem volna vele fél órát.Lentről csupán a hangos veszekedés,kiabálás hallatszott fel. Görcsbe rándult a gyomrom. Szerencsémre mind a konyhában voltak,ezért ki tudtam osonni a folyosóra hogy felvegyem a cipőmet meg a kabátomat. Kint rettentő hideg van ugyanis. A kulcstartóról leakasztottam a kulcsomat hogy kinyissam az ajtót. Hirtelen megragadt két kéz a csuklómnál és a falnak nyomott. Kiszaladt egy sikoly a számon,halálra ijedtem!

"Engedj el azonnal vagy sikítok.Komolyan mondom."- A fogása szorosabb lett,fészkelődtem de a kezem nem szabadult ki.A fiúk próbálták elhúzni rólam Kendallt,de megmakacsolta magát. A faltól ellépve,nagy puffanással megint a falnak tolt. Fájdalom suhant át a testemen. "Engedd el! Ez már erőszakos bántalmazás!!"- Kezdett fogyni a kitartásom,hihetetlenül szorosan fogott. "Ha nem engedsz el akkor elmegyek!"- Eme mondat elhangzása után James arcon vágta Kendallt. Rögtön kiszabadultam.Fájni kezdett a hasam. Oww.

"James induljunk...Valami nagyon nincs rendben."- James bevállalta hogy elvisz Kevinékhez. Ott meghúzhatom magam.Iszonyatosan görcsölt a hasam egész végig.Jamesre néztem mikor várta csendben hogy kiszálljak mert megérkeztünk. Én megdermedten ültem az anyós ülésben. "Nem tudok bemenni.Beviszel?"-Felvonta a szemöldökét,nem tudta megmondani hogy most lustálkodok vagy tényleg ekkora fájdalmam van. Könyörögve néztem rá,"Kérlek..." Megenyhült a szíve azonnal.Becsengetett a kapun mielőtt a karjaiba vett. Hozzá bújtam vigaszként.

Kevin pizsama nadrágban,papucsban és egyszerű pólóban nyitott sietve ajtót."Gyertek beljebb.Te jól vagy?"-Nézett rám aggódva.Megráztam a fejemet.James letett a földre.Magam köré vontam a karomat.Félszegen ácsorogtam James mellett.

"Kendall kis híján megszorongatta....ismét."- Mondta a fogai alatt James,éreztem ahogy megfeszül a teste.Levettem a cipőmet és beljebb mentem,szép lakása van Kevinnek!A nappalija tetszett a legjobban. A konyhából nyíló nappaliban volt egy L alakú szürke kanapé és a falon felette rengeteg kép fekete keretben.Elnevettem magam a vicces családi fotókon.Beljebb hoztam a bőröndömet mert láttam,hogy Kevin félre húzta Jamest és kettesben beszélgetni kezdtek. Direkt beszéltek halkan mert nem hallhattam amiről szó volt. Amíg vártam rájuk leültem a kanapéra. Kevin kutyusa Sissy leült a lábamhoz engem figyelve. Mikor látta hogy nem moccanok innen egy hamar,lefeküdt a szőnyegre."Nagyon édes kutyus vagy."- Lehajoltam megsimogatni.

"Köszi még egyszer hogy itt aludhat nálad. Én sem értem Kendall miért tette amit tett,de valahogy majd megoldódik. Addig is vigyázz erre a lányra.Viszont nekem lassan mennem kellene. Anyum vár rám otthon."- Bejöttek a szobába. James a kanapé mögül adott egy puszit nekem.Megfordultam hogy megölelhessem.

"Kár hogy nem tudsz te is itt maradni velünk.Kihez bújok majd oda este alváskor?" -Tettem fel a költői kérdést amire Kevin könnyed egyszerűséggel válaszolt."Hát hozzám.Nem fogok tapizni ígérem!"-Kacsintott.
Elengedtem Jamest mert elindult az ajtóhoz. "Ó és még valami."- Kihúzott a zsebéből két kisebb gyógyszeres dobozt."Ezeket be kell vennie reggel és este.Baba vitaminok."- Nyomta Kevin kezébe őket.Tovább folytattam a tévé nézést. Észre se vettem,hogy mennyire elrepült az idő. 2 óra elteltével lejött Kevin szólni,hogy menjek fürdeni mert holnap korán kell kelnie az állásinterjúja miatt."Máris megyek!"-Kinyomtam a tévét.Figyelve nehogy rálépjek a szunyókáló Sissyre odamentem a bőröndömhöz. Kivettem belőle mindent ami csak kellhet egy fürdéshez és elmentem fürdeni.

Lepakoltam a pultra mindent és levetkőztem hogy beálljak a jó meleg víz alá.Lehunyt szemmel mozdulatlanul engedtem hogy megnyugtasson a víz.Mintha minden gondomat el tudná mosni a víz.Kizökkentem a nyugalomból mikor Kevin bekopogott.

"Minden rendben van veled odabent?"- Kérdezte.Elzártam a vizet addig,mert nem hallott volna különben.
"Teljesen jól vagyok,tudsz nekem meleg szendvicset csinálni vacsira?Kezdek megéhezni."- Jöttem zavarba.

"Bármit a hercegnőnek.Lent leszek ha bármire szükséged lenne!"- Válaszoltam neki hogy rendben és megeresztettem újra a meleg vizet.

A semmiből iszonyatos rosszullét jött rám.A falnak támaszkodva igyekeztem nagy levegőket venni és lassan kifújni.Picit se lett jobb.Elkezdtem beszappanozni magamat,éppen lemostam volna a kezeimet vért láttam rajtuk. Kiment belőlem az élet egy pillanatra. Rázni kezdtem a fejemet. Kendall intő szavai jutottak eszembe amikor Lilivel voltam várandós."Ha bármilyen esetben vért látsz azonnal szólsz nekem és megyünk a dokihoz.A babának baja lehet." "Nem nem az nem lehet. J-jól vagyok! Veszekedtem a kis hanggal a fejemben.

"Kevin...KEVIN GYERE FEL!!"- Kiabáltam segítségért de nem jött válasz. Óvatosan a törölközőért nyúltam és magam köré tekertem.Elzártam a vizet nehogy megcsússzak a kádban.Valami történt bennem,összegörnyedtem fájdalmamban. Áú!Felvettem egy bugyit és egy pulcsit sietve.Újabb fájdalom hullám suhant át a testemen,belekapaszkodtam az ajtófélfába."Áú-oww.Kevin....segits!"- Mondtam kétségbe esve,sírva.Lassan lépkedve eljutottam a lépcsőig. Nagy levegőt véve egyesével véve a fokokat lementem. Térdre omoltam erőtlenül. "K...Kev....."- Nem bírtam tovább az erős fájdalmat.Véletlen levertem a lépcső melletti asztalról a lámpát ami nagy csörömpöléssel a földre hullott.

Elaludtam az unalmas reklámok alatt. Nagy zajra riadtam fel. Letettem Sissy a földre és a zaj után mentem. Megláttam Martinát a földön szenvedni.Vissza siettem a telefonomért a kanapéhoz majd tárcsázva a kórházat,felsegítettem Martinát."Kapaszkodj a nyakamba,jól csinálod.Ki kell jutnunk a kocsiig utána rendben leszel.Beviszlek a kórházba....Jóestét van egy lány aki 3 hetes terhes és rosszul van,erős fájdalmai vannak most indulunk a kórház felé.Köszönöm. Viszont hallásra."- Folytattam le két beszélgetést egyszerre. 

A kocsi kulccsal feloldottam a kocsi zárat majd kinyitva Martinának a hátsó ajtót segítettem neki befeküdni az ülésre.Ezt  javasolta a doki.Becsapva az ajtót beszálltam a vezető ülésbe és beindítottam az autót. Fogalmam sem volt mitől van ennyire rosszul az öcsém barátnője,de rendesen rám hozta a frászt.Az autópályán száguldozva hamar beértem a kórház parkolójába.Szinte kiugortam a lefékezett kocsiból.Segítettem Martinának felülni de elájult abban a pillanatban.Fognom kellett a fejét nehogy hátra csukoljon. "Nővér vagy valaki!!! Elájult!!"- Kiáltottam segítségért az éjszaka közepén.