(109.rész) Stúdió látogatás

Sok minden közbe jött,de meg is hoztam az új részt. Remélem elnyeri tetszéseteket.Mázlitok van hogy vizuális típus vagyok ezért szeretek képeket szerkeszteni hogy úgy tűnjön mintha igazi lenne,a vége felé megértitek majd mire gondolok.Kommentben jelezzetek vissza,milyen lett;) Külön megemlítem Dominikát akinek sikerült egy autogrammot adnom.Kitartást csajszi!! Rendbe fogsz jönni. Én is mentem keresztül néhány durva dolgon,de csak megerősített.<3

Martina szemszöge: 

Kendallék pénteken kezdték el a forgatást,ezért az elkövetkezendő két napot szövegtanulással töltötte.Amíg én a kicsikkel kint homokoztam a kertben.Kaydent egész végig az ölembe fogtam.Lili pedig igazán hatalmas várakat épített.Megvolt a családi idill,de Lili sehogysem hallgatott rám,csak az apjára mikor be kellett mennünk ebédelni.Nehéz lesz visszanyernem a bizalmát az biztos. Kathy és Kendall folyton azt mondogatták,hogy egy idő után újra megszokja hogy megint emlékszek mindenre.De mivel még kicsi ezért sokkal lassabban tud alkalmazkodni a dolgokhoz.Elfogadtam ezt a tényt.Teljesen igazuk volt.Vissza a jelenbe.
                                                                       ~~~~
"Jó reggelt álomszuszékom!Ideje kikelni az ágyból. Van fél óránk elindulni."-Hason aludva jobbra fordítottam a fejemet,mert Kendall az ágy bal oldalán állt.Így nem tudott nagyon felkelteni még ha akartan volna se. Apró mosolyra fordult az ajkam."Hát jó.Nem akartam ehhez folyamodni de nem adtál más lehetőséget nekem."-Két kart éreztem a hátamnál és a térdemnél. Hirtelen felemelkedtem és a párnámnak búcsút mondhattam.Felnéztem hunyorogva álmos szemekkel Kendallre aki fülig érően vigyorgott.Behunytam a szemeimet.Elhelyezkedve kényelmesen a karjaiban.Ha a karjaiban cipel,úgy is tudok aludni,nemde? Felsóhajtott."Reménytelen eset vagy."-Tette hozzá sunyin.Direkt elengedtem magamat,utánam kapott.

"Najó ez nem volt vicces.Nem akarom hogy a padlón végezd."-Mondta teljes komolysággal hirtelen."Én pedig nem akartam felkelni.Beszélhetünk arról hogy mit nem akartunk ma megtenni vagy inkább arról hogy kapok-e reggelit."- Húztam direkt az agyát.Hosszú percekig csendben voltunk,mire nem bírta tovább csukva tartani a száját."Két pusziért átgondolom a nemleges válaszomat."-Játszott velem tovább.A hasam győzött,túl éhes voltam.A legjobb reggeliket pedig Kendall csinálja.Kihagyhatatlan ajánlat volt. Kapott két puszit,a harmadikat pedig szájra.Jól láttam,hogy elpirult? Halkan megjegyeztem,"Nem vagy annyira macsó mint amennyire akarod hogy tűnj." "Pftt ne viccelj.Igenis is az vagyok."Lecipelt a lépcsőn,és a konyha asztalhoz ültetett. Nemes egyszerűséggel folytattam az alvást a konyha asztalra dőlve.Felpillantva csak a nemlétező fenekét lbámultam és azt ahogy kávét készít.Annyira aranyosan koncentrált,hogy ő ebből semmi nem vett észre.

 Neki kezdett a napi rutinjának.Reggelit csinált,kitöltötte a kávéját majd leült mellém.Hallani lehetett a tányért hangját amint elém tolta."Khmm?Mit csináltál az éjszaka hogy ennyire álmos vagy még mindig?"-Nyúlt a bögréjéért és beleivott egy nagyot,visszatéve az asztalra.Még mindig lehajtott fejjel válaszoltam,"Semmit,csak nem tudtam egyszerűen aludni.Hangosan horkoltál."-Gondolatban tudtam,hogy megrázza ezen a fejét.Rosszul hittem.Helyette megpöckölte az orrom hegyét és nevetni kezdett."Mini manó alszik."-Húzta vissza a kezét gyorsan én pedig oldalra döntött fejjel figyeltem,még mindig a kezeimen pihenve.

"Ne tereld a témát,akkor is horkolsz."-Folytattam makacsul.Megrázta lazán a vállát."Ez most lényegtelen.Jelenésünk van 9-kor a stúdióban.Beviszlek magammal."-Mesélte vidáman én pedig menten rosszul lettem.A twitteres dolog óta ki se tettem az utcára a lábamat.Most pedig Kendallel kéne megtennem mindezt. Kicsinálnának a rajongóik!! Felemeltem a fejemet megrázva."Biztos hogy nem....m..mármint nem lenne jobb ha itthon maradnék a kicsikkel?Elvégre most kaptak engem vissza."-Igyekeztem jó érvekkel előrukkolni.A bal kezével az enyémért nyúlt."Picim,minden rendben lesz. Élvezni fogod,sőt csomó színfalat is megtudsz majd nézni!Ne mond hogy nem érdekelne."-Vonta fel a szemöldökét.Mindig ezt csinálja ha meg akar győzni és beadom a derekamat.

"Igen!Tudtam!"-Ujjongott a kezeivel a levegőben.Megráztam a fejemet."Tudod mit,inkább felmegyek összekészülni.Szólj ha indulunk."-Úgysem voltam éhes,letusoltam inkább és összefogtam copfba a hajamat.Tettem fel rúzst,szempillaspirált és készen is voltam.Miután mindent rendben találtam magamon,lekocogtam a lépcsőn a földszintre.Csendben bekukkantottam a konyhába mert Lilit hallottam cseverészni Kendallel.Kendall sürgött forgott a konyhában és Lili körül is.Sietve kivett a hűtőből egy kis dobozos csokis tejet,eközben csipogott a mikró. Készen lett Kayden tápszere. Ezzel a kettővel a kezében az asztalhoz futott."Tessék ez a tied hercegnőm,ez pedig Kaydené.Akkor ahogy megbeszéltük ma mamival lesztek itthon.Játszotok egy nagyot."-Lili nagyot bólintott beleharapva a lekváros kenyerébe.A kenyér szelet akkora volt szinte mint a feje. Eltakartam a számat nehogy meghallják a nevetésemet.

"Apa kifolyik Kayden szájából a tej,figyelj hogyan tartod az üvegét."-Szidta le az apját.Tündéri pillanatok egyike ez."Upsz!Mostmár nem. Köszi hogy szóltál,de igyekezz befejezni a reggelit.Ó és még valami,ha lehet ne akaszd ki a mamit a hercegnős sminkekkel oké?"-A kihallgatásomnak Kathy vetett véget.A vállamra tette a kezét amint mellém állt a konyha ajtóban."Miért ácsorogsz itt kint?"-Ment be a konyhába. Rám hozva a frászt."Csak Kendallt vártam,hogy indulhassunk."-Birizgáltam a kis táskámat a vállamon.Kayden át lett adva Kathynek és el is indultunk a kocsi felé."Este jövünk anyu!Lili te pedig fogadj szót maminak!"-Kimentünk a kocsihoz.

Minden egyes megtett lépéssel szorosabban fogtam a kezét.Ahogy kinyílt a kocsi zárja,beültem sietve az anyós ülésbe.Magamra csukva az ajtót.Beszállt Kendall is és elindultunk a stúdióba.Az első piros lámpánál hátra nyúlt a hátsó üléshez majd a kezembe nyomott egy szendvicset.Zöld lett a lámpa,rálépett a gázra."Gondoltad nem vettem észre hogy egy falatot sem ettél?A kedvencedet csináltam,sonkás majonézes."-Egy köszönöm után,kicsomagoltam és beleharaptam egy nagyot.A szeme sarkából figyelt mosolyogva.Hátra dőltem kényelmesen az ülésben.Ezt nem fogom tudni sokáig eljátszani.Most sincs étvágyam de Kendall megöl ha nem eszek.A combomra tette a kezét."Ízlik? Nagyon igyekeztem."- Rábólintottam."Egész finom."-Válaszoltam.
                                                                              ~~~

A parkolóban pont volt egy szabad hely úgyhogy hamar leparkoltunk.Kendall elővett a zsebéből egy nyakba akasztós belépő kártyát. Az őrnek felmutatta és tovább sétáltunk.Az egész stúdiót egy bézs színű kőfal vette körül. A stúdiók pedig nagy konténereknek tűntek,nagy számokkal az oldalukon.A C3-ashoz kellett mennünk.

"KENDALL! MARTINA!"- Hallottuk egyszerre a hátunk mögül.Hátra fordulva láttam,hogy James az. Hátizsákkal a vállán,gördeszkán gurult felénk.Felrúgta a lábához amint elért hozzánk. A hónalja alá csapta. "Miújság van? Hogy telt a reggel?"- Én csendben maradtam,azonban Kendall képtelen becsukni a száját és kikotyogta,hogy bizony kikellett szednie az ágyból.Szószerint.

"Nézd a jó oldalát,van egy kis mormotád aki imád aludni."- Poénkodtak velem.Hagytam elmenni a fülem mellett,nem vettem magamra.Beléptünk a C3-as épületbe.A sminkesek azonnal behívták a srácokat a smink szobába.Ott hagyva engem egyedül a folyosón.Be akartam volna menni velük,de féltem hogy kidobnának még a stúdióból is érte.Kendall múltkor elmagyarázta mennyire komolyan kell venni a szabályokat itt. Mert ha elcsatangolnék bármikor besétálhatnék egy díszletbe,forgatásba teljesen véletlen. És ezt a gyártás vezetők nem nézik kedves szemmel. Azonban ez az egész csak a többi stúdióra volt érvényes. A miénkre nem. A srácok szerint itt mindenki kedves.Fogtam magam és elindultam az öltözők felé.Sok ismeretlen név után megpillantottam a fiúkét. Szegénykéim,egy szobán kell osztozkodniuk. Vettem a bátorságot hogy bekopogjak. Egy csaj hangja szólt ki,"Gyertek be! Nyitva van."-Zavaromban alig találtam meg a kilincset. Nem hittem el hogy kit látok.Ilyen az én formám,egyszer kell leégetned magamat valaki előtt,legközelebb biztos hogy találkozok vele,így vagy úgy.

"Te vagy Martina ugye?"Odajött hozzám és meglepetésemre öleléssel üdvözölt.Az ölelés pillanatában láttam meg hogy Kendall székében ült.Biztos jóban vannak egymással ezek szerint.

"Igen én vagyok.A vacsis jelenetért pedig ne haragudj.Totál bunkó voltam.Szent a béke?"- Húzódtunk el az ölelésből."Naná!Hol hagytad a többieket?"-Kérdezte miközben magához vette a mobilját és a papírjait amin a szövege volt.Megállt mellettem."Elvitték őket a sminkesek.Úgyhogy inkább körbe néztem.A végén itt kötöttem ki.Nem találnék vissza amúgy sem."- Vontam meg a vállamat. Egyébként szép öltözőjük van.Igazán otthonos.Van benne egy hatalmas kanapé és még tévéjük is van.Mellette van három tükör a falon lámpákkal körül rakva keretként.Nem is lehet olyan rossz itt kipihenni a forgatás fáradalmait.Stephanie vissza hozott a jelenbe.

"Bekukkantunk mi jót csinálnak,gyere."- Végig futottunk a hosszú folyosón majd balra fordultunk.Megálltunk egy barna ajtó előtt:  "SMINKES SZOBA".Kinyitotta az ajtót kopogás nélkül,majd betolt.Becsukta mögöttem az ajtót,kint maradva.A srácok mind felém pillantottak.Megláttam Kendallt és elállt a lélegzetem.Ott mentem letámadtam volna egy óriási öleléssel.Hihetetlenül aranyosan tűrte ahogy szárította az idősebb hölgy a haját,otthon még nekem se engedi meg ezt.James oda hívott magához és az ölébe ültem.

"Mikor kezdtek el forgatni?"-Kíváncsiskodtam.Carlos a mobilján játszott valami bugyuta játékot,Logan pedig turmixot ivott."Mindjárt 10 óra,úgyhogy bármelyik percben mostantól.Reggeliztél már?"-Sóhajtva egyet bólintottam."Igen,Kendall belém tuszkolt egy szendvicset."-James fészkelődni kezdett alattam.Valami rosszat mondtam?Vagy tudja,hogy nem is ettem szinte semmit.A szendvicset a kocsihoz legközelebbi kukába dobtam amíg Kendall a beengedő őrrel beszélgetett.Logan leült a mellettünk levő székre.Bekapcsolódva a beszélgetésbe."Olyan jó hogy itt vagy velünk. Nem lesz annyira unalmas a napunk."-Küldött felém egy bíztató mosolyt.Én is ebben reménykedtem. Nem akarok balhét okozni a forgatásnál.

Kopogtak az ajtón és egy számomra ismeretlen 40 év körüli pasas beköszönt."Jó reggelt,mindenki készen áll?Gyertek lassan,kezdenénk a forgatást.Óh van egy vendégünk. Üdv Scott vagyok te pedig Martina vagy ugye?Kendall sokat mesélt rólad."(Igen,direkt csináltam;) ) -Kézfogásra nyújtottam a kezemet de megrázta a fejét egyszerűen,megölelve engem. "Látod Picim,itt mindenki szívesen lát.Oktalanul féltél.Srácok menjünk viszont."-Szólt a banda társainak akik első szóra hallgattak rá.Kendall odajött hozzám,a derekamon pihentetve a kezét.Megvártuk Carlost is aki elvesztette a játékát ezért dühöngött pár percig.Aztán mintha semmi sem történt volna,jött utánunk.James és Logan ment elől,mi pedig követtük őket.Éreztem ahogy Kendall megfogja a kezemet.Majd egy vaku villanást láttam.

"Carlos muszáj volt? Borzalmasan nézek ki így kora reggel."-Akadtam ki egy kicsit,elég gyűlöletet kapok majd enélkül is.Ezzel csak rátesz egy lapáttal ha már ő is rólunk posztol ki képeket a média oldalakra.A semmiből hirtelen a nyakamba ugrott. Majdnem eldőltem vele együtt.Sikerült elkapnom az egyensúlyomat és tovább haladtunk az első díszlethez ahol ma kezdenek.Az első jelenetben mind a négyen szerepeltek.Kaptam egy széket a kamerák mellett és első sorból nézhettem végig a színészkedésüket.Scott szóval tartott amíg szünetet tartottak."Örömmel egyeztem bele hogy bejössz ma a forgatásra,de most már tisztán látom miért voltak kétségeim effelől.Kendall nagyon szerethet,ha nem bírja levenni rólad a szemeit még a kamerák ellenére sem.Lehet meg kell kérjelek hogy ment vissza az öltözőjükbe hogy még ma végezzünk. Így nehezen lesz meg még egy jelenet is.Nemhogy 10 percnyi anyag."- Mondta kedvesen.Felálltam a székemből.

"Semmi gond,megértem.Itt sem vagyok.És tényleg igazad van.Reménytelenül szerelmes ez a fiú."- Pirultam el a saját szavaim miatt."Tényleg ne haragudj.Ha viselkednek a délelőtt,a délutáni jeleneteknél már itt lehetsz.Rendben?"-Közben több ember jött oda hozzánk apró kérdésekkel,hogy mit hogyan állítsanak be stb."Megbeszéltük."-Mondtam magabiztosan.Vissza sétáltam az öltözőbe,most már  tudtam merre is kell mennem.A fogasról levettem a kabátomat hogy kihalásszam belőle a mobilomat.Félre dobtam a karfára a kabátomat.Ledőltem a kanapéra és bejelentkeztem a twitterre.Ez a nap se volt más mint a többi,megint rengeteg értesítést kaptam amiket meg kellett hogy nézzek.Tudni akartam mi a véleményük rólam. Egy percig se hallgattam Kendallre.Azt mondta meg fogok lelkileg nagyon sérülni ha folyton az üzeneteiket lesem napról napra.Őt már sikerült a padlóra küldeniük egyszer ugyanígy.Összevontam a szemöldökömet amikor megláttam,hogy kaptam egy privát üzenetet.Ez nagyon furcsa volt.Féltem megnyitni,elolvasva pedig a föld alá bújtam volna.

 Mire végig olvastam patakokban folytak a könnyeim. Érzékeny típus vagyok alapjában véve is.Azon agyaltam hogyan tud valaki ilyen gonosz dolgokat írni és komolyan is gondolni....Ha az amit ír igaz,egyszerűbb ha simán összecsomagolok és elköltözök Kendalltől.Ez lenne az egyetlen logikus megoldás.Viszont nem adom fel ilyen könnyen.Ahhoz nekem is van egy két szavam,volt pár csókolózós képünk amit elküldtem ennek a csajnak.Had egye meg a fene dühében.Kinyomtam a telefonomat megtörölve a szememet.Szerencsémre nem látszott meg rajtam hogy sírtam.Elindultam az öltözőből a büfé irányába. Ki volt plakátolva a falon,mi merre van.Lefotóztam későbbre tartogatva.Tovább sétáltam az üres folyosón miután megtaláltam a büfét és vettem magamnak egy kávét.Kifele menet beleütköztem egy nagy darab emberbe.A forró kávé kiborult az egyenruhájára.

"Hé,vigyázzon merre megy!"-Nagyot nyelve felnéztem. Legalább két fejjel magasabb volt nálam és szélesebb is.Futni kezdtem reflexből."Álljon meg! Hova fut?Nem mászkálhat itt egyedül!!"-Kiabált utánam,de figyelmen kívűl hagytam.Benyitottam egy ajtón,nem nézve merre megyek.Kellemes zene játszódott,emberek beszéltek én pedig egy park díszletei között találtam magamat.Megtorpantam ahogy 4 kamerával szemben találtam magamat.Azt hittem ebben a stúdióban csak Kendallék forgatnak!Nagy pácban vagyok.Csukott szemmel összeszorítottam a szememet.Újra futásnak eredtem mikor nyílt az ajtó és belépett a nem jókedvében levő biztonsági ember."Ne!Nem akartam!"-Sikitozni kezdtem amikor elkapott.A csuklómat szorongatta. Nem mintha el akartam volna futni ismét....A színfalaknál játszó 2 srác odajött hozzám mosolyogva.Ők ketten voltak egyedül akik nevettek mindezen. Biztos vicces lehetett a jelenet ahogy egy 100 kilós biztonsági üldöz engem kifulladva teljesen.

"Szia,Mike vagyok ő pedig William.Itt dolgozol esetleg?"-Álltak meg mellettem két oldalt.Megráztam a fejemet."Dehogy is.Kávéért ugrottam ki,de beleütköztem és ráömlött a kávém.Ha Scott ezt megtudja kinyír."-Suttogtam nekik,hogy csak ők hallják. Mintha fény gyúlt volna az agyukba,félre húzták a biztonsági embert. Reménykedtem hogy segítenek ezt az egészet kimagyarázni nekem.Pár perc várakozás,ácsorgás után szó nélkül lelépett az ijesztő fickó.Odajöttek hozzám mindketten ismét.Az egyikük zsebre dugott kézzel állt mellettem."Elintéztük neked,szóval kivel is jöttél ide?"

"Mindenki pihenjen!! 10 perc múlva folytatjuk a forgatást!"- Jött a hangos bemondón.Oh,akkor ráérnek vissza kísérni.Szuper.Kikísértek engem a folyosóra."Itt egyenesen kell menni utána pedig jobbra ugye a másik öltözőhöz?"-Kérdeztem bizonytalanul.Hogy lehet ekkora helyen egyáltalán tájékozódni?Számomra rejtély.Mike kézen fogott és magával húzott,ahogy bevitt egy szobába."Mindjárt elkísérünk de muszáj ennünk valamit előtte.Kora reggel óta talpon vagyunk és egy falatot sem ettünk még.TI mit kerestek itt mégis?!Kifele!"- Én voltam a legjobban meglepődve amikor Carlost,Jamest,Logant,Kendallt tele tömött szájjal találtuk meg.Logan vetett felém egy figyelmeztető pillantást.Carlos dadogni kezdett,hogy ők csak éhesek voltak és a büféjükben semmi jó kaja nincsen ezért belopóztak ide.Ekkor Kendall rám mutatott, "Ömm....ő velünk van."- William rám nézett kérdőn.

Felhúzott vállal,kitárt karokkal válaszoltam,"Kendall lenne a férjem..."-Inkább jött ki kérdésként a számból mint tényként. "FUTÁS!!"- James kézen fogott és mind az öten az öltözőnket céloztuk meg.Szerintem csupán ránk ijesztettek,mert hátra nézve nem is futottak utánunk.Csak a fiúk hitték azt. Egyszerre estünk be az öltözőbe,kicsi a rakásként.Én kerültem középre és jajgatni kezdtem."Nem tudom ki feneke nyomja a gyomromat de jobb ha leszálltok rólam!"-Törtem meg a nagy nevetésüket."Hopsz!Bocsesz."-Bökte ki Carlos.Mégsem moccantak meg.

"Mondjátok hogy csííz!!"-Stephanie csinált rólunk pár képet.Sikerült megfognom James pólójának a szélét.Az arcom elé húztam,így nem látszottam a képen.De Logan oldalba bökött és legurultunk egymásról.
"Áúú!"-Szenvedett Kendall,a derekát fogva.Valahogy nem így képzeltem el a stúdió látogatást a fiúkkal...

"A szünetnek vége!Mindenki jöjjön vissza a színfalakhoz."- Mondták be a hangos bemondón.Kendall adott egy csókot váratlanul."Dőlj le kicsit,itt leszünk még egy darabig."-A kis szekrényhez lépett majd a kezembe dobta a távirányitót."Keress valami jó műsort."-Carlos kihúzta magát Kendall kijelentése hallatán."Khmm,mi nem vagyunk elég jók ebben?"-Megdobtam őket pár párnával."Menjetek mert éjfélig itt leszünk!"- Duzzogva ám,de szótfogadtak és mentek is tovább forgatni.

(108.rész) Ne félj.

Meg is hoztam a folytatást.Előre szólok hogy a vége felé elég komoly dolog kerül szóba.Nehogy nekem kipróbáljátok!Az semmi nem megoldás.Inkább kérjetek valakitől lelki segítsétek!Rendben? Vigyázzatok magatokra nekem :) 

1-2 komment után hozom a következőt!

Martina szemszöge: 

Tegnap későn estünk haza.Kendall megköszönte Kathynek a gyerek vigyázást majd lefeküdtünk. A gyerekek már az ágyban aludtak.Azzal nem volt dolgunk.Újra egyedül vagyunk a lakásban a srácok nélkül.

Sokkal csendesebb így minden.Vagyis csak gondoltam.Reggel hangos csörömpölésre és sikítozásra keltem fel.

"LILI SCHMIDT AZ A BOROTVÁM! NE SZALADJ EL VELE!KISASSZONY.NAGY BAJBAN VAGY!"-Hallatszódott fel Kendall morcos hangja.

A hasamra fordultam.Jobbra felnézve az ébresztő 6:45-öt mutatott.Magamban nyögtem egy nagyot és kikeltem az ágyból.Ennyit az alvásomról.Habár így is jobban jártam mint Kendall.Szerintem már rég felkeltek Liliék egy órával ezelőtt.Belebújva a papucsomba kócos hajjal lementem a konyhába.Egy koszos konyha tárult a szemem elé és egy félbe hagyott reggeli készítés. Betettem a tojásos tálat a mosogatóba."Még hogy én vagyok rendetlen.."-Motyogtam az orrom alatt.Kaptam egy puszit az arcomra ahogy elszaladt mellettem Kendall."Átveszed a kergetést tőlem?Palacsintát készítettem volna de Lili elvette a borotvámat.Nem érti meg hogy veszélyes mert éles pengék vannak rajta."-Mondta ki egy szuszra megállva mellettem.Aprót bólintottam. Megjelent Lili is az ajtóban.

"Azért vettem el mert viccesnek néz ki.De találtam más vicces dolgot is apunál."-Kuncogott az apján.Megráztam a fejemet.Hihetetlenül hasonlítanak egymásra."Na,elég volt. Apa befejezi a palacsintát amíg megmutatod nekem mit találtál nála.Utána pedig reggelizünk."- Indultam el Lilivel a lépcső irányába de Kendall köhögni kezdett."Kayden...rád vár hogy enni kapjon."- Mondta kínosan,mert nem gondolta volna hogy elfeledkezek a kisfiunkról.Pedig megtörtént.És cseppet sem jó érzés. 

"Borzalmas anya vagyok....ha készen vagyok az etetéssel majd leküldöm Lilit reggelizni."-Feleltem halkan és vissza se néztem.Nagyon haragudtam magamra amiért kiment Kayden a fejemből.A baba szobába lépve magamhoz vettem pici Kaydent és megetettem. Bő fél óra múlva sem hallottam Lili felől. Aggódva felkeltem Kaydennel a hintaszékből és keresni kezdtem. A fürdőszobában találtam meg....amint borotva habot nyalogatott az ujjáról.

Kiszedtem azonnal a kezéből Kendall borotva habjának a tubusát.Szóval erre gondolt amikor vicces dolgot talált. "Lili rossz kislány vagy! MANÓ FELTUDNÁL JÖNNI?SÜRGŐS!!"-Kinyitottam a csapot és megmostam Lili száját aki továbbra is csak vigyorgott."Anyu ideges...pedig vicceset csináltam."-Az arcába húzta két oldalról a haját.Kendall megjelent az ajtóban,bedugva a fejét."Mi történt?"- Nézett ránk.Lilire mutattam,de megakadt Kendallen a szemem."Mióta hordod az én főzős kötényemet?"-Önelégült arccal ennyit mondott,"Most mond meg nem áll jól?"-Igenis is dögösen nézett ki.Megöleltem fél kézzel.

"Igazi házi séfem van.Lili viszont nagy bajban van,tippelj mit csinált ez alkalommal."-Ringatni kezdtem Kaydent mert túl sok ideje álltunk egy helyben."A te habodat ettem,amit a szád köré szoktál kenni!!"-Ugrott az apja karjaiba váratlanul.Kenadll szemei kikerekedtek.

"De az borotválkozáshoz kell.Nem szabad megenni mert bajod lesz tőle.Ahj kis butuskám.Menjél le enni készen van a palacsinta tornyod.Sok sziruppal."- Lili azonnal leszaladt a konyhába.Kendall azonban a szobában maradt.

Leültem az ágyba Kaydennel és csak figyeltem ahogy nagyokat pislog."Picim meglesztek akkor 3-asban?Ma kezdünk el forgatni,ó az istenit!Késésben vagyok!!"-Kikötötte a kötényt,ledobva magáról.Belebújt a cipőjébe és nyomott egy gyors puszit az ajkamra."Vigyázz anyura Kayden.Bízok benned.Ha bármi van hívj nyugodtan.ÉS igyekezz ébren maradni.Akár ki is mehettek medencézni. Szép idő van kint."- Mutatott az ablak irányába.Tényleg hét ágra sütött a nap.Nem is adott rossz ötletet. Kayden is kapott egy puszit.Az ajtóban még utána kiáltottam."A mobilod! Ott van az íróasztalon."-Mutattam rá.Az asztalhoz kocogott és zsebre tette." Köszi kincsem! Sietek haza."- Ezzel végleg kiment az ajtón és magamra maradtam a két picúrkával. Elnevettem magamat hirtelen mert lentről hallani lehetett ahogy Lili elköszönt az apjától.

 "Pápá papa!!"-"Ezerszer megbeszéltük hogy nem vagyok  még papa,majd ha öreg leszek hercegnőm.ELMENTEM!"-Ajtó csapódás zárta le a hangos szóváltásukat.

Kayden végzett az evéssel.Megigazítottam a pólómat és előkerestem a fürdőruháját.Kaydennek elég az úszós pelus,viszont Lili kiharcolta az egybe részes fürdőruhát amikor az apjával vásároltak.Vicces jelenetek zajlhattak le és kár hogy nem voltam ott!Ezen gondolkozván kopogtak a szoba ajtón.Pici Lili bedugta a fejét az ajtóba kapaszkodva."Apu azt súgta nekem,hogy pancsizni fogunk.Ez igaz?"-Csillogtak a szemei ahogy engem figyelt. Közben a szekrényben megtaláltam a fürdőruháját és mellette az én bikinimet is.

Miután átvettük a fürdőruhánkat,levittem Kaydent magammal Lili pedig a nyomomban volt."Lefoglak titeket fröcskölni direkt."- Énekelgette magának.Azt hittem minden simán fog menni,csak azt nem kalkuláltam bele hogy Kaydent a derekamon kell tartanom mindvégig. Sikerült kinyitnom a garázst és kicipeltem a felfújhatós medencét.Nehéz volt! Ezután következett Kayden utazós kiságya.Kinyitottam sikeresen és belefektettem kicsi Kaydent. Betakartam egy vékonyka lepedővel. Mégis csak fújt a szél,nem akartam hogy lebetegedjen.

Behajolva a kiságyba néztem ahogy a nagy zöld szemeivel figyel.Tiszta Kendall.Ő is így néz ha egy kis szeretgetésre vágyik. Megpusziltam a homlokát mire nagy levegőt vett meglepődve.Elsöpörtem a haját a homlokáról.A szőke kis tincsei is kezdenek nőni szépen lassan. Születéskor alig volt haj a kicsi fején."Aludj egy nagyot anyu kedvéért Kayden."- Gügyögtem neki. Lili háton bökött.Hátra fordultam. "Medence"- Tudatta velem egy szóval."Máris felengedjük vízzel."-Kivettem a zacskóból és letettem a terasz fapadlójára.

"Várj anyu,segítek."- Guggolt le mellém a szőke királylány.Együttes munkával kigörgettük.Lili rögtön oda szaladt a kerti csapnál levő slaghoz amit ő csak hosszú kígyónak hív Carlos miatt."Nyithatom?Csak ezt kell elfordítanom."-Mondta nekem hangosan.Bólintva egyet válaszoltam rá,"Nyithatod kismanó. Erősen fordítsd el."- Végig néztem ahogy megkereste a slag végét  és szorongatta a kicsi kezeiben.Rájött okosan,hogy csak egy kézzel tudja fogni mert a másik kezével ki kell nyitnia a csapot. Ügyesen megcsinálta.Fél órával később a medence tele volt vízzel.Elmentem elzárni a csapot. Mire vissza értem az erkélyre,addigra már vígan ugrándozott,játszott a vízben.

Vettem az adandó alkalmat hogy bemenjek a laptopunkért amit közösen használunk Kendallel.Kifele menet a házból,kivettem két üdítőt a hűtőből és a kamrából egy kis rágcsát. Ha netalántán Lili megéhezne.Így a balkezemben volt a laptop a másikban pedig a rágcsa és innivalók.Lepakoltam kint mindent a napágyra és lefeküdtem napozni a törölközőre amit mellé terítettem. Egy ideig bírtam a csendet,úgyhogy a napágy felé nyúlva,magamhoz vettem a laptopot.Benyomtam a bekapcsoló gombot.Megvártam míg betöltött lassacskán. Felmentem twitterre hogy válaszoljak a gyűlőlködő üzenetekre. Gondoltam jóhiszeműen hogy simán lerendezem a dolgot.

@BTRIsMine34 : Komolyan elhiszed Kendallnek hogy szeret? Ez a nap vicce!! #Lúzer

@MrsSchmidt: Kedves @BTRIsMine34,engedd meg hogy válaszoljak a kérdésedre.Igenis szeret engem,különben nem nevelnénk együtt két gyereket. :)

@Kendall'sEye : Mindannyian tudjuk,hogy csak a hírnévért vagy vele.Tegyél meg egy szívességet és lépj le. Nem hiányoznál senkinek.

@MrsSchmidt : A hírnév cseppet sem foglalkoztat,csak az hogy Kendall boldog legyen és elérje az álmait. Ha ehhez nekem néha el kell kísérnem a vörös szőnyegen hogy bátorítsam akkor szívesen teszem!

@FoxIsCute: Mit tud benned szeretni Kendall? A mai napig nem világos a számomra.Rusnya liba vagy!! A hajad pedig olyan mint egy fészek.... #UtáljukKendallbarátnőjét

@MrsSchmidt: Esetleg azt,hogy nem utálok senkit ok nélkül például?! Ó és köszi a bókokat,igazi elismerés! ;) #SzeressükFoxIsCuteot

Legalább 250 személynek írtam vissza,egyesével.Nap végére úgyis az számít mit érzünk egymás iránt,ebbe a rajongók nem tudnak beleszólni.Nem ők élnek Kendalll hanem én. És ezt megbecsülöm,ő a legjobb férj/apuka az egész világon.A délutánunk hamar elrepült,a nap kezdett lemenni.Ekkor döntöttem úgy hogy vége a pancsolásnak. Kayden közben aludt egy nagyot. Nem nyűgösködött egyáltalán.

"Kismanó,kezd sötétedni.Be kell mennünk!Kapsz egy percet míg beviszem Kaydent.- Semmi dolgom nem volt vele,ugyanis teljesen nyugodtan cumizgatott. Felvettem,rögtön a vállamra hajtotta a fejét.Nyitottam a terasz ajtót hogy bemenjünk. Pont abban a percben nyílt a bejárati ajtó és Kendall lépett be,kézen fogva egy lányal.Nevetgéltek.

"Carlos szegény akkor esett a partos jelenetnél. Rossz volt nézni."- Mesélte a lány,nagyokat kacagva.Sikerült egy mozdulattal felhívnom magamra a figyelmet. Felkapcsoltam a sötét lakásban a konyhai lámpát.Fenébe!

"Sziasztok! Ő meg kicsoda?"-Böktem ki meglepetten. Kendall elvette tőlem Kaydent."Bemutatom a kis herceget,Kaydent.Kayden ő is Stephanie.Ő a főszereplő csaj a filmben."- Kaydent hapcizott egyet. Kicsit kapott belőle Stephanie is,de mosolyogva megrázta a vállát."Semmi baj,még baba. Akkor tudunk enni? Farkas éhes vagyok."- Fogta meg a hasát. Mint egy hajótörött a szigeten egyes egyedül,olyan elveszetten ácsorogtam előttük. Nem tudtam becsatlakozni a beszélgetésbe. Fogtam magam és elindultam felfele átöltözni.

"Baby írtó dögös vagy innen hátulról!!"-Mondta a szexi hangján. Megdermedtem egy pillanatra. "Én nem is..-Kezdtem bele de sikerült félbeszakítania. "Kár hogy Steph itt van,különben az ágyban folytatnánk ezt a beszélgetést."Kacsintott.Nem bírom elhinni hogy képes volt a vendégünk előtt ezt mondani.Feltrappoltam a szobánkba. Felvettem egy laza melegítő gatyát és hozzá Kendall kedvenc pólóját csakhogy tudja kivel van dolga. Mikor lementem,mind a hárman az asztalnál ültek vacsorázva.Leültem Kendall mellé. Az asztal alatt levő bal kezéért nyúltam de elhúzta a kezét.Tovább beszélt Stephanieval.Görcsbe rándult a gyomrom.Nem volt kedvem ehhez ma este.

"Képzeld el,hogy Lili hercegnő ellopta tőlem a borotva habomat,és Martina talált rá a fürdőszobában.Nyalogatta a borotva habot a kezéről!" -Szakadtak a nevetéstől,még Lili is."És mi történt ezek után?"-Kérdezte kíváncsiskodva Steph.

"Nagylányosan annyit mondott,eszem a habot mint te!"- Kendall nem bírta tovább,könnyezett a szeme.

Szedtem az ételből egy kisebb adagot és enni kezdtem mikor Steph odaszólt,"Nyugodtan egyél többet jut mindenkinek bőven."- Színleltem egy mosolyt majd tovább ettem a húsos tésztát.Köszönöm szépen de eltudom dönteni mennyit akarok enni.Mikor megy már ez a csaj haza? Nagyon idegesít...Felkeltem az asztaltól.Fogtam a tányéromat és leültem a nappaliban a fotelba,benyomva a tévét. Bő 3/4 órával később,Steph elindult haza,Kendall kikísérte a kapuig. Mikor vissza jött,nem vágott barátságos arcot. Inkább mérges volt.Remek,most jön a leszúrás.

"Ez mégis mire volt jó? Nem tett ellened semmit. Direkt hoztam haza,hátha megismerkedtek,összebarátkoztok és nem fogsz félni tőle amikor megcsókolom.Erre félre vonulsz és máris az utálni valók listáján van"-Vágta hozzám. Ezt most komolyan mondja? "Bárcsak ilyen könnyű lenne.Fogalmad sincs semmiről."-Nyeltem egy nagyot.Félek tőle amikor mérges.Visszahozza a régi emlékeket amikor megszoritotta a csuklómat vagy folytogatott mert kiakadt teljesen....

 

Ott hagytam a vacsora maradékot a kávézó asztalon és felmentem sietve fürdeni. Ki kellett engednem a stresszt,túl sok volt ez egyszerre. Összeszedve a pizsimet,bementem a fürdőszobába,lepakoltam a mosdópultra.Bekapcsoltam egy kis zenét is,mint mindig.A vizet megengedtem közben.Összeráncolt homlokkal figyeltem a folytonos csipogást ami a telefonomból jött. Megállítva a zenét felmentem a twittere.Legrosszab álmaimban sem gondoltam volna hogy ez velem megtörténhet.Több mint 10ezer új tweetet kaptam,bele foglalva azokat is akiknek válaszoltam.Azt hittem megszeretnek majd!!! Pont az ellentéte történt,jobban utálnak mint valaha.

@Kendall'sBaby : Tegyél meg egy szivességet mindannyiunknak,öld meg magadat.Nem hiányolna senki. 

Remegő kezekkel rámentem a pici nyílra hogy választ írjak.De kopogtak az ajtón."Picim tudom hogy odabent vagy.Ne haragudj rám!Nyitva van az ajtó bemehetek?"-Fordította el a kilincs gombot de megfogtam belülről és bezártam.A telefonom pedig kiesett a kezemből egy hangos koppanással. "Menj el!! Ne gyere be!"- Mondtam riadtan,elárulva ezzel magamat.

 Ez átkapcsolhatott valamit az agyában mert onnantól kezdve rángatni kezdte az ajtó gombját és dörömbölt az ajtón."Babám engedj be!!! Megoldunk mindent! Mit csinálsz?Miért nem engedsz be?!"-Kérdezte aggódva. Lehunytam a szememet annyira szégyelltem magamat. A ma esti események egybe folytak és olyanra kényszerítettek amit addig soha nem mertem volna megtenni.Most mégis ehhez fordultam.

A gyógyszeres szekrényből kihalásztam Kendall régi kézi borotváját hogy eltörhessem.Sokáig szenvedtem vele,mire sikerült. Kiesett a műanyag vázból a csempére a penge.Remegő kézzel felvettem,ülve nekidőlve a kádnak.A könnyeim végig folytak az arcomon.

"HA NEM NYITOD KI AZONNAL,KÉNYTELEN LESZEK HÍVNI A TŰZOLTÓKAT! HALLOD??"- Kiabálta. Elszabadult a pokol. Meghallottam azonban valakit. "Apa baj van anyuval?Tudok segíteni?"- Az ártatlan hangja szíven szúrt."Lili ne most,mars azonnal a szobádba!"-Lili szipogva kiment a szobából. Ránéztem a kezemre majd a pengére. Tényleg ezt akarom én csinálni? Becsukott szemmel odaérintettem a bőrömhöz. Hirtelen kinyílt az ajtó.Félelmemben a kádba dobtam a pengét.Kendall nem látta meg szerencsére.Azonban szorosan magához húzott.Sírva odabújtam hozzá.

 "Shh,semmi baj.Vigyázok rád."- Mindig ezt mondja....de mindig lenyugszom tőle.Ettől kezdve két titkot kell magamban tartani....a rajongókat akik rámszálltak én pedig csak olajat öntöttem a tűzre azzal hogy reagáltam rá...és a mostani majdnem vágást... Nem lesz könnyű.

"Gyere lefekszünk aludni."-Kikísért a fürdőből az ágyig.Nem volt kedvem aludni.Mégis lehúzta a díszlepedőt az ágyunkról,elhúzta a takarót az én részemről és lefektetett az ágyba."Én még lefeketetem Lilit,addig próbálj meg aludni."-Csendben bólintottam.Ki voltam merülve.Betakart és kisietett a szobából.Gondolom minél hamarabb akart végezni vele.Miután biztosan a földszinten volt Kendall,kimásztam az ágyból és kidobtam a kukába a nem használt pengét.Nem lett volna kedvem kimagyarázni magamat.

"Te mit csinálsz?Azt hittem megbeszéltük,hogy alszol."-Megdermedtem a hangja hallatán.Háttal álltam neki a csapnál."M...mit tennél ha sokan utálnának és ezt nyilvánosan tennék?"- Még mindig nem moccantam a helyemről.Halk lépteket hallottam magam mögött,majd két meleg de erős kar átkarolt hátulról.Az állát a vállamon pihentette meg.Úgy dörgölőzött oda hozzám."Nem foglalkoznék vele,tenném amit szeretek és hagynám hogy boldoggá tegyen.Most is ezt csinálom.A bandánk pedig sikeres."-Mondta az álmos hangján amitől libabőrös lettem. "

"Ne haragudj ha mindig túlreagálom a dolgokat.Nem tehetek róla."-Kértem bocsánatot.Felkapott menyasszonyi stílusban és megcsókolt."Ha makacskodsz akkor is szeretlek,ha mérgeskedsz akkor is,és legjobban akkor szeretlek amikor félsz és vigasztalásra vágysz."-Ezekkel a szavakkal a fejemben aludtam el aznap éjjel.

(107.rész) Helikopter&Szörf

Olyan furcsa mégis jó érzés,ahogy a történet karakterei szinte az életünk részei lettek.Pedig a lányok személyiség jegyei mind a fejemben születtek meg és nem is valósak.Mégis életre keltek és ezt öröm látni. 
Személyes véleményem szerint ez lett az eddig legjob rész amit valaha sikerült írnom!! Jó olvasást :)) 

"Jössz Logannek egyel,vissza tartotta Martinát a haza repüléstől."-Szólt közbe James.Észre se vettük a vita közepette,hogy Martina és Logan egymás ölelve jönnek felénk.Neki dőltem aprót köhögve a recepciós pultnak mintha nem is csináltunk volna semmit."Carlos hagyd abba az ötletelgetést!Jönnek!"-Ezzel szemben mindketten hadoválni kezdtek.Itt buktunk le. "Lehet,hogy az újabb titkos találkát beszélik meg éppen."-Nem tudott volna okosabbat mondani?

Martina szemszöge: 

Kint a padon ülve elmeséltem Logannek azt hogy vele álmodtam és sírva keltem fel belőle.Ő pedig  leszögezte,hogy Kendall kérésére távol kell tartanunk magunkat egymástól.Mert nagyon kiborult miatta a múltkor is  és nem akarja megint átélni a történteket.

"Akkor ezt megbeszéltük,de meg kell kérdeznem....van még valami ami bánt?"-A szemeimet fürkészte,válaszra várva.Lehajtottam a fejemet.Idegességemben piszkáltam az ujjaimat mire nehezen szóhoz jutottam. "A baleset előtti percekben Kendallel a telefonon egy filmről vitatkoztunk,a...amit forgatni fogtok.Gondolom tudod ki kapta a legtöbb csókolózós jelenetet.Kicsit sem nyugtat meg a gondolat hogy mást fog csókolgatni helyettem.Mi lesz ha beleszeret abba a lányba?"-Mondtam félve.Nem akarom újra elveszteni,nem élném túl. Megfogta a kezemet és lágyan megszorította. "Héé,mind a 3-an ott leszünk amikor azokat a jeleneteket fogják forgatni.Vigyázunk majd rá. Bízz bennünk. Most pedig mosolyt fel hercegnő. Menjünk vissza a többiekhez.Ne nevess de kukkolnak minket a növény mögül."- Sunyin mosolyogva a hátam mögé pillantottam és megláttam Jamest meg Carlost a recepciós pultnál. Oldalba böktem Logant."Ezek annyira hülyék."- Ráztam a fejemet.Hihetetlen,hogy egy percre se tudnak minket egyedül hagyni.

"Nekem nem kell mondanod,velük dolgozom napi szinten."-Ezen mindketten jót nevettünk.Bementünk a hotelba és Kendall maga mellé húzott rögtön.Átölelt a derekamnál fogva.."Ma este megyünk haza srácok.Addig beszerveztem két programot.Találkozzunk ugyanitt 10 perc múlva.Rendben?"-Mondta mindenkinek,bólogattunk hogy megértettük és benne vagyunk.Bármi is legyen az a program.Mire felnéztem a többiek ott sem voltak. Egyedül Kendall állt mellettem."Indulhatunk?"-"Menjünk,de mégis hova?Kiváncsi vagyok."- Kérdeztem hogy húzzam az agyát.Tudom hogy nem szereti elmondani a meglepetéseket én viszont tudni akartam."Majd meglátod Picim."-Lehajolt hogy arcon pusziljon majd felmentünk a szobánkba.Ameddig Kendall leült tévét nézni,addig átöltöztem valami kényelmesbe.Azon gondolkoztam egész végig,hova visz majd minket.
                                                                             ~~~~
A bérelt kocsiból kiszálltunk mindannyian.Jobbomra nézve láttam ahogy az újdonsült pár kézen fogva sétál egymás mellett.Elmosolyodva belecsúsztattam a kezemet Kendall tenyerébe.Véletlen elrántotta a kezét,aztán rájött,hogy mit is csinált és összekulcsolta a kezeinket."Bocsi Picim,tudod a fránya megszokás.Nem fordul elő többször."- Lóbáltuk a kezünket amint tovább sétáltunk.Befordultunk egy tágas utcába ahol egy nagy tér tárult a szemünk elé.Görcsbe rándult a gyomrom. Utálom a repülést és a magasságot.Tériszonyom van.Kizárt,hogy felülök egy helikopterre!

"Ó haver ez nagyon király!!Hogyan tudtad elintézni? Én is próbálkoztam de foglalt volt az összes időpont."- Mondta csalódottan Carlos majd megörült a helikopterezésnek mint egy kisgyerek.Igen gondolhattam volna hogy a fiúkból ezt fogja kiváltani.Legalább ők lelkesednek érte ellenben velem.Szerintem Kendall érezte amint izzadni kezdett a tenyerem.Kaptam egy kis kéz szorítást.Lenézett rám."Minden rendben lesz,a pilóta megengedte hogy az ölembe ülhess.Tudja hogy félsz a magasban.Azt mondta semmi akadálya"-Ez most nyugtatgatás akart lenni? Mert cseppet sem hangzott úgy!És a hasamban levő görcs csak szorosabb lett. Felénk tartott egy 40 év körüli pasas. A srácokkal lepacsizott,Vivi meg én bemutatkoztunk neki.

"Üdv mindenkinek,készen álltok?Ki akar repülni?"- Tette fel a költői kérdést összecsapva a tenyerét.Őszintén szólva inkább mentem volna kajakozni vagy szörfözni mintsem fel a felhők közé.De nem volt mit tenni,Kendall arca csak úgy ragyogott az izgatottságtól. Ha ezt akarja,nem állok az útjába és megpróbálom legyőzni a félelmemet.Maximum az ölébe hányok.Hé! Előre szóltam neki,hogy nem viselem jól a repülést. Pár perccel később kinyitották a helikopter ajtaját és bemásztunk sorjában.James természetesen Vivi mellett ült,én Kendall ölében.Carlos és Logan addig elől kaptak helyet.A pilóta becsukta az ajtókat és beszállt.Beindultak a propellerek a fejünk felett.A torkomban dobogott a szívem.Lehunytam a szememet amikor a helikopter felemelkedett a talajról és rázkódni kezdtünk. Kendall karjai a derekam körül szorosabban fogtak.Beledőltem az ölelésébe.Arra koncentráltam,hogy vele mindig is biztonságban vagyok.Bármi is történjék megvéd,vigyáz rám.Halk suttogást hallottam."Ügyesen csinálod.Ha felérünk az állandó magasságra muszáj lesz kinyitnod a szemed.Elképesztően gyönyörű a látvány."-Hallottam a szelídséget a hangjában.

"Nem ígérek semmit."-Kezdtem bele,de Logan elkiáltotta magát nevetve,"Én vezetek!!Mindjárt jobbra fordulunk."-Cukkolt minket.Kipattantak nyitva a szemeim azonnal,"Ugye csak viccelsz!Nem is tudsz helikoptert vezetni!!....Logan félek a repüléstől így is...."-Remegett a hangom.Ő pedig csak nyugodtan rágózott és figyelte a pilóta parancsait.Kendall pedig úgy tett mintha beparázott volna tényleg."Le akarok szállni!"-Kezdtem el ficánkolni Kendall ölében.De nem engedett el."Túl magasan vagyunk nézz le!!"-Szóltam rá.

"Nyugi Martina mindent kézben tart a pilóta."- Nyugtatgatott James.Majd Carlos is beleszólt természetesen,"Olyan izgi ez!! Csak 20 méter magasan vagyunk annyira nem is lenne vészes ha lezuhannánk."- Röhögött a saját viccén hátra fordulva felénk.

"Carlos!Hagyd abba."- Mondtam összeszorított fogakkal.Vivi felé néztem és ő nagyon is élvezte,Jamessel nézték a házakat,hoteleket amint elhaladtunk felettük.Az ablakon keresztül mutogatták egymásnak a dolgokat.Annyira aranyosak együtt. Örülök hogy összejöttek végre.Hirtelen dőlni kezdett a helikopter jobb oldalra."Ó-ó..."- Csúszott ki a számon.A srácok csak rájátszottak és sikítoztak direkt.

Mégjobban megijesztve engem."Logan add vissza az irányítást a pilótának kérlek!"-"Baby lazíts! Tök muris az egész."-Mondta nekem Kendall.Kimásztam az öléből és balra fordulva néztem a kilátást.Olyan bő 5 percig voltunk még a levegőben mielőtt leszállt a gépünk.Én voltam az első aki kiszállt a gépből.Előre görnyedtem a térdemen támasztva a kezeimet.A srácok adrenalintól  felpörögve álltak meg mellettem.James a vállamra tette a kezét."Jólvagy?"-Bólogattam egyet,hogy leszálljanak rólam.Ők élvezték én nem.Legyen ez elég nekik.

"Ez volt életem legjobb élménye!!"-Ugrándozott Logan."Örülök neki.Most pedig folytatódik a kaland!"-Válaszolt Kendall.Beszálltunk a kocsinkba és James vezetett a következő úticél felé.Ezek szerint ő is be lett avatva a titokba?Ez nem fair.Amint ezen gondolkoztam,csipogott a telefonom.Megemeltem a fenekemet és kihúztam a farzsebemből a mobilomat.A szemem sarkából éreztem Kendall szemeit rajtam. Nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet.Feloldottam a billentyűzáramat. A twitter értesítéseim pedig az ezres számot súrolták.Félve nyitottam meg a linket.A rajongók mindig is csúnya üzeneteket hagytak maguk után amiket persze Kendallnek nem volt ideje,türelme elolvasni vagy egyáltalán beléjük kukkantani.Ez mind rám maradt és kicsit sem voltak szívhez szólóak.Előre félek a gyűlölködő,halálos fenyegetésektől. Mégis hatalmas mosoly ült ki az arcomra látva,hogy Kendall tudatta a világgal,hogy mi ketten újra együtt vagyunk a kómám után.

@HeffronDrive Egy szuper páros vagyunk.A szerelmünk mindent átvészel.Vissza kaptam a Picimet. Hurrá!!!  vele: @MrsSchmidt #Hawaiikirándulás #BTRtöbbitagjával #Vivivel

Kendall mellett ültem alapból a kocsiban,így oda tudtam hozzá bújni.Felém fordulva megpuszilta a fejem búbját."Komolyan gondoltam minden egyes szavát.Ugye tudod."-Súgta oda nekem.Erősen elpirult arccal figyeltem az utat,hogy merre megyünk.Megláttam a tengerpartot."Végre úszunk a tengerben??!"-Kiáltottam el magamat izgatottan.Napok óta hihetetlenül meleg van a szigeten és rövid nadrágban,topban is nehézkes kibírni.

"Igeeen!!"-Játszott rá James,a visszapillantó tükörben rámkacsintva.Egy dolog van amit még nem sikerült megszoknom.Ez pedig a kacsintásuk.Bármelyikük is csinálja,elvörösödök és csak a kezeim mögé tudom elrejteni az arcomat.

"James,megint megcsináltad.Totál vörös az arca!"- Röhögött szórakozottan Logan hátra fordulva az ülésében.Szúrós pillantást vetettem felé mire megvonta a vállát mosolyogva."Csak cukkolunk.Ne vedd magadra."-Elkezdte összepakolni a laptopját mert James bekanyarodott a tengerpart parkolójába. Carlos is felszerelkezett.Befújta magát napvédő spray-vel. Kis híján megfulladtunk a kocsiban emiatt.Erős vanília illatta volt.Kendall a jobbon,kiszállt a kocsiból Carloshoz ajtajához sietve és kihúzta a kocsiból."Carlos ezt nem lehet zárt légkörben befújni! Mi van ha valamelyikőnk allergiás rá vagy nem tudom."-Szidta le.Kiszálltunk a többiekkel addig.

"Okés,nyugi!Na megyünk?Kíváncsi vagyok milyen a víz!!"-Teljesen be volt zsongva.James leállította a kocsit.Kiszedtek két sport táskát a csomagtartóból Logannel. Remélem volt annyi eszük hogy tettek el nekünk is fürdőruhát.Ha nem akkor biztos kint maradok napozni  a homokon Vivivel.Nem hoztam plusz váltás ruhát az útra és ha lehet a repülőn nem vizes fehérneműben szeretnék utazni.A magammal való beszélgetést Kendall szakította félbe.Megfogta a kezemet és magával húzott mert ő már elindult a strand felé. A szemeim még mindig Logan hátán voltak.Levette a felsőjét és egy szál fürdőgatyában álldogált a kocsi mellett.Ahogy a jobb vállán tartotta a két táskát,megfeszültek az izmai és hát...egy csaj sem tudna ellenállni a látványnak.Akaratlanul is ott ragadt a szemet.Jamesre várt,hogy bezárja a kocsit. "Baby mit gondolsz menjünk szörfözni?"-Megráztam a fejemet Kendallre felnézve.

"Kinevetsz,de sosem szörföztem még.Bele esnék a vízbe."- Mondtam bátortalanul.Kezdtem lassan azt érezni,hogy győzzük le a gátlásainkat napot tartunk Kendallnek köszönhetően.Előre eldöntöttem hogy a repülő utat végig fogom aludni és senki nem fog tudni megzavarni a tervemben.

"Majd mi megtanítunk.Cseppet se nehéz.A lényeg hogy be kell feszítened a hasadat és megtartanod az egyensúlyodat."-Dobta a kezét a vállamra Logan.Kendallel még mindig kézen fogva sétáltunk James társaságában.Vivi és Carlos már a távolban voltak. A két hiperaktiv nem bírta tovább úgy tűnik! Ezen jót kuncogtam magamban.

"Logan jól mondja.Tényleg nem kell tőle tartanod.Kezdhetünk a sekély vízben,nem muszáj rögtön a mélyben kezdeni.Ráadásul nem is engednénk mert még bajod esne és ugye azt nem akarjuk."-Nyomatékosította a végét,Kendallre nézve.Mindketten hevesen bólogattak.A szabad kezemmel levakartam Logan kezét magamról.Megbökte az oldalamat,"mi bajod van?"- tátogta oda nekem.Hosszú lenne ezt kifejtenem,úgyhogy egy rövid válasszal elintéztem."csak barátok vagyunk."-Hallottam egy nagy sóhajt válaszul.Elhiszem hogy nem tetszik neki,de mi mást tehetnék. Nagy léptekre váltott és lehagyott minket. Hamar utolértük a csapat első felét. Lepakoltuk a törölközőket a homokra.A fiúk egyszerűen átvették a boxerük fölé az úszós gatyájukat. Én karon fogtam Vivit és átöltöztünk a közeli kabinban. Mire vissza értünk a cuccainkhoz,a fiúk már a vízben voltak. Integettek nekünk hogy menjünk be hozzájuk.James elkezdett felénk kocogni.

"Csajok hozzátok a szörf deszkát.Vivivel osztozunk majd egyen,te pedig kapsz egy sajátot."-A víz és a homok találkozásánál megállt.Onnantól már behúzta a vízbe az irtó nehéz deszkát.Beljebb mentünk Jamest követve.Hogyan fogok erre egyáltalán felkászálódni?James felemelte Vivit a deszkára,míg én a vízben fenntartottam magamat a deszkába kapaszkodva.Hirtelen két hideg kéz megfogta a derekamat és felültetett a deszkára."Kapaszkodj és akkor nem tudsz leesni."- Mondta lágyan Kendall az utasításokat.Egy kérdésem lett volna csupán.Hogyan tovább? Carlos és Logan elvoltak magukkal.A szörfdeszkáról ugráltak be a vízbe.

 

"Úú ez fájhatott!"-Megrezzentem ahogy Logan hasast ugrott.Kendall megfogta a deszkám szélét és a sajátja mellé húzott."Először megtanulunk a kezeiddel evezni.Ha az megvan,megpróbálhatsz felállni a deszkán."-Mesélte el a tervet.Kezdtem beparázni ahogy eltolta a deszkáinkat egymástól. A legalább 6 méteres vízben egy szörfdeszkán feküdni nem annyira ijesztő.De nagyon hullámzott a víz a szeles idő miatt és féltem,hogy felborulok.Nagy levegőt vettem és evezni kezdtem a kezeimmel,hirtelen megindult a deszkám és egy nagy vigyorral hátra fordultam hozzá. "Nézd,megy segítség nélkül!!"-"Látom,ügyes vagy!Menj el Jamesékhez.Addig én szörfözök egy kicsit."-Arrébb úszott és felállt.A szemem sarkából figyeltem.Odaeveztem Viviékhez."Miujság?"

"Képzeld szörföztem Jamessel.Nem is gondoltam volna hogy menni fog."- Jamessel ültek egy deszkán.James büszkén lenézett rá."Bizony,a vérében van.Ugye kicsim?"-Kapott egy gyengéd csókot.Megmutatta hogyan kell csinálni.Olyan könnyűnek nézett ki, hogy kedvem támadt nekem is kipróbálni.Carlosnak szóltam,hogy tartsa meg a deszkámat ameddig felállok.

"Biztos nem lesz baj belőle?"-Aggódott értem."Carlos csak megpróbálom,max felúszok a víz felszínére ha bele borulnék."-"Hát jó...én szóltam mindenesetre."-Adott egy bíztató mosolyt.Letéredeltem a szörfdeszkára és mázlim volt mert kaptam egy nagy hullámot.Erősen evezni kezdtem a kezemmel,hogy elérjem a hullámot.Majd felálltam.A hullám viszont felgyorsult és beborított a deszkával együtt a víz alá.A vízbe zuhanáskor éreztem,hogy lekoccolom a deszkát a fejemmel.Minden erőmmel próbáltam fent maradni a vizben.De süllyedni kezdtem.Valamiért kiesett a következő 5 perc.

Mikor kinyitottam a szememet,a törölközőn feküdtem hanyatt,Kendall pedig a fejem mellett térdelt.Fogta a fejemet és a homlokomat simogatta.

"Komolyan vigyáznom kell rád innentől kezdve.Mindig bajba keveredsz."- Tette hozzá nevetve.Megráztam zavartan a fejemet.Jól voltam,kivéve a gondolatot,hogy kiesett 5 perc az életemből.

"Nem emlékszem,hogy ki húzott ki a partra."- Felültem lassan.Kendall tartotta a hátamat.Megdörzsöltem az arcomat a kezemmel."Carlos és én.Egyszerre ugrottunk be érted.SRÁCOK!!ENNYI VOLT MÁRA.JOBB HA ELINDULUNK.ÖSSZE KELL PAKOLNUNK A HOTELBAN ÉS MARTINÁNAK PIHENNIE KELL"-Kiabálta a többieknek akik még vígan lubickoltak. Miattam megyünk ilyen hamar.Bűntudatom kezdett lenni.Emiatt is.
                                                                ~~~~~~

Kendall szemszöge: 

A repülő út bőven túlment a 6 órán.Martina nem tud róla de felmentem a twittere mivel végig aludta az utat.Mit mondjak,csúnya kommenteket találtam és biztosra veszem,hogy vannak ennél durvábbak is.Kiírtam egy újabb tweetet: Elolvastam pár gyűlölködő hozzászólást amit a legutóbbi képünkhöz írtatok a feleségemnek.Kérlek szálljatok le róla.Tartsátok tiszteletben hogy szeretem.Különben velem kell szembe néznetek.Szerettel -Kendall

Éjjel fél egykor szállt le a repülőnk.Meg kellett várnunk a légiutas kísérőket ameddig kipakolják a csomagokat majd mi is leszállhattunk végre.Felkeltettem a Picimet és kibotorkáltunk a reptér előcsarnokába a csomagokért.Irány az édes otthonunk!

(106.rész) Visszanyert emlékek

Szerintem nem lett jó ez a rész annyira.Vagy csak túl sokszor olvastam át újra és újra ;) 

Szép estét,jó olvasást! 

(Min. 2 komment után hozom az új részt.Ó és a rész végén szavazni is tudtok mennyire tetszett a rész) 

Vivi szemszöge:

Vissza trappoltam Jamesék szobájába.Hogy volt képe szétkürtölni hogy mégis mit csináltunk kettesben az éjszaka! Ez szemét húzás volt tőle. Igenis mérges vagyok rá. A komód mellett állva körbe néztem a szobában. A takaróink az ágytól balra voltak a földön egy kupacban.A paplan gyűrött volt.Leültem az ágyra gondolkozni.Beugrott egy fontos információ amitől feszült lettem...James volt az első nekem....vajon ő már volt mással előttem?Ezt nagyon elszúrtuk. Nem így akarnék emlékezni az első alkalomra.Bambán bámultam magam elé,még mindig egy szál takaró volt csak a testem körül.Per pillanat ez izgatott a legkevésbé.

"Bejöhetek?Én vagyok az...."-Szólt halkan,mintha fel lett volna készülve rá,hogy leordítom a fejét.Szerencséjére nem volt erőm hozzá."Felőlem gyere..."-Sóhajtottam és felnéztem Jamesre.Komoly volt a tekintete és láthatóan feszengett előttem."Ami az este történt,életem legszebb estéje volt.Minden tagadás nélkül. Bocsánat hogy elszóltam magamat Kendall előtt,de mi is megbeszéljük az ilyen eseményeket.Mármint nem a részleteit csak,hogy megtörtént."- Mondta és helyet foglalt mellettem.Először a combomon éreztem a kezét ahogy súrolta a takarót a keze,majd összekulcsolta a kezeinket."Neked milyen volt az este?"- Kérdezte csillogó,szerelmes szemekkel. Most mond meg,nem aranyos? Dehogynem.Viszont egy részem akkor is mérges rá attól még.

"Öm...nem tudom hogy mondjam el.Én még sohasem voltam ÚGY fiúval.Te már biztos sok lánnyal voltál együtt.Hiszen a suliban is ragadnak rád a csajok."- Hajtottam le a fejemet.Megfogta a mutatóujjával az államat és felemelte. Összeért a tekintetünk."Te voltál az első és örülök hogy veled tettem meg."- Egyre közelebb hajolt,míg az ajkai a számhoz nem értek. Lágyan megcsókolt majd elhúzódott megtörve a pillanatot.Lassan kinyitottam a szememet.Hihetetlenül gyengéden tud csókolni. Ezen gondolkozva rendesen égni kezdett a fejem.

"De ha nem akarsz velem lenni elfogadom azt is.Habár bele telik majd egy kis időbe mire kiheverlek."-Ábrándozott a gondolataival.Megráztam a fejemet,magam sem tudtam miért tagadom az érzéseimet James iránt.Mind a ketten bejövünk egymásnak.Rendes srác és vigyázna rám.Itt áll az orrom előtt. Ha híresek lesznek,bármelyik lány ölne egy ilyen esélyért ami most nekem adatott meg.Igent mondjak vagy se....Behunytam a szememet majd odabújtam hozzá."Próbáljuk meg.De ígérd meg hogy nem csalsz meg egy lánnyal sem,még ha szebbek nálam akkor sem.Nem szeretnék egy össze tört szívet magamnak."-Vallottam be őszintén.

"A tenyeremen foglak hordozni.De most....jobb ötletem van."- Hanyatt döntött az ágyon.Alkarján támaszkodva simogatta az arcomat,fölém tornyosulva.Helyes ezt csinálnunk? Kendallék szinte a másik szobában vannak. Ráadásul reggeli van és este óta egy falatot sem ettem.A nyakamat kezdte puszilgatni gyengéden.Erőt vettem magamon.Kiszabadítottam a kezem és a mellkasára tettem őket hogy letoljam magamról a nehéz testét. Az oldalára dőlt és csendben figyelt ahogy felültem az ágyban."Én most inkább átöltöznék és reggeliznék. Nem kell mindig AZT csinálni."- Fordultam be a fürdőszobába.James kuncogni kezdett,megállt az ajtóban."Szerintem rossz helyen vagy.Itt nem fogsz ruhát találni magadnak."- Nézett rajtam végig tetőtől talpig.Félre toltam az ajtóból." Lent találkozunk.Farkas éhes vagyok."- Átmentem a mi szobánkba.

A kilincsen volt már a kezem,amikor sírást hallottam bentről. Majd nem sokkal később Kendall nyugtató hangját.Leültem kint az ajtóban és vártam.Egy idősebb házaspár elhaladt a folyosón és egy fejrázás kíséretében ide szóltak."Ezek a mai fiatalok. Nem bírják ki alkohol nélkül.Biztos itt aludt az éjszaka."-"Hagyjanak békén. Nem aludtam itt..."-Feleslegesnek találtam a magyarázatot.Úgysem hitték volna el.Unalmamban kihallgattam Martináékat.

Martina szemszöge:

Egy pillanatig tartott csak a nyugalmam.Hátrálni kezdtem tőle ameddig bele nem ütköztem a falba a hátammal. Kendall áthelyezte a testsúlyát a jobbik lábára,csoda hogy meg bír egyáltalán állni.Sajnálkozva nézett rám,utáltam ezt.Engem nem kell sajnálni.Elég rosszat tettem így is."Baby mi történt a rémálmodban?"-Vonta fel a szemöldökét.Engem figyelt.

Ő még nem tud Loganről. Letöröltem a kezemmel a kicsorduló könnyeimet és kiböktem gyorsan.Hátha úgy kevésbé töröm össze a szívét."Azt álmodtam,hogy megcsaltalak egy fekete hajú sráccal.Szerintem Logan volt az."- Csendben vártam a válaszát. Felemelte a kezét és azt hittem meg akar ütni.Azonban semmi nem ez történt. Az állához emelte a kezét hogy megvakarja a borostás állát mielőtt válaszra nyitotta a száját.
"Tudom,hogy megcsaltál pár csókkal de nem feküdtetek le szerencsére.És azt is hogy a hátam mögött műveltétek mindezt."-Mondta érzelem mentesen.Most haragszik rám vagy sem?Jó lenne tudni.

"Az nem lehet..én is csak most láttam az álmaimban.Te pedig ott se voltál!"-Kötöttem bele az előbbi mondatába.Hogyan tudna bármiről is ha nem is volt részese az egésznek.Logannel eltitkoltuk .Óóó szóval ezért emlékszem Loganra olyan jól.

"Képzeld el,Logan elmondta nekem.A baleset előtti dolgokról igenis sokat tudnék mesélni.Csak téged lehet nem érdekelne. James szerint is veszett ügy az egész.Nem is próbálkozol vissza emlékezni mink volt régen.Azt se értem én miért reménykedek még mindig.Lehet örökre így maradsz."- Röhögte el magát keservében.Szipogtam egyet a sírástól.Miért mondja ezeket??

"Ez nem is igaz!!M...miket tudsz kettőnkről?"- Kiabáltam most már én is vele együtt.

Kendall szemsöge:
(aki esetleg nem az első résztől olvassa a blogot az röviden megtudja mi is történt velük eddig ;) )



"Utáltam a matekot,te segítettél feljebb húzni a jegyeimet. Összejöttünk nem sokkal később,a szüleid nem nagyon örültek nekünk.Sokszor nálunk aludtál. Ott voltam támaszként neked mikor apud megverte az anyukádat!!De akkor sem hagytalak el amikor terhes lettél Lilivel!!És azt is jól tudom hogy bántottak a többiek téged a suliban.Ashley volt a fő bántalmazód és véletlen megcsókoltam. Aznap James csúnyán behúzott nekem érte. Nehezen de vissza nyertem a bizalmadat. Próbáltalak megvédeni téged....mindig....és volt már egyszer amnéziád.....emlékszel Lindseyre? Az exem. Ott aludt nálunk egy hétig és folyamatosan ment a cica harc köztetek.Az egyik este sokat ittunk és smároltunk Lili szobájában. Te ránk nyitottál és a dulakodás közben beverted a fejedet a szekrény sarkába.Nem emlékeztél ránk. Közben felbukkant Márk,aki pedig a te exed. És azt hitted vele vagy együtt....engem hittél Márknak.Elszöktél,de Carlos egy kávézóban megtalált téged és haza hozott.És szintén Carlostól tudtad meg hogy Lili a kislányod. Másnap el akartál repülni vele együtt Márkhoz Floridába. De időben megállított minket Lili és aznap a repülőtéren vissza kaptalak téged és az emlékeidet......"- Nagyot nyelve próbáltam folytatni.Nehezemre esett.Látta a szemeimben hogy feladtam.

"NÉZZ a szemembe babám KÉRLEK. Emlékezz.Emlékezz hogy ki vagyok....én vagyok a férjed akibe még a gimiben bele zúgtál........"- Reménykedve mondtam ki az utolsó mondatokat.Felvállalom mennyiszer bántottam,törtem össze a szívét. Viszont annál többször  mentettem meg a lelkét az össze töréstől. Szükségem van rá,és neki is szüksége van rám. Ebben ezer százalékig biztos vagyok.

Odalépett hozzám és lábujjhegyre állva megfogta az arcomat.A szememet fürkészte. "Félek emlékezni..."-Mondta ki végre először.A nyakamba borulva zokogott tovább."Shh én vagyok az,én vagyok az...."- Suttogtam neki."Olyan kimerítő volt hogy nem beszélhettem neked erről."

"Miért nem mondtad el ezt eddig nekem?Tudod mennyire szenvedtem!Tudod mennyire fájt hogy nem emlékszem az emlékekre amiket az évek során átéltem,átéltünk...Ez nem volt fair tőled!És az sem hogy azt hazudtátok Logannel jártam."-Magamhoz húztam amennyire csak tudtam.Végre átölelhetem úgy ahogy régen tettem.A karjaim szorosan átölelték a derekát,a feje a szívemen pihent és egyikőnk sem akart elhúzódni.Ezekben a pillanatokban megszűnt létezni a világ körülöttünk. Csak ő volt és én.Vissza kaptam a drága feleségemet.

"Az egész arra ment ki,hogy megvédjünk! Ha mindent elmondtam volna neked még aznap a kórházban,sokkot kaptál volna!!És van egy kis dolog amiről egyedül csak Vivien tud...."-Próbáltam a helyes irányba terelni a veszekedést.Keresztbe fonta a kezét és úgy méregetett dühösen.

"Mégis mi az a titok amiről csak a legjobb barátnőm tud??"-Elmeséltem neki hát a történetet :

Aznap amikor haza engedték Martinát,az apja a kórház előtt várt rám. Vörös,dühöngő tekintettel. Ökölbe szorított kézzel.Elsétáltam volna mellette mint aki észre sem vette,csakhogy megfogott a karomnál fogva és félre húzott a hátsó parkolóba.James hátra nézett rám,de megráztam a fejemet és Martina felé biccentettem a fejemet. Tudta,hogy elintézem egyedül az ügyet.Hazavitték Martinát míg én vártam a sorsomra.

"Jó napot uram.Rég láttuk egymást."-Kezdtem volna bele egy barátságos beszélgetésbe.Neki erről más elképzelései voltak.Megfogta a pólóm nyakát és az arcához húzott. Centikre voltam a villámokat szóró tekintetétől.Bátornak kellett lennem,csak nem fog ki rajtam egy apuka.Ugyan.

"Velem ne jópofizzál megértetted??! Azért jöttem,hogy szállj le a lányomról.Amióta veled van,csak a baj van vele.Megint kórházba juttattad.Mond,szándékosan csinálod?"- Köpött az arcomba.Nagyot nyeltem.

"Nézze szeretem a lányát és vigyázok rá. Nem az én hibám hogy annyi részeg sofőr van az utakon és balesetet okoznak!! Közöm se volt hozzá!"- Szóltam vissza elveszítve a türelmemet és a kedvességemet. Nem érdemli meg egy percig sem.Én próbáltam vele szót érteni,ha így nem megy csinálom a nehezebb úton.

"Add ide a jegygyűrűdet.Eladom. Nem lesz már rá szükséged úgysem."- Nyúlt volna a kezemért,azonban szemfüles voltam és behúztam neki.Belefájdult a kézfejem is.Meg kellett ráznom hogy kimenjen belőle a zsibbadás. Ekkor egy váratlan pillanatban gyomrom vágott és ott hagyott a parkoló betonján feküdve."Menjen a fenébe!!"- Kiabáltam utána ha egyáltalán meghallotta....

Nagyot sóhajtva felhúztam a pólómat és megmutattam neki azt a foltot amit az apjától szereztem.

Martina szemszöge:

"Ez....örökre ilyen marad?"-Tátva maradt a szája ahogy végig simította rajta az ujját.Aprót bólintottam."Sajnos igen.Ellenben minden nap emlékeztet rá,hogy kiálltam érted és a szerelmünkért.Egy ilyen kis apró folt meg se kottyan nekem."- Vonta meg a vállát könnyedén vigyorogva egy nagyot.Hason ütöttem játékosan."Ezzel nem illik viccelődni. Mi van ha teljesen össze vert volna??"-Torzult el az arca ahogy elképzelte a szemei előtt a rosszabb kimenetelt.Magamhoz öleltem.

"Egy dologban biztos vagyok.Nem mehetsz az apád közelébe többet. Egyedül anyukád adta az áldását ránk,ő nem."-Hallani lehetett a hangjában mennyire szomorú amiért erről kell beszélnünk.Bele kapaszkodtam a pólójába hogy magamhoz húzhassam a testét. "Már mióta meg akartam ezt tenni."-Lábujjhegyre emelkedtem és lehunyt szemmel megcsókoltam. A nyamvadt pillangók felébredtek egy szempillantás alatt a gyomromban.Emlékek nélkül is szárnyalt a fantáziám ha csak rá néztem.

"A...Akkor mi most megint együtt vagyunk?Mármint együtt együtt?"-Dadogta Kendall még mindig ámuldozva. Az ajkamba harapva bólintottam.Egy óriási vigyor ült ki az arcára,örült mint egy kisgyerek a cukorkának.

Ugrottunk egyet mindketten egy kintről jövő hapcitól. "Bocsi srácok!!Végeztetek?Egy szál takaróban itt ülni a folyosón nem egy leány álom!!"- Röhögni kezdett Vivi. Megráztam a fejemet mosolyogva.Kinyitottam neki az ajtót.Felállt,kinyújtózkodva egy nagyot."Gratula hogy újra együtt vagytok. Megyünk kajálni ugye?"- Becipelte a nehéz bőröndjét a fürdőszobába. Én még indulás előtt szóltam neki,hogy ez kicsit túlzás az a mennyiségű ruha amit bepakolt magának 4 napra!Kendallel felöltöztünk és készen voltunk mire Vivi kicsípte magát. "Olyan aranyosak vagytok együtt még mindig."-Olvadozott amint meglátott minket.Kendall összekulcsolta ugyanis a kezemet a sajátjával. "Köszönjük."- Bólintott rá Kendall.

Leérkezve az ebédlőbe,alig maradt reggeli közel 10 óra fele.Elszomorodtam mert sokat akartam enni.Tele tettem így is a tányéromat és leültem Kendall mellé.Carlos,James és Vivi velünk szemben ültek,Kendall a jobb oldalamon míg Logan a balomon.Apró beszélgetések folytak csak.Semmi különös.Egész addig míg meg nem éreztem Logan szemeit rajtam. Minek bámul? Egy könnyed mozdulattal bokán rúgtam az asztal alatt. Felnyögött halkan fájdalmában. Carlosra meredt a tekintette azonnal.Tényleg azt hiszi,hogy Carlos csinálta?Ne már... Az asztalra dőlve kérdezte tőle, "Haver nem a játszótéren vagyunk,nem kell rugdosni a lábamat."- Vissza dőlt a székébe és tovább evett. "Nem is csináltam semmit!Tuti Martina volt.Ez az ő szokása."-Védte magát Carlos.Sietve teletömtem a számat joghurttal.Így képtelen vagyok válaszolni neki. Mindenki az asztalnál engem figyelt.Nem zavartattam magamat.Már megszoktam.

"Ő nem rúgna bokán mert szeret,ugye szívem?"-Közelebb csúszott a székével és megcsókolt.Kikerekedtek a szemeim és majdnem kiköptem az ételt a számból.Szerencsém hogy szájra puszi volt! Eltakartam az arcomat zavaromban. Éreztem ahogy vörösödök egyre jobban."Khmm."- Szólt Kendall hozzám és hülye pofákat vágott.Mit művelnek ezek. Dilibogyót ettek vacsorára esetleg?

Nagyon röhögtünk mindannyian rajta.Belekortyoltam a kávémba."Ú valaki kettő vasat tart a tűzben."- Suttogta a fülembe a férjem.Meg kell szoknom,az egy biztos.Kiköptem a kávét meghallva ezt és kiszaladtam a hallba."Ez nagyon ciki volt.Te jó ég...."-A falnak dőlve ki és beszívtam a levegőt lassan,hogy lenyugodjak.James kijött hozzám."Hé jól vagy?Miért olyan nagy baj hogy Logan megcsókolt? Hiszen tudod együtt jártok."-Etetett a régi mesével,de már nem vagyok amnéziás.

"Mindent tudok,hagyd abba!"-Félre löktem az utamból.Ki mondta hogy most ölelgetni kell?Senki. James szája tátva maradt.Megráztam a fejemet és felszaladtam a szobánkba.Túl bonyolult kezd minden lenni,ez nagyon sok nekem.Szokásosan menekülő üzem módba kapcsolt át az agyam. Előhúztam a bőröndömet az ágy alól és mindent bele dobáltam.Kendall cuccait is bele gyömöszöltem. Szinte csak ráülve tudtam össze cipzárazni annyira tele volt ruhával.Bezártam a szobát és lementem a lifttel a hallba.Haza akartam menni.Egy percig sem gondolkodtam az itt maradáson.

Logan szemszöge: 

Az volt megbeszélve hogy együtt vagyunk Martinával akkor most mégis mi van?Megcsókoltam őt reggeli közben és elszaladt.Ki érti ezt. Tovább ettünk,egyedül James szaladt utána,megnézni jól van-e.

"Logan az a csók rosszkor történt meg,már mindenre emlékszik.Hagyd őt békén,ő az enyém."- Figyelmeztetett Kendall.Az nem lehet!! Reggel még a nevemet is alig bírta megjegyezni...Ledobtam a tányérra a villámat és kimentem szívni egy kis friss levegőt a hotel elé.Volt ott egy pad,úgyhogy leültem. El kell felejtenem Martinát,bármibe is kerül.Az összes kis apró emlékkel együtt. Amint ezen kattogott az agyam,egy ismerős papucsot láttam meg a betonon elmenni előttem. Felnézve egy szőke lányt láttam hátulról,maga után húzva egy nehéz bőröndöt. Felkeltem,hogy segítsek." Tessék."- Emeltem be a taxiba a bőröndjét.

Egymásra tekintve mindketten lefagytunk. "Ne mondj semmit jó?Így is össze vagyok zavarodva."- Mesélte halkan. Meggondolva,inkább kivettem a bőröndjét. Megfogtam a kezét és leültem vele a padra ahol eddig egyedül ültem."Csücsülj le.Most szépen mindent elmondasz nekem. Beleértve azt is,hogy miért akarsz meglépni megint.És ígérem távol tartom magamat tőled.Semmi csók vagy ilyesmi."- Bohóckodta el a végét.Lebiggyesztettem a számat."Azért egy ölelés még belefér?"-Meg kellett valakit ölelnem különben sírtam volna.

"Bármikor."-Kitárta aranyosan a karjait és odabújtam hozzá.Kezdem megérteni,hogy csak barátok lehetünk. De ha csak barátként marad velem,az is sokat jelent.

Kendall szemszöge:

"Sh!!Carlos maradj itt,ha kimész megszakítod a beszélgetésüket."-Vissza rántottam Carlost a pólójánál fogva magam mellé.A recepció melletti óriási cserepes növény mögött bújtunk el mind a hárman.Bűntudatom volt amiért leskelődünk Martina után.Végülis James ötlete volt! Sokat nem értettünk abból,hogy mi is lehet a beszédük tárgya,viszont megnyugodtam mikor láttam,hogy Logan csak egy mackó ölelést adott Martinának.
Azzal semmi bajom ha jó barátok és támaszt nyújtanak egymásnak,de nem csinálhatnak semmit a hátam mögött.

"Jössz Logannek egyel,vissza tartotta Martinát a haza repüléstő."-Szólt közbe James.Észre se vettük a vita közepette,hogy Martina és Logan egymás ölelve jönnek felénk.Neki dőltem aprót köhögve a recepciós pultnak mintha nem is csináltunk volna semmit."Carlos hagyd abba az ötletelgetést!Jönnek!"-Ezzel szemben mindketten hadoválni kezdtek.Itt buktunk le. "Lehet,hogy az újabb titkos találkát beszélik meg éppen."-Nem tudott volna okosabbat mondani?