(76.rész) Ne menekülj el az emlékektől

Megpróbálom mostantól kezdve a részeket vidámabbakra írni,hiszen mindenkinek az a célja hogy kicsit elfelejtse a mindennap fájdalmait,bajait mikor olvas. Függetlenül ettől lesz benne bőven izgalom! Kellemes nyarat mindenkinek! Millió puszi és köszönet a közel 26 ezer megtekintésért!! Mivel nem csak Magyarországról olvassák,hanem pl. amerikából,romániából,ausztráliából és még sorolhatnám. Számomra ez annyira hihetetlen. <3

Martina szemszöge:

Felvettem Lilit és próbáltam megnyugtatni halk énekléssel de nem maradt nyugton.Ficánkolt nagyon és nem tudtam mit csináljak vele hogy ne sírjon tovább.Még a tévét is bekapcsoltam de arra sem figyelt fel.Csak sírt torka szakadtából. "Hé hé ne sírj. Apud mindjárt visszajön....könyörgöm maradj csendben!!!"- Eltartottam magamtól és hirtelen dühös lettem."Nem hallod?! Maradj csendben...."- Sírva fakadtam és letettem a földre.

"Miért nem bírod már abbahagyni...?"- Vettem volna fel,de Kendall berohant a nappaliba és lefogott a karomnál fogva.Mélyen a szemembe nézett és komolyan is gondolhatta amit mondott mert szinte kiabált velem.

"ÁLLJ LE! NEM BÁNTOD LILIT! NEM SZABAD!MI ÜTÖTT BELÉD? EGYSZERŰEN CSAK SÍRT MERT ÉHES ÉS NŐ A FOGACSKÁJA! Egyébként bevetted a gyógyszert amit a doki felírt? Azt kellene szedned."- Hirtelen elengedett és ekkor döbbentem rá,hogy Lili csendben figyel minket és nem sír egyáltalán. Ott csücsült csak a popsiján rágcsálva a plüssét. Ijedtségemben nem is mertem megmukkani. Féltem rosszat mondanék ami még nagyobb vitához vezetne.Abból pedig én nem kérek.

"Ezek szerint nem vetted be,most viszont befogod venni."- Fogta meg a karomat és kihúzott a konyhába. Halkan nyöszörögtem mert semmi kedvem nem volt hozzá. Elővett egy poharat töltött bele vizet amit odanyújtott nekem. Majd felnyúlt a felső szekrény polcához és levette a gyógyszeres dobozt. Előre utáltam az ízét,biztos borzalmas! Semelyik gyógyszernek nincs jó íze!

"Egyet kell most és egyet este. Tessék. Vedd csak be. Lássam."-Megint a szigorú hangnemet használta amitől féltem kicsit. Miért beszél így velem,ha tudna kedvesen is? Azt az énjét jobban szeretem!
"Tegyük fel mi van ha...nem veszem be?"- Visszakérdeztem aminek nem nagyon örült. Sóhajtott egyet majd rámnézett. "Esküszöm még Lili is hamarabb bevesz egy gyógyszert mint te."- Elfordult hogy tízórait csináljon Lilinek barackból és kekszből. Vonakodva ám,de kidobtam a kukába a kis pirulát.Nincs nekem semmi bajom. És ez a gyógybogyó sem kell. Leittam a vízből majd odatoltam  pulton a félig tele poharat.
"Bevettem! Most már mehetek?"- Indultam el kifele de megállított. Hogyan csinálja mégis? Hátul is van szeme?!

 "A-a hallottam hogy kidobtad! Nem akarsz meggyógyulni? Nem szeretnéd visszakapni az emlékeidet amik elvesztek mert beverted a fejed? Mi van ha pont a fontos embereket felejted ezáltal el? Én próbálnék segíteni de nem engeded! Nézz rám,semmi nem jut rólam az eszedbe?"- Már tényleg fogalmam sem volt hogy mit mondhatnék még amitől elkezdene gondolkozni,hogy milyen élete is volt ez előtt. De nem is tűnt úgy mintha akarna bármire is visszaemlékezni. Aztán eszembe jutottak a doki szavai. El kell vinnem oda ahol sokat voltunk,és akkor elkezd majd emlékezni a dolgokra.Ránéztem és csak nézett rám ártatlan szemekkel. Istenem olyan jól tudja csinálni,de nem engedhetek! Most nem. Kivettem egy újabb bogyót és a tenyerébe tettem.

"Kérlek vedd be. Utána pedig elvisszük Lilit a játszótérre aztán Kevinhez. Mivel évfordulónk van ahogy mondtad. Van egy meglepetésem,de csak este tudod meg. Addig türelmesen várnod kell."- Mentem ki megkeresni Lilit a nappaliban. Viszont sikerült elbújnia megint és van is egy jó tippem merre lehet. Csendben odamentem a kanapé mögötti lábtartóhoz ami belül üres,felnyitottam a tetejét és láss csodát benne kuporgott Lili.Ne kérdezzétek hogy mászott be oda,én sem tudom. 

"Kincsem miért bújtál el? Csak anya van kint a konyhában. Őt meg imádod. Képzeld megbeszéltük anyuval és kiviszünk a játszótérre. Jó lesz?"- Simogattam meg a kis hajas fejét.Kicsit olyan volt ez az egész mintha visszacsöppentünk volna a múltba. Martina igenis emlékszik egy évfordulóra de nem a mienkre,hanem ami Márkkal volt. De mi sem egyszerűbb átírni az emlékeit Márkról rám.Ha Márk megteheti,hogy befurakodik a mi kis megszokott életünkbe akkor én is simán beleszólhatok mit engedhet meg magának és mit nem. Elvégre nem tiltja semmi,hogy nem vihetném el a menyasszonyomat vacsorázni egy puccos étterembe mert szeretem. Igaz? Ahogy magamban gondolkoztam Martina mögém bújt és átölelt a derekamnál fogva úgy pillantott fel rám.

"Mehetünk? Minden bent van a babakocsiban. Úgy tűnik anyud bepakolt mindent már. Hozzak pénztárcát?"- Indult  volna a táskájáért,de éppen hogy megtudtam fogni a csuklójánál  fogva a kezét,"Nem kell,csak játszani megyünk meg sétálni.Egyedül magadat kell hozzad. Kész vagy,mehetünk?" - Betette Lilit a babakocsiba hogy könnyebben feladhassa rá a szandálját.  

~Fél órával később~

Kendall szemszöge: 

Lassan elérve a játszóteret Lili már szinte majd kiesett a babakocsiból annyira ki akart már jönni a babakocsiból. Kicsatoltam és elengedtem a homokozó felé. Megláttam Lizát az egyik anyukát akivel Martina olyan jóba lett mikor még terhes volt Lilivel a pocakjában. Nem is tudom tartják-e a kapcsolatot azóta. Odaköszöntem neki," Szia Liza! Miujság van veled és pici Mike-al?"- Toltam a babakocsit a padhoz és leültem melléjük. Éppen almát falatozott Mike és rám vigyorgott a fogatlan mosolyával. Kis szívtipró lesz az tuti! Felpillantva nem láttam Martinát. Gondoltam jön majd velem és leül mellém,de inkább elment homokozni Lilivel. Nem is olyan nagy baj,legalább megtudom hívni holnapra hozzánk Mike-al Lizát. Ha annyira jóban voltak,csak felszínre kerül Martinában néhány emlékkép arról az időszakról mikor még minden rendben volt.

"Nem sok,lelépett John így a nagy házban magamra maradtam. Nem könnyű,de megoldom.Elvégre nincs ki megcsinálna helyettem mindent. Éppen menni készültünk. De látom Lili még játszik Mike-al van még bőven időnk beszélgetni. Jut eszembe mi lelte Martinát? Olyan csendes és nem is köszönt nekem. Talán haragszik rám valami miatt?"- Töprengett nagyon és figyelte ahogy Lili együtt futkározik az anyukájával és Mike-al. Kicsit furcsa nekem ez a viselkedése. Egyik pillanatban majd megütné Lilit míg a másikban halálra ölelgeti,puszilgatja.Egy dolog az ami aggaszt,a baleset előtt se bírt Lilire ránézni Martina.

Megrázva a fejemet válaszoltam,"Nem,dehogyis. Nem a te hibád,volt egy kisebb balesete és ez lett a vége.Nem nagyon emlékszik finoman szólva az elmúlt 2 évre. Ezért is nem jött köszönni hozzád mivel nem ismert fel. Kérlek ne haragudj rá. Éppen próbálom visszahozni a régi emlékeit de egyszerűen lehetetlenség....Semmiről nem jut eszébe semmi. Még rám nézve se pedig a menyasszonyom..."- Szomorodtam el és a tenyerembe temettem az arcomat. Éreztem egy puha kezet a vállamon. "Tudom nem nagy segítség de bármiben tudok segíteni csak szólj. Van valami terved már esetleg?"- Simogatta a hátamat ami jól esett,kicsit megnyugtatott. Mindketten bajban voltunk,csak egymásra támaszkodhatunk.Nem mint egy pár,hanem mint barátok.

 Annyira belefeledkeztünk a beszélgetésbe,hogy arra lettünk figyelmesek Mike szaladt felénk sírva. "Anya! Lili elment. Azt hittem még tudunk játszani kicsit."- Bújt oda Liza ölébe csalódottan.Imád Lilivel játszani ezt jól tudom.

"Mike ne sírj nincs semmi baj."- Próbáltam én is vigasztalni mind addig míg Liza rám nem nézett falfehéren,"Nem akarlak megijeszteni,de Liliék tényleg eltűntek! Nézd ott vannak a homokozó játékai. Az a ti takarótok ott a földön?"- Vette fel Mike-ot és oda siettünk. Azonnal felvettem és én sem értem miért de sírva magamhoz öleltem a baba takarót amit Lili kapott a nagyimtól. Azóta mindenhova vinni kell különben sír érte.

Beletúrtam a hajamba míg magamban motyogtam," Miért csinálta ezt....nem hiszem el. Rábízni se lehet a saját kislányunkat."- Ott hagytam mindent és körbe néztem a parkban de semmi. Rengeteg gyerek volt,de az én kis szőke csöppségem sehol nem volt.Mi van ha baja esik vagy bántja...nem beszámítható jelen pillanatban a viselkedése. Miután átkutattam az egész parkot visszamentem Lizához sietve."Sehol nem látom őket,figyelj felhívom Kevint itt tudtok maradni egy kicsit még? Nagy segítség lenne. Többen könnyebb lesz megkeresni őket."- Levegő után kapkodtam a futás miatt,de a lényeget sikerült kiböknöm. 

"Hívni akartad Kevint."-Emlékeztetett rá Liza egy mosollyal. Nem is értem miért hagyta el a pasija,olyan szép nő.

"Igen,igen! Könyörgöm vedd fel most az egyszer a telefonod!"-Járkáltam fel s alá mobillal a fülemen. Kizárt,hogy kibírom tétlenül nézve azt  hogy Martina elrabolta a kislányunkat szó nélkül.

"Igen...nemrég jöttünk ki. Nem tudom felhívni.Csak nálam van mobil,az övé otthon van. Kérlek siess akkor. Rendben ott várlak!"- "Kevi azt mondta azonnal kocsiba száll és itt lesz perceken belül. Összepakoltuk a homokozó játékokat és a takarót is betettem a babakocsiba,hogy az legalább ne tűnjön el. Lili iszonyatosan hiányolná. Amíg vártuk Kevint kimentünk a part bejáratához. Nem sokkal később megláttuk Kevint amint behajtott az utcába és lefékezett mikor elért hozzánk. "Még mindig semmi nyomuk?Tesó még mindig nem fogom fel hogy nem gondoltál arra,hogy legyen nála mobil. Most hogy keressük meg? Anyu tudja,hogy elvitte Lilit?" Lenéztem a földre zsebre dugott kézzel. Utáltam,hogy az egész az én hibám. Ha nem hozom el őket a játszótérre akkor ez az egész meg sem történt volna!

"Ismerem ezt a nézést. Nem tudja. Jobb lesz ha szembesíted vele. Kétlem,hogy megfogjuk még ma találni őket. Tipped sincs hova mehetett? Bár megkönnyíti a dolgot,hogy Lilivel van,így sok helyre nem mehetett. Szia Liza,Mike! Betudsz segíteni ha megkérünk rá? Elkéne menned hozzánk megnézni hazamentek-e Lili cucccaiért. Mi addig körbe nézünk az utcákon és utána érdeklődünk látták-e erre fele őt. Hívd Kendallt amint odaértek ó és a pót kulcs a lábtörlő alatt van!"- Megöleltem Lizát és a fülébe súgtam,hogy köszönöm hogy segít. Ezzel külön váltunk és megkezdődött a keresés.Kevin rátaposott a gázra és ráfordult a főútra. Zenét is kapcsolt be,de én azonnal lehalkítottam. Nem voltam éppenséggel boldog. Féltem,hogy bajuk esik.

"Kevin ne most.Nem vagyok éneklős hangulatomban. Lassíts itt egy anyuka megkérdezem tőle látták-e Liliéket."- Kevin visszavett a sebességből és kihajolva a kocsiból odanyújtottam a telefonomat egy képpel amin a Picim volt és Lili az idősebb hölgynek. De megrázta a fejét mivel nem látta őket. Tovább mentünk és mikor már a 20.-ik embernél jártunk és kezdtem feladni éppen egy fagyizó mellett haladtunk el és egy szőke kislány az útra szaladt. "KEVIN FÉKEZZ!"- Kiáltottam és nagy erővel megállt a kocsi. Kellett egy pillanat mire feleszméltem,hogy sikerült nem elütni a kislányt.

Az anyukája rögtön utána futott és leguggolt hozzá." Édesem mondtam,hogy ne szaladj el mellőlem. Mi lett volna ha elütnek?"- Magához ölelte szorosan majd felnézett ránk. Kevin kiabált." Jobban kellene vigyáznia a gyerekére! Akár el is üthettem volna!"- De mind a hármunk ledöbbent mikor Martinával összepillantottunk. A kis szőke lány az én kislányom volt!! Kiszálltam a kocsiból és magamhoz öleltem szorosan. A szemem sarkából láttam,hogy Kevin is kiszállt a kocsiból miután kitette az elakadás jelzőt és nekiment Martinának. De a legfontosabb most Lili volt. Hihetetlenül nagy baja eshetett volna ha nem vesszük észre.

Kevin jól leteremtette Martinát és csak üvöltöztek. Lili nekem nyújtotta a félig elnyalt fagyiját amit meg is fogtam nem teljesen értve a dolgot. De mikor fogta és befogta a két kis kezével a fülét akkor már értettem mindent. " Nem lesz semmi baj,apa vigyáz rád most már. Hazamegyünk mindjárt.Nincs semmi baj bogaram,csak megijedt Kevin és apu."- Pusziltam meg a homlokát mire belém dörgölőzött.

"Ne haragudj hogy elhoztam! Gondoltam nem baj ha elmegyünk fagyizni! És itt a bankkártya csak kölcsön vettem. Mi a nagy dolog ebben? Egyébként fogtam Lili kezét de egy pillanatra nem figyeltem oda és már mellettem sem volt. Nem az én hibám. Nagyon gyorsak a kicsik!"- Mondta vissza Martina Kevinnek,nem hagyva magát.Oldalra döntöttem a fejemet. Nem lesz ez így jó. " Kevin hagyd! Felfogta,hogy mekkora baleset lehetett volna. De Lili teljesen jól van és nem szereti ha veszekszünk."- Lili levette a kezeit a füléről óvatosan körbenézve. "Kéjem a fagyim vissza. Köszönyöm."- Édesen megköszönte és csendben nyalogatni kezdte mert olvadozott már.

"Kevin ültesd be Martinát a kocsiba és vidd haza. Én hazasétálok Lilivel addigra megeszi a fagyit remélhetőleg. Otthon találkozunk."- Indultam el Lilivel a karomban az utcán. "A francba!!"-Ez az egy szó hagyta el a bátyám száját mire hátra fordultam."Fogd meg Lilit utána szaladok."- Nyomtam Kevin kezébe Lilit és Martina után iramodtam. Fogalmam sincs hogyan tud ilyen gyorsan futni,de nehéz volt utolérni az biztos. Egy forgalmas úton futott át,de mire én oda értem pont mindkét oldalról jöttek az autók amit meg kellett várnom különben én végeztem volna a kórházban."Ne fuss el előlem! Beszéljük meg!!"- Reméltem hátha meghallotta.

Kezdtem elfáradni és nem tudtam felvenni az ütemet Martinával. Megálltam kifulladva és könnybe lábadt szemmel néztem ahogy kifut az életemből a szerelmem. A földre rogytam és csak bámultam a távolba amerre utoljára láttam."Picim így nem tudlak megmenteni téged..."- A szívem is beleszakadt de felkeltem és haza kullogtam. Folyton csak ő járt a fejemben. Csendben bementem a lakásba és a cipősszekrényre dobtam a lakáskulcsot hanyagul. Nem érdekelt semmi. Lili is mezitláb odafutott hozzám,de elküldtem mert nem bírtam most ránézni se. Nem akartam,hogy lássa mennyire megviselnek a dolgok. Kimentem a teraszra és leültem a lépcsőjére. Kezdett sötétedni és a csillagok is előbújtak a tiszta égen.

Hallottam,hogy nyílik a terasz ajtó és kisétál valaki majd leült mellém. De nem néztem rá. Csendben ültünk egy ideig mire megszólalt,"Kevin elmesélte mi történt,borzasztóan sajnálom. Tudom,hogy magadat okolod de ehhez Martina is kellett,ő vitte el Lilit és nem te.Te vigyáztál rá és ennél nem is kell több. Egyszer vissza fog térni az összes emléke viszont ki kell tartanod addig is. Ha másért nem is,akkor a kislányodért. Most vacsorázik de ki-ki pillantgat az erkély ajtón mert szeretne veled lenni. Úgyhogy dönts el hogy itt kint szomorkodsz vagy bemész és mosolyra bírod a kis hercegnődet. Ó és ha nem gond itt maradnánk estére.Nagyon elfáradtam és hosszú lenne a kocsi út.Mike már bealudt és lefeküdt a vendég szobában."- Állt fel és tartotta a kezét nekem és felhúzott.

"Persze maradjatok csak. Semmi gond. Anyum nem írt,hogy mikor jön haza?"- Bementünk halkan a konyhába mivel a terasz onnan nyílik.

"Hangüzenetet hagyott. És mindjárt itthon lesz. Ne aggódj miatta. Hozol vizet és felmegyünk aludni?"- Ásított egy nagyot Liza és a pultnak dőlt.

"Hozok! Menj előre rögtön jövök!"- Megbizonyosodtam afelől hogy senki nem hallja és felhívtam Martinát. Hangüzenetet hagytam,viszont rá kellett jönnöm a szomorú valóságra,hogy pár perccel később csörgött a telefonja az asztalon. Nem fogja már megkapni.Elment és nem tudom hol lehet. Egyáltalán talált szállást estére és nem az utcán húzza meg magát az éjszakára? Annyira sok gondolat fordult meg a fejemben.Lekapcsoltam a lámpákat és felmentem Lili babámhoz. Aki az ágyon csücsülve nézte az esti mesét amit annyira imád. Lehuppantam mellé az ágyba és odabújt a hasamhoz szopizva az ujját. Valamiért nem cumizik amióta Martina nem foglalkozik vele annyira. Nem tudom mi lehet az összefüggés a kettő között mégis. De ő van nekem és ennél hálásabb nem is lehetnék. Van egy gyönyörű kislányom.

(75.rész) Nem emlékszel?

Meghoztam az új részt!! Remélem aranyos lett és tetszeni fog mindenkinek. Köszönöm a sok türelemet nektek. Puszi!! xoxo 

(3 komment után jön a következő<3 csak hogy tudjam megéri folytatni! :)

Kendall szemszöge: 

Egy jó öt percig álltunk egymás karjaiban miután vettem a bátorságot és megszólaltam," Le kéne feküdnöd,nagyon fáradt vagy látni rajtad."- Pusziltam meg a homlokát ahogy mindig is szoktam alvás előtt. Ez a mi kis titkunk volt amit mindketten imádtunk. "Nem akarok...újra azt álmodnám...inkább fent maradok. Lilit nem zavarná ha bekapcsolnám a tv-t?"- Bújt szorosabban hozzám,a derekamba kapaszkodva. 

"Mélyen alszik a hercegnő,nyugodtan nézhetjük a tv-t. Nem bánja. Legalábbis nem sír miatta."- Tette hozzá nevetve. Megráztam a fejemet,mert játszotta az eszét. De valljuk be,hatott rám mert azonnal jobb kedvre derített. Elengedtem a derekát és ásítottam egy nagyot. Láttam hogy engem figyelt Kendall,megpöcköltem a hasát és futni kezdtem. Lehet álmos voltam,de bohóckodni még bőven volt erőm. Bejutottam a hálószobába és éppen hogy magamra tudtam csukni az ajtót. Erősen nekidőlve támasztottam,nehogy rám nyisson. Bár erőviszonyokat nézve simán rám törhetné az ajtót. Mondjuk ha az eszét használja ezt az opciót passzolja,mivel felkelthetné vele Lilit. És ezt egyikőnk se akarná.

"Baba,engedj be. Nem bosszulom meg,eskü! Max kicsi csikit kapsz."- Meghallva a baba becenevet összeráncoltam a homlokomat mert derült égből villamcsapásként ért. Mégis miért hívna babának? Az ő babájának? Amint ezen gondolkodtam nagyban,a kilincs lenyomódott az ajtó pedig kinyílt. Hátraléptem egy nagyot. Zavartan néztem rá. Biztos nem értette. "Jól vagy? Rosszat mondtam...óó én barom. Babának hívtalak. Nem volt szándékos ne haragudj. Tudod,megszokás."-Vakarta meg a tarkóját idegességében majd gyorsan bekapcsolta a tv-t. Megvontam a vállam,biztos nem direkt mondta azt amit mondott. Elengedtem a fülem mellett. 

Bebújtam az ágyba kényelmesen és sokáig csak csendben feküdtünk egymás mellett a tv-t bámulva. Mikor is támadt egy kusza gondolatom,"Tudnál mesélni a barátnődről? Mert egy képet se látok róla ami furcsa.Aranyos vagy hisztis?"- rendesen lesokkolhattam ezzel a kérdéssel mivel gondolkodni kezdett majd megszólalt," Gyönyörűbb mint hinnéd. És képzeld jegyesek vagyunk.Viszont félek,hogy elfog engem hagyni. Történt valami nemrég és lehet ezzel örökre elvesztettem."- Nagyon elszomorodott és én lepődtem meg a legjobban amikor is rám hajtotta a fejét vigasztalásként. Magától jött a mozdulat ahogy átöleltem."Az én szemszögemből látva nagyon is szereted ezt a lányt és tudom,hogy ő is szeret téged.Hidd el nekem nemsokára ott fogtok állni kéz a kézben az oltár előtt. Egyébként most merre van? Nem láttam semmilyen holmit ami az övé lett volna."- Mondtam gondolkozva. A gondolkodás hihetetlenül kifárasztja az agyamat mostanában. Megdörzsöltem a szememet mert kezdtem elaludni. Igen úgy hogy beszélgetünk közben. Érdekes mi? Az biztos. Bekuporodtam a jó meleg takaróba becsukva a szememet. Olyan álmos voltam,hogy rögtön elaludtam.Nem is emlékszem rá,hogy mit válaszolt a kérdésekre...

Késő esti filmezések a legjobbak,de nem akkor mikor a menyasszonyod nem emlékszik rád. Apró darabokra tört a szívem mikor rákérdezett milyen személyisége van a barátnőmnek. Annyira megakartam neki mondani,hogy ő az nekem,de sajnos nem lehet.Várnom kell míg magától visszatér az emlékezete. Ez a legrosszabb az egészben. Magától kell emlékeznie,mi csak segíthetünk előhívni az emlékeit. -A gondolataimat megszakította egy édi bogyó aki hozzám bújt. Hallottam hogy halkan szuszog,innen tudtam hogy elaludt."Szép álmokat szívem."-Halkan mondtam remélve nem hallja meg.A bal kezemmel a távirányítóért nyúltam majd kikapcsoltam a tv-t. Lili még mindig aludt békésen ezért nyugodtan eltudtam én is aludni.

Másnap,Kathy szemszöge:

Korán kellett indulnom a munkahelyemre és ilyenkor szokásosan bekukkantok Lilihez hogy kell-e pelus csere. Így Kendallék megúsznak mindig egy pelus cserét reggel. Ma reggel azonban más volt. Érezni lehetett a levegőben,hogy történni fog valami. Halkan bementem a szobába és Lili már fent volt az ágy rácsára támasztva a pici állát kántálva az "ana" szót ami az anyát jelenti. Mindig álomszuszékoskodik és nehezen lehet csak felkelteni,ma viszont reggel negyed 6-kor fent van és nem alszik. Felvettem a karjaimba azonnal,"Shh babám.Anyu hiányod van elhiszem. Figyelj csak,most alszik megtudod puszilni az arcát."Odavittem az ágyhoz. Azonnal nyújtózkodni kezdett érte. A derekánál fogtam Lilit."Adj puszit anyának. Muah. Úgy de ügyes vagy!! Nagyon ügyes ám ez a Lili. Bizony!"- Martina átfordult a jobb oldalára. Kendall pedig átkarolta a hasánál fogva,odabújva hozzá. 

Ez az a pillanat amikor azt kívánom bárcsak minden a régi lenne. Mindenki boldog lenne,lehetne szervezni az esküvőt meg a részleteket.Viszont erre még várni kell és Lili sem buta,érzi hogy valami nincs rendben. Ma megy először bölcsibe. Megvolt a felvételi és könnyen bekerült a kicsikhez. Mielőtt kimentünk volna a szobából sírdogálni kezdett a cumijáért és a pici macijáért. Martina lehet nem emlékszik rá,de a macit ő adta Lilinek mikor 1 hetes volt és haza lehetett hozni a kórházból.

Megmosdattam Lilit mert szegénykém nagyon legizzadt alvás közben. Gyorsan lefürdettem,kapott tiszta ruhát ami egy kis nyári ruha volt. Miután megfésültem a haját összefogtam egy copfba a feje tetején és készen is voltunk."Ügyesen kivártad türelemmel babám,van lent tejcsi meg kifli. Éhes vagy már?"- Guggoltam mellette hogy egy magasságban legyünk.Lili válaszul vadul bólogatott fogva a pocakját majd az ajtó felé mutatott. "Igen,megyünk le enni."- Fogtam meg a kezét és szépen lépcsőfokonként lelépdeltünk. Meglátva a konyhát azonnal felsikoltott,jelezve hogy örül.Beültettem az etetőszékbe és kapta is a csőrös poharából a tejet.Amíg megitta azt,csináltam magamnak is reggelit a nagy rohanásban. Lilinek háttal álltam a pultnál és hallottam ahogy a cipője sarkával rugdossa az etető székét. Megráztam a fejem nevetve.

"Babám ne rugdosd a széket,tönkre fog menni és szomorú leszel.Nézd csak ki kelt fel! Lehet felkeltettük aput."-Lili a szájába tömve egy nagy kifli darabot  megfordult és nyújtotta is a kezét az apucijáért Viszont Kendall nem tudta rögtön felvenni,mert elment a mosdóba és sokáig ki se jött. Ennek az eredménye az lett,hogy Lili eltolta magától a reggelit és csak sírt teli torokból."Kincsem apu csak megfürdik és elvisz a bölcsibe. Ne sírdogálj.Nézd csak összepakoltam pár játékot a kis táskádba. Ezt viszitek majd magatokkal. Apu mindjárt készen van,hallod hogyan énekel?Teljesen jól van csak pancsol egyet."- Próbáltam Lilit etetni de nem volt hajlandó folytatni a reggelit. Úgyhogy kicsatoltam és kivettem az etetőszékből. Reméltem,hogy egy kis friss levegő eltereli a figyelmét a szomorkodásról. Kilépve a teraszra meglátta Yumát a kertben lustálkodni. Letettem a fűre hadd menjen,de mindvégig szorította a kezemet. Egy percre sem engedett el."szabagy?"- Mutatott Yuma felé és ugrálni kezdett. Amióta megvan nekünk Yuma teljesen összenőttek. Ha kint rossz idő van akkor is szól nekünk hogy Yuma bizony ám kint van és hozzuk be nehogy baja essen.Egyszerűen imádja.

"De nemsokára menni kell babám,ne legyél nagyon koszos!"- Elengedtem hadd bújjon oda hozzá. Mihelyst szabad lett,odatotyogott hozzá és megölelte a nyakánál hangosan nevetgélve." mami mami!"- Szólt nekem és szaladt is felém Yumával a nyomában."Yuma csak játszani szeretne veled kis tündérkém. De lassan mennünk kell apa végzett is a fürdéssel. Dobj egy puszit Yumának gyorsan,délután majd kijöhetsz vele játszani nyugodtan.."- Dobott is neki egy nagy puszit majd próbált nagy léptekkel haladni hogy hamarabb visszamenjünk a házba. De szegénykém annyira próbált sietni,hogy felesett a terasz lépcsőn egyenesen hasra. Végig horzsolta a karját és a térdét. El is kezdett sírni amit Kendall azonnal meghallott és kiszaladt hozzánk ijedten. Nagyon félti Lilit,főleg mostanában az miatt ami történt. Nem akarja őt is elveszíteni ami teljesen érthető."Ó kicsikém semmi baj apuci itt van és vigyáz rád. Csak egy pici bibi lett a térdeden. Még puszit is kapsz rá.*Cupp* Jobb most már?"- Ringatta Kendall a karjaiban. Lili eltakarta a szemeit és tovább szipogott csendben. "Kapsz rá tapaszt nézd csak aranyos hercegnős."- Lemostuk a sebeit és letapasztottuk. 

"Tiszta apja lánya. Te is ennyire sírtál mikor elestél.Viszont indulnotok kellene,hogy időben odaérjetek a bölcsibe. Itt a kistáskája és a cumija is benne van az oldal szebben ha kérné.Hívj fel ha elindulsz hazafele!Sziasztok!"- Adtam nekik puszit és már rohantam is ki a buszhoz. "Na mit szólsz hercegnő menjünk bölcsibe vagy maradjunk itthon hármasban anyucival?"- A nyakamba kapaszkodott és rázta a fejét. Ezt nemnek vettem. Olyan csöppség még,kizárt hogy beteszem a bölcsibe.Nem szeretném magára hagyni! Úgy tűnik babázós napot tartunk. Levettem Liliről a kinti cipőjét és feladtam rá a tapadós talpú zokniját amit annyira imád. Mivel nem tud benne elcsúszni mindig. Amint Lilin rajta volt a zokni,elkezdett a nappaliban kúszni. Elővettem a polcról a játékos dobozokat és kiszórtam őket a szőnyegre és el is kezdett velük játszani. Egy pillanatra felmentem és lehoztam a gitáromat,hogy kicsit gyakoroljak ameddig ő játszik és tv-t néz. Leültem a kanapé elé és elővettem a kottákat amiket el akarok játszani.Pont vettem volna fel a földről a gitárt mikor Lilit észre vette és rákapott.

Dobolt rajta a kezével és viccesnek találta."Apu gitározni fog,az ölembe csücsülsz? Tudsz akkor te is segíteni nekem."- Érte nyúltam,átemeltem a gitár felett és az ölembe ültettem. Szét tette a lábacskáit,majd belekapaszkodott a csuklóimba nagyon figyelve engem. Megfogtam egy akkordot és megpengettem,majd fogtam Lili kezét és rátettem az én kezemet és együtt pengettük a gitárt. Valamiért nagyon tetszik neki a gitár hangja és imádja mikor hallja pont annyira mint én. 

Martina szemszöge: 

Reggel a napsütésre keltem és gitározásra.A hátamra fordultam és ásítottam egy nagyot."Minek kell ilyen korán gitározni. Ughh."- Nyögtem mérgemben és kikeltem az ágyból.Nem érdekelt,hogy még pizsiben vagyok egyszerűen lementem pizsiben Kendallhez." Jó reggelt. Mióta kelsz ilyen korán? Még szinte sötét van kint."- Dőltem az ajtókeretnek még kómásan."Oh,ne haragudj nem tudtam hogy felkelsz majd erre. Nem szokott felhallatszani,lehet nyitva maradt fent az ajtó.Bocsánat."- Folytattuk a gitározást Lilivel. A szemem sarkából Martinát figyeltem,valamiért nem bírta levenni rólam a szemem.Majd egy nemvárt pillanatban odajött hozzám és kaptam egy puszit tőle.

"Boldog Évfordulót!"- Mondta azzal az imádnivaló hangjával. A puszi és ez a mondat egyszerre,lecsapta nálam a biztosítékot."Nézd...te és én nem járunk....összekeversz a barátoddal. De nagyon."- Toltam el magamtól visszautasitva őt. Ezt most nem tehetem meg akármennyire is szeretném magam mellett tudni. "Biztos vagyok benne hogy nem. Téged szeretlek és nem mást. És 2 éve vagyunk együtt Márk.Ne bohóckodj velem"- Ölelt meg engem Lilivel együtt.Álljon meg a menet! Mi?!! Én nem lehetek Márk! Ez nem normális dolog,azonnal fel kell hívnom a dokit. Kivettem Lilit az ölemből sietve,amitől megijedt és sírt nagyon de ott hagytam a szőnyegen és a mobilomért siettem tárcsázva a doktor úr számát remélve,hogy eltudom ilyen korán egyáltalán érni....ez nem történhet meg....